Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-11 / 127. szám
aj Dunántúli napló 1991. májút 11., szombat Galambosi László Apám születése Kép 1888-ból Azt mondják, hogy liliomba öltözött a Hold, az estét leheletnyi csipogással altatgatták álmos fecskék. Pávafarkú meggyfaágak csillagoson zizeregtek, kenyérfehér bölcsőjében gyolcsba-kötve szunyt a gyermek. Nagyanyácskám, Lovas Anna, tejbuggyantó, szép madonna sokasitó Jézus urat hálatelten magasztalta. Oregapám borozgatott, kibámult a tornyos égre, hitte, hogyha Isten suhan földerengve közelébe: oltalmazzák biborszárnyak, nem roppanhat szét hatalma; kalapálhat műhelyében, serénykedhet magasabbra ... Nagyanyácskám, Lovas Anna, aranykontyú, szép madonna mellét ingből kibontotta, fiacskáját megszoptatta. Pécs, 1987. április 29. Meliorisz Béla Lehetne akár üvegből is megválaszolatlan kérdés az idő a hóban hasra fordult ladikok a töltés élén madár amint értetlenül nézi a ködlepte partot hosszan lehetne akár üvegből is ez a délután s beteljesülhetne az ősi álom kiáltás hangzana az utolsó Ismét egy pia kát kiállítás a Pécsi Galériában A zsebkendőktől a lepedőkig Máté Gyula fotógrafikái a Mecseki Fotóklubban láthatók Szívesen ajánlanám a bonyhádi Máté Gyula éléktrofoto- gramjoit az érdeklődők figyelmébe, csupán csőik attól félek, ihogy a hétfőn, szerdán és pénteken 16—18 óráig, valamint vasárnap 10—14 óráig látogatható kiállítás nem jelent éppen szélesre tárt kapukat a művészetbarátok számára. A Bonyhádi Zománc- gyárból nyugdíjba vonult alkotó munkáit Pécsett, a Mecseki Fotóklub Szent István tér 6. szám alatti, lassanként ,.ur«dergrund,’-dó szemérmesedéit klubjában tekinthetjük meg. Persze, a fotó és grafika pécsi borátaii így is meglelik — és .régóta .ismerik — ezt O' Nevelők Háza udvarában szerénykedő termet. A fekete-fehér és színes lapók, applikációk közt tallózva az is szembetűnik azonnal, hogy iskolázott ízlésű művészszel van dolgunk, függetlenül az „ Elé kt rof otog1 ram ok " címmel aposztrofált fotografikai eljárástól, a technikai eljárás erényeitől. A képek igazolják a valamikor sziilikátkiémiiai szakon végzett vegyészmérnök fogékonyságát a látvány szépségéire, a „geometrikus gondolat” kreatív tisztaságára, igazolják kalandozását o képzőművészet különböző műfajaiban a tűzzománctól a fafaragásig. Máté Gyula aprócska, különös rajzolatokat, iveket, orno- menséket nagyított zsébkendő- nyi méretűvé elektromos fény- másológéppel. „Legtöbb képemnek vagy applikált részüknek köze van valamilyen fotográfiai eljáráshoz .(fénykép, xerox, röntgen, iröntgertfilm stb.). A bemutatott képeknél szitanyomást, dúcról való „át- nyomást”, kollázstechnikát is alkalmaztam”. Kétségtelen, a grafikából ismerős technikával sok érdekes látványelem, geometrikus-omaimerrti'kus kompozíció kirakható, maradandóbbak mégis azok a lapok, amelyek bizonyos kUltúrhistó- fiai asszociációt is közvetítenek. Torino Gitta Mondiale. A fehér felületet uraló nagy T betű mellett a lecsúszott és eldőlő O betű a torinói stadion képe. O betűből formált, emlbergyűrűvel ölelt kráter szája, vagy éppen maga az emberi száj, amely ezt a betűt „'másolja” az O hang képzésénél. Armando Testa plakátja visszaidézi az olasz kráterek poklát — és milyen szűkszavúan! Pedig az olasz plakátok többsége szöveggel sűrűn teleirt, ám mégsem harsogó. bántóan drasztikus vagy provokatívan sokkoló — inkább légiesen, derűsen latin, mediterrán ízeiben könnyed — vagy egy máshonnan vett és némiképp másra utaló közhellyel — franciás. A Pécsi Galériában rendezett újabb kiállítás az „Olasz plakátok" számomra mindenekelőtt azt példázza., hogy milyen kifogyhatatlanok vagyonik e műfajiban, és a szöveggel, verbális információval házasított grafika lehetőségei milyen korlátlanok. Anélkül, hogy kanonizált esztétilkai közhelyeket kívánnék a iplakát- művészet nyakaiba szabadítani, valamiféle esztétikai korlátokat természetesen lehet és szükséges :is szabni még akkor is, ha ebben a .különös műfajban a szokatlanság, az exhlbíció más egyéb szempontok fölé nőhet. iEz a huszonegy művészcsoportot, grafikai stúdiót felvonultató kiállítás mindenesetre példát ad színessége mellett a mértéktartásból, Gianni Sas- sí „Milano Poésiája" pedig valódi poézisa a plakát- művészetnek is. Azután ott van az egyik legnagyobb olasz stúdió vezetőjének, a pesaróí Massimo Doicininek a bekötött fejű kutyája és más, gazdagon rajzos plakátja, Maria Prései fesztiválra és színházba csalogató mozgalmas „lepedői” — egyszóval Gianfranco Tómtól Itala Luppiig tematikailag és o szó szoros értelmében is színes a választék. Ám hogy ezek a plakátok mégsem olyan brutálisan keményeik, provokálódk és nincsenek néha oly ipatetikus vagy körmönfont politikai-társadalmi g egeikre kihegyezve, mint a keleti égtájon — annak valószínűleg dicsérendő politikai, s egyéb közérzetbéfí okai vonnák. Bóka Róbert Armando Testa plakátja a Pécsi Galériában Läufer László felvételei Macska a fán A bérház tömbnéhéz fala és a 'hinta; között egy nagyjából háromszögletű füves térség húzódott. Füves? Legfeljebb valamikor volt az. De miután ezt a területet szemelték ki futballpályának, és minden más harci terepnek a környékbeli bérházak srácai, csak pár ványadt fűcsomó emlékezett a régi szép időkre. Közel ai bériházhoz poroló ágaskodott, de hát ez nem zavart senkit, hol futbollkapuinak használták, hol hegyoromnak, hál rejtekhelynek. Miikor mire volt szükség. Hasznos dolog az ilyen poroló, annyi aircot ölthet fel, amennyit ai gyerekék beleképzelnek. A térség közepén o Ikis vöröslevelű tacskóval máir kevesebbet tudtak kezdeni. Hiszen ha kettő volna! (De így? Tépték ihát ágaiit, törzsét, levelét. Nem rosszindulatból, nem kegyetlenségből. A játék törvényéiből eredően. A fiúk játékainak törvényéi 'parancsolták így, ahonnan a szelídség, a figyelem meg a csönd hetedhét 'határiba száműzetett. íMegjóisoItuk a fa korai kimúlását, csodáltuk eddigi szívós erejét. Ám egy délután csoda történt. Legalább tizenöt fiú tolongott a fa körül. A 'legkisebb lehetett vagy hároméves, nemigen értett meg semmit a dologból, de (bámult a fa tetejébe, ahol az a csodálatos valami lapult. A leg- idösébb fiú már lehetett tón nyolcadikos is, neki már módszerei is voltaik, mit lehetne tenni. Odafenn, a kis vöröslevelű fácsíko legmagasabb ágán egy árva, nyúzott, kopott .kismacska miákolt. Szürke és fébér csíkok, folták villogtak a bundáján, de olyan volt az, mint a vedlett .rókáé, ráadásul félelmében fel is borzolta a szőrét. De macska volt, s macska ságá ná'l csak .riadtságo volt nagyébb. Már kimerészkedett a legvékonyább ág hegyére, most már nem csak attól félt, hogy alulról az a sok rikoltozó, csattogó fogú szörny eléri őt, attól is félt szegényke, hogy lepottyan. Mert amilyen szerencsétlen kinézete volt, ez .még .nem is a talpára esett volna. A fiúk kurjongattak, rikol- toztak. A légiid őse'bb csendet intett. — Le »kell szedni. Ki a leg- (könnyébb? A választás a hároméves formára esett. — Tudsz fogódzikodni, öcsi? — Tudók — mondta lelkesen az apróság, pedig fogadom, azt se tudta, mit jelent a szó. — Akkor a váiilaimira' ülsz, én felmászOk veled egy vastagabb ágra, onnan eléred és leveszed. Mindjárt akadtak kritikusok is, hevesen .tiltakoztak a terv ellen. Hogy le kell piszkálni bottal, (hozni kell egy létrát, keresni kell egy hosszú srácot, és így tovább. A „vezér” azonban külső segítség nélkül akarta megoldani a dolgot, s a .rémült macska, félelmei közepette nyakába ültette a kis lurkót. — .Nem éri el — hallatszott egy iuoiferi hang. — A Dezső majd lepottyan — közölte egy másik. — iMég a féje is beszakad - ihat - avatkozott be a harmadik, de a többség csendet .parancsolt. A nagyfiú ugyanis nyalká'ban a kicsi terhével ügyesen fellépett az alsó ágra. — Eléred már? — Nem — üvöltötték lentről kórusban. Fél'jeibb lépett. A kis fácSka ágai vékonyak voltaik és törékenyek, hajladoztok ijedten. Alul a fiúk álltak, egyre sűrűbb tömeget alkotva, most már némán és izgatotton. — Eléri ... - suttogta valamelyik, mire o többiek lepisz- szegték. Odafenn a kicsi félni kezdett. — Leszállóik... — sáiptotta el magát, mert ai kezdetben jó játék után megérezte az ingatag helyzetet. — Dehogy szóllsz — szólt rá a lova —, fogd meg a macskát!- Ezt?- Ezt. Az új ifeladat új bátorságot öntött a srácba', s nyújtózkodni kezdett. Egyszer elérte. Megmarkolta csöppnyi ujjaival a macska bundáját, az szegény annyira félt, hogy nem volt ereje tiltakozni, csak nyávogott egy keserveset, de aiz is a tarkáin akadt az üdvrivalgástól, ami a fa alól felharsant. Néhány pillanat, s a fiúk lenn voltak, a macska már a nagyobbik kezében lihegett. No, gondoltaim, most agyonverik, vagy 'kiszórják a szemét, ö lesz az ellenség, a megsemmisítendő ellenfél, a harci vágyakat rajta .ki lehet élni igazán. Azonban más történt. A nagy fiú ölébe vette a macskát, és sorra járultak hozzá a többiek. Egyesével. Tülekedés csak az eléjén volt, mindenki egyszerre alkairto megérinteni. De aztán rájöttek a rendre, és mentek sorban, szépen megsiimogaltni annak az ijedt kis állatnak csaip- zott bundáját. Ha nem látom, nem Hiszem. iBennem .mát feloldódott a feszültség, az aprócska ember ott kuporgott a nagyfiú mellett, a zsákmányszerzésben többet tett, több volt a joga is. A fiúk simogatták a macskát, de azt hiszem, a szegény állat közben idegbajt kapott. Csak ezzel tudom ugyanis magyarázni, hogy az első adandó alkalommal, amikor a jámborság és szelídség megtelepedett a. lurkóikban, hirtelen lendülettel kiiszalbadítotto imagát, és futásnak eredt. Futás? Lihegő menekülés, eszeveszett kapkodás, ugráló ritmusú száguldás volt ez. S albbain a prllainatban a gyereksereg utána', és ismét hangosak és harciasaik voltok, üvöltötték és száguldottak ők is, a legcsekélyébb reménye nélkül annak, hogy vaiaiha is utolérik az ideg'bajos macskát. C salk a kicsi kuporgott még ott sokáig a fa alatt, imlint alki nem tudja elhinni, hogy az o csodálatos tünemény csak úgy kiszaladt a kézéi közül. Felnézett a fára, de ott már nem volt semmi, csak néhány vöröslő őszi levél. Bényei József
