Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-07 / 94. szám
Egy késői díj után Helyey László a pécsi Lear király próbáján Fotó: Tér István Az idei Jászai-dijasok között felfedezhettük Helyey László nevét is. A kaposvári Csiky Gergely Színház népszerű művésze a legszebb orgánumé magyar színészek közül való. aki mögött számos emlékezetes alakítás van már. Éppen ezért kérdeztük meg tőle, mit gondol, miért csak negyvenhárom évesen vehette át ezt a díjat?- Bizony eléggé megviselt engem ez a Jászai-díj, mert nagyon sokat vívódtam azon, átvehetem-e. Amikor ugyanis ezt a díjat kitalálták, d fiatal művészek elismerésére gondoltak elsősorban, s bár nem tartom magam öregnek, úgy gondolom, túl vagyok már azon a koron, hogy egy sikeres pályakezdésért jutalmazzanak meg. Igaz, a díj időközben nem szakmai díj lett, hanem hűségjutalom.- ön pedig többször változtatott társulatot. — Igen, de úgy látnám ideálisnak a dolgot, ha lenne egy szakmai centrum, amelynek tagjai szemmel tartanák a színészi teljesítményeket, függetlenül attól, hogy az melyik színház színpadán jön létre. A társulatok úgyis egy évre kötnek szerződést, s attól, hogy én elmegyek egy év után, nem hiszem, hogy a szakmai minőségem romlik. Egyébként, ha csak azért kapunk egy díjat, mert adott időt töltünk ugyanazon társulatnál, akkor abba kell hagyni az egészet. Azt azért sajnálom, hogy a mostani késői díjammal egy fiatal elől vettem el az elismerést.- Egy évet Pécsett is töltött. Miképpen emlékszik erre az időre? — Én 1986-ban éreztem azt, hogy a kaposvári társulat elfáradt. Tehát nem valahová indultam el, hanem valahonnan elmentem. A pécsi színház hívott, s én elfogadtam az ajánlatukat. Ám, ha az ember fiatalon megismeri a csúcsokat, nagyon nehéz mást megszokni. Ezzel nem az ottani társulatot akarom minősíteni, mert nagyon tehetséges emberekkel találkoztam Pécsett, de annyi azonos szellemiségű ember, mint Kaposváron, egy időben nem találkozott. Ezért aztán igazán nem is lett közöm a pécsi színházhoz.- Kaposvárra Szolnokról érkezett vissza, mégpedig életében először úgy, hogy ön kérte: vegyék löl. Milyen volt a visszatérés?- Szorongással érkeztem, bár a társulat művészeti tanácsa megszavazta, hogy vegyenek vissza. Ám ez csak húsz ember, még ha vezető színészek, rendezők is, a színház pedig több mint kétszáz tagból áll. Aztán nagy örömömre rögtön megkaptam a Hegedűs a háztetőn főszerepét. Nagy kihívás volt, s nem is csak a bizonyítás miatt. A darab próbái közben éreztem először, hogy csakugyan visszafogadtak, s bizalom vesz körül.- Legközelebb milyen darabban látjuk?- lordán Tamás rendez egy Anouilh művet, ebben játszom. Április 19-én lesz a bemutatója. Varga István ■■■■■■ n mozgás- korlátozottak jövőjéről Kaposváron Baranya, Somogy, Tolna és Zala mozgáskorlátozottak egyesületeinek elnökei, képviselői találkoztak tegnap a kaposvári Park étteremben. Ez a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége által kezdeményezett régiós tanácskozássorozat része volt, amelyen a legfontosabb téma az önálló egyesületek szövetségének új szervezeti felépítése. Az egyesületek önállóságát a jövőben sem kívánják korlátozni, viszont töbo feladatot szánnak a főhatóságokkal kapcsolatot tartő MEOSZ-nak, amely kiváló szakembergárdával rendelkezik. _______Parajelenségek V, _______| H íres-hírhedt jóslatok Ugyan ki ne szeretné megtudni a következő heti lottószámokat, melyik diák ne szeretné tudni, következő nap fog-e felelni? Ha rendelkeznénk ezekkel a képességekkel, akkor persze nem rendeznének lottósorsolást, és az iskolába járás sem lenne olyan idegesítő dolog. A prekognició, azaz a jövőbelátás, vagy köznapi nevén a jóslás régóta ismert paranormál jelenség, azonban a sikeres eseteket gyakran csak a véletlennek, a szerencsének tulajdonitolták. Ez tévedés, ugyanis számos olyan esetet feljegyeztek, melyek nem irhatok a vaksors számlájára. Inkubátorház Gárdonyban Drága válni a drágától Dühöngök a susogóban Hálásabb dolog a nőket képviselni Nézzünk egy kevéssé ismert példát. 1903, március 20-án egy angol hölgy, bizonyos Mrs. Burchell Yorkshire-ban pontosan leírta, hogv a szerb királyt és feleségét néhány hónap múlva meg fogják gyilkolni saját palotájukban. Ezt le is írták, és a jóslat be is teljesedett. Érdekes, hogy az esemény előtt néhány órával egy párizsi jövendőmondó ugyancsak megjósolta ezt a tragédiát. Talán minden idők leghíresebb jövendőmondója a Franciaországban élt Nostradamus volt, munkássága azonban eléggé vitatott, hiszen meglehetősen homályos jóslatai voltak. Ennek ellenére például évszázadokkal korábban meglátta a török birodalom ösz- szeomlását, Magyarország függetlenné válását, Románia területének növekedését és Jugoszlávia kialakulását. Egy ismert ausztrál jós 1914 januárjában több száz tanú jelenlétében pontoson leírta az I. világháború kitörését, idejét, s azt, mely hatalmak fognak egymás ellen küzdeni. Arra az ellenérvre, hogy okos, intelligens, iskolázott emberek kitalálhatják a jövőt akár, ott a másik példa. Egy tanulatlan, műveletlen görög parasztlány ugyanis huszonegy jellegzetességét mondta el a háborúnak, jó néhány hónappal a kitörése előtt, s a felsoroltakból három előrejelzést leszámítva mind bekövetkezett. . . Charles Dickens, az ismert angol író egyszer azt álmodta, hogy bekopog hozzá egy hölgy, vörös sállal a nyakában, és így mutatkozik be: ,,Napier kisasszony vagyok." Néhány óra múlva két fiatal nő látogatta meg, egyikük valóban vörös sálat viselt, és Napier kisasszonynak hívták. Lincoln elnökről is többször feljegyezték, hogy beteljesedtek a jóslatai, többek között saját halálával kapcsolatban is, mert azon az emlékezetes estén, amikor színházba ment, társaságának elmondta, hogy érzi, valami rendkívüli dojog fog történni vele: „egy mély, széles és gyorsan folyó patakon érzem magam, egy csónakban vagyok, a hullámok közé esem, elsüllyedek és meghalok . . ." „Szezonon kivül vagy szezonban végy egy tucat vállalkozót a környezetedből és gyújtsd magad köré őket. Társalgódat alakítsd át üzleti klubbá, egy másik helyiséget állandó galériává. Vállalkozóidat kényeztesd (étel, ital, szoba, ágy, zene, kultúra stb.). A terápia alatt figyeld problémáikat, üzletit és egyénit egyaránt, meglátod, rendszeres orvoslásod eredményeként klubod inkubátorházzá alakul át. Ha recept szerinti föztöd ízlik és kedvet kaptál a kotyvasztáshoz, netán más főztjé- hez, akkor további recepteket ad a már működő első ilyen inkubátorház Gárdonyban." A kissé archaikus hangvételű idézetet folytatni lehetne. önkényesen válogattunk belőle, a lényegét érzékeltetve Vida István vállalkozásának, aki elnöke egy fővárosi építő és szolgáltató kisszövetkezetnek és a fentiek szellemében alakít ki, rendez be panziókat, ahogy ő mondja, inkubátorházakat. Az első a Velencei-tó melletti Gárdonyban működik Vida Panzió Club néven, s benne sikeresen nyújtanak lehetőségeket képző- és iparművészeti kiállítások, irodalmi, kulturális, tudományos, oktató, közművelődési tevékenységek bemutatásához, lebonyolításához. Az inkubátorházak baranyai menedzsere Burger Gábor. Cs. J. A dolog úgy kezdődik, ahogy akar. A véletlen épp olyan szerepet kaphat két ártatlan ember összeterelésében, mint a jószándékú barátok, vagy a bugyuta hirdetések. A mézes időszakot követő kesernyésebb hétköznapok aztán kikényszerítik a párosból a döntést, hogyan tovább akkor, ha már nem elég nyuszipapi puszikája, ha később jön haza, és mókusmami új, lebbenő selyemköntöskéje se leplezheti a kínos tényeket a vacsora állagáról. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindössze ennyi is elég ahhoz, hogy egy házasságot föl akarjanak bontani, habár olykor csak arról van szó, hogy ezek az egyébként kis ügyek az elviselhcrfőnél gyakrabban ismétlődnek.- Komoly és alapos ok kell a váláshoz - mondja a szekszárdi 1- es számú ügyvédi munkaközösségben dolgozó dr. Balázs András. — A régi jogban fel volt sorolva, milyen okok alapján választották el egymástól a házasfeleket, ilyen abszolút ok volt például a tettenérés, a hűtlen elhagyás, a bizonyos időtartamú különélés, vagy a durvaság ... A bíróság nem tehetett mást, bontott. Ma több lehetőségünk van arra, hogy a körülményeket is figyelembe vegyük, éppen csak idő nincs elég. Képzelje el, hogy a bíróságokon tizpercen- ként békitenek, egy nap meg tizenöt párt is kihallgatnak. A személyes meghallgatás sem túl gyakran eredményes, a susogó - mi így nevezetik cgymásközt - után újra visz- szajönnek a válni akarók. Való igaz, hogy Magyarországon nem oly finomak a válási szokások, mint - ahogyan hírlik - tőlünk nyugatabbra és északabbra. A susogóban gyakran dühöngök ülnek, mintha a szerelem elvesztésével a tisztességtudás, a megértés, a belátás is meglépne a kapcsolatból. Válni nemcsak fájdalmas, hanem drága is. Ma a susogóért ezer forint a taksa, az első tárgyalásért ötezer. Hacsak nem igazi gyűlöletről, haragról, kibékíthetetlen ellenségeskedésről van szó, előfordul még az is, hogy a felek külön élnek úgy, hogy közben hivatalosan nem váltak el. Ilyenkor többnyire csak akkor indítanak pert, ha már ott egy ,,cserejátékos".- A nők egy kor után nehezebben indulnak meg — folytatja dr. Balázs András —, a mai fiatal lányok hamarabb döntenek a szakításról. Érdekesség, hogy a női ügyfelet könnyebb képviselni^ hálásabb feladat, hiszen többnyire a bontóokok jobban bizonyíthatók, mint a férfiak, esetében, ahol nehéz megítélni, mit jelent az, ha az asszony „nem úgy mos", „nem úgy főz”, ahogyan kellene. Sajnos, sok a meggondolatlanul, túlságosan fiatal korban kötött házasság, de a kapcsolatot alaposan kikezdi a mai szörnyű gazdasági helyzet is. Az ügyvéd úr egyébként házasságpárti, elvileg meg a bíróságok is. Legalábbis cél, hogy amit még menteni lehet, azt megmentsék. Csakhogy nemigen sikerülhet ez akkor, ha tudjuk, hogy egy birónak adott esetben számít egy ügy mielőbbi befejezése. Ha nem bont fel egy házasságot, alapos indokolási procedúrába kergeti önmagát, úgyhogy nem ritkán egyszerűbb a válást szépen kimondani. Ráadásul ezért nem is ő a hibás . . . Ha ez így van, akkor még szomorúbbak azok az adatok, melyek Baranya megyéből származnak. Itt ugyanis tavaly például 1498 bontóperi keresetet nyújtottak be, bontóper előtti meghallgatás 1746 volt, és ebből összesen 47 esetben járt a beszélgetés pozitív eredménnyel. A többi számot látva megsaccolhatjuk: rokonokat, gyerekeket is beleszámítva hány sebesült ember lehet körülöttünk . . . Hodnik I. .áts Radio mellet«... 'QU Annak idején — még az „átkosban" — ha valaki jobbon ráhajtott a dohányra, azonnal rákerült a káderlapjára a többi olyan épületes jelzők mellé, mint „kispolgár", vagy „reakciós", vagy „ingatag világnézetű" . . , stb. —, hogy „anyagias". Emiatt aztán a viszonylagos egyéni jobblétet ki-ki letagadta, s még a gebines vendéglős is „. . . mennyi a keresete“-kér- désre azt mondta, három- négyezer forint a forgalmi jutalékkal együtt. Ez egyébként többnyire igaz volt, a vállalattól ennyit kapott a havi borítékban, és sokan ezzel a keresettel Is mentek nyugdíjba. Hogy aztán a jövödelme menynyi volt — az más kérdés, ám ezt nem vallotta be. Bolond is lett volna. Ma már azért ennyire nem szégyenlősek az emberek, tőlem például — ha valaki röhögés nélkül megállná — és megkérdezné, mennyi a jövödelmem, szemrebbenés nélkül vallanék. De hát persze, ha a pénzről beszélünk, ezúttal sem mentesülhetünk a túlzásoktól. Gyorsan elterjedt a hír a fővárosban, hogy a neves — és valóban köztiszteletben álló - Vitray Tamásnak mennyi a havi jövödelme: 190 ezer forint. Vitray, a személyét érintő faggatásoktól mindig Is távol tartotta magát, most azonban kénytelen volt megszólalni a rádióban: nem igaz. Nyolcvanezer a bruttó, a nettó pedig pontosain 50 452 forint. Több évtizedes kitűnő munkásságát illetően igazán megérdemli. Még többet is. Aki sajnálja tőle — tegye. Pénzről lévén szó. hallom egyik reggel a pécsi tudósitótól, hogy városkánkban „selejt" bankjegyek kerültek forgalomba. Az ötezer forintos bankjegyről hiányzik — a hamisítást kizáró — fémszálacska. Kiderült, nem hamisították, hanem a Jegybank Nyomda nem tette bele a fémszálat. Hát ez is csak nálunk történhet meg . . . Mellesleg a napokiban már láttam egy ötezrest, kezembe is fogtam, meg is szagoltam (a pénznek tényleg nincs szaga . . .), ám a véleményem lesújtó. A színe — szerintem! — ronda. Mint egy kihypózott százforintos. Hagyományosan szépek a bankjegyeink, de ez nem sikerült. Ha hozzájutnék egyhez, nem is tudom, mit kezdenék vele. Pláne, amelyikről még a fémszál is hiányzik. Jómagam nagy lelkesedéssel csodálom azokat az embertársaimat, akik tisztességes úton-módon gyarapítják anyagi helyzetüket. Hallom például, hogy egy pesti — nem állami — taxis külföldi főszert fuvarozott be a rangos szállodába, és amikor fizetésre került a sor, rámutatott a taxiórára: „háromszázhatvanöt". Aztán hozzátette: „márka !". Az utas kérdezte, hogy lehet ez. mire a taxis megmagyarázta: „ez ennyi. Márkára állítottam át az órát!” Erre mondaná Koön bácsi a már szakállas vicc szerint: „ügyes!". Utasunkat még aznap este másik meglepetés is érte. Egy közepes osztályú, ám mégis előkelő vendéglőben költötte el vacsoráját. Nem dúskált a javakban, egyszerűen csak megvacsorázott, egy pohárka bor kíséretében. A számla: 5200 forint. Nem márka — szerencséjére —. hanem forint. A pincér még csak el sem pirult. A vendég sem, inkább sápadozott. Mint ismeretes, pénzügyekben otthonosan forgok — egyszer például volt húszezer forintom is —, így aztán komoly érdeklődést váltott ki belőlem a hír, hogy Schilling József német állampolgár Pécsett egy játékkaszinó létesítésébe fektetné fiadzásra szánt pénzét. Esetleg kettő kaszinóról is szó lehet. Egyikben forintért lehetne dorbé- zolni, a másikban kemény valutáért. Gondoltam, először a forintos kaszinót látogatnám, csináltatnék magamnak egy szmokingot — ahogy ezt filmeken is látni -, felkötném a csokornyakkendöt — ez különben is divat manapság, amióta nyilvános az Országgyűlés, és zsebrevágja a nyugdíjamat, leülnék eqy'k játékasztal mellé. Később kiváltanám a - külföldi hetyegésre nekem is megjáró -r- ötven dolláromat, és átbaüaqnék a valutás kaszinóba, ahol flegma „Háj!”- köszöntéssel meglapogatnám a krupié hátát. Igen ám, de hol lenne a két kaszinó? Az önkormányzati ülésen még folyik a vita, bérelhetné-e az Elefánt étterem felső helyiségét Schilling úr, vagy egyezzen meg a hadsereggel, a Fegyveres Erők Klubja néhány helyiségét illetően. Csakhogy a katonák keveslik a felajánlott évi hatmillió forintot: 15 milliót kérnek (!). Bérlet címén. Hát így állunk most, kaszinóügyben. S hogy el ne felejtsem: éppen most hallom a rádióból, hogy a kormányzat vagy 180 ezer csóró állampolgár részére kedvezményes tejjegyet bocsátana ki. Meg aztán, a kisgazdák sajtótájékoztatóján is elhangzott: „.. . Kész a dokumentáció, amely bizonyítja Torgyán József volt frakcióvezető kapcsolatait részvénytársaságokkal, finanszírozókkal, utaztatökkal és propagandá- sokkal (?), amelyek kapcsán milliárdos nagyságrendekről van szó . . .". Pedig mint fentebb említettem, kipróbáltam, de a pénznek tényleg nincs szaga . . . 79 A” pénz... *1 vasamapi Beszélgetés Helyey Lászlóval
