Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-27 / 114. szám

1991. április 27., szombat üj Dunántúlt napló 11 A magyarság - a genetikus szemével Széchenyi István a menedzser Beszélgetés dr. Czeizel Endrével Emberre, tulajdonságokra, magatartás- és viselkedésformák­ra gyakran rámondjuk az utóbbi időben: ez speciálisan ma­gyar, csak erre a népre jellemző. Felerősödött a magyarság­kutatás és azok a nézetek is, amelyek szerint az ország lakos­ságának egy része szinmagyar, a többiek pedig később kerül­tek közénk, jellegzetességeiket viszont mindegyik népcsoport megőrizte. Vajon a genetika igazolja-e ezeket a nézeteket? Erről beszélgettünk dr. Czeizel Endrével, a humángenetika nem­zetközi hírű szakemberével. — Két évvel ezelőtt zárult le egy ötéves genetikai vizsgálat hazánkban, amely nem várt eredményeket hozott. Azoknak a számára pedig, akik hisznek a „fajmagyarok", a „törzsökös magyarság" mai létében, egye­nesen kiábrándítóak — mondja elöljáróban a televízió képer­nyőiéről is jól ismert, népszerű professzor. — Kik szervezték és hogyan végezték ezt a vizsgálatot? — Németországi kutatók, egé­szen pontosan a hamburgi egyetem kezdeményezéséhez csatlakoztunk. Ők egy nemzet­közi összehasonlító genetikai program sorozatába illesztették be a magyarországi népesség vizsgálatát. A laboratóriumi méréseket Németországban vé­gezték. A vizsgálat megszerve­zésében, lebonyolításában, te­hát az úgynevezett „terepmun­kában" viszont nekünk, magya­roknak is fontos szerep jutott. Kilenc magyarországi etnikai csoportban választottunk ki alanyokat a genetikai vizsgá­lathoz, aminek egyszerű vérvé­tel volt az alapja. — Milyen csoportokról volt szó és miért éppen rájuk esett a választás? — A néprajztudomány és az antropológia magyar szakem­bereitől kaptunk ajánlást a csoportlista összeállítására és tanácsot ahhoz, hogy pontosan mely településeken végezzük a vizsgálatot. így csángókat, székelyeket, kiskunokat, nagykunokat, já­szokat, palócokat, matyókat, ci­gányokat és zsidókat kerestünk fel, a vizsgálat eredményét pe­dig két etalonként használt to­vábbi etnikumból: az őrségiek­től és a budapestiektől vett mintákkal hasonlítottuk össze. Az őrségiek azért szerepeltek etalonként, mert a néprajzosok őket a besenyők leszármazot- tainak tekintik, a fővárosiakat pedig éppen a legkevertebb népességi csoport jellege miatt választottuk ki. Mindenünnen olyan személyekre esett a vá­lasztás, ahol a négy nagyszülő is az illető etnikumból szárma­zónak vallotta magát, de a ro­konságot kizártuk a vizsgálat alanyainál, hiszen ez genetikai szempontból félrevezető ered­ményt hozhatott volna. Csopor­tonként 80 személy került a vizsgálatba, mindegyiküknél 26-26 úgynevezett génjelet tér­képeztünk fel és hasonlítottunk össze. MEGLEPŐ EREDMÉNYEK- Az ember hatvan génjéből melyik huszonhatot?- Azokat, amelyek az úgyne­vezett belső jelleget határoz­zák meg, s amelyeket környe­zeti hatások nem képesek hosz- szú időn át sem befolyásolni. Olyasmiket, mint a vércsoport, a savófehérje, a vörösvértest- enzim és hasonlók. A vizsgá­lattal megállapítható lett az adott etnikai csoport génjeinek úgynevezett géngyakorisága, s ez az érték más etnikai cso­portnál kapott eredményekkel összehasonlítva választ ad ar­ra, mennyire közeli a rokonság vagy mekkora a távolállás a két csoport között - genetikai­lag.- Mire jutottak?- Ért bennünket néhány, elő­re nem várt meglepetés! Kide­rült például, hogy a kiskunok és a nagykunok meglehetősen távol állnak genetikailag egy­mástól, a palócok és a matyók viszont ilyen szempontból alig különböztethetők meg. De az igazán jelentős következtetése­ket abból tudjuk levonni, hogy­ha a magyarság egészének génqyakoriságát más népeké­vel hasonlítjuk össze. Erre volt is lehetőségünk, s kiderült pél­dául, hoqv két néppel biztosan egészen közeli a rokonsáqunk: a finnekkel és a perzsákkal, vagyis a mai irániakkal. De a génayakoriságunk meglehető­sen közel van a szlávokéhoz és a németekéhez is, mig a sárga rossztól, iqv a mongoloktól, de o törköktől is távol áll, leg­alábbis a mai Törökországban élőkétől. ROKONOK A SZOMSZÉD NÉPEK- Mire használhatók ezek az ismeretek?- Legfőképpen arra, hogy alátámasszuk velük: nem ellen­ségek között, hanem közeli ro­konok társaságában élünk a Kárpát-medencében, így persze a harmincas években Szekfű Gyula és Surányi Miklós által hangsúlyozott elmélet — misze­rint egyedül lennénk e tájon, idegenek gyűrűjében - is meg­dől, amint a turáni eredetnek sem találtunk rá a genetikai alapjára. Persze kultúránk, történelmi hagyományaink és szokásaink ettől még lehetnek egészen mások, mint a szomszéd népe­ké, de ez a vizsgálat nem erre irányult. — Már a kilenc etnikai cso­port vizsgálatának igénye is jelzi: ebben az országban igen kevert népesség él. Sokan en­nek tudatában a magyarság el- korcsosulásáról festenek komor víziókat. . .- Holott tudniuk kellene, már csak az állattenyésztési tapasz­talatokból is, hogy éppen a tá­voli vérvonalak keveredése tesz életerőssé egy fajt. Az emberi­ség körében is ősrégi ez a fel­ismerés, gondoljunk csak a vér­rokonok házasságának több ezer éve élő tilalmára. A fasiz­mus és más izmusok elméletei o vértisztaságról, fajták fel­sőbbrendűségéről persze meg­tették a magukét az emberi fe­jekben, de a tudomány éppen azt bizonyítja: a fajtisztaság veszélyes dolog a fajra nézve! Rövidíti az élettartamot, elő­hozza a genetikai terheltséget, hiszen könnyebben összegződ­nek a recesszív gének, s csök­kenti a termékenységet, tehát az életre valóságot is.- Az sem igaz tehát, hogy elörenedett, degenerálódó stá­diumban van a magyarság? AMIRŐL NEM A GÉNEK TEHETNEK — Ezt azok állítják, akik a mai népesség egy részében két­ségtelenül fellelhető önpusztító hajlamot örökletesnek, népünk nagy részére jellemzőnek tart­ják. Csakhogy ezek a valóban súlyos jelenségek bizonyítha­tóan nem genetikai, hanem tár­sadalmi eredetűek és én hi­szem, amint erre van is példa mondjuk c finneknél, hogy egyetlen generáció révén meg­változtathatnánk a képet. Ha jobban igyekeznénk méltóvá válni ahhoz a nagyon értékes genetikai örökséghez, amit őseinktől kaptunk; ha nem vélt vagy valós múltbéli értékekre hivatkoznánk, hanem újakat igyekeznénk teremteni, ha mindannyian felismernénk vég­re, hogy annyi évszázad után végre nem ül idegen nemzet a nyakunkon, s csak tőlünk függ, milyen lesz a huszonegyedik század magyarsága. Délibábos léggömbökre, hamis illúziókra és tudománytalan mítoszokra ehhez nincs szükség. Schöffer Jenő tunk szalonokat a pécsi ta­pasztalatokra alapozva.- Van erről papírjuk?- Természetesen. Olyan ösz- szefoglaló engedélyünk van, amely alapján gyógy-, pihen­tető- és potenciát növelő masszázst végezhetünk. Készséggel felajánlotta a kft. vezetője, hogy a lakókkal vagy az általuk megbízott személ­lyel egy előre meg nem beszélt időpontban találkoznak és fi­gyelik a házat. Amennyiben bármilyen olyan esemény törté­nik, ami zavarja őket vagy nem a gyerekeknek való, úgy Do- minkovics Ferenc Ígéretet tett, hogy 24 órán belül kiköltöznek. * A környéken lakók közérdekű bejelentésben kérték a polgár- mesteri hivatal segítségét.- Már csak az önkormány­zatban bízunk, hogy nekünk ad igazat és ennek , megfelelően lezárásra kerül az ügy. Mi itt szeretnénk továbbra is lakni, ezért fejlesztettük a környéket, adtunk a városnak. Most ve­szélybe került a felépített éle­tünk, amiért harcolunk is, ha kell. Ha ófalun meg tudták akadályozni az atomtemetőt, akkor nekünk is van esélyünk. Kíváncsian várjuk, hogyan ad vissza a város, hogyan képes segíteni a bajba jutott állam­polgárain. * Az önkormányzat műszaki osztálya szerint az üzemeltetők nem kérvényezték az eredeti használatba vételi engedélytől eltérő hasznosítást, átminősí­tést, ezért pénzbírságot róhat­nak ki a kft.-re. Az ipari és kereskedelmi osz­tályon elmondták, nincs olyan kereskedelmi jogszabály, amely a szexmasszázsokról intézked­ne, ezért hivatalosan nem is lé­tezhetnek ilyen intézmények. Mindössze arról rendelkezik a törvény, hogy gyermekintézmé­nyek 200 méteres körzetében tilos szexlapokat, illetve ehhez kapcsolódó tárgyakat árulni. A kft.-t bejegyezték a cégbírósá­gon, tehát joga van keresked­ni, tevékenykedni. A megyei rendőrkapitányság bűnügyi osztályától kapott in­formáció alapján: hatályos tör­vények vannak az üzletszerű kéjelgés ellen, ez büntetendő cselekménynek számít. Sőt, el­vileg az is felelősségre vonha­tó, aki a lakását ilyen célra áruba bocsátja, kiadja. Azon­ban ebben a témakörben né­hány kérdést illetően még a legfelsőbb bíróságnak sincs egyértelmű állásfoglalása. Ezek­ben az esetekben az üzletsze­rűség bizonyítása a legnehe­zebb feladat. Államigazgatási szabályok szerint kivizsgálnak minden lakossági bejelentést, azonban a vállalkozói és egyéb engedélyezett tevékenységek betartatása nem a rendőrség feladata. Úgy látszik, egyedül marad­tak a lakók a problémájukkal. Az önkormányzat hatósági jog­köre a hasonló esetekben gya­korlatilag a nullával egyenlő, a rendőrségnek nehéz a bizonyí­tás. Ha vplaki megkapta a vál­lalkozói igazolványt, szinte mindent megtehet vele. Ez ne lenne a vállalkozások, lehető­ségek országa? Csak nem min; dig a becsületeseké. Miért nem néz szembe a kormányzat a magyarországi szexipar létezé­sével? Hajdú Zsolt „Köríilaiényeinkhez alkalmazva...a lehetőleg legsebesebb progressio" Minden korszak megalkotja a maga Széchenyi képét, de nem tagadhatja meg azokat a gondolatokat, amelyek a re­formkor közvetve és közvetlenül ható erőivé lettek és azt a gyakorlati tevékenységet, amely­nek eredményeit máig követ­hetjük, akár a Duna végigha- járhatóságát, a Lánchidat vagy a Magyar Tudományos Akadé­miát tekintjük. A Kossuth-Szé- chenyi ellentét ma már nem a végletes különbséget láttatja velünk, hanem a politikában el­kerülhetetlen különbségek ala­kulását. Széchenyi István hatalmas vagyont, széles körű társasági ismeretséget, egész életében követhető lankadatlan érdeklő­dő szellemet, alkotni vágyást örökölt. Ugyanakkor rendkívüli érzékenysége, mély vallásossá­ga és önkinzásig menő felelős­ségérzete - a töretlen tenni- akorás mellett - gyakran so­dorta bizonytalanságba, kese­rűségbe. Emberi magatartása azonban az újat akarás, a má­sokat erre rábírás szüntelen munkájában kap olyan jellem­zőket, amit ma a menedzser feladatok közé sorolunk. AZ INNOVATOR SZÉCHENYI 1814-től vezetett Naplója tük­re a külföldön szerzett, olvas­mányai során megismert és a gazdasági, üzleti életben részt­vevő tulajdonosként tapasz­talt újdonságok alkalmazásra irányuló igyekezetének. Minden gazdasági esemény (utak, a közlekedés, hídépítés vagy a gázfejlesztés), a társadalom alakulása (pl. az angol demok­ratikus berendezkedés, a klub. az egyesületi szerveződés) a ha­zai fejlettség értékelésére kész­teti. Szorgalmazza a jól bevált intézmények meg technikai, ke­reskedelmi eljárások bevezeté­sét, amelyek mindenki gazda­godását szolgálják. A gazda­godásban azonban nem önma­gában az akarat, de a kiművelt emberfő felismerő képessége a döntő. A műveltség terjedése a polgáti erények megvalósulását segíti. A megújulást magas műveltségű, felelős és erköl­csös vezető réteg képviseli, □ mely lelkiismeretesen vezeti nemzetét, emeli a szegény nép sorsát emberi fokra. Széchenyi nem francia értelmű demokrá­ciát képviselt, hanem az elit ve­zető szerepét vallotta. Maga­tartása is ennek megfelelően alakult - nemesi társait mind nagyobb számban igyekezett bevonni egyénileg is az újat je­lentő feladatokba, bár sokuk­ról nem volt kedvező vélemé­nye. Mégis mindent elkövetett, hogy mindenkivel megértesse a reformok végigviteléhez szüksé­ges gazdasági, társadalmi ten­nivalók szükségességét. Társa­ságokban mindenkit az együtt­működésre serkentett, Naplójá­ban írja, egy napon négy kü­lönböző egyesületbe léptetett tagokat, s ezt napról napra folytatja. Üj ismereteit széles körű irodalmi munkássága út­ján igyekezett közreadni. A Hi­tel (1830) a kizárólagos nemesi birtokjogot és örökösödést tá­madja, mint ezek eltörlése ese­tén tényleg hitelhez jut min­den tevékenység. A patriarchá­lis gazdálkodás felváltásához a hitel elengedhetetlen, ez képes a nyugati minta után termelő, a belső fogyasztásra is építő tágabb piacot találó gazdasá­got mozgásba hozni. A Hitel kritikájára a Világgal (1831) válaszól, amelyben még közvet­lenebbül utal a megújulás fel­tételeit jelentő magyar gazda­ság értékeinek célszerű fel- használására a bortermeléstől a kereskedelemig, a gabona- termeléstől az állattenyészté­sig. A hazai föld védelme, az erdők, a fák megóvása és a széntermelés fejlesztésének fel­vetése korát megelőzően mu­tatja Széchenyi elveinek anyagi megalapozását célzó javaslatai körültekintő voltát. A reform egészét tükrözi a Stádium (1833), amelyben a nemesi elő­jogok lebontásának szükséges­ségét hangsúlyozza, az egysé­ges cselekvés összeforrasztja a nemzetet és a sok kiművelt emberfő teljesítheti feladatát, a nemzet felvirágoztatását. Tisztán látta: a magyarság nem egyedül lakik hazájában, a földrajzi viszonyok miatt nem­zetek sora vesz bennünket kö­rül, akikkel a jó kapcsolatok egyben kedvezőek a nemzet életére. A SZERVEZŐ SZÉCHENYI Széchenyi István munkáját az országgyűlés és a kormány támogatása nélkül, tisztán a közéletre támaszkodva szervez­te. Az együttműködés, az egye­sületek, az erők „contrentatio- ja" alapvető felfogása. Közre­működésével egyesületek soka­sága szerveződött. Nemcsak ön­magában az egyesületek nyúj­totta szakmai eszmecsere, fel­adatorientáltság, mint pl. a Ló­tenyésztők Egyesülete, a Híd Társaság, a Magyar Tudós Tár­saság stb., hanem az egyesüle­tek működtetésében való rész­vétel segítette a szakmai társa­sági munka alapjainak megve­tését, majd az 1850-es évektől azok országos, gyors terjedé­sét. Szervező munkája, mellyel a közlekedés útját egyengette, vitte a dunai hajózásra alakult Duna Gőzhajózósi Társulat ala­pítói sorába. A Duna hajózha­tóvá tételére fordított erőfeszí­tései során bányászokkal is kapcsolatba lépett: az Al-Duna szabályozósára Vaskapu körül végzett robbantási munkáknál erdélyi - oravicai — bányászok­kal. Erdélyi sóbányákban tett látogatásairól színes leírással emlékszik meg Naplójában. Dunai útjait mindig körültekin­téssel szervezte: megfigyelések, diplomáciai tájékozódások egy­aránt szerepeitek azon. Nem egyszer kerültek nehéz helyzet­be szénhiány miatt. Hol elfo­gyott a szén, hol oly „rossz szénnel dolaozott (a hajó), a kőszén egyáltalán nem fejlesz­tett gőzt...” — jegyzi fel. A gőzhajózással kapcsolatos szén- ellátás érdekében tárgyalt az Esztergomvidéki bányák tulaj­donosával, a prímással, maid szorgalmazza a haióút mentén szénkikötők létesítését. Ez is közrejátszott abban, hogy a DGT a dunai haiózás érdeké­ben elérhető szénbányászatot keresett. A DGT A PÉCSVIDÉKI SZÉNTERULETEN Pécs szabad királyi város anyagi helyzete jobbítása ér­dekében, a „reá bízott vagyon utódaink érdekében történő he­lyes és jó kezelése" szellemé­ben árverésre bocsátotta a vá­ros erdei alatt fekvő széntele­peket. A jelentkezők közül a DGT szerezte meg első telkeit Pécsbányán, András-akna kö­rül. A DGT megjelenése fordu­lópontot jelent a baranyai gaz­daságban, mint erről eddig legjobb monogrófusa, Babies András beszámolt. Nemcsak korszerű irányítási elveket érvé­nyesítő nagyvállalat épült ki, amely technikai oldalról is fo­lyamatosan teremtette meg a korszerű bányászat feltételeit, de új munkaalkalmakat te­remtve, előnyösen befolyásolta a megye gazdasági szerepét. A növekvő szénigény következté­ben a kocsival történő., szén­szállítás előbb Pécsbányatelep és üszög között szűnt meg (1854), majd 1857 áprilisában a DGT felmondta a mohácsi szénszállítási szerződéseket a szénszállító fuvarosokkal. 1857. május 2-án megnyílt a Pécs­mohácsi vasútvonal, a dunai hajózáshoz elegendő szén ke­rült. A Széchenyi által kezde­ményezett vasúti rendszerhez történő csatlakozás Pécsről csak az 1860-as évek végén történik meg, de azok az alap­elvek, amelyek a közlekedés fejlesztésével megnyíló új pia­cokon új és tömeges termékvá­lasztékot kívántak, a Széchenyi által is képviselt szabad keres­kedelem szellemében valósul­tak meg. Az a szerep, amelyet Szé­chenyi angliai útjai során meg­ismert és a szén/iek szánt, az idők folyamán megvalósult. A közlekedés és gépgyártás fej­lődése, a hajózás meg a váro­sok szénfogyasztása, a későbbi gáz- és kokszgyártás országo­san is növelte a szénigényt, amelyet csak egyre nagyobb termeléssel, tőkével lehetett ki­elégíteni. A nagy tőkeerőt kí­vánó bányabefektetések sorra tőkeegyesítéseket kívántak — a Széchenyi által is kívánt bank- rendszer és új pénzügytechni­kai eljárásokkal szolgálta a szerveződő gazdaságot. Bara­nyában is hatottak a pénz­ügyekkel, szövetkezett egyesü­letekkel összefüggő gondola­tai. A gazdaság reformját, a termelést szolgáló létesítmé­nyek között pedig megtaláljuk a Széchenyi nevét őrzőket. A DGT Pécsvidéki bányái korsze­rűsítése során gróf Széchenyi István nevével érdemesítették a Pécsbányatelepen 1913-tól épült és 1927-ben átadott aknát. Ma némák az akna alatt húzódó vágatok, az aknatorony azon­ban — máig különleges műsza­ki alkotásként - őrzi a Széche­nyi nevével élő reformszelle­met, a megújulásra kész gaz­daság, társadalom mindenkori hasznára. SZÉCHENYI ISTVÁN - MA A szellem és írás, amellyel ma ismét és újra olvassuk, használni igyekszünk Széche­nyit, sokak kezébe elkerül. A Széchenyi Alapítvány, a számos helyen működő Széchenyi Ist­ván Baráti Társaságok, a tv és rádió Széchenyi vetélkedői mel­lett a mindennapok tennivalói is azokat a feladatokat idézik, amelyekről annak idején Szé­chenyi a nemzet felemelkedé­se érdekében szólt. Időtlen idő­szerűség cseng vissza Széche­nyitől, mert ma is „egyedül a hideg észt illeti a kormányzás s a szív nem játszhat más sze­repet, mint a javaslóét, a fel­buzdítóét”, továbbá: „Az alkal­makat nem mi teremtjük, azok előállnak maguktól. A mi hiva­tásunk, hogy azokat felhasz­náljuk s megküzdjünk sorsunk­kal”, s tőlünk függ, hogy ha­zánk fefvirógozzék, az „örömre készült kert legyen, melyben idegen a nyomorult, ahol szent az ember méltósága és amely­ben a legszebb dísz az erény és ész". KRISZTIÁN BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom