Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-06 / 64. szám
s aj Dunántúli napló 1991. március 6., szerda Fogyó népesség — növekvő remények? Gimnáziumot az Ormánságnak! „Fő foglalkozásomnak a zenét tekintem..." Nyilatkozik lapunknak Kocsis Zoltán, zongoraművész Kocsis Zoltán Pécsett, a Művészetek Házában Ezt a korábban egykéző vidéket, mondják, Isten soha nem hordta a tenyerén. Sellyén 1987-ben még 3900-an laktak, most 3270-en. Drávasztárán 660-an, most 557-en. De fogy vagy stagnál a körzethez tartozó néhány száz lelkes falvak- Drávaiványi, Kákics, Ma- rácsa, Okorág és Sósvertike - lélekszáma is. Megpróbálják hát tenyerükbe emelni azok, akik mégsem mentek el innen. Mi mást is tehetnénk? Sumony körül már hosszan elnyújtóznak a februári álmukból ébredő, soványka földek - legfeljebb annyira domborúak, szaladva Kákics, Sellye, majd a folyó, a Dráva felé, mint egy-egy megvetemedett asztallap. A dinnye megterem bennük. Aki győzi, bírja, az földet bérel, hogy dinnyével vesződjön. Nagy munka, szerény haszon.- Itt Sellyén a téeszen kívül az erdőgazdaság, a kenyérgyár, a tejipar helyi üzeme, a ruhaipari szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat és a jövedelem szempontjából talán a legkedvezőbb Agrokémia ad munkát az embereknek, és most készül tanulmányterv a környék, a termálvíz idegen- forgalmi hasznosítására is — mondja Nógrádi Lászlóné polgármesterasszony. - Halmozottan hátrányos helyzetünk ellenére szeretnénk, ha az innen induló gyerekek visszajönnének. Legtöbbet azok tudnak tenni ezért a vidékért, akik érzelmileg továbbra is ide kötődnek. Vannak 15-20 éve itt letelepült orvosaink, de erre a kötődésre mégis az általános iskola a legjobb példái A két igazgatóhelyettes hölggyel, Vicze Bélánéval és Cserneczky Istvánnéval sebtében utána is számolunk: a 45 fős tanári karnak talán a harmada ebbe az általános iskolába járt! Az élet vargabetűit, s nem kevésbé Sellye helyzetét tekintve ez igen jó arány. A pénzügyi számolgatás szerint pedig itt egy kisdiák oktatása egészen pontosan 39 672 forintba kerülne — ha nem szaladna az infláció mór azóta is. Három épületéből kettőben olajkályhákkal fűte- nek.- A harmincezer forintnál magasabb, 56 ezer forintos normativával számoló kisegítő iskola és egy ifjúsági tagozatos osztály is tartozik hozzánk — mondja Vicze Béláné. - Az már biztos, hogy a 20 százalékos bérautomatizmuson túli 10 százalékos bérfejlesztésre nálunk nem lesz lehetőség. A • pénz nagy részét kénytelenek leszünk elkölteni másra.- Sokat segítene, ha a fakultatív zeneiskolai szintű képzésünket elismernék - teszi hozzá Cserneczky Istvánná -, ez kifejeződne a fejkvóta nagyságában is. Hiszen a hangszert is oktató, Pécsről kijáró szaktanárok költségeit is nekünk kell kigazdálkodnunk. Ide. az apró, de barátságosan világos igazgatói irodába ront be K/s Iván Csaba még a testnevelésóráról megőrzött lendülettel. Olyan piros a nyolcadikos fiú, mintha még a felvételi vizsgák előtt állna, s ott szorongana a Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola folyosóján, Budapesten, ahová repülőgépésznek jelentkezett.- Repülőgépész szakma? - tamáskodok.- Anyuval találtuk ki közösen — zöttyen a székre a fiú -, mindig érdekelt a világegyetem, az égbolt.- Dehát ez mégsem repülés I- Otthon motort szerelek .. . De hogy később fogok-e repülni? — Csaba ezen korábban egyáltalán nem meditált. Kézenfekvőbb most is a józan remény, hogy két osztály indult, 60-70 gyerek számíthat arra, hogy felveszik és csak 100-an voltak! Sajátos a nagyra nőtt lány, Szabó Andrea esete is. Pedagógus szüleivel, testvérével 1988 novemberében települt át Sellyére Bukarestből.- Franciát, németet tanulnék a Leőwey vagy a Széchenyi Gimnáziumban. Az idegenvezetéshez talán kedvem lenne ... — Miért nem mondod bátran, hogy az újságíráshoz is! — biztatja Vicze Béláné. — Dgyes írásod jelent meg a Sellye és Vidékében . . . és 1989 telén Romániában járva tudósítottál a sellyei is- kolaújsógnak? A most végzős 61 nyolcadikosból 26-an gimnáziumban, illetve szakközépiskolában tanulnának tovább, 35-en szeretnének valamilyen szakmát szerezni. Többen a Kodály Gimnáziumba jelentkeztek, de általában 3-4 jelentkező jut az idén a Babits Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolára, a közgazdasági, a vegyipari és ' a Barcsi Erdészeti Szakközépiskolára is. — Nincs a faluban cipész, de erre a szakmára senkit nem lehetett rábeszélni — nyújtja mosolyogva a kezét Viczéné, amikor búcsúzunk. — Ennél is- nagyobb szükségünk lenne egy regionális szerepkörű gimnáziumra! Számítani kell arra is, hogy például o pécsi középiskolákba először a helyieket veszik fel. Sellyén az egyetlen középfokú intézmény, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet csak néhány szakmából kínál választékot. A regionális beiskolázású növénytermesztő gépész és mezőgazdasági gépszerelő szakok mellett szeptembertől gazdaasszony-képzés is indul - tájékoztat Topázd/ Sándor iskolaigazgató -, de az új osztállyal együtt is csak 230-an tanulnak itt. Ennél is lényegesebb az iskola jövője szempontjából. hogy nem szeretnének gazdát cserélni. Ugyanis a vépi, jánoshalmi, kétegyházai és a péter- vásárai hasonló iskolával együtt a művelődésügyinél tehetősebb, bőkezűbb (?) mező- gazdasági minisztériumhoz tartozik. A térség számára azonban megszűnt sellyei és vajszlói gimnázium újjáélesztése jelentene igazi megoldást. A készülő idegenforgalmi tanulmányterv önmögában csekély reménnyel kecsegtet, hogy az eltávozott értelmiség „piaci” úton erre a tájékra, szülőföldjére visszatalál. B. R. Február 26-i tudósításunkban ígéretet tettünk, hogy megszólaltatjuk a világhírű zongoraművészt. Kocsis Zoltánt, aki a pécsi Művészetek Háza meghívására adott koncertet a nagyszámú pécsi publikum előtt. — Örülök, hogy eleget tudtam tenni o pécsi meghívásnak, mert a nyugat-európai és tengeren túli hodályokat kicsit megúnva, mindig szívesen játszom kisebb termekben kamara, szalonszerű koncerteket. Pécsett is 'játszhattam volna a Liszt Teremben, de ab ovo szívesebben játszom kisebb helyen. A kapcsolat igy valósabb a közönséggel. Minél közelebbről figyelnek, annál több inspírá: ciót kapok . . . — Ont nem csupán zongoraművészként, de zenepedagógusként, zeneszerzőként, karmesterként, zenei szerkesztőként is ismerik ország-világ szerte. Jelenleg mi foglalkoztatja sokrétű tevékenységei közül legjobban? — Mindegyik foglalkoztat. Sókfelé kell működnöm, de ez nem jelent számomra szétforgácsolódóst. mert mindig meg van a lehetőség, hogy ezek a témakörök ösz- szekapcsolódjanak az emberben. Szerintem kifejezetten szerencsés, ha az ember más-más szempontok alapján közelit ugyanahhoz a témához. És ez nem azonos azzal a váddal, ami gyakran ér, hogy igyekszem több bőrt lehúzni egy dologról, jelenleg egy vonósnégyesen dolgozom, de néhány hete jelent meg egy kétzongorás átiratom Ravel: La Valse-ából. A Ze* neművészeti Főiskolán nem tanítok évék óta, de gyakorlatilag a munkokönyvem ott van.- Koncertek?- Az Öböl-háború miatt lemondtam egy hosszabb távol-keleti és egy amerikai turnét. Ehelyett többet vállaltam itthon és Nyugat-Euró- pában. Tavasszal lesz például egy olyan szólóestem Frankfurtban, amely remélhetőleg 70 ezer márkát jövedelmez Budapest városnak. Május 31-én pedig a Kongresz- szusi Központban lesz egy hangverseny, amelynek bevételét a Nemzetközi Gyermek- mentő Szolgálat javára ajánlom fel.- Tulajdonképpen ez egy kényszerű itthontortózkodás?- Igen. Soha életemben nem éreztem ennyire úrnak magam, már ami a szabadidő feletti rendelkezést illeti. Szeretném kihasználni ezt az időszakot. Gyakorolni kell sokat, mert a mi szakmánkban erősen fenyeget a rutin. veszélye. Az utóbbi időben túl sok koncertet adtam, nem maradt időm új darabok, új 'hatások befogadására. 'Egyszerűen, kell idő a felfrissülésre.- Hogyan értékeli a zeneszerzés szerepét az életében, lehet azt mondani, hogy másodlagos tevékenység?- Az ember fő tevékenysége attól függ, hogy mit tekint annak. A világ persze csők abból ítélhet, amit lát és hall. Olyan értelemben másodlagos számomra a zeneszerzés. 'hogy nem ambicionálom o darabjaim népszerűsítését. Például soha nem játszom saját magamat. Másrészt az elöadámüvészet- tel jóval többet tüdők keresni. Fő foglalkozásomnak a zenét tekintem, bármilyen formában is történjen a zene művelése általam. — Például a televízióban indult sorozatát minek. tekinti? — Ha.nkiss Elemér kért fel erre a műsorra. Úgy képzeltem, hogy az érdekes beszélgetések kamerák előtt is megvalósíthatók. Semmiféle tanító célzat nincsen benne. A nemzet nagy tanítómestereiből — úgy gondolom — elege van az embereknek. Érdekes zenei problémáikról, érdekesen szeretnék 'beszélni zenéhez értő emberekkel. Ha az adás után csak tíz ember kezd el érdeklődni a zene iránt, ami nem is feltétlenül az, aktuális témát jelenti, akkor már megérte. A műsor terve, hogy olyan témá'kat 'járjunk körül, amelyekben én 'is tevékenykedem. Megpróbálom ezt a fajta közelítési lehetőséget is.-- iMilyennek látja a kortárs zenei élet helyzetét? — Azt gondolom, hogy mára olyan antipopulárissá vált a komolyzene, hogy se Penderecki, se Ligeti, de még csak Kurtág sem jelent végső megoldást. Előfordulhat, hogy megérünk egy Olyan kort, amikor a szerző egyben előadója és egyszemélyes közönsége is lesz művének . . . Zábrádi Marianna Szabó Andrea és Kis Iván Zsolt, □ sellyei iskola nyolcadikosai Fotó: Läufer László Pályázatok rejtelmei Ami sok és kevés Hiányzik a koordinálás avagy aki hallja, adja át Miután elvégeztem az egyetemet és hivatalosan mentem vissza az alma mater külügyi .irodájába» akkor döbbentem rá, mennyi léhetősé- gem lett volna, hallgatóként <rrra, hogy kelleti és nyugati egyetemekre pályázzak hosz- szabb-rövidebb időre, .meséli volt magyar szakos ismerősöm. Hogy .miért csak most 'jött erre rá? Magában is keresi a 'hibát. Azt mondja, nem érdeklődött léptem-nyo- mon, de nem is találkozott szembe a pályázati 'kiírásokkal, s igy eszébe se jutott a próbálkozás. Pedig a külföldi ösztöndíjak, tanulmányutak fontosságát nem is kell ecsetelni. Egykor is az lett szakmája legjobb ismerője, aki vándorolt egyik országból a másikba. Magyarország politikai helyzetének változása is előnyös volt a Ibeéríkező pályázatok számának alakulásában, s mint hallom, van olyan felsőfokú intézmény is, ahol már lasszóval fogják az embereket, míg másutt csak álmodozni tudnak külföldi továbbképzésről. Hát akkor mi a helyzet? Aki erre átfogó feleletet szeretne .kapni, úgy érzi, szövevénybe nyúlt. A iPOTE tudományos rektorhelyettese, dr. Varga Ferenc egyetemi tanár azt mondja, attól is függ a válasza, éppen melyik intézet vagy klinika felől érdeklődöm. Az elméleti kutatóknak több a lehetőségük, a gyakorló orvosoknak kevesebb. De ezt sem lehet általánosítani, mert von olyan klinika is, ahol még a portás is elmehetne tanulmányútra, mert az intézetvezető annyira feladatának tartja munkatársai menedzselését. Máshol meg az ösztöndíjakról szóló i nformációk békéről nek a főnöki fiókba, s ott várják a határidő múlását. Igaz viszont az is, hogy az egyetem volt személyzeti osztályára kitett pályázatok egyike, másika csak porosodik, senki sem érdeklődik utánuk. Vajon miért? Olykor azért, mert szakmailag nincs 'iránta érdeklődés, olykor azért, mert nem tűnik elég vonzónak a kínált lehetőség, de azért is, mert hiányzik a megfelelő nyelvtudás. Az angol és a német nyelvvel megbarátkoztak, de például a francia mór .meglehetősen kevesek által jól beszélt nyelv. Vannak, okik saját aktivitásuk révén jutnak ki valahova, figyelembe véve érdemeiket is, azonban utaznak olyanok is, akiket jómódú külföldi ismerős vagy a papa jóhíre támogat. Es mit mondanak a hallgatók? A találomra- megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy az utóbbi időben egyre többször látnak a hirdető- táblán olyan kiírásokat, melyek a nyári gyakorlatok külföldi eltöltésére adnak alkalmat. Hogy a pályázatok közül hányat fogadnak el, az megint más kérdés. Ha eltávolodunk az egyetemtől és megnézzük a volt tanácsi kórházakat, még változatosabb képet kapunk. Tíz éve dolgozó orvosok között számos akad, aki még semmilyen lehetőséggel sem találkozott a munkahelyén. Dr. Solt Jenő, a Baranya Megyei Kórház-Rendelőintézet újonnan megválasztott igazgatója sem volt kiváltságos helyzetben, és talán ezért is akarja vállalni a menedzselés feladatát. A SOROS-pályázatröl még csak voltak ismereteik, de másokról alig. A TEMPUS- pályázatról is lapunkból értesültek. Pedig az első lépést megtenni roppant nehezen lehet, ha az egyéneiknek maguknak kell kibányászni egy-egy lehetőséget. Ez igy van akkor is, ha komolyan dolgozik. Koordináló irodára, átfogó tájékoztató füzetre lenne szükség, minél előbb, javasolja. Nincsenek elkényeztetve a pályázatokkal, s a némelyik megvalósításához szükséges pénzzel sem, mondták a műszaki és a zeneművészeti főiskolán, de mindenesetre kijelöltek néhány kollégájukat, akik rendszeresen figyelik az újságokban, közlönyökben és másutt megjelenő . felhívásokat. Mert az igények mindenütt egyre jobban megmutatkoznak mind a hallgatók, mind az oktatók, mind a .már dolgozó szakemberek részéről, S a lehetőség nyújtása mindannyiunk érdekét szolgálja. B. A. Fotó: Loufer László
