Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-15 / 131. szám

üj Dunántúli napló 1991. május 15., szerda Pécsi diákok Olaszországban Május első hetében Tosca­nába utazott a pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskola nagykórusa. Magyarországon kevéssé ismert városokban, Pomaranceban, Terriciolában adtak önálló koncertet. A vé­gig szakadó esőt, a májusban rendkívül szokatlan, hűvös idő­járást feledtette velünk a ven­déglátók mindenre kiterjedő gondoskodása, páratlan ven­dégszeretete. (Az együttes itt­hon nemrég nyerte el „Az év kórusa" címet.) Május 5-én a XIII. századi román stílusú palaiai San Mar- tinó templomban léptek a pé­csi dalosok a közönség elé. Tizenegyedik alkalommal ren­dezte meg idén a vendéglátó Valdera-kórus ezt a fesztivált, hagyományosan május első vasárnapján. Tavaly óta kül­földi kórust is hívnak a hely­béli kórusok mellé, idén a pé­csi kisdiákokra esett a válasz­tás. Az alkalomhoz és a hely­színhez illő egyházi művek Gyöngyösi István continuojá- val, Kunváriné Okos Ilona ve­zetésével szépen csengő, hite­les előadásban szólaltak meg. A közönség forró hangulatban ünnepelte a magyar gyereke­ket. A koncert végén Giancarlo Pagni, a Toscán Kórusszövet­ség titkára elismerően nyilat­kozott a pécsiek teljesítményé­ről. A föllépéseken kívül a Tos­cán táj páratlan szépsége, a volterrai alabástrom, az et­ruszk falak, a firenzei belvá- ios , a pisai ferde torony, o tar- visiói hózivatar még sokáig emlékezetes marad. T. Is. * Olaszországba utazott a Leőwey Klóra Gimnázium Ve­gyeskara is. Bertinoro. a hegy­re épített város, múzeumi ut­cáival, sikátoraival, kedves há­zaival, ódon hangulatával fo­gadott bennünket. Bertinoro mindig vendégszerető város volt. s lakói gyakran összevesz­tek azon. ki fogadja a messzi­ről érkező idegent. Gondjukon érdekes módon segítettek: a gazdag családok - önmagu­kat jelképezendő - a főtéren álló oszlopra egy-egy vaskari­kát erősítettek, s ha a vendég az egyik karikához kötötte a lovát, a karika (amely így egy családot jelerített) gazdája már sietett is az ismeretlen elé. A bertinorói papi szeminá­riumban megszólaló 4ó énekes együtt készült a szép zenei feladatokra. A vegyeskar kon­certet adott Forlimpopoli vá­rosában, a 100 éves fennállá­sát ünneplő középiskolában, ahol nemcsak a Romagna tar­tományt dicsőítő, olasz nyel­ven megszólaltatott dalt üdvö­zölte kitörő örömmel a hálás közönség, hanem az ihletet- tebb, lírai hangvételű műveket is. Természetesen a legna­gyobb sikert a magyar népdal- feldolgozások és Ernst Toch „Földrajzi fúgá"-ja jelentették. (Ennél nagyobb „eredmény" már csak a koncert utáni férfi­kari 12-11-es győzelem volt labdarúgásban a helyi iskola­válogatott ellen . . .) A San Paolo-templom misé­jén - Forlibeli régi barátok szeretetét élvezve - ismét több száz embernek énekelhettünk. Még egy utolsó szerenád Bertinoro utcáin, s végül Ve­lence volt utolsó állomásunk. A zuhogó esőben vaporettóval jutottunk el a Szent Márk térig, s ott, szemben a Dóm­mal, az árkádok alatt rögtön­zött koncert következett (ma­gyar, angol, olasz, francia, latin nyelvű művekből) - mél­tó zárásként — meghatott éne­kesekkel, és köszönetét mondó, könnyes szemű hallgatókkal. A leszálló estében így búcsúz­tunk Olaszországtól. Sz. Sz. Harminckilenc sor a békéről A II. E egyik szeme nevet, a másik kicsit pity er eg Az osztálypénz, az ország­járó túra ugrott, mert a várva -/árt szponzorok nem jelent­keztek. A szülők, oz osztály­főnök, az ismerősök viszont mindent megtettek, hogy a Leőwey Gimnázium II. E osz­tálya kiutazhasson Reggio Emíliába átvenni a különdijat. amelyet a nemzetközi pályá­zaton nyertek, ahova elküld­ték a galamb formájú, a bé­kéről szóló képversüket. így személyes kapcsolatok révén kaptok adományokat Hoffman József balatonföldvári vállal­kozótól, oz Agrokertől és a Gyermek- és Ifjúságvédő Ala­pítványtól. Az örömben némi üröm, hogy a várakozás öröme ez­úttal is messze túlszárnyalta a beteljesülés valóságát. Reg­gio Emíliában ugyanis az ün­nepség amolyan „nagyvona­lúan" zajlott. A színházterem bár zsúfolásig megtelt, a di­jakat sorban átvették 02 arra érdemesek, majd angolosan távoztak. Szinte teljesen ki­ürült a terem, mire ránk ke­rült a sor - mesél kicsit csa­lódott hongon Jávor Andieo és Fulmer Eszter, a II. E-sek nagy kalandjának két fő szervezője.- Amikor oz ősszel meg­tudtuk a magyartanárunktól, hogy létezik ez a pályázat, nagyon fellelkesedtűnk - per­sze még hátra volt, hogy meg kell küzdeni az osztálynak az­zal a részével, akik ellenezték, vagy legalábbis közömbösen fogadták a hírt, furcsállották o lelkesedésünket, de ezek a viharok is hamarosan elülték, s mindenki leírt egy monda­tot - ami a békéről először eszébe jutott, németül — me­sél Andrea. Aztán kitaláltuk a formát, így alakult ki a képvers, a galamb forma. El­küldtük, aztán ha nem is el­felejtettük, de nem sokat gon­doltunk ró. Annál nagyobb volt a meglepetés — folytatja Eszter. Végül is nagyon jól sült el a nem éppen felhőtlenül in­duló olaszországi tartózkodás. A Reggio Emília mellett fekvő kis faluban, ahol az egyik szülő révén ingyen kapott szállást az osztály, új barátok­ra tettek szert a pécsi diákok.- Nehéz szavakba önteni őzt a szeretetteljes fogadta­tást. amit a helyi hitközösség fiataljaitól, idősebbjeitől kap­tunk - meséli az osztályfőnök, Zwick! Erzsébet. - A nagy közös vacsorát, beszélgetése­ket nemcsak az emlékezés, a fényképek őrzik, minden bi­zonnyal tovább fog élni ez a kapcsolat, várjuk a leveleket és persze mi is írunk. Ez volt o mi igazi olaszországi élmé­nyünk. Z. M. I Lesz-e idén Idöuonat? Lesz Idővonot, vagy nem lesz Idővonat - ez o kér­dés. Hogy legyen, annak ér­dekében minden lehetsége­sét megtett a Baranya Me­gyei Könyvtár, hiszen létre­hozták az „Idővonat" Ol­vasótábor Alapítványt annak érdekében, hogy a kulturá­lisan hátrányos helyzetű gye­rekek, és a határon túl élő magyar gyerekek immár ne­gyedik éve működő olvasó­táborát megtarthassák Si- kondán. ötödikesek voltok a gye­rekek. amikor Orosz Hajnal­ka vezetésével első ízben ta­lálkoztak a nyári táborban, ahol a négy évre kidolgo­zott művelődéstörténeti és történelmi kérdésekkel, a ha­táron túl élő magyarság nyelvi és kulturális problé­máival ismerkedhetnek meg kötetlen, játékos formában. Az eltelt három év alatt szo­ros barátságok fűződtek, ez lenne a negyedik, befejező évük a gyerekeknek, hiszen mára nyolcadikosok lettek. A programterv kész, mely­ből csak ízelítőül ragadok ki néhányat. Meghívott ven­dégek részvételével szó lesz természetgyógyászatról, sze- retetről, szerelemről, színház­ról. hitről és fantasztikus dolgokról. De lesz táncház és nosztalgiadiszkó, és ter­veznek kirándulást Eszékre is. Mindez augusztus 1-jétől 10-ig, ha összejön az ala­pítványba a tábor költségeit fedező 350 ezer forint. Hasonlóan vidám, érdekes programok várják a német nemzetiségi iskolákba járó gyerekeket a bári ifjúsági táborba, amelyet immár 16 éve szerveznek a nemzetisé­gi kultúra, nyelv, hagyomá­nyok ápolására, megőrzésé­re, továbbadására. Ez a tábor Bauer Dóra vezetésé­vel július 22-től 31-ig tart. A meghívott vendégek meg­ismertetik a gyerekeket a magyarországi német nem­zetiség történelmével, ha­gyományaival, népdalaival, játékaival, néptáncaival, fő­zési szokásaival és sok más érdekes dologgal. Érkeztek már adományok az alapítványra, annyi leg­alábbis, amiből a gazdag könyvjutalmakat megvásárol­hatják a szervezők. A tábor így is kb. 2000 forint önkölt­séget jelent o gyerekek szü­leinek. További támogatókot vár az „Idővonat" Olvasó­tábor és a „Könyvvel anya­nyelvűnkért" alapítvány. 2. M. Matematika - irodalom - nyelvészet - filozófia A JPTE díszdoktora - Petőfi S. János Porcelánba karcolt jövő Képzőművészeti képzés a Meszesi úton Jelentkezni május 25-ig lehet- Mindig is az irodalom, a költészet érdekelt igazán, kezdi beszélgetésünket Petöli S. János, a maceratai egyetem Irodalom és Filozófia Karának professzora, akit áp­rilis 25-én Doctor Causa Hono­ris cimmel tüntetett ki a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora, Ormos Mária. - Hogy miért vett a pályám mégis egy nagy fordulatot, miért mentem matematika-fizika szakra az egyetemen, annak tulajdon­képpen egyszerű az oka. Az ötvenes években jártam isko­lába, az akkori magyartanítás ismerete éppen elég volt saj­nos, hogy elmenjen a kedvem. Pedig gimnáziumi magyar ta­nárom nagyszerű személyisége erős inspiráló tényező volt. És egyszerű pénzkereseti forrásnak is bizonyult a matematika, hi­szen már iskolás koromban korrepetáltam gyengébb osz­tálytársaimat, némi honorári­umért - emlékezik pályája kez­detére a szövegtankutatós má­ra világhírű professzora.- Volt-e matematika tanári pályájának olyan időszaka, amikor megszakadt oz iroda­lom iránti vonzalma?- Soha. Egyrészt még egye­temista koromban tagja voltam az egyetemi irodalmi színpad­nak, amelynek akkoriban, ami­kor a világirodalom szinte hi­ánycikknek számított, rendkí­vüli szerepe volt az egyetem életében — rendszeresen ren­deztünk irodalmi esteket, ahol Vergilius, Homérosz, Dante, Goethe és mások müveiből tartottunk felolvasást, vogy ad­tunk elő megzenésített verse­ket. A dolog népszerűségét bi­zonyítandó volt idő, amikor bérletben, „telt házzal" mentek az előadások. Közben kiegé­szítő szakként elvégeztem a németet, s azt hiszem, ekkor kerültem kapcsolatba a modern nyelvészettel, a strukturaliz­mussal.- Amit aztán itthon nem néztek éppen jó szemmel, s akkor jött az 1969. évi svéd­országi konlerencia . . .- Nem voltam -én üldözött, de azért Svédországba kellett eljutnom, hogy ledoktorálhas­sak. A tudományban már-már öregnek számítottam, amikor 1971-ben doktor lettem. Egyéb­ként is világossá vált számom­ra ’68 után. hogy ebben az országban nem lehet élnem. A szerencsétlenségben viszont nagy szerencsémre szolgált, hogy a tudomány, ami engem foglalkoztatott. tulajdonkép­pen Nyugaton is akkortájt kez­dett kibontakozni. 1972-ben Bielefeldbe hívtak, ahol az akkor induló nyelvészeti és iro­dalmi fakultáson tanítottam, mely később a szövegelméleti kutatás európai centruma lett. Nyelvész lettem, de mégsem maradtam az, hiszen a modern nyelvészetet ismerő, de a szö­veg jelentését is figyelembe vevő kutató lettem, ami már egyáltalán nem egyértelműen nyelvészet. — Bieleleldet 17 év után lel­váltotta Macerata. — Igen, az ottani egyetem filozófia és humántudományok fakultásán kaptam katedrát, ahol a nyelvfilozófiát kommu­nikáció-filozófiává próbálom kiterjeszteni.- A pécsi egyetem Nyelvi és Kommunikációs Intézetével való többéves jó kapcsolata is ilyen irányú érdeklődéséből táplálkozik? — A pécsi egyetemen immár 5 éve tanítok rendszeresen az őszi szemeszterben. Nagyon jó a személyes és munkakapcso­latom egyaránt, s remélem, hogy az eddig forma nélkül, óm nagyon jól gyümölcsöző kapcsolat hamarosan hivatalos formát is tud ölteni. Zábrádi Mariann Két pont között a legrövi­debb út az egyenes. Leg­alábbis oz euklideszi geo­metria szerint. Ezt a megle­hetősen könnyen belátható tételt ismerték fel Pécsett, a Meszesi Úti Általános Iskolá­ban, amikor úgy határoztak, hogy az 1991/92-es tanévtől speciális képzőművészeti osz­tályt indítanak. Az egyik pont, ha akarom, a kisdiák, aki ha rajzkészséggel, forma- ösztönnel rendelkezik, meg­találhatja o helyét a szigorú­an rostáló munkaerőpiacon is. Mert a másik pont ezúttal a Zsolnay Porcelángyár, aho­vá az út az 508. Ipari Szak­munkásképzőn át vezethet. „A ... képzőművészeti osz­tály célja, hogy felkészítsük a tanulókat a porcelánfestő, gipszmintakészitő, kerámiafor­mázó szakma beiskolázására, valamint a szakmunkásbizo- nyitvány megszerzése után a Zsolnay gyár részére magas szinten dolgozó szakmunká­sok biztosítására . . . heti 3 órában tanítanánk rajzot, he­tente 2 órai szakkör keretén belül történne a szakirányú felkészítés a 7—8. osztályban." — fogalmaz a tervezet, s az 508. Ipari Szakmunkásképző Intézet máris nyújtotta a ke­zét, hiszen lehetőséget akar teremteni arra, hogy a szak­munkás-bizonyítvány megszer­zése után a diák szakközép­iskolai osztályba iratkozzon és érettségit tegyen. De nyújt­ja kezét a nagyhírű gyár, amely ugyancsak aláírásával pecsételte meg a meszesiek tervét. — A külföldi piac elsősor­ban az egyedi, igényes, kéz­műves úton előállított termé­keink iránt érdeklődik — mondja Babracsán György, a porcelángyár munkaügyi és személyzeti osztályvezetője. — A művészi tervezéstől az aranyozásig, az előrajzolóktól o kitöltőkig ezen a területen — nem szigorúan kategorizál­va — úgy 250—300 emberünk dolgozik a gyárban, de az említett érdeklődés is garan­tálja, hogy szükségünk van az új, a fiatal, jól képzett munkaerőre. Természetesen korlátozott számban. Most 20-an végeznek az 508-ban festő szakon. 14-en korongo­sok — és úgy vélem, hogy a gyárba felvehető végzett szakmunkások száma most jó néhány évig növekedni fog. Nyilvánvalóan érdekünk, hogy a Zsolnay Poréélángyár nevét az erre legalkalmasabbak öregbítsék és vigyék tovább.- Mi is feltétlenül életre­valónak tartjuk az elképze­lést - erősíti a gyár képvi­selőjének szavait Móricz Ottó, az 508. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet igazgatója — hi­szen megfelelő előkészítéssel rendelkező tanulókat kapunk, ha így más iskolák hátrány­ba is kerülnek. De a mesze­siek osztálya városi beiskolá­zású lesz, tehát tehetséget, hajlamot érző gyerekek más­honnan is jelentkezhetnek, hogy ezekbe az előkészítő osztályokba felvételit tegye­nek. Többen — egy mára már érvényét vesztett szemléletet példázva — azt is kétségbe vonták, (hogy egy ilyenfajta képzésre ebben a tehetségre épülő szakmában szükség van. Nagyon jó, hogy a gyár elhelyezkedési lehetősé­get kínál, bár ez a kapcsolat „egy lábon" áll. s ez ma­gában rejt bizonytalanságot is, ha a privatizációs folya­mat, a tőke igénye esetleg mást diktál és kevéssé lesz foglalkozásbarát. A tervezet szakmai funda­mentumát egy kiváló szakta­nár, a másfél évtizede a Me­szesi Általános Iskolában dolgozó Svastics Pálné rajz- tanárnő képviseli. Nemcsak pedagógusként, de szőkébben vett szakerületén is sokolda­lú, aki ugyanakkor sokunknál jobban tudja, hogy „a rajz­tanítás célja, hogy megala­pozza a tanulók vizuális kul­túráját . . . Formálja szemé­lyiségünket." S aki gondos, korántsem maximalista, mégis szinte minden műfajra, anyag­ra és vizuális ismeretre kiter­jedő módszertani javaslatát átekinti, és aki tudja, hogy tanítványai az évek során több nemzetközi és országos díjat nyertek, az megnyugod­hat abban, hogy ez az „elő­készítő” képzés jó kezekben fesz. — A szülők, az iskolák má­jus 25-ig jelentkezhetnek ná­lunk, a Pécs-Meszesi Általá­nos Iskolában a Tolbuhin út 58. szám alatt, illetve a 11-747-es telefonszámon — mondja ledlicska lános isko­laigazgató. - Az idén külön szeretnénk indítani egy hete­dikes és egy nyolcadikos osz­tályt, a felvételire közisme­reti tárgyakból közepes vagy annál jobb eredményű, ügyeskezű - rajzból jó-jeles érdemjegyü - gyerekeket, el­sősorban lányokat várunk. Rajzkabinetünk, a gyárral együttműködve gyakorlati kép­zésre alkalmas helyünk van, az osztályok indítását dön­tően önerőből szeretnénk megoldani. B. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom