Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-27 / 114. szám

uj Dunántúli napló 1991. április 27., szombat 10 Vancsó Zoltán: Szieszta Diákfotók II7 pályázó 440 fényképe Szakadatlan „képáradat- ban" élünk: sohasem volt ek­kora a vizuális kultúra és kul­turáltság jelentősége, mint éppen most. A naprakész tájé­kozottság szinte elképzelhetet­len az újságokból, képernyő­ről éjjel-nappal ránk zúduló fotó- és filmözön nélkül, ame­lyet már-már úgy igénylünk, mint a testi táplálékot. Mindez a fényképezésen alapszik - nem hiába mon­dotta világhírű hazánkfia, Moholy Nagy László sok év­tizeddel ezelőtt: „A jövő anal­fabétája az lesz, aki nem tud fényképezni”. Ehhez azonban képzés is szükséges: a fo­tográfia technikáját és eszté­tikáját éppúgy tanulni kell, mint minden mást a világon. Nem véletlen, hogy Német­országban évtizedek óta fo­lyik az óvodások (!) játékos­vonzó bevezetése a fényképe­zés ismereteibe, eleinte gép nélkül, majd egyszerű, auto­matikus kamerákkal, amelye­ket a német fotóipar bocsát (reklámból), díjtalanul a ki­csinyek rendelkezésére. Az ilyesmi nálunk sajnos lehetetlen — de épp ily lehe­tetlen és tarthatatlan állapot, hogy a hajdan nagyszámú, jól felszerelt iskolai fotókörök csaknem mindenütt megszűn­jenek! Legalább a fényképe­zés ne szoruljon ki teljesen az iskolai nevelésből, ha már az elmúlt évtizedek „tanterv- karikatúrái" és „kultúrpolitikai szemlélete” olyan látványos eredményességgel zúzta szét a vizuális nevelést és a fejlett rajzoktatást. Ennek elszomorí­tó „eredményét” idegenveze­tőként is tapasztalom, mert a „tanulmányi kirándulásra" Pécsre érkező fiatalok a ke­vés, dicsérendő kivételtől el­tekintve elképesztően tájéko­zatlanok esztétikailag (is), ezért teljesen érdektelen szá­mukra a Dóm szépsége, mú­zeumaink kultúrkincsei, az épületek stílusa stb. Sajnos, erről elsősorban nem ők te­henek, hiszen sem az „iskola", sem a szülők (akiket már szintén nem nevelték az igazi esztétikai értékek felismerésé­re és szeretetére) nem segí­tik őket legalább az általános műveltséghez tartozó vizuális kulturáltság megszerzésé­ben ... Az általánosítás persze min­denben helytelen — szerencsé­re vannak még örvendetes ki­vételt képező iskolák, tanárok, fotókörök. Ennek köszönhetően volt idén is sikeres és ered­ményes az Országos Közép­iskolai Fotókiállítás, amelyet 1966-ban a Nagy Lajos Gim­názium kezdeményezett és már évek óta a pécsi 508. sz. Szakmunkásképző rendez. En­nek, a huszonnegyedik (!) alkalommal meghirdetett or­szágos diákpályázatnak leg­főbb értéke, hogy évente, rendszeresen módot ad a te­hetséges, fiatal amatőröknek az első „igazi” nyilvánosság elé lépésre, lehetőséget bizto­sítva egyben a szakköri mun­kában is az erre való tudatos felkészítésre. A nem szűnő érdeklődés bi­zonyítja a folytatás szüksé­gességét, hiszen idén is 22 középiskola 117 tanulójának 440 fényképe érkezett bírálat­ra Nyíregyházától Makóig. Nem kevés mértékben köszön­hető ez REGÖS István szak- körvezető tanárnak, akinek lelkes szervezőmunkája bizto­sítéka egyben az eredményes folytatásnak. Dr. Szász János Magán­múzeum születik Másfél éve él Pécsett Kiss Attila festőművész és Várnai Dea költőnő. A művész­házaspárt a Havihegy alatt megbújó, Törekvés utcai vil­lájukban kerestem fel. Az át­alakítás kezdetén vannak, ön­magukról, terveikről Várnai Deával sikerült beszélnem.- 1945-től, születésemtől kö­tődöm Baranyához, nagyhar- sányi polgárcsaládból szárma­zom. Az egyetem után rövid ideig jogószkodtam, majd új­ságíróként a Veszprémi Napló­nál és a Magyar Ifjúságnál dolgoztam. Eddigi két önálló verseskötetem Idők és szerel­mek és Gerberák címmel je­lent meg. Ars poeticám: „A költő hisz, álmodik és szeret / sejtje milliókkal rokon / egy. de nem egyetlen." Életem for­duló pontja Attilával való ta­lálkozás. Akkor kerültem be igazán a művészvilágba. Csak néhány nevet említek, akik barátsággal segítettek: Abody Béla, Nagy László, Csoóri Sándor, Páskándi Géza, Dé­nes Zsófia - sajnos, vannak közöttük, akik elmentek.- És Kiss Attila?- Elsősorban képzőművész, de újságíró is. Ritter Ali bá­csinál végzett, évekig a Lap­kiadó grafikai szerkesztője volt. Most is tagja a Nemzet­közi Újságíró Szövetségnek. A Képzőművészeti Főiskolán pe­dig Bernáth Aurél tanítványa­ként diplomázott. 23 önálló kiállítás, rengeteg festmény és grafika fémjelzi eddigi élet­művét. Egész Európában meg­találhatók alkotásai: közülük hatot a Magyar Nemzeti Ga­léria is őriz.- Milyen terveik vannak?- Jómagam már nem kívá­nok publikálni, de egy csa­ládregény terve azért foglal­koztat; nagyapám és az 50- es, 60-as évek állna a regény középpontjában. Engem a gyermekkori emlé­kek, az apai örökség hozott vissza Pécsre, és Attila is sze­ret itt lenni: megihleti őt a mediterrán táj. Most már csendes, nyugodt alkotóéletre vágyunk. Nem kérünk segítsé­get senkitől, a láthatóságot is, amely egy festő lételeme, magunk teremtjük meg: így lesz a pesti házunk után az itteniből is múzeum. Reichmesz Adóm Ötvenhárom név és cím a kiadványban Humán szolgálatok Pécsett A borító grafikája, az egy­más felé nyúló kezek — Pál Rita munkája - nagyszerűen érzékelteti a kiadvány létre­hozóinak szándékát. össze­hozni a segíteni akarókat a támogatásra szorulókkal. A pécsi önkormányzat szociális és foglalkoztatási bizottsága által megjelentetett füzet alapmunka. Az első, amely tartalmazza azoknak az álla­mi, egyházi, társadalmi szerve­zeteknek, egyesületeknek, ala­pítványoknak, csoportoknak a nevét, címét és rövid bemuta­tását, amelyek — néhány ki­vétellel — Pécsett tevékeny­kednek. összegyűjtésüket néhány hó­nappal ezelőtt kezdte az Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikája. Az ott dolgozó szociális szakasszisz­tensek járták végig a várost, megkérdezve, hogy kik, mi­lyen támogatásra vállalkoznak. Az 53 szervezetet bemutató, kétszáz példányban megjelen­tetett kiadványt valamennyi humán szolgálathoz eljuttat­ták, így mindegyik tud a má­sikról, vagyis ha a helyzet úgy kívánja, akkor társszolgálat- hoz irányíthatják azokat, akik nem tudják pontosan, hogy hova fordulhatnak. A szociális bizottság szán­déka szerint a kiadványt idő­ről időre megújítják. Abban a reményben tervezik ezt, hogy egyre többen lesznek, akik se­gíteni akarnak és tudnak. Az újonnan létrejövő humán szol­gálatok jelentkezését két he­lyen várják: a polgármesteri hivatal egészségügyi és csa­ládvédelmi osztályán, dr. So- hár Endre (Széchenyi tér 1., tel.: 13-222), és a POTE Pszichiátriai Klinikáján dr. B. Mácsai Edit (Rét u. 2., tel.: 14-344). A kiadványban szereplő hu­mán szolgálatok neve, címe és telefonszáma a következő: Alkoholellenes önismereti Klub, Dr. Majorossy I. u. 10., 15-083, Autisztikus Gyermekekért, Ku- Iich Gy. u. 1„ 24-216 vagy 10-227, Cigányok Demokra­tikus Szövetsége, Geisler E. u. 10., 10-675, Családsegítő Köz­pont, Apáczai Csere János krt. 1., 41-765, Család- és Nő­védelmi Tanácsadó, Eötvös u. 2., 32-666/269, Baranya Me­gyei Drog Központ, Nyár u. 8., 32-600, Egészségvédelmi Inté­zet, Berek u. 9., 33-807, Egye­sitett Egészségügyi Intézmé­nyek Egészségnevelési Cso­portja, Dr. Veress E. u. 2.. 