Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-30 / 117. szám
IO uj Dunántúlinapló 1991. április 30., kedd Gorbacsov nagy hete Nehéz dolga lesz az ezredforduló politikai elemzőinek: jelzők sokaságából kell majd kiválasztani' a legmegfelelőbbet, ha Mihail Gorbacsov politikai-politikusi pályáját akarják minősíteni. Konok, következetes, ügyes, agyafúrt, engedékeny -, szinte kifogyhatatlan a sor. Az elmúlt hét, Gorbacsov nagy hete, mindegyikre hozott példát. Közben szép csendben mérföldkővé váló események tanúi vagyunk — SZKP-n belül és kívül. Nem öncélú politikai szereplésről van tehát szó, s talán az sem túl kockázatos ha kimondjuk: a szovjet átmenet üteme, szereplői és iránya sejlett fel ezen a kulcsfontosságú héten. Miközben bányászsztrájkok tizedelik az amúgy is az ösz- szeomlás szélén álló ipart, Gorbacsov megkötötte a nagy alkút a Kilencekkel (Moldova, Grúzia, Örményország és a baltiak távolmaradtak). A még szövetségesek áldásukat adták a válságprogramra; együttes, drákói gazdasági intézkedés- csomagot fogadtak el; közvetve hat hónapot adtak a szovjet parlamentnek, hogy új, immár európaibb alkotmánytervezetet dolgozzon ki és fogadjon el; s abban is megegyeztek, hogy ezután ki kell írni az általános választásokat. Miután a Kilencek között Borisz Jelcin is ott volt, nehéz elképzelni, hogy mindez ellenére történt volna. Más kérdés, hogy milyen megfontolásból, milyen engedményért cserébe ásta el a csatabárdot az elnök-pártfőtitkárral folytatott harcában. Jelcin támogatói korholják is Borisz Nyikolaje- vicset: miért adta nevét ehhez az egyezséghez, miért ment bele abba, hogy például a válságprogram két éve alatt tilos a sztrájk, noha az elsők között szorgalmazta a kiegyezést a bányászokkal. Ám Jelcin már-már fondorlatos, hovatovább iái számitó Dolitikus- ként vélhetően távolabbra lát: jobb, ha egyben maradnak a Kilencek, s így alkotják az új SZOJUZ-t. így talán nagyobb eséllyel kötnek majd szerződéseket a kiváló köztársaságokkal. A Hatok ugyanis nélkülözik azt a hatalmas ipari-ener- getikai-mezőgazdasági potenciált, amivel diktálhatnak a Kilencek. Ez a fő ütőkártya. De nézzük tovább! A hét közepén - immár a Kilencek aláírásával a zsebében - az elnök túléli, mit túléli, megnyeri a KB-ülést. Formálisan is bizalmat szavaztat magának —, ezzel visszaveri a konzervatív rohamot - és átgyúrja a testületen a parlament által a hét elején elfogadott válságprogramot. Fegyvere (a lemondás kilátásba helyezése) most is - akárcsak 1989 decemberében és a tavalyi kongresszuson - jól működött. Azt viszont aligha tudja bárki is, mikor jön el az a pillanat, amikor elég érettnek véli a helyzetet arra, hogy feladja pártfőtitkári székét, s csak elnökként kormányozzon. Az sem véletlen, hogy a KB- ülésen sokkal inkább a Poloz- kov-vezette megkövesedett gondolkodású szárnyat ostorozta a pártfőtitkár, semmint a radikálisokat. Úgy fest, Gorbacsov ingája megint elérte a középpontot az SZKP első embere megint „jobban hallja" a reformereket, a másként gondolkodókat. Jobbkeze, Va- lentyin Pavlov kormányfő ezért állhatott elő azzal a feltűnést keltő javaslattal, hogy a kabinet nyitva áll a rivális politikai mozgalmak és a tagköztársaságok képviselői előtt. Amolyan koalíciós kormányzási ajánlat ez, igaz, nem eredeti ötlet, hiszen Borisz Jelcin már hetek óta sürgeti a szovjet kormány politikai bázisának ki- szélesítését, sőt, kerékasztal- tárgyalásokat az összes jelentősebb pórt, mozgalom és szervezet részvételével, amelyeken az SZKP csak egy lenne a többi között. Középre állt tehát az inga. Ám elemző legyen a talpán, aki tudja, meddig marad ott. A fizika szerint most a radikálisok felé leng majd ki. De hol vannak már az efféle törvények? Ha törvénysértő módon mégis ott maradna, ezzel bizonyosan lassítaná a birodalom szétesését. Igaz, legalább megkönnyítené a pályáját minősítők dolgát. Nem fognák rá ugyanis, hogy ingadozó, hogy csapong. Csak azt írnák: ő volt az utolsó szovjet elnök. Mester Nándor Klinikai rektorhelyettes Dr. Czopf József „A város és az egyetem dolgozzon együtt” A POTE-n az új rektor mellé öt rektorhelyettest választott az Egyetemi Tanács, akik az egyetemi reform fő irányvonalát képviselik. Elképzeléseikről, terveikről egy-egy írásunkban számolunk be. Két és fél évvel ezelőtt akkor beszélgettem dr. Czopf József egyetemi tanárral, amikor kinevezték a Neurológiai Klinika igazgatójává. Azóta sikeresen megvédte nagydoktori disszertációját a kiváltott válaszvizsgálatok klinikai neurológiai jelentőségéről. Szerény, de határozott egyéniség, következetes elképzelésekkel. Az Egyetemi Tanács őt bízta meg a klinikai rektorhelyettesi funkció ellátásával. A feladat nem éppen hálás. A klinikák épületei felújításra szorulnak, korszerűtlenek, zsúfoltak. Nagy hiányosságokkal birkóznak ‘-'-.rn-eltsé- gükben, s a klinikai hálózat szerkezete is javításra, bővítésre szorul és nem kiegyensúlyozott a személyi ellátottság.- Rektorhelyettesi funkciómat hivatalosan még nem erősítették meg. Elképzeléseink vázlatosak, költségesek. Elsőnek a diagnosztikai lehetőségeink elmaradottságának felszámolását említeném. Bauer Miklós rektorsága alatt is komoly erőfeszítések történtek, de egyetemként ma is sok nyugat-európai közkórház színvonala alatt vagyunk e téren — jelenti ki Czopf professzor, s hozzáteszi, a mágneses rezonanciavizsgálat és a digitális substrakciós angiográfia lehetőségét szeretnék megteremteni. A mágneses rezonanciavizsgálat modern képalkotó eljárás, más elven működik, mint a computer to- mográf és a megvizsgált szervek kémiai összetételéről, pl. víztartalmáról is tud megbízható adatokat nyújtani. A digitális substrakciós angiográfia az erek vizsgálatában jelentene új lehetőséget.- Anyagi kilátásaik hogyan alakulnak, mennyiben segítik a szükséges fejlesztések megvalósítását?- Az anyagi kilátásaink kialakulatlanok. Reális forrást most még nem tudok megnevezni. Az idei évre a költségvetésünk valószínűleg azonos lesz a tavalyival, vagyis értékében annál harminc százalékkal kevesebb. Biztos, hogy minden hazai és külföldi alapítványt, támogatót meg fogunk keresni. Felkutatjuk azokat a Pécshez kötődő, külföldön élő magyar kollégákat, akik valamilyen módon tudnának segíteni. Keményen kell dolgoznunk, azért, hogy mindez sikerüljön, de ha összefogunk, talán nem rosszak az esélyeink.- A lelszereltségi hiányosságok mellett nagy gondot jelent az is, hogy a városi egészségügy i intézmények, a megyei kórház és az egyetem, az egyetemi klinikák egymástól különállóan, olykor elzárkózva tevékenykednek. Vannak lelesleges átfedések a volt tanácsi és az egyetemi betegellátó intézmények munkája között, ugyanakkor mind a megyei kórház, mind az egyetem profiljából hiányzik néhány szakterület. Mi erről az ön véleménye? — Hiányzik például a szívsebészet. Ez modern kardiológiai diaqnosztikai háttér nélkül nem oldható meg. Az egész megyében nincsen megfelelő, korszerű. rehabilitációval foglalkozó intézmény. A klinikák között is szükséges az egyes osztályok profilicfhak kialakítása, megerősítése. Egyetértek azzal is, hoqy akadnak párhuzamos tevékenységek, míq az egészségügy specializálódásával nem tudnak lénést tartani az egészségügyi intézmények. Jelenlegi formájukban nem látszanak célszerűeknek a rendelőintézetek, új stratégiát kell kialakítani ezen a téren is. A nagy intézmények közelében speciálambulanciákat kell létrehozni, de bizonyos feladatokat célszerű visszaadni az alapellátásának. Mindezek még most alakulóban lévő elképzelések, és nem csupán az én véleményé- men alapulnak, hanem az egész csapatén, akiket most választott meg az Egyetemi Tanács. Az viszont bizonyos, hogy az integráció az egyetemi és volt tanácsi egészségügyi intézmények között igen kívánatos.- Mire gondol?- Nem elképzelhetetlen egy egységes egyetemi betegellátás megvalósítása úgy, hogy a megyei kórház intézeteit integrálnánk az egyetemmel. Hogy részleteiben ez miként történne, most még ne kérdezze, de meg vagyok győződve a szükségességéről. Fellendülhetne a betegellátás színvonala, a tudományos tevékenység aktivitása.- Az integráció megvalósításához mennyi idő szükséges?- Reálisan 3-5 év alatt tudom elképzelni a rendszer teljes kiépítését.- Az együttműködésnek a személyi vagy az egyéb feltételeit látja inkább biztosítottnak?- Inkább úay felelnék: mindegyik alapvető. Ehhez az is elengedhetetlen, hogy a ielenle- gi helyzet áttekinthető legyen, hogy ne legvenek tabutémák, s garantálni lehessen az információáramlást. Nem tagadom, ezek éppen olyan, ha nem na- avobb akadályok, mint a pénzügyi nehézséaek, de úrrá kell lennünk rajtuk.- Említette, hogy az egyes klinikáknak maguknak is fejlődniük kell. . .- Egyik fő feladatomnak tekintem a klinikák önálló profiljának fejlesztését és mindenekelőtt nlaDvető diaanosztikai lehetőségének biztosítását.- Integráció és együttműködés, ezek az ön jelszavai is lehetnének . . .- Elfogadom. Az együttműködésnél arra is aondolok, hogy más szervezetekkel, például a honvédséggel is szorosabbá fűzhetnénk kaocsolatain- kat. A traumatolóaiai klinika esetében n Monvéd Kórházzal ez már megvalósult, de továbbiakban is számítanunk kell egymásra. Fs nem szeretném, ha megfeledkeznénk arról, hogy az eavüttműködést ..házon belül” is iobbá kell tenni az elméleti intézetek és a gyógyító intézetek között. Rarlgbidqi Andrea EEG-vizsgálat a POTE Neurológiai Klinikáján Kóródi Gábor felvételei Öt éuuel Csernobil után Atombalesetek krónikája Szinte napra pontosan öt évvel az atomenergetika történetének legsúlyosabb balesete, a csernobili katasztrófa után az egyesült államokbeli Atlanta városában az Atomerőműveket Működtető Szervezetek Világszövetsége (VANG) az atomerőművek biztonsága növelésének kérdéseiről kezdett konferenciát. A Nemzetközi Atomenergia ügynökség adatai szerint az atom- erőművi baleseteknek csaknem a telét emberi mulasztás okozza. (A jelentősebb balesetek száma elég magas: 1971—84 között 14 országban 151 volt.) A jelentősebb atombalesetek napjainkig: 1957. szeptember 29. - A Szovjetunióban, az Ural déli részén, Cseljabinszktól mintegy száz kilométerre északra, Kaszli város közelében egy plutóniumtermelő katonai üzemben vegyi robbanás következtében kétmillió curie értékű radioaktív szennyeződés (a csernobili szennyezés négy százaléka) került a légtérbe. A fertőzött területről több mint tízezer helyi lakost kitelepítettek, a katasztrófa következményeinek felszámolására 200 millió rubelt 'fordítottak. 1957. október 7. — Nagy-Bri»anniában, a cumberlandi Windscale (ma Sellafield) plutóniumtermelő reaktorban tűz ütött ki, és mintegy 500 négyzetkilométernyi területen radioaktív anyagok jutottak a levegőbe. A balesetet akkor eltusolták, de később kiderült, hogy 13- an meghaltak és további 260 ember sugárfertőzést kapott. A radioaktív felhőt az NSZK-ban és Norvégiában is észlelték. 1961. január 3. — Az Egyesült Államokban, az Idaho Falls közelében levő katonai kísérleti reaktorban robbanás történt, hájom technikus meghalt. 1962. - A dél-csehországi Mydlo- varyban működő urándúsítóban veszélyes nukleáris üzemzavar történt. A baleset következtében egy föld alatti csatornán radioaktív szennyvíz Ömlött a Moldvába, a baleset csak 1990 elején került nyilvánosságra. 1966. október 5. — Amerikában, a D.etroit közelében levő Enrico Fermi kísérleti reaktorban maghasadás közben meghibásodott a hűtő- rendszer és radioaktív sugárzást észleltek. 1969. január 21. — Svájcba*, Lu- cencs közelében meghibásodott egy kísérleti föld alatti reaktor hűtő- rendszere, emiatt nagy mennyiségű radioaktív anyag került a légtérbe. 1971. november 19. - Az Egyesült Államokban, Minnesota államban 50 ezer gallon radioaktív folyadék került a Mississippi folyóba, miután túlcsordult egy radioaktív hulladékot tartalmazó tartály a Northern State* Power Co. által üzemeltetett Monicello reaktorban. 1975. március 22.' — Az Egyesült Államokban, Alabama államban a decaturi Brown’s Ferry reaktorban egy technikus gyertyával ellenőrizte a levegőszivárgást. A biztonsági rendszerben tűz ütött ki, és a hűtőfolyadék mennyisége a kritikus szintre csökkent. A baleset miatt mintegy 100 millió dollár értékű kár keletkezett. 1979. március 28. — Az amerikai Harrisburg melletti Three Mile Island otomerőit)űben hanyagság következtében eltört a kettes reaktor primér körét tápláló egyik sziyaty- tyú szelepe. A hűtővíz rövid ideig szivárgott és az üzemanyag annyira felforrósodott, hogy közel húsz százaléka leolvadt, a reaktor környezetébe nagy mennyiségű radioaktív gáz került, egy ember meghalt, százan kórházi ellátásra szőrű Kok. 1980. augusztus 7. — Az Egyesült Államokban, a Tennessee állambeli Erwin közelében egy atomfűtőműveket gyártó titkos üzemben dúsított urán szabadult ki, emiatt mintegy ezer ember kapott a megengedett mennyiségnél ötször nagyobb sugárfertőzést. 1981. február 11. — Nyolc ember szenvedett sugárfertőzést az amerikai Tennessee államban, amikor a Sequoyah I reaktorból százezer gallon radioaktív hűtővíz szivárgott el. 1981. április 25. - A japán cu- rugai atomközpontban nyitva felejtettek egy tartályt, s emiatt, több mint 40 tonna radioaktív folyadék keveredett el a városi szennyvízzel. Az erőmű 278 dolgozója szenvedett könnyebb sugárfertőzést, és a környező Urazoko-öbölben sokáig tilos volt a halászat. 1982. január 25. — Az egyesült államokbeli Rochester közelében, New York államban radioaktív gőz került a levegőbe, miután meghibásodott a Rochester Gas end Electric Co. által üzemeltetett Ginna erőmű gőzgenerátora. 1986. január 6. — Az amerikai, oklahömai Kerr—McGee uránfeldolgozó üzemben gondatlan melegítés következtében felrobbant egy 12 tonnás vegyianyag-tartály. Egy munkás meghalt, százat kórházba szállítottak. (1976-bdn ugyanitt száz sugárveszélyes esetet regisztráltak.) 1986. április 26. — A Szovjetunióban a Kijev közelében levő csernobili atomerőműben megsérült a 4-es számú reaktor, tűz keletkezett és jelentős mennyiségű, 50 millió curie sugárzási erősségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe. A katasztrófa Ukrajna, Belorusszia és Oroszország területén mintegy 3 millió embert érintett, 220 ezret közülük kitelepítettek. A baleset után megvizsgált 260 ezer ember 38 százaléka szorult orvosi kezelésre, eddig 31-en haltak meg, de orvosi vélemény szerint a katasztrófa hatására az elkövetkező 70 évben még 40 ezer haláleset várható. Hírek szerint I990 novemberéig a mentésben résztvevő 600 ezer ember közül a radioaktív sugárzás következtében fellépő betegségekben 300-an haltak meg. 1987. január 19. - Radioaktív anyag szabadult ki az angliai sel- lafieldi hasadóanyag-feldolgozó üzemben. 12 dolgozó szorult sugár- fertőzés miatt kórházi kezelésre1987. február 20. — Az angliai Dunnree atomerőmű egyik részlegében, ahol nem működött a szellőzőberendezés, mérgező argon gáz szabadult ki a rendszerből. Egy embc» meghalt, egy másikat súlyos mércezéssel szállítottak kórházba. 1989. október 19. — A spanyolországi nukleáris erőművek történetének legsúlyosabb balesete történt a Tarragona közeli vandellosi reaktorban. Az erőműben alkatrésztörés miatt élfolyt a kenőolaj szivárogni kezdett a hűtőhidrogén, majd tűz keletkezett a turbinában. 1989. november 9. — Radioaktív gázszivárgást észleltek az amerikai Ohio államban, a Miamisburg melletti erőműben. A baleset következtében kiszivárgott radioaktív tri- cium mennyisége tízszer nagyobb volt a normális körülmények között egy év alatt kiszabadulónál. A baleset során négy ember szenvedett fertőzést. 1990. február 10. - üzemi baleset történt a nyugat-szlovákiai Jaslovské Bohunice-i atomerőműben. A megnövekedett vibráció miatt megsérült az olaielosztó csőrendszer és a kiömlő olaj meggyulladt. A tüzet megfékezték, emberéletben nem esett kár, az anyagi veszteség hetvenezer korona. 1990. április 1. — Hidrogénszivárgás miatt lezárták a dél-ukrajnai Nyikolajev körzetében található atomerőművet. Angol orvostanhallgatóknak tart előadást Czopf professzor
