Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-30 / 117. szám

1991. április 30., kedd aj Dunántúli napló 7 Nyugatra nyit a Sopiana Az elmúlt évet elég nagy veszteséggel zárta a pécsi So­piana Gépgyár, s ennek okai túlmutatnak a gyárkerítésen. A keleti partnerek fizetési nehéz­ségei miatt állami szinten til­tották meg a megrendelések kiszállítását, így a Romániának gyártott 30 ,,T-0” zárógépből hét maradt raktáron, a külke­reskedelmi cég közvetítette szovjet barter-üzlet is elakadt, mivel nem jött be az ellenté­tel. A keleti- exportra egyéb­ként is 19 százalékos export­adót róttak ki a nyugati pia­con való kapcsolatteremtés ösztönzésére. A sorbanállás is sújtotta a Sopianát, hisz nekik aí anyagért azonnal kellett fizetniük, mía a termékeikért csak késéssel kap'ók meg - ha uqynn megkapták — a pén­züké'. Emiatt és mert a szük­séges — a költségeiket fedező — árbevétel alatt maradtak, a termelés finanszírozására banki hiteleket kellett felven­niük, átlagosan 35 százalékos kamatra. © A gyár volt igazgatója, Vi- czencz Ottó. tartós beteaséq- távolléte miatt január köze­pén Fischer János műszaki osz­tályvezetőt nevezték ki általá­nos igazgatóhelyettesnek, eqv- ben mb. igazgatónak, s a oá- lyázatok értékelését követően, március közepén a küldöttqyű- lés ót választotta meq ötévps időszakra a Sopiana igazgató­jának. Fischer János 37 éves. gé­pészmérnök és gazdasági mér­nök. a gyár neveltie, hisz ösz- töndíiasa volt a iogelőd Izzó gyáregységnek. Vele beszél­getünk a gyár jelenéről és jö­vőjéről. — Ismerte a gvár helyzetét, amikor benyújtotta pályáza­tát? — Igen. Naav hitelállomány­nyal dolgoztunk, tudtam, hogy a rövid lejáratú hiteleket az idén vissza kell fizetnünk, úgy, hogy közben a termelés se áll­jon le. Előzetes költséaterve- zésünk nyomán kiszámítottuk, hogy a veszteséget csak úgy vaavunk képesek ledolgozni 1991—92-ben, ha idén a keleti piac nélkül legalább 550—600 milliós árbevételt tudunk el­érni. — Megválasztásakor mennyi volt a gyár idei megrende­lése? — Százharmincmillió forint. . — És mégis pályázott. — Ehhez a gyárhoz kötődik az életem. Ismerem a dolgo­zóinkat és felelősséget érzek valamennyiükért. Bizonyítani szeretnék, hogy ezzel a kollek­tívával életképesek vagyunk. © Az igazgató határozott, cél­ratörő, reális tervekkel teli.- Először is fontossági sor­rendet kell felállítanunk, hogy kilábalhassunk ebből a szoron­gatott helyzetből, s ezt kelleti ők biztosítani tudják a terme­lés felfuttatásuk anyagi fede­zetét, mi az ajánlatuk szerint 210 milliós értékben készíthe­tünk számukra hűtőgépgyártó rendszereket és -vonalakat. Is­mét megcéloztuk a hazai élel­miszeripari gyárakat is.- A nyugati piacra is ha­sonlóképpen igyekeznek be törni? Ai ELEKTRO-LUX megrendelésére késiül sierelő gépsor a pécsi Sopiana gépgyárban Fotó: Siundi György elfogadtatnom a kollektívával — mondja. Valójában milyen intézkedé­seket, elképzeléseket takar ez a fontossági sorrend? Biztosí­tani a szükséges megrendelés- állományt, hogy legyen folya­matos munkájuk és azt gaz­daságosan is kell megszervez­niük. A következő: a mai piaci követelményekhez alkalmaz­kodó rugalmas szervezet kiala­kítása, és ehhez meghatározni a személyi feltételeket és a követelményrendszert. . .- Kezdjük a munkaszerve­zéssel . . . Gondolom újra fel kell fedezniük a hazai és a külföldi piacot.- Elővettük azokat a haj­dani partnereinket, akikkel valamiért megszakadt a kap­csolatunk. A General Elektric (a volt Tungsram) máris 60 millió értékű munkára szerző­dött velünk, és újabb 30 mil­lióra van ígéretünk. Figyeltük, hol indulnak olyan gépi beru­házások, amelyekben valami­lyen módon részt vállalhatunk. Így kerültünk kapcsolatba a tatai Fjord Szövetkezettel, s ha- Ott se kezdhetjük más­ként, mivel eleddig a keleti (volt szocialista) piac kötötte lé a termelésünk majd kéthar­madát. Tudjuk, egyik napról a másikra képtelenség átállnunk a nyugati piacra, de mást nem tehetünk. Már megszereztük az önálló külkereskedelmi * jogot és felkerestük a haidani part­nereinket (a svéd Meco—Pack, a - német Meypack, a holland Triolit, a kanadai M. M. C. stb. cégeket) együttműködési és bérmunka ajánlatunkkal. A hollandokkal már van együtt­működési szerződésünk. Mivel saiát kereskedelmi kirendeltsé­geket nem tudnánk fenntarta­ni, így kialakítottuk az ügy­nöki hálózatunkat a Benelux államokban, Németországban, Ausztriában, Kanadában, az USA-ban, Dél-Ameri'kában és Dél-Afrikában. Ausztriába most megy ki az első próba- gyártás és várjuk az ajánlatu­kat, de van már ajánlatunk a hollandoktól. Az ügynökeinktől a késztermékeink eladását, a szabad kapacitásunk kiajánlá­sát és kooperációs partnerek felkutatását várjuk. © — Jelenleg túl kevés még a szerződésben lekötött munká­juk, legalábbis a kapacitásuk- hpz képest. Hogy lehet így ütemessé tenni a termelést? — Ügy kell szerveznünk, hogy csak annyi munka kerüljön a termelésbe, amennyit gyorsan és ütemesen elvégezhetünk, és ami gyors árbevételt eredmé­nyez. Hatékonyabb termelés- szervezést és szerkezetet kívá­nok kialakítani, s ennek érde­kében hajtjuk végre az átszer­vezést, hogy rugalmasabbak legyünk szervezetileg és az irányítási szintjeinken. — Tehát leépítésekkel szá­molnak? — Az nem célunk. Minőségi cserét igyekszünk végrehajtani és belső átcsoportosítást a ter­melésbe. Tavaly 5 százalékkal csökkent a létszámunk, zömé­ben a nyugdíjazások miatt, de volt természetes leépülés is. Nem titok, idén 23 százalékos átlagos bérfejlesztést hajtot­tunk végre, épp a jövőnk ér­dekében, hogy megtarthassuk a jó szakembereinket. A leépí­tés ’ tehát nem célunk. — Beszélgetésünk elején em­lítette, a küldöttgyűléstől azt a feladatot kapta, hogy dol­gozza le két év alatt a So­piana veszteségét, hogy segít­se elő a vállalat privatizálását és biztosítsa a gyár működő- képességét. Mi \a helyzet a pri­vatizációval? — Az Állami Vagyonügynök­ség meghatározta a vállala­tunknak az átalakulás felté­teleit, kikötve, hogy csakis kül­ső befektető révén f alakul­hatunk át. Ezért szakértő cég bevonásával nemzetközi pályá­zatot kell kiírnunk, de ehhez a vagvonértékeléstől kezdve még sokféle előírásnak kell eleget tennünk. Biztosíték nincs arra, hogy a pályáza­tunkra tolonganak maid a kül­földiek, és olyan partnert ta­lálunk, aki megfelel minden­féle követelménynek. 1993-iq mindenféleképpen privatizál­ni kell a vállalatot. © — ön öt évre kapott bizal­mat, hogy megvalósítsa, meg­valósíthassa a küldöttgyűlés­nek tett ígéreteit. Sikerülni fog minden elképzelése? — Erre garanciát senki sem tud adni. Bízom a sikerben, mert különben nem vállaltam volna el ezt a valamennyiünk sorsát meghatározó feladatot - mondotta véqezetül Fischer János, a Sopiana Gépgyár igazgatója. Murányi László Magyar közlekedés - olasz beruházás? ,,Az egykor európai hírű magyar vasút és közlekedés a múlté. Eszközállománya le­romlott. A lemaradás Euró­pához képest minden téren jelentős. Olaszországtól - a Pentagonale keretében és kétoldalú alapon egyaránt - sok segítséget és támogatást kaphatunk, kiterjedt együtt­működési formákban a lema­radás felszámolásához" — je­lentette ki Siklós Csaba köz­lekedési miniszter olasz kol­legájával, Carlo Berninivel folytatott tárgyalásai után az MTI római tudósítójának. A Siklós Csaba és Kálnoki Kis Sándor, helyettes állam­titkár vezette küldöttséa elő­zőleg megbeszéléseket folyta­tott a közlekedési gépgyár­tást ellenőrző állami IRI- csoport, az Alitalia légitár­saság, az olasz államvas­utak. az Alenia híradástech­nikai nagyvállalat vezetőivel. A meabeszélések mind a ma- qvar közlekedés feilesztésére irányuló üzleti megállapodá­sok, vegyesvállalati és más üzleti eavüttműködések tető alá hozását célozták. A ró­mai minisztériumban ezeket összeqző megbeszélés folyt a két közlekedési miniszter között. A vasúti közlekedés terén- mondták el a miniszterek- küszöbön áll a Róma-Bécs gyorsvonat meghosszabbí­tása Budapestig, majd a já­rat sűrítése is. A Breda vas­úti járműgyártó céqtől 76 személykocsit vásárol a MÁV (ha az olasz versenytárgya­lási ajánlat kedvező hosszú távú hitelezési feltételekkel párosul). A Magyarorszáaon tervezett mintegy 100 kilo­méternyi új vasúti pályához különböző gyártási együtt­működések valósulhatnak meg vasúti berendezésekre, részben a Ganz-Ansaldo vállalat keretében. A MÁV és a GYSEV veze­tői Udinében „Hungarita” néven közös szállítmányozási irodát nyitottak az olasz vas­úttal. Az autóközlekedésben - hangzott el — Olaszország kész kiterjeszteni a magyar szállítójárműveknek adott engedélyeket 7,5 tonna alat­ti tehergépkocsikra is. Közös erőfeszítések történnek a szállítás átterelésére vasúti- közúti, valamint vízi és köz­úti formákra. A koncessziós formában történő magyar autópályaépítés iránt olasz cégek is élénken érdeklőd­nek. Siklós Csaba elmondta, hogy valószínűleg már jú­liusban kiírják a versenytár­gyalást a Budapest-Bécs autópályára, és az év végén a dél-balatonira, amelyik a Budapest-Trieszt útvonal egyik kulcsszakasza. A légiközlekedésben napi járatot terveznek a két or­szág között. Bernini ígéretet tett arra, hogy a Malév jegy­irodát nyithat Rómában. Ha pedig a Malév beszerzi a ter­vezett Boeing-767-es gépe­ket, közös vállalkozás és együttműködés létesülhet a repülőgépmotorok javításá­ra és karbantartására. A Fe­rihegyi repülőtér légiirányító berendezései, amelyeket a Selenia olasz vállalat szállí­tott, megfelelően működnek, és újabb rendelés és meg­állapodás áll küszöbön a vi­lágszínvonalú olasz radar­gyártó vállalattal a magyar légiirányítás műszaki szintjé­nek emelésére. Szóba kerültek a megbe­szélésen a tengeri szállítás­sal kapcsolatos kérdések is. Magyar részről hangoztatták, hogy a magyar áruforgalom egy részét szívesen bonyolí­tanák olasz kikötőkön át (Trieszt, Livorno, Genova ke­rült szóba), ehhez azonban az olasz félnek kedvező pénzügyi feltételeket és olyan vasúti tarifákat kell kínálnia, amelyek versenyképessé te­szik ezt a megoldást a rot­terdami vagy a hamburgi ki­kötőhöz képest. Mint kiderült, a szóban forgó együttműködések több­sége egyelőre az előkészület szakaszában tart: részben a jogi feltételek (pl. koncesz- sziós törvény), részben pedig a pénzüqyiek hiányoznak megvalósításukhoz. Siklós Csaba kijelentette, tárgya­lásai legfőbb eredményének azt tekinti, hogy megterem­tették az alapokat a magyar -olasz közlekedési együttmű­ködés új szintjéhez, a többi- mondta - a részterülete­ken dolgozó szakemberek fel­adata a konkrét feltételek és megállapodások kimunká­lásával. ,,Az együttműködési készséq kölcsönös, és meg­kezdődhet az érdemi munka" — jelentette ki a miniszter. Földivíta Borban Baán György bári lakos visszaigényelte a szülei által tsz-be vitt zártkerti földet a dunaszekcsői ter­melőszövetkezettől. A tsz adta a földet, de nem a bevittet, hanem helyette másikat. Mindkét fél nem tett mást, mint élt törvény adta jogával: így tehát törvényszerű volt a kérelem, s ugyancsak az a tel­jesítés. Mégsem sikerült mindmáig megállapod­niuk.- Miért nem kaphatja meg Baán György azt a területet, amit annak idején a szülei a tsz-be vittek? - kérdeztem dr. Gorái Tibortól, a tsz jog­tanácsosától. — Tagjainkat tavaly nyilat­koztattuk arról, hogy mi. a szándékuk a közös használat­ban lévő földjükkel. Baán György erre úgy reagált, hogy kéri a földet, mégpedig ugyanazt. A probléma az, Bogy mi évekkel ezelőtt azt a földterületet a mellette lévők­kel együtt birtokba adtuk bá­ri embereknek azzal, hogy tu­lajdonba fogják kapni. Mél­tánytalan lenne most e terü- rületről Furák János bári lakost kimozdítani, hiszen ezt ö is szövetkezetbe beadott földért kapta cserébe, és évekkel ezelőtt neki tulajdon­ba ígértük. Mi évek óta hasz­náljuk _Furák János földjét és ő évek óta sajátjaként hasz­nálja a volt Baán-féle terüle­tet.- Baán Györgyék most ezt szeretnék visszakapni.- A jogszabályban nem az van, hogy ugyanazt kell visz- szaadni, hanem azzal azonos értékűt, Megállapodás kérdé­se, de gyakorlatilag a szövet­kezet határozza meg azt, hogy hol adja vissza. Ha nem len­ne tényleges használója en­nek a területnek, akkor semmi akadálya nem lenne a Baán György igénye szerinti rende­zésnek.- Tulajdonjogilag kinek a nevén van ez a zártkerti rész?- Ez közös használatba ke­rült. Behozták a tsz-be, ezzel megszűnt a jogosultságuk. Nincs nevesítés, csak egy aranykorona-érték van, egy nagyságrend. Ez gyakorlatilag névleges tulajdon. A szabá­lyoknak megfelelően jártunk el: a szövetkezet alapszabály­ban megjelölt szerve dönt ar­ról, hogy hol adják ki a föld­területet. Nálunk ez a szerv a vezetőség. — A földművelésügyi minisz­tériumi rendelkezés azt is tar­talmazza, hogy ,,a kiadás megtagadása vagy egyéb vita esetén a volt tag tagsági vi­tát kezdeményezhet”.- Itt nincs szó kiadásmeg­tagadásról ! — De egyéb vita van! Amikor Baán Györgyöt fel­kerestem, éppen ott értem a termelőszövetkezet megbízott­ját, a földnyilvántartással fog­lalkozó, már nyugdíjas Szűcs Tamást.- Megállapodtak?- Baán György ragaszkodik ahhoz, hogy amennyiben idén nem kapja meg a területet művelésre, úgy kárpótolva le­gyen a terület után termény­ben. Ez a kérése.- Én ahhoz ragaszkodom, hogy ezt a földet mérjék ki részemre - ismétli az állás­pontját Baán György. - Ha a munkák előrehaladott álla­potban vannak rajta, akkor ebben az évben használják, de ennek ellenében kérem a tsz-től, hogy terményben kár­pótoljanak! Mérjék ki, intéz­zük el a papirügyet függetle­nül attól, hogy az idén ki. használja a földet.- Én viszont arról a köz­gyűlési határozatról tájékoz­tattam Baán Györgyöt, hogy a kikért területet aranykorona­értéknek megfelelően kell visz- szaadni. A kimért területet nem hajlandó elfogadni. • A földvita tavaly februártól tart. Baán György hosszas le­velezést folytatott a tsz veze­tőségével, november végén személyesen beszélt a jog­tanácsossal, majd három le­velet írt a tsz elnökének. Baánék öten élnek bári há­zukban. Baán György autó- buszvezető 1960-tól. Felesége a Mohácsi Könnyűipari Válla­lat szabászatában dolgozik. Nagyobbik gyermekük nyolc­van százalékos látáscsökkent, a kisebbik harmadikos egész­ségügyi iskolás. Baán György édesanyja hetvennyolc éves, velük el. — Miért kell önöknek ez a földterület? — Saját terményből akarjuk meghizlalni a disznókat, ön­ellátásra tartunk néhány álla­tot. Az apám után az anyám kap fél háztájit, ez tizenkét mázsa kukorica, csak táppót­lásra elég. A zártkerti földün­kön meg tudnánk termelni harminc mázsát. — Ha nem ragaszkodik a régi területhez, idén már el­vethetett volna! Miért nem fe­lel meg a felkínált föld? — A felajánlott rész erdővel szomszédos, vadkáros, ráadá­sul domboldal. Most jogsza­bályokra hivatkoznak, míg nemrégiben egy-egy tollvonás­sal mentek a dolgok, egyedi döntések alapján: nem ezt használod, hanem azt. A visz- szaállításnál ezt elfelejtik. A négyezerötszáz négyzetméter­nyi zártkerti szántóval együtt oz apám nem vitte be a kö­zösbe az ezer négyzetméteres területű szőlőt. Ezt tőle örö­költem. s ma is művelem a Furákék kukoricájának szom­szédságában. — Mikor került az édesapja birtokába ez a föld? — 1947-ben, amikor idetele­pítettek bennünket a Felvidék­ről, akkor hatéves voltam. — Ezért a földért jelentkez­het más is? — Ha az itteni németek kár­talanítást kérnek, akkor igen. 1947-ben apám még hadifog­ságban volt. Anyám kapott öt hold juttatott földet az apám után. Tiz hold földje volt a nagy­apámnak a Felvidéken, Ga- lánta mellett, ő ezért kapott csereföldet. A tsz-esités folya­mán mind bekerült a közösbe. Visszakérni csak a zártkertit akarom, nem a táblák köze­pén lévőt! A többiért, a bent­maradó több mint két hektár külterületi szántóért földjára­dékot kap a család: anyám, testvérek, én; csak fél hektárt kérünk ki . . . Mást akar a tsz és mást az igénylő. Megegyezésre kevés szándék * utal. Pedig ez még egyszerű kérdésnek tűnik a leendő kárpótlási vitákhoz, ké­pest . . . L. Cs. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom