Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-06 / 64. szám
1991. március 6., szerda uj Dunántúli napló 7 Kisbudmer Indulótőke Öröm és üröm Lehetőségeink a szovjet piacon Ólomsúlyok húzzák - egyelőre — a kisközségek lépni akaró önkormányzatainak lábát. Ámbár: lefejthető, elhagyható súlyok. Azt mondja Novacsek Ionos, Kisbudmér polgármestere: minden rendben van addig, hogy a falu képviselő- testületének együttes akarata szükséges a döntések megszületéséhez. De gördülékenyebb munkát eredményezne, ha a polgármester meghatározott területeken önállóan rendelkezhetne. Mindjárt említ is egy példát: ahhoz, hogy a hivatalnak vásároljon egy szeneslapátot, most az önkormányzati testület határozata kell . . . Gyermekcipő, mondhatnánk, s valószínűleg ez részben igaz is. Van azonban más említésre méltó kölönc is. Az említett kisközség három másikkal együtt tartozik egy körjegyzőséghez: Nagybudmér, Pócsa és Borjád alkotja a „négyesfogo- tot", a körjegyzőség az utóbbi faluban van. Pénzeik jelenleg még egy számlán, s ha például Novacsek úr községéne.« szüksége van meghatározott összegre a számára juttatott állami támogatásból, ahhoz csak a borjádi polgármester és o körjegyző aláírása révén juthat... Minden bizonnyal ezen a gyermekbetegségen is hamar túljutnak a kisközségek, már csak azért is, mert a pénzek a központi költségvetésből Igen jó ritmusban érkeznek a számláikra. Talán a szükség is diktálja majd a teljes pénzügyi önállóságot, hiszen előfordulhat az az eset is, hogy a közös számlára szorult ön- kormányzatok egyike fizetés- képtelenné válik. — Mi szerencsések vagyunk- mondja Novacsek János. — Korábban az országgyűlés határozata úgy rendelkezett, hogy az önkormányzatok kétmillió forintos támogatást kapnak erre az évre, vagy — ha a lakosság lélekszáma nem éri el a 200-at —, lakosonként 10 000 forintot. Kisbudméron 133 ember él, ám közben a támogatás olyként változott, hogy minden község kapja meg a kétmilliót. Havi egyenlő részletekben már küldik is. A mindennapi gyakorlatból is említsünk egy kölöncöt. Az iskolák körül van a többféle értelmezés lehetősége szülte keveredés. Ki kapja az intézmények működtetését szolgáló alfami támogatást: az a község, ahol az iskola van, vagy- s itt pz önkormányzati törvényre hivatkoznak — minden községnek feladata az iskolai ellátás biztosítása? A kétféle értelmezés súlyát az adja, hogy az állami támogatás önmagában az iskolák működtetéséhez nem elég, azt önkormányzati pénzből meg kell toldani. De ki toldja meg? Ahol az iskola van, vagy ahonnan odajárnak — például a szomszédos falvakból - a kisdiákok? Kisbudmér 1991-es költség- vetését tanulmányozva valami azonnal feltűnik - és ezt keményen meg is fogalmazza a polgármester: a korábbi évekKisbudméri házak a főutcán hez hasonlítva erre az esztendőre „iszonyúan sok pénzünk van". Jóllehet: régebben menynyi volt, nem tudják, mert akkor a község a Bólyi Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott és ott nem készítettek elkülönített költségvetést a társközségekre, legalábbis eddig ilyent nem mutattak a mai polgármestereknek.- Nem tudjuk) hogy például 1989-ben mennyibe került a község a tanácsnak . . . — mondja Novacsek János. De mennyi ez az „iszonyúan sok pénz”? Érdemes már csak azért is részleteiben megismerkedni ezzel, mert minden bizonnyal a többi kisközségben is hasonló a helyzet, A bevételi oldalon a következők szerepelnek: adókból 46 000 forint, működési bevételek (például a szociális étkeztetés térítési díja) 67 000 forint, átengedett bevétel (személyi jövedelem- adó) lakosonként 3200 forint, összesen 425 000 forint, állami hozzájárulások kétmillió, általános támogatás a lakosság lélekszámához igazítva 266 000 forint, a kommunális tevékenység támogatása címén 186 000 forint, az inaktív lakosokra jutó támogatás 192 000 forint, az általános iskolai oktatás támogatása 810 000 forint, végül a helyi közművelődési feladatokra 13 000 forint a központi költségvetésből. A működési kiadások 1 millió 190 000 forintos tétellel kezdődnek: négy ember bére 335 000, az átadott összeg (benne az iskola támogatására Borjádnak) 1,2 millió forint. Rendszeres szociális segélyre 120 000-et terveztek, rendkívülire ugyanekkora tartalékot képeztek, a szociális étkeztetésre 122 000 forintot szánnak, jelenleg az egészséges ivóvíz biztosítása 70 000- be kerül, a körzetesitett hózi- gondozó-szolgólatra 60 000 forintot fordítanak. Tavasszal szeretnék elkezdeni a tűzoltószertár felújítását, erre 74 000 forintot irányoztak elő. A négy község közös elhatározása: megoldják a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását. A tanulmányterv, a beruházási program, a vízjogi engedély mór megvan, s február 20-án benyújtották pályázati kérelmüket céltámogatásért. Kisbudmér ebben az évben erre a feladatra egyelőre 700 000 forintot irányzott elő, de ha a beruházást 1991-ben elkezdik, van tartalékban további fedezetük. Egyébként ugyancsak a beruházási keretből idén még járdára is szeretnének költeni. Mondom a polgármesternek: nem látom a számok mögött a falu lakosságát. Azt, hogy maguk is tennének valamit - önként, a kerítéseiken kívül is, a közjó érdekében — a lakóhelyükért. — Nincs is ott. . . bólint Novacsek János, s szemmel láthatóan lehangolja a tény. - Az emberek szemlélete még nem változott meg . . . Ügy is mondhatom: nem szerveződött okár csak egy-egy célra is — közösséggé a falu népe. — Jó polgármesternek lenni? — Szeretem csinálni — válaszolja az őszülő szakállú férfi -, s ha itt visszaesés lenne, abba belepusztulnék :. . Ami az előbb említett pénzeket illeti, én nagyszerű indulótőkének tartom, s mind a négy említett község hasonló helyzetben van. Tévesnek tartom azt az elterjedt véleményt, hogy az önkormányzatok a szegénységbe és a tehetetlenségbe fulladnak. Rendelkezésünkre állnak a működési feltételek. Novacsek János legnagyobb problémája: a munkalehetőség hiánya. A vizgonddal kapcsolja össze: — Nálunk is mind több a munkanélküli. Márpedig, ha idehozzuk a vízvezetéket, a hozzájárulást tőlük is kérni kell. Tudják-e vállalni? Ha nem, „befürödhetünk", s nem lesz vezetékes vize Kisbudmér- nak. Ám ha nem lesz: ki jön ide vállalkozó — akinek egyébként adómentességet biztosítanánk hogy munkahelyet teremtsen? Ezért gondolom: a munkahely és a víz jelenti a jövőt ennek a kis falunak. Mészáros Attila Vélemények: odaát nincs élelmiszer, mi meg belefulladunk a tejbe, vajba, húsba. Miért nem lehet előnyös feltételek között kereskednünk a Szovjetunióval? Ami államközi egyezmények szintjén évtizedeken át bejárató- dott, most miért nem lehet akár vállalatok egymás közötti kereskedelmével fenntartani? A nyugati világ megveti lábát a szovjet piacon, mi meg a mór általunk meghódított területekről is kiszorulunk . . . Folytathatnám még hosz- szan. Ám a tények egyelőre nem tűrik a kérdéseket, a fel- tételezéseket. A tények kegyetlenül azt mutatják, hogy lehetőségeink o szovjet piacokon a '90-es években egyelőre nemigen adnak módot az önfeledt sikerélményre. Pedig ott a hatalmas, kielégítetlen, itthon meg az egyre beszűkülő vásárlóerejű, tehát kínálati piac. Jó lenne, ha születne valamilyen megoldás. De ismerjük-e a szovjet piacot? A pécsi JPTE Szláv Filológiai Tanszéke a Magyar Köz- gazdasági Társaság Baranya Megyei Szervezetével karöltve azon fáradozik, hogy segíthessék a Szovjetunióval kereskedni akaró, illetve kereskedelmi kapcsolatot tartó baranyai és régiós cégeket, szakembereket. Ez a segítség tanfolyamok, előadások, konzultációk formájában ölt testet, május végén, június elején 3 napos tanfolyamot szerveznek a szovjet (orosz, ukrán, balti, kaukázusi) piacokat megcélzóknak. Az első ilyen témájú rendezvényt február közepén tartották a JPTE-n, ahol is Szvjatoszlav Bulach közgazdász, a moszkvai Bogomolov Intézet magyarországi képviselője tartott előadást és válaszolt a kérdésekre a „Lehetőségeink a szovjet piacokon a ’90-es években" téma kapcsán. A múltat jó lenne feledni, bár az örökség még ma is nyomaszt. A hazai gépgyártás, könnyűipar és élelmiszer- ipar túlontúl szovjetcentrikus volt, melyben a nagytételű (és nem nyugati minőségű, színvonalú) termékek indultak odaátra vagonok és kamionok százaiban és ezreiben, s a kormányzat nemcsak megkövetelte, hanem dotálta is az ilyen exportot. Mára már nincs késztetés, sőt dotálás sincs, ugyanakkor a kinti felvevőpiac is összeomlott a magyar árudömping számára. Hogy odaát forr minden, kiszámíthatatlan a bizonytalanság (mondhatnánk fejetlenség), messze nincsenek meg a feltételei a normálkereskedelemnek, s ráadásul az ez évtől érvényben lévő dollárelszámolás is csak egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza a magyar gazdaságot. Nincs kivel kereskednünk. Az államközi egyezményekben rögzített mind kevesebb árunak még úgy-ahogy szabad az út. (Vélemény: az állam ne kereskedjék, hanem biztosítsa a szabad kereskedelem feltételeit, természetesen a stratégiailag fontos termékeket — olaj, gáz, elektromos áram stb. - maga tartsa kézben. De a többinél hárítsa el az akadályokat.) Dúlnak odaát a politikai-gazdasági csatározások, hogy ki legyen (lehet) az ásványkincsek tulajdonosa, ezzel tehát exportőre: a központ-e avagy a köztársaságok. Ez évtől ugyan bizonyos termékek exportálói maguk a köztársaságok is lehetnek, ám maguk a termékelőállítók még messze nem kaptak szabad kezet. Ugyanakkor a banki firjan- szirozósi lehetőségekben is több még a fék, mint a serkentő elem. Hiába is említette többször is Szvjatoszlav Bulach, hogy a nyugati cégek épp most, ebben a gazdasági káoszban vetik meg lábukat a szovjet piacokon. Erre a magyar valóság ismeretében csak annyi válaszolható: a tőkeerős nyugati cégeknek van anyagi fedezete a kivárásra. És nekünk? Nekünk sajnos nincs. Tehát mindenképp hátrányban vagyunk.. De ez a hátrányos helyzet nem jelentheti azt, hogy eleve beletörődiünk a piaci kiszorulásba. Hogy hogyan vethető meg a lábunk, s eleve hogyan törhetünk be új piacokra a Szovjetuhióban? Talán úgy, ha minél jobban megismerjük a kinti viszonyokat és lehetőségeket, ezáltal nemcsak a nagy-, de a kiskapuk adta lehetőségekkel is tisztában vagyunk. Ezen kérdések megismerésében és tisztázásában is segítséget adhat a JPTE TK Szláv Filológiai Tanszéke és az MKK baranyai szervezete az általuk közösen szervezett tanfolyamokkal. előadásokkal, konzultációkkal. S különben is, csak reménykedhetünk. M. L. Fotó: Kóródi Gábor Új vezetőségek A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs- . Baranya Megyei Szervezetének tisztségviselőit a megyei küldöttgyűlés február 6-án választotta meg: Elnök: Pataki György, alelnök Dobráter Zoltán, titkár Hirczl József, gazdasági vezető Gyula Istvánná, elnökségi tagok: Bogyós István, Garai Béla, Göcze Ernő, Gömöri József, Szalontai * József. O A közelmúltban alakult meg a Munkáspárt (MSZMP) Pécs városi titkárok tanácsa. Feladata a pécsi párt-alapszervezetek munkájának koordinálása, segítése. Elnöknek Sánta Károlyt, alelnököknek Zentől Józsefet és Inholl Józsefet választották. ■ töltőberendezés szállításáért is fizetni kell? Alkatrész hetente egyszer érkezik Szentlőrincre Elhúzódik a javítás - bosszankodik a megrendelő A napokban Szentlörincröl érkezett levél szerkesztőségünkbe. írója arra keresett választ, hagy miért kellett neki a szállításért 360 forintot fizetnie, amikor a szervizbe maguk vitték, és hozták el onnan a fagyasztószekrényt. Az elhúzódó javítás miatt tönkrement a 200 literes hűtőládában tárolt hús és zöldség jelentős része. A fagyasztószekrény még a mai napig sem tökéletes, és még ráadásul be is csapták őket. Utánajártunk, és kiderült, hogy nem ilyen egyszecü az ügy. Felikerestük levélírónkat, a lányát találták otthon, aki szintén jól ismeri a történetet: Jaunár 29-én romlott el a fagyasztószekrény. A szerelő másnap már kijött. A helyszínen megpróbálta kijavítani a hibát, de nem tudta, mert rossz volt a nála lévő alkatrész is. Hogy ne kelljen egy hetet várni, olvasónk felajánlotta, hogy elmegy Szigetvárra, a szerviz központjába — ugyanis a szentlörimci szervizbe csak hetente egyszer érkezik alkatrész —, éí hoz ‘ a rossz helyett egy másikat. A szerelő másnap berakta az ülj alkatrészt, de az is hibás volt. Végül is bevitték a szervizbe a fagyasztószekrényt, és ott kicserélték a motorját. Cserekészüléket nem kaptak, ugyan kértek, mert a szerelő nem tudott ró választ adni, hogy van-e. Február 6-án készült el a fagyasztószekrény, de két nap múlva ismét elromlott, és még ma sem tökéletes. A szerviz most már garanciában szereli. A legnagyobb meglepetés olvasónkat a számla kézhezvételekor érte: a kiszállási díj és javítási költségek mellett fizetnie kellett a szállításért is. Nem érti még mindig: ha maguk vitték be és hozták el a fagyasztószekrényt, akkor mit fizetett ezen a címen. A szerviz szerint ez a töltő- és a forrasztóberendezés szállításának a dija. De az meg nem külön autóval érkezett, honem a szerelő hozta magával a saját kocsijában. Szigetváron megkérdeztük a Híradástechnikai és Háztartási Gépjavító Kisvállalat igazgatóját, Kasza Antalt, jogosan számolta-e el a szentlőrinci fiók a ’Szállítási költséget: — Szervizünk a hűtőgépmotor javításánál — töltés esetén —, amikor a szerelő forrasztó- és töltőberendezést visz magával, felszámít szállítási költséget. Még akkor is, ha saját gépkocsijával is szállítja ezeket a berendezéséket. Tartalék hűtőládát tudunk adni, ha valaki a javítás idejére ezt kéri. Az alkatrészeket sok helyről szerezzük be, igyekszünk minél gyorsabban kijavítani mindent, de a kisgépeknél — hajszárító, kávédaráló, vasaló — nagy gondot jelent a hiányuk. Ez elsősorban a volt szocialista országokból, de legfőképpen az egykori NDK-ból importált termékeknél gond. A szentlőrinci megrendelőnk fagyasztószekrényébe új motort szereltünk be, amire fél év garanciát adunk. Az ezután felmerülő költségek mind a szervizet terhelik. A szolgáltatás színvonala jelentősen emelkedne Szent- lön ncen, ha minden helyben lenne, és nem hetente egyszer, hanem folyamatosan pótolnák a hiányzó alkatrészeket. Az eszközszállitást is el lehetne számolni a szerelő gépkocsi-költségeivel együtt. Elkerülhetők lennének ezek a viták, és a megrendelők sem éreznék magukat becsapva... Sz. K.