15-833, Emberbarát Alapítvány, Dr. Szántó L. u. 7., 35-625, Fehér Angyal Egészségiig yi- Szolgáltatá Betéti Társaság, Petőfi S. u. 27., 27-116, Fiatalok Napközi Foglalkoztató Intéze­te, Endresz Gy. u. 21., 15-742, 15-771, Gyermekideggondozó, Kilián Gy. u. 2., 25-747, Bara­nya Megyei Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézet, Mikes K. u. 13., 11-342, 11-397, „Gyöngy­ház” Szenvedélybeteg Fiata­lokat Segítő Baráti Kör, Nyár u. 8., 32-600, Hallássérültek Országos Szövetségének Bara­nya Megyei Szervezete, Jókai M. u. 9„ 14-951, Idegbeteg­gondozó Intézet, Fekete Gyé­mánt tér 4—6., 14-233, lljú­ságért Egyesület, Déryné u. 1., 25-642, Kallódó Ifjúságot Men­tő Misszió Támogató Alapít­vány, Hidas, Kossuth u. 79., Hidas 6, Katolikus Caritas, Ja­nus Pannonius u. 4., 27-352, Kertvárosi Katolikus Egyház­közösségi Lelki Segélyszolgá­lata, Berzsenyi D. u. 16., 10-797, 23-392, Kerek Világ Alapítvány, Petőfi S. u. 35., Kolping-Család Egyesület, Ady E. u. 1., 10-800, Komlói Csa­ládsegítő Egyesület, Komló, Bajcsy-Zs. u. 7., 81-183, Lions Egyesület, Perczel u. 32., 17-136, Mentálhygiénés Inté­zet, Rákóczi út 2., 15-336, 12-666, Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesülete, Tüzér u. 1-3., 10-903, Baranya Megyei Munkaügyi Központ, Rákóczi út 34., Nagycsaládo­sok Országos Egyesületének Pécsi Székesegyházi Csoportja, Szent István tér 14.. 10-823, Narkomán Fiatalok Terápiás Otthona, Keszü, Petőfi S. u. 36., 34-994, Nevelési Központ Gyermekvédelmi Bázis, Apá­czai Csere János krt. 1., 41-233, Nevelési Központ Pszicholó­giai és Családgondozói Mun­kacsoportja, Apáczai Csere János krt. 1., 41-233, Nevelési Központ Művelődési Háza (nyugdíjasok, egyedül élők, fiatalok telefonszolgálata, klubfoglalkozások), Apáczai Csere János krt. 1., 41-233, Nevelési Tanácsadó, Jókai u. 2., 15-176, Baptista Templom­ban működő Nyitott Klub, Bo­kor u. 52., 15-146, Baranyai és Pécsi Nyugdíjasokért Ala­pítvány, Geisler E. u. 15., POTE Pszichiátriai Klinikája, Rét u. 2., 14-344, Polgármesteri Hi­vatal Családvédelmi és Egész­ségügyi Osztálya, Kossuth tér 1—3., 13-222, Politikai Foglyok Szövetségének Baranya Me­gyei Szervezete, József A. u. 10., 26-542, Kertvárosi Refor­mátus Egyházközség, llku P. u. 12., 41-550, Baranya Megyei Rendőr-lőkapitányság Elemző- Értékelő és Megelőzési Alosz­tálya, Kilián Gy. u. 1., 11-666, Segíts, Hogy Beszélhessek! Alapítvány, Endresz Gy. u. 3/C, 16-385, Segítő Kapcsolat, Athi- nay u. 44., Szegényeket Tá­mogató Alap (SZETA) Pécsi Tagozata, Tolbuhin út 65., 29-075, Székesegyházi Plébá­niai Családért Csoportja, Szent István tér 14., 10-823, 10-825, Szociális Gondozási Közpon­tok: I. sz. Ágoston tér 3., 10-542, II. sz. Felsővámház u. 1., 24-104, III. sz. Karikás F. u. 1., 26-455, IV. sz. Hajas I. u. 34., 25-200, Támasz Alapít­vány, Tolbuhin út 65., 29-075, POTE Társadalomorvostani In­tézete, Szigeti út 12., 14-065, Vakok és Gyengénlátók Or­szágos Szövetségének Bara­nya Megyei Szervezete, Mó­ricz Zs. u. 8., 14-030, Világ Világossága Alapítvány, Bál i - esi út 29., 10-299, Vöröske­reszt Baranya Megyei Vezető­sége, Széchenyi tér 18., 12-894, Zöld Kör, Geisler E. u. 2., 10-675. T. É. A környék előnye lett a végzete A lakók harcolnak otthonaikért A jogszabály nem ismeri a szexmasszázst Békés, családias városrész Pécsett a Pósa Lajos ut­ca környéke. Azaz csak volt, mert éppen a nyugodtság tetszett meg a budapesti Fel-Hő-Tours Kereskedelmi, Utazási és Sportszolgáltató Kft.-nek is. Annyira, hogy néhány hete megnyitottak egy szexmasszázs szalont az itt élők legnagyobb felháborodására. A lakók nyugal­mat akarnak, a szalon üzemeltetői pedig minél több vendéget. Az ellentétes érdekek összecsaptak. Kinek ad igazat az önkormányzat, illetve a rendőrség? Nehéz megtalálni az adott házszámot, mert az utca fele már máshová tartozik. Nincs más választás, mint megkér­dezni az utcán játszó gyere­kekre vigyázó anyukákat. Ha­ragos tekintetek villannak rám, majd az indulatos útbaigazí­tás: — Ott van magával szemben, nem látja a hctalmas házszá­mot! Mikor megtudják, hogy nem vendégként keresem a leredó- nyözött családi házban rejlő szalont, egyik pillanatról a má­sikra felmelegszik a hangulat, és árad belőlük a panasz.- Ezen a környéken néhány évvel ezelőtt kezdték el építeni □ fiatal házasok az első csalá­di házakat, társulás formájá­ban közösen fizettük a viz, gáz, csatorna, villany bevezetésének költségeit, együtt építettük az utat. Mindent felszámoltunk magunk után és az építkezés­be öltük bele a pénzünket, de úgy gondoltuk, hogy megéri, mert legalább lesz egy olyan otthonunk, ahová szívesen me­gyünk haza, ahol jól érezzük magunkat. Erre ide költözik a kupi, ahol éppen akkor indul be a legnagyobb forgalom, amikor délután hazajövünk a munkából... Néhány éves csöppségek bi­cikliznek és jótszanqk önfeled­ten a szinte forgalom nélküli zsákutcában, kíváncsian meg­állnak mellettünk, körülnéznek és robognak tovább. — Esténként elállják az utat a parkoló autók, ugatnak a ku­tyák, éjszaka ajtócsapkodásra, kiabálásra ébredünk. Olyan alakok járnak ide, hogy még a bezárt ajtók mögött sem érez­zük biztonságban a lakást, nem merünk elmenni itthonról hosz- szabb időre. A gyerekek eddig egyedül mentek a néhány száz méterre levő iskolába, óvodá­ba, de ezentúl nem merjük el­engedni őket. Mi van, ha vala­kinek nincs kétezer forintja vagy kidobják? Hol éli ki ma­gát? Eddig azt vártuk, hogy nőjenek fel a gyerekek, mert nem kell annyira félteni őket. De most még rosszabb egy 14 éves lánynak, mint a piciknek. A minap is alig tudtunk kiza­varni a lakásból egy felbőszült férfit, aki a masszázst kereste. Hány ilyen vagy ennél súlyo­sabb eset kell még? Elismerjük, hogy szükség van ilyen szolgál­tatásokra, de nem egy családi házas környéken. Miért nem le­het kinevezni egy olyan utcát, ahol régen is volt ilyen, ahová csak az megy be, akinek igé­nye van erre? Az anyukák szinte egymás szavába vágva folytatják a fél­behagyott gondolatokat, érve­ket. — Akik idejöttünk, egy élet­formát is választottunk. Az itt élők egy nagy „családot" al­kotnak, tudunk egymás örömei­ről s bánatairól, nem csukjuk be egymás orra előtt az ajtó­kat. Ha korábban egy idegent láttunk erre, megkérdeztük, kit keres, mert szinte mindent tud­tunk egymásról. Most, ha ide­gent látunk, inkább becsukjuk az ajtót, mert a legtöbb ugyan­azt akarja kérdezni . . . * Tapasztalatlan lévén nem ér­tettem, hogy délelőtt 10 órakor miért nem akarnak ajtót nyitni a hosszas csöngetés ellenére sem a besötétített családi ház­ban. Az üzletvezetőn az éjsza­kázás nyomai, reggel feküdtek le. Tágas nappali fogadja a be­lépőt, ahol máskor a lányok várják a vendégeket. Azonban még az előtérben közli az üz­letvezető a feltételeket és kéri előre a pénzt. Készségesen el­mondja, hogy a szexmasszázs nem más, mint egy pot-.ncia- növelő masszázs, ahol a lányok meztelenül végigmasszírozzák a vendégeket, majd ingerük őket a beteljesülésig. Dominkovics Ferenc, a kft. vezetője szerint nem végeznek olyan tevékenységet, ami za­varná a lakókat, nem zajonga- nak, nincsenek a lányok hiá­nyos öltözékben az utcán, nincs hangos zene, a házban folyó tevékenységből semmit nem lát­hatnak az itt élők. A környék csendes, békés, a vendégkört megszűrik, egyszóval ideális hely. Megállapodtak a taxisok­kal, amennyiben egy részeg vagy fizetésképtelen utas kérné a fuvart a szalonhoz, nem szál­lítják ide. — A kft. több éve foglalkozik kereskedelemmel, idegenforga­lommal, hőlégballonos repülés­sel és most indítottuk be az első masszázs szalont Pécsett, amelyet az igények alakulásá­nak függvényében még több is követhet. Tervezzük, hogy az országban Sopronban, Szege­den és Szombathelyen is nyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom