Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-18 / 134. szám

1991. május 18., szombat aj Dunántúli napló 7 Az idén átadott új létesítmény a hozzáfűzött reményeket teljesítette Fotó: Koródi Gábor Szilárdabb tojásszén - kevesebb korommal A piaci pangás idejére karbantartást terveznek Készülő új beruházás izgalma járja át ezekben a napok­ban a Mecseki Szénbányák Vállalat Nagymányoki Brikett- gyárának dolgozóit. Az elavult, régi aprító-, osztályozó- és szárítórendszert modern német technológiai berendezésekkel váltják fel. Ezáltal, a kereslethez igazodva, a gyár a terme­lési kapacitását nem növeli ugyan, a minőségi mutatók azonban minden tekintetben jobbak lesznek. Kárpótlásból kimaradnak - egyelőre? Bűntelenül bűnhődők Ivik Jónosék újra a régi házban Szabó László főmérnök büsz­keséggel mutatta be a befeje­zés előtt álló 200 millió forin­tos beruházást. Mint a gyár­ban szinte mindenki, ő is ki­csit magáénak érzi az új gép­sorokat, az irányitó berende­zéseket. A leírás szerint az új szárító elődje 25-30 tonna/ órás teljesítményével szemben 60 tonna szenet szárit órán­ként. Ugyancsak figyelemre méltó adat, hogy hatvan perc alatt mintegy 5 tonna nedves­ség leválasztására képes. A teljes technológiai sort szá­mítógéppel vezérlik. Ez magas­fokú üzembiztonságot jelent, ám egyben az eddiginél lé­nyegesen nagyobb pontossá­got is igényel. Bármelyik alap­anyag paraméterei eltérnek az optimálistól, a gép azonnal leáll. Az új sor üzembe állí­tása természetesen a kezelő- személyzettől is lényegesen lobbet kíván, a kiválasztottak német szakemberek segítségé­vel tanfolyamon sajátítják el a szükséges tudnivalókat. Csak valamennyi feltétel teljesülé­sével érhető el, hogy az új gépsorról a korábbinál sokkal jobb minőségű brikett gurul­jon le, mint az öreg gyár szalagjairól. A hatékonyabb szárítás következtében javul­nak a végtermék szilárdsági mutatói, nem kell hozzá annyi kötőanyag. Ez utóbbi azért is nagy jelentőségű, mert az Így 1<észült brikett eltüzelésekor sokkal kevésbé lesz kormozó. Az új berendezések nem­csak a végtermék minőségét javítják. Ugyancsak örömre ad okot, hogy a kiépített techno­lógia révén a gépek üzembe helyezésétől lényegesen keve­sebb füst, por és korom jut a levegőbe. A gyártás során ke­letkező füstgázt szárazzsákos szűrővel pormentesítik. A pró­bagyártást május végére ter­vezik, hogy utána az új beren­dezés, a préselést kivéve, tel­jes egészében kiválthassa az elavult szárító, osztályozó és őrlő technológiát. A minőségi és környezetvé­delmi fejlődés feltétlenül szük­séges o brikettgyár tovább­éléséhez is. Bár a termelő- egység növekvő veszteségeit elsősorban az alapanyagárak rohamos emelkedése okozta, az új berendezések pontossá­guk miatt segíthetnek valamit a megtakarításban is. Csak Így kapcsolódhat a nagymá­nyoki üzem a Mecseki Szén­bányák felszámolás után meg­maradó szenes blokkjához. Az új felállástól a brikettgyárban nagyobb önállóságot és biz­tos ellátást várnak. A gyár erre az évre a ta­valyi 337 ezer tonnával szem­ben 350 ezer tonna brikett elő­állítását tervezi. A jelenlegi mérleg szerint minden remény megvan a kitűzött cél teljesí­tésére. pillanatnyilag 20 ezer tonnával termeltek többet az időarányosan elvárhatónál. Ezekben a napokban a piaci érdeklődés is rohamosan meg­nőtt a brikett iránt, magánsze­mélyek és tüzelőanyag-értéke­sítő vállalatok teherautói so­rakoznak a gyár kapuja előtt. A megrendelők, a vásárlók a június 1-jére jelzett áremelés miatt igyekszenek még kedve­ző áron beszerezni a követke­ző télre való tüzelőt. Ezt kö­vetően viszont a nyári hóna­pokban várhatóan alaposan visszaesik majd a kereslet. A piaci pangás időszakát Nagy- mányokon teljes leállással, nyári nagykarbantartással sze­retnék átvészelni. K. E. Udvar: kétszázötven lelkes kisközség Mohács alatt. A há­ború végéig itt többnyire csak német szó hallatszott. Aztán megindult a mozgás: telepe­sek jöttek délről, nyugatról, áttelepítettek Felvidékről, a németek mentek Németország­ba, a Hortobógyro és a falu végére. 1948. szeptember 8.. Mária napia óta egy emberöltőnél is több eltelt, mégis e dátum­ra minden udvari német em­lékszik. Kapásból mondják, amikor rákérdezek, hogy mi­kor is kellett elhagyniuk ottho­nukat, átköltözni n fnluszélre, mikor vették el földjeiket. — Ezt a házat az anyósom szülei építették 1908-ban. Amikor 1947-ben esküdtünk, ideköltöztünk, aztán rá egy évre elvették és kikerültünk az Újsorra egy kis házba. — Ivik Jánosáéval a Fő - utca 30. előtti kispadon ülünk, nézzük azt a jellegzetes tornácos, hosszú épületet, ahová több­ször is beköltöztek. Nem könnyű követni a tör­ténteket: az újsori ház túl kö­zel volt a határhoz (most ott megy a nyomsáv), s amikor Tito „láncos kutya" lett, le kellett bontani az egész sort. Átmenetileg az egykori há­zukba betelepített felvidékiek adtak helyet Nikéknek. Majd ismét önálló otthonuk lett, de az anyós addig járt a felvidékiek nyakára, mig azok 1972-ben végül is eladták a házat: Nikék visszavásárolták a sa­játjukat. A felvidékiekkel most is szomszédok, civódás sosem volt köztük. Az elvett föld harminc hold volt, helyette kaptak hatot, ezt vitték be a tsz- be. — Mondja, miért nem ka­punk, mi. németek is kárpót­lást? - kérdi tőlem Ivik Já­nosáé. - Pedig mindenki ezt várta. * — Hiábo mondtuk 1948-ban, hogy mogyar, magyar Nem érdekelt az senkit! Annak el-, lenére, hogy mi Magyar- országért szenvedtünk. Velünk o Volksbund alatt is baj volt. mert vállaltuk a magyarságot. Ki sem mertünk menni az ut­cára! Talán egy bűnünk volt: németül beszéltünk — Rittlin- aer Adámné sírással küszkö­dik, alig érteni szavait: — Egész télen néztük a tv-L Na, most lesz valami. És mi lett? A kárpótlásból kimaradtunk. Lehet ezek utón reménykedni? Hiába ígérget a miniszter: ha akarták volna, most rendez­hették volna a mi ügyünket is. Fölösleges erről bármit Írni! Maga sem tud segíteni. — Jobb magyarnak nem le­hetett lenni, mint mi voltunk, mégis hiába — szól közbe Rittlinger Adámné édesanyja, Schrem Györgyné, akinek szü­lei építették ezt az Nikékhez hasonlóan újra birtokba vett, pénzért megvett házat a Fő utca 38. szám alatt. Az 1948-as kilakoltatás a szülői házból, az elvett har­minc hold föld, persze, hogy naav sérelem. Mégis azl mondja Rittlinger Adámné, hogy most nem lett volna sza­bad a kárpótlással foglalkoz­ni. mert úgy odavan az or­szág. Majd, ha helyrejön, majd akkor lehet kárpótolni. És akkor mindenkit, akit kár ért. * A szomszédban Máy György­től és húgától, Kollár Ferenc- nétől azt tudakolom, hogyan voltak meg a felvidékiekkel, kötöttek-e házasságot velük.- Persze, az én férjem is felvidéki volt — mondja Kollár Ferencné. - Ök nem tehettek semmiről, őket áttelepitették Magyarországra, mert hogy magyarok.- A régi házat 1930-ban építették a szüléink, akkor én ötéves voltam. — Máy György elmereng, majd folytatja. — A kilakoltatás után az apónk csak akkor ment a Fő u. 14. felé, ha nagyon kellett. De inkább nem ment! Vérzett a szíve a házért. Csakúgy az elvett 1024 négyszögöl új tele­pítésű szőlőért.- Az édesapjuk reményke­dett valaha is kárpótlásban?- Nem. Ö már belenyugo­dott mindenbe. 1985-ben halt meg. De ez a kárpótlás, úgy ahogy van, helytelen. Vagy adtak volna mindenkinek, vagy senkinek! A ház utón kárpótlást nem is vártunk, de a föld tulajdonjogának vissza­adására számitottunk. Persze, mi már nem tudjuk megművel­ni, de földjáradékot kapnánk utána. Azt nem akarjuk, hogy g tsz szétmenjen, hisz" onnan mentek nyugdíjba sokan a fa­luból, így a feleségem, a hú­gom is. Onnan kapják a ház­tájit. Ha szétesnek a tsz-ek, ismét mi leszünk a vesztesek! L. Cs. K. I Schrem Györgyük szép háza a Fó utca 38-ban Kóródi Gábor felvételei Profilban ...................................... ............ Dr. Dobay Gábor, a Siklósi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Pécsett született 1953-ban. A Nagy Lajos Gimnázium an­gol tagozatán érettségizett, diplomáját o Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudomá­nyi Karán szerezte. Nős, fele­sege vállalkozó, lánya gimná­ziumba, fia általános iskolá­ba jár. Első munkahelye az Orszá­gos Takarékpénztár Siklósi Fi­ókja volt, melynek 1981-ig volt a vezetője. Idén 10 esztendeje o Siklósi Takarékszövetkezet elnöke. 1986-tól három éven át volt a SZÖVOSZ alelnöke, 1989-től a Takarék Bank igaz­gatótanácsának tagja. Alig két hete. hogy a siklósi vállalkozók a helyi kereskedel­mi és iparkamara élére vá­lasztották. A fiatal elnök első­sorban a kamarai funkciók gyors kiépítésén, a gazdasági információáramlás megindítá­sán, a térség és a helyi vál­lalkozások fejlesztésén fárado­zik. Szathmáry Magdolna, a Dél- dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igozgatója. Mérnöki diplomáit a Miskolci Műszaki Egyetemen és a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerezte, okleveles környezetvé­delmi szakmérnök. 1975-ig a Mecseki Szénbá­nyáknál dolgozott, mint terve­ző mérnök, 1975-től pedig a Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóságon vízellátási és csator­názási, vizminőségszabályozási szakterületen osztályvezető­ként, a VIZIG-OKTH egyesíté­sét követően környezetvédelmi, igozgatóhelyettes lett, majd az 1990. december elsején Ön­állósult környezetvédelmi I. fo­kú hatóság igazgatója. Oktat a Pollack Mihály Mű­szók! Főiskolán, jelenleg a kör­nyezetvédelmi szaküzemmérnök képzésben. Évek óta aktivan tevékenykedik a Pécsi Akadé­mia Környezetvédelmi Szakbi­zottságában, a Magyar Hidro­lógiai Társaságban, és egy éve a Mérnöki Kamara környezet- védelmi tagozatában. A környezetvédelmi feladatok komplex értelmezése hívta élet­re az önálló irányitó munkát igénylő környezetvédelmi fel­ügyelőségeket. Céljuk az ész­lelő hálózat fejlesztése, a kör­nyezetállapot értékeléséhez szükséges adatforgalmi-infor­mációs rendszer kialakítása (ez országos feladat) és környezeti károknál a megelőzés hangsú­lyozása. Munkájukat alapvető­en megváltoztatja cf" várható­an bevezetésre kerülő kötelező környezeti hatásvizsgálatok el­rendelése. Két fia van, férje bányamér­nök a Mecseki Szénbányáknál. Hirth Ferenc, a KONTAKT Gm. cégvezetője, a VOSZ Ba­ranya megyei területi szerveze­tének elnöke. 1948-ban született Siklóson. Általános iskolai tanulmányait Beremenden, illetve Szigetvá­ron végezte. A Pécsi Ziper- novszky Károly Gépipari Tech­nikumban elektrotechnikusi ok­levelet szerzett. 1983-ig a pé­csi Mezőgép Vállalatnál dol­gozott különböző műszaki be­osztásokban. Az ottani 15 év igen jó iskolának bizonyult, 1982-ben közvetlen kollégáival alapították meg vállalkozásu­kat, amelyben ma is dolgozik. A villamos kapcsoló- és vezér­lőberendezéseket, valamint ipari elektronikát gyártó kis­üzem termékei az elmúlt évek­ben közel azonos arányban kerültek a hazai piacra, mint exportra. 1985-86-ban a megyében már ismert vállalkozókhoz csat­lakozva belépett a Kereskedel­mi Kamara, majd a KIOSZ pe­remén kibontakozó magánvál­lalkozói érdekekért tevékeny­kedő csoportba. Mint a Bara­nya megyei területi szervezet nemrég megválasztott elnöke, elsősorban a vállalkozásbarát környezet megteremtéséért sze­retne dolgozni. A Baranya me­gyei vállalkozók önálló, Buda­pesttől független pénzügyi alapjának megteremtését már elkezdték, élnek külföldi kap­csolataik. Alapvető fontosságú­nak tartja, hogy napjaink vál­lalkozója csak önmagára szá­míthat, valamint arra az ér­dekképviseletre, amelynek mun­kájában aktívan és teljeskörű beleszólással vesz részt. Ehhez viszont partnerek kellenek, és természetesen nemcsak a vál­lalkozók részéről. Gáldonyi Magdolna, Kaszás Endre Minőségjavító beruházás a Nagymányoki Brikettgyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom