Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-30 / 117. szám

1991. április 30., kedd uj Dunántúli napió ~ ~ --------' u A piac puha, a jövő kemény Profi bűnüldözők a drog nyomában — Van már kábítószer Dél- Dunántúlon —-mondja Czukor János őrnagy, a kirendeltség vezetője —, de egyelőre a te­rítőkapcsolatok és -hálózat ki­alakítása folyik. Jórészt ma­gyar származású külföldiek jut­tatják be a még nem kemény drogokat a hazai piacra, bár jelentős mennyiségben. Ezek­nek a puha drogoknak is ko­moly ára van — 1400—1500 fo­rint grammonként —, s a vá­sárlók az újgazdagok köréből kerülnek ki. dalról kell, azt rendkívül kor­szerű színvonalon kapják meg. Mi több: ebben ennek a szol­gálatnak van prioritása, ép­pen a csekély létszámát el­lensúlyozandó. A kis létszámot a profi szin­ten végzett munka is „kitágít­ja". Különleges és sokirányú szakképzettséget szereztek a Mindezzel együtt — mert időben kapcsoltak, s még le­het bízni a kábítószer elleni eredményes fellépésben — az őrnagy a „mérkőzést" két­esélyesnek minősítette. A pálya nagyvonalakban is­mert. A kábítószerek euró­pai főútvonala a Balkán felől Jugoszlávián és Ausztrián át vezet Nyugatra. Két tarta­Most még azonban nem fő túlságosan a Nemzetközi Szer­vezett és Kábítószer-bűnözés Elleni Szolgálat dél-dunántúli regionális kirendeltsége veze­tőjének a feje. Ámbár: ami egv szervezet felállításával és eközben már profi szinten mű­velt és eredményt is produkáló bűnüldözői munkával jár, az alaposan a nyakukba szakadt. A kábítószer tehát itt van. A szakemberek úgy vélik: ha a magyar gazdaság talpraáll, főleg, ha konvertibilis lesz a forint - amikor a jelenlegi kábítószerpiacon beszedett fo­rintot már nem kell valutá­ba átforgatni —, akkor a most gyengébb drogokat mozgató kábítószer-hálózatra ráépül a kemény drogok forgalmazása. Ez lesz a komolyabb veszély, már csak azért is, mert nem­zetközi tapasztalatok szerint a kemény drogok iránti nehezen kioltható vágyhoz tapad a valódi, a kábítószerekhez kö­tődő sokszínű bűnözés.- Tényként kell kimonda­nunk - hallottuk Czukor őr­nagytól —, hogy a szervezett bűnözés átszövi mindennap­jainkat. Gondoljunk csak a kommandósok által elkövetett bérgyilkosságra, vagy a bu­tikosokat, vendéglátósokat „vé­delemmel" fenyegető zsarolá­sokra. Egyéb szempontok is sürget­ték a nemzetközi szervezett és kábítószer-bűnözés elleni fel­lépést: ahhoz képest, ahogy az élet felgyorsult, amilyen szabad lett a mozgás az or­szágok között, lelassult az Interpol. Ez egyebek között azt is gényelte, hogy a kü­lönböző nemzetek e téren működő szervezetei egymással felvéve a kapcsolatot próbál­kozzanak eredményesen dol­gozni a nemzetközi szervezett és kábítószer-bűnözés ellen. Aligha gondolhatunk másra, annak ismeretében, hogy mi­csoda iramban romlik a köz- biztonság helyzete, mint arra: komoly létszámmal kell a rendőrségnek a harcba bo­csátkoznia. Nem így van: nem bírná el a gazdaság, ellenben ami az új szervezet működé­séhez technikai-hírközlési ol­Kolozsmonostori mise Az Árpád kori kolozsmonos­tori bencés apátsági templom a kincses város legendás, ősi építménye. S hosszú évtizedek óta lezárta kapuit előttünk. Építése — román stílusban — 1060 körül fejeződhetett be. „Hiteles hely”, a szerveződő keresztény állam birtoklevele­ket, okleveleket kiállító és má­soló fontos központja. Törté­nelme során sok viszontagsá­got állt ki és ma is — áll és él! A tatárdúlás földig rom­bolta, IV. Béla utasítására fa­lait újra fölhúzták, immár a gát stílus mintájára, a XIV— XV. században kolostorudvar­ral és a Szent Miklós kápol­nával bővül, várral, földsán­cokkal veszik körül. A bencés apátság ekkor már jelentős művészeti-művelődési tevé­kenységet fejt ki, politikai sze­repe a bábolnai parasztfölke­lés kapcsán ismeretes (1437- es egyezmény). Könyvtára is igen értékes. Később a je­zsuiták iskolát alapítanak itt, amely utóbb Kolozsvárra köl­tözve közép- és főiskolává alakul át. Villámcsapás követ­keztében 1596-ban tűzlángok pusztítják, de a hit és akarat ismét diadalmaskodik: falai nemsokára ékesek és erősek. Sokat szenved a kuruc—labanc háborúk következtében, de ek­kor is akad vezető és közös­ség, amely a károkat helyre­hozza és a kolozsmonostori apátsági templom továbbra is hirdeti az emberi igényt a jó­ra, a szépre, a belső meg­újhodásra. Hajóját 1818-ban le kell bontani, köveiből épí­tik föl Kolozsváron azt a Báthory Istvánról elnevezett kegyesrendi líceumot, amely­ben az erdélyi magyarság és románság annyi nagysága ta­nult. A múlt század végén, miután Monostort közigazga­tásilag Kolozsvárhoz csatolják, új hajótemplomot emelnek az eredeti, 700 éves szentélyhez. A megváltozott történelmi helyzetre való tekintettel a gyulafehérvári püspökség az 1920-as évek elején — 25 esz­tendőre, jelképes bérrel - át­adja a Róma irányítása alatt hitüket gyakorló román görög katolikusoknak. Ezen egyház 1948-ban történt állami betil­tása utón az apátsági templom azonban az ortodox egyház használatába kerül ... S új változásra 1991 tavaszáig kellett várnunk! Addig a templom a kies dombon szomorkás, nosztal­gikus, fájó érzést keltett, a hiányát, valami jóvátehetetle­nét, a kérlelhetetlen végzetét, amelybe mégsem voltunk képe­sek beletörődni. El-elzarándo- koltunk vasárnaponként hozzá, a hívó magaslatra, amely régi és ősrégi sírokat takar, tud­tuk, ott vannak a Szenvedés stációi, emlékek kísérik lép­teinket. Egy húsz év előtti föl­vétel — amelyet Pécsre hozva írásomhoz mellékelek - lát­tatja, miként uralja a tájat a Kálvária. Az utóbbi időben ugyan tömbházak változtatták meg a megszokott utcasoro­kat, az apátsági templom azonban máig kiemelkedik környezetéből. És az idei találkozás már csodával ér föl lelkűnkben: a római katolikusok 67 év után szentmisén vehettek részt Ko- lozsmonostoron! Az ortodox és a római katolikus egyház kö­zötti megegyezés szerint, amíg be nem fejezik — rövidesen — a közeli ortodox templom épí­tését, az apátságiban minden ünnep- és vasárnap délután 5-től katolikus szentmisét tar­tanak. Vagyis egyelőre két egyház hívei gyűlnek össze itt más-más időpontban. Czirják Árpád kanonok úr így szólt: „Szent ez a Házi Szent az Áldozat, amelyet itt bemuta­tunk. Szent a megtartó Ige, szülőföldünkön ez a Hajlék!" Vasile Raus ortodox atya a szentmise után ünnepi tollár­ban a szószékről mondotta: .......ezen a szent helyen két n emzet gyermekei lógnak imádkozni, magyarok és ro­mánok, mert Jézus mindany- nyiunkért halt meg" . . . Újból szentmisén vagyok, figyelem a szavakat, az éneket, maga­mat. A templombelső, a hajó különös-idegen benyomást kelt, hiszen csak a falon - ta­lán nemrég — elhelyezett Munkácsy-festmények másola­tai - köztük a Jézus Pilátus előtt - hatnak ismerősül. A csodálatos szépségű szentély­ben nincsen oltár, a karzaton nincsen orgona, a kántor hangszerkiséret nélkül énekel — meg mi. Kádár István plébános úr előtt az alsó templomból fölhozott asztalon a Kehely, amely szintén a lenti sekrestyéből került ide erre az alkalomra, akárcsak a két ministráns. Zavart az örö­münk az első percekben, szo­katlan hangulatú. S megille- tődötten nézünk a néma fa­lakra, amelyek annyi minden­ről tudnának beszélni. Halvány nap süt be kintről, sugárt ké­rőn. A sugarak bent, a sze­mekben égnek. Mert szó, ima, a bensőből fakadó áhí­tat megrendültséggé mélyül: sokan először veszik itt ma­gukhoz az Úr testét. Először ebben a legősibb múltunkról regélő templomban. És ekkor érezzük — annyi év után — valóban a magunkénak, örök­ségünknek, amelyet őrzünk és- reméljük — sajátunkként szerethetünk ezentúl. Kolosy Erzsébet Mindenesetre a jelenlegi helyzet szülte a szervezet fel­állítása iránti igényt. A dél­dunántúli regionális kirendelt­séghez a Balaton alatti négy megye tartozik. Nagyon nehéz meghatároz­ni, hogy mi a szervezett, és mi a szervezettszerű bűnözés. Az előbbire klasszikus példa az amerikai maffia. Van olyan bűncselekmény, amelyet csak szervezetten lehet elkövetni, s ezek közé tartozik a kábító­szerekhez kapcsolódó bűnözés is. Érdemes arra is felügyelni, hogy eltűnőben a bűnüldözők szakzsargonjából a korábbbi „szemérmes”, a valóságos helyzetet elködösitő megfogal­mazás. Már a 80-as években egyértelmű jelei voltak a szer­vezett bűnözésnek, amikor itt még csak a szervezettszerű ki­fejezést használták. Pedig 1982-ben volt a nemzetközi szinten szervezett, a henger- zárás betöréssorozatként meg­ismert ügy, amelynek során több milliós kárt okoztak az elkövetők. lékút van: Jugoszlávia-Buda- pest-Bécs, illetve Jugoszlávio- Magyarország—Cseh és Szlo­vák Köztársaság-Németorszóg. A dél-dunántúli regionális ki- rendeltség fő feladata a nem­zetközi kábítószer-kereskede­lem elleni harc — s nem a magyar kereskedelme —, már csak azért is, mert nálunk egyelőre a beetetés időszaka van: a drogokat forgalmazók, árusítók — mint említettük: a puha drog sem olcsó, egy ci­garettába nem egy grammnyi kell — a későbbi kemény pia­cot készítik elő. Eközben igye­keznek természetesen felmérni a kábszeres zsaruk mozgé­konyságát, felkészültségét is. Akárhogy is: a síp megszó­lalt, a mérkőzés elkezdődött. Mészáros Attila „zsaruk" — Czukor őrnagy rendszeresen használja ezt az itt korántsem pejoratív kifeje­zést —, azonosat azzal, ame­lyet például a francia kób- szeresek is kaptak. Akkor minden rendben? Nem. Bár a kirendeltség je­lenleg rendelkezik a szüksé­ges feltételekkel, a kábítószert megállítani nem tudja: a mai állapot szerint a bűnözés gyorsabban terjed, mint ahogy az ellene folytatott harc szé­lesedhetne. Másrészt a törvé­nyi háttér is foghíjas, minde­nekelőtt hiányzik az a rendőr­törvény, amely tágabb fel­lépést engedne a bűnüldözők­nek - természetesen azon az alaposan, hogy tudnak ezzel a hatáskörrel bánni, s a tör­vényt hibátlanul alkalmazzák. Gyerekkora óta járta az erdőket, minden fa, minden növény jó ismerőse volt. Akármilyen idegen erdőben is megtalálta a jó gombázó­helyeket, messziről is meg­érezte a galambgomba illa­tát. Kislánykorában elkísérte az öregasszonyokat egész napos erdei barangolásukon, tejeskannákba szedték az áfonyát, szamócát, fekete­szedret. Megtanulta tőlük, melyik növény főzete mire jó. Azok a régi öregasszo­nyok megtanították gyerek­korában a gombák ismere­tére, a gyógynövények tisz­teletére, és sok dologra, melyeknek később, gyerekei gondozása során igen jó hasznát ■ vette. Hogy egész­ségesek és erősek lettek, azt azoknak a régi, megszívlelt tanításoknak köszönhette. De ahogy mennek az évek, úgy szomorodik el a szíve egyre jobban. Foltok­ban halnak ki az erdők, el­száradt fák között torokszo­rító csend fogadja, mintha temetőben járna. Elérkezik a gombák jövésének ideje, és nincsen gomba. Sok kilomé­tert bejárhat, nincs kucsma­gomba ott, ahol régebben minden évben volt, nincs csirkegomba, csiperke, ga- lambica. Valami szörnyű történik az erdőkkel. Évről évre bete­gednek meg egyre jobban. Nagyvárosokban emelkedik a kisgyerekek vérének ólom­szintje, és a környező erdők sem tisztíthatják már a le­vegőt, mert agonizálnak, el­pusztulnak a szemünk láttá­ra. Egy olvasói levél pedig az ellen tiltakozott valame­lyik lapban nemrégen, hogy nem adóztatják meg azo­kat, akik gombát és erdei terméket, gyógynövényt gyűj­tenek. „Ez is a láthatatlan jövedelem egyik formája — írta gyűlölködve —, oda kellene figyelni rájuk!” Kis öregasszonyok, akik még ismerik a gombákat, a gyógynövényeket, akiktől ta­nulhatnának, amíg ők is el nem múlnak az idővel. Kis halmocskákba rakják a frissen szedett erdei gombát a pia­con, egyre kisebb halmokba, mert pusztulnak az erdők, és alig van gomba. Akik lesze­dik a téli teához való hársfa­virágot, akik tudják, hogy a csalán főzete jó hajhullás és korpásodás ellen, hogy sza­bad területeken mennyi a ka­millavirág, és vétek lenne le­tiporni. Nem ők azok, akik meg­gazdagodnak láthatatlan jö­vedelmükből, és nem ők, akik az erdőknek ártanak. Bár inkább szokásban lenne most is, mint régen, hogy egy-egy ilyen asszonyt gyerekek kísérnek egész napos erdei utakra, hogy azonkívül, amit megtanulhat­nának tőlük, maguk is egész­ségesebbekké válhatnának. Gyerekkorában, amikor szinte egész nyarakat töltött az erdőben, még nem kellett félni a kullancsoktól. Akkor még az sem volt divat, hogy orvoshoz szaladjanak vele. Esténként, fürdés előtt ki­szedték egymásból ügyesen, és soha nem fordult elő, hogy bent szakadt volna a feje, vagy bármi bajuk lett volna tőlük. Most sem okozhatnak bajt, ha még aznap este eltávo­lítjuk őket. Vannak dolgok, amiket nem az iskolában ta­nítanak, pedig legalább olyan fontosak. Bár nyilván semmi akadálya nem lenne, csak szemlélet kérdése, hogy az iskolában is tanítsák azo­kat a gyakorlati dolgokat, melyekre mindenkinek szük­sége van az életben. Pél­dául a lányokat főzésre, sü­tésre, lemezvágás helyett. Fűzfabokor könyököl álrpa- tagon egy erdei ösvényre, madár, trillázik gondtalanul valahol egy fa lombjai kö­zött. Maradjatok meg er­dők, nekünk, maradjatok meg áldásos levegőtökkel, gyógynövényeket gyűjtő öreg­asszonyokkal ! Bán Zsuzsa Láthatatlan jövedelem ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom