Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-26 / 83. szám

1991. március 26., kedd uj Dunántúli napló 7 Évekig tartó bizonytalanság után Kishajmási kilátások Van munka, több a fizetés A kishajmási kerámia üzem több .mint négy éven ót kese­rítette o sásdi tsz életét: a tisztán mezőgazdasági szövet­kezet az aibai'igeti tsz földjei­vel, gépeivel, 'épületeivel együtt úgymond, örökölte a számára csak veszteséget hozó tevé­kenységet. Tavaly májustól a kerámiaüzemet a Haget—Légii német—magyar kft. működteti, a dolgozók a kft. alkalmazot­tai, o vállalkozás az üzemet bérli a tsz-től (vásárlási elő­legként hárommillió forintot odott). Lovász András, a sás­di tsz elnöke kérdésemre el­mondta, hogy valóban lettek volna olyan osztrák üzletem­berek, akik azonnal fizetnek az üzemért, de a tsz vezetése az eladásikor a Haget-Légli vállalkozás mellett döntött, mert ez magyar felet is tar­talmaz. Az elnök közölte azt is, hogy ez a kft. fogadta el egyedül a tsz által megszo­kott vételárat, a tizennyolc- millió forintot. (A bérleti díj évi ötmillió lett.) * Kishaimáson a kerámiaüzem léte hosszú évék óta kérdő­jeles. Az utóbbi évtizedben csak vegetáló üzem működé­sét többek között veszélyeztet­te a gazdátlanná válás, az éppen soron lévő tsz-vóltós (előbb Kishajmás Abalfgettel egyesült, majd Abafiget a sás­di tsz-be olvadt be), s szám­talanszor szóba került az üzembezárás, illetve az átál­lás más tevékenységre. Cso­dálni való az itt dolgozók tü­relme — bár a faluból és a környező településekről idejó- róknak nincs sok választásuk: ez az egyetlen munkalehető­ség számukra. Meglepően jókedélyű csapat vonzott magához, amikor Kis- hajmóson jártam. A sásdi Is- tivón vMóni'ka, a szintén sásdi Lukács Mónika, o vázsnaki ICépli Andrea — mindhárman még jóval húsz év alatt — hosszabb üzemi tapasztalat híján csak a jelenről szólt, aminek lényege: jól érák itt magukat, a munka nem nehéz (nyers virágcserép esztergálá- sa, a fölösleg leszedése, ter­mékrakodás az égetőnél), úgy öt-hatezret keresnek, elége­dettek. A gipszformákat öntő Szűcs Béla már ledolgozott nyolc évet itt - egy rövid megsza­kítással —, van összehasonlí­tási alapja. — Előszedte a régi témákat az új vezető, például nézze azt a hatszögletű kaspót, és hozott más termékeket is — mutatott a tárolópolc felé Szűcs Béla, majd folytatta: —, de nemcsak ez a változás. Ta­valy ilyenkor kétezerrel keve­sebbet kaptam kézhez, most hat és felet. Kezdem bizto­sabbnak érezni a munkahe­lyemet. — Kisfia jmáson szinte tíz éve ez a téma, hogy megmarad-e az üzem — szólt közibe Babják Imréné. — Most reménykedőink, hogy inem oszlik fel, nem om­lik össze! — Hol dolgoznának, ha ez az üzem nem lenne? — kér­deztem. — Jaj, ne is mondja! - Bab- jóik Imréné díszítő véleményét kifejező fohászkodáshoz rögtön csatlakoztak kolléganői ‘is. Nagy Józséfiné és Gyertis Gyu- láné (ők is helybeliek). Az adásvétel körülményeit tudakoltam, de mint kiderült, ők csak arról értesülték, ami kiszivárgott. A dolgozókat ta­valy április végén kész tények elé állította o tsz: a munka- könyveket kihozták Kishajmás­ra, május Hjével átléptettek mindenkit a kft.-‘be. Persze, hogy sérelmezték a tagság megszűnését, mert ez egyet je­lentett azzal, hogy az évi hu­szonkét mázsa illet ménykuko- nicától elestek, ráadásul a tsz- vagyonból részesedés is kér­dőjelessé vált. (Közbeveíőleg: később Lovász András elnök­től megtudtam, hogy a volt tsz-tagok vagyonrésze nem ve­szik el. A vagyont nevesítet­ték, és a 'kishajmásiok is meg­kapják a rájuk jutó részt még ebben a félévben. Illetmény- kukorica pedig már senkinek sem lesz a tsz-íben — ez per­sze, gyenge vigasz.) — Nemegyszer kellett kény- szerszdbadságra mennünk, mert nem volt munkánk, de amióta a Légii Attila a főnökünk, nincs ilyen — mondták egy­más szavait erősítve az asz- szonyök. — A bérünket hu­szonöt százalékkal emelte, a munkaidő napi fél órával csőikként. Mi nem tehetünk mást, mint dolgozunk és re­ménykedünk . . . * Légii Attila, az ötven-ötven százalékban német—'magyarkft. ügyvezető igazgatója fazekas, harmincéves, boglárlel lei. Ami­kor találkoztunk, szívesen be­szélt a kerámiáról, az értéke­sítési tervekről (elmenni a kis­fogyasztóhoz is, nemcsak a nagykereskedőkkel tárgyalni), o pénzügyek ismertetésétől vi­szont elzárkózott. Elmondta aggályait az üzemmel kapcso­latban : kétséglbeejtőnek minő­sítette, hogy rajta kívül csak egy szakmunkás dolgozik ott, nincs üzemvezető, óriási a se­lejtszázalék. Egy a vigasz: a dolgozók akarata. — Itt százhúszon dolgoztaik valamikor, most fél létszám­mal megy az üzem — jelen­tette ki, amikor KishajimóssaJ kapcsolatos céljairól kérdez­tem. — Kishajmás kiváló he­lyen van: három idegenforgal­mi központ szomszédságában. Az Orfűre, Abalígetre, Ma- g yarhe rtele ndre látogatókat ide kell csábítani. Például fa­zekas kurzusókat hirdetve. Hi­szen van nyolc korong az üzemben, ezekhez oda lehet ülni bármikor, bárkinek. Kis­lhajmás jó hely lenne arra is, hogy a magyar fazékasolk ta­lálkozzanak. Érettségizett fia­taloknak a jövőben fazekas- képzést indíthatnáírtk. Persze, egyelőre az elsők a feladatok sorálban: eladható áruk készí­tése, a dolgozók bérének emelése, az üzem kifizetése. De vannak lehetőségeink, mert fúl a turizmuson, alapamyag- é rtékesitéssel, na g ykere slked el­írni tevékenységgel is foglal­kozhatunk többek körött. — Bízik abban, hogy Kishaj- másnak újra lesz fénykora? — Én a fazekasság fényko­rában hiszek, és az én jövő­képem szeriint ennek közepé­ben ott van Kisbajmós. L. Cs. K. Jól szervezett a munkaerőpiac Hasznosítható módszerek Hosszú évtizedek utón ki­rajzolódnak a hazai munka­erőpiac körvonalai, épül an­nak intézményrendszere is. Am, csakúgy, mint a gazda­ság más szféráiban, e folya­matnak is az elején tartunk. Így a helyes irány kiválasz­tásának itt is az egyik esz­köze a nemzetközi tapaszta­latok vizsgálata, az esetle­ges adaptálható elemek át­vétele. Éppen e célból egyhetes, igen feszített tempójú tanul­mányúton vettek részt az Országos Munkaerőpiaci Köz­pont, a Munkaügyi Miniszté­rium, az Országos Érdek­egyeztető Tanács és a Me­gyei Munkaerőpiaci Taná­csok munkaadói (Gazdasági Kamara és társszervezetei), és munkavállalói (szakszer­vezetek) szervezeteinek kép­viselői Németországban. Az egységes Németországban, ahol szinte egyedülállóan jól szervezett a munkaerőpiac, s ónnak intézményrendszere, számos országból fogadnak szakembereket, s ez össze­hasonlítási alapot nyújt né­met munkatársainknak, igy véleményük szerint hazánk­ban jóval a hasonló gon­dokkal küzdő országok előtt állunk a munkaerőpiac ki­alakításában. Mindez, ter­mészetesen nem vigasztalja a hazai szakképzéssel és át­képzési, továbbképzési rend­szerrel elégedetlen vállalko­zókat, cégeket, és természe­tesen a munkanélküliek egy­re szélesedő tömegét sem. Tény azonban, hogy a né­met taapsztalatok adaptálá­sa sokat segíthetne e prob­lémákon. Önkormányzati hatáskör Arra, hogy milyen priori­tást élvez a munka kérdése a német társadalomban, igen jellemző, hogy a munkaerő- piac az ún. Munkaügyi ön- kormányzat hatáskörébe tar­tozik. Vagyis a demokratikus hagyományoknak megfele­lően a német társadalom­ban igen elterjedt az ön- igazgatási rendszer, amely­nek kommunális vetülete a falusi, városi önkormányza­tok, de megemlíthetjük a kereskedelmi és iparkamarát is (gazdasági), amely vi­szont a gazdaságban látja el ugyanazt az önigazgatást. Az önigazgató rendszerek az államtól kapott felhatalma­zásuk alapján, annak finan­szírozásában és felügyeleté­vel végzik munkájukat. (Saj­nos, hazánkban éppen e fo­lyamattal ellentétesen egy­fajta recentralizáció figyel­hető meg. Az állam vala­hogy úgy viselkedik, mint egy önző kisgyerek, amely minden játékot maga alá söpör, bár nem képes ját­szani velük.) A munkaügyi önkormány­zat legfelsőbb irányító testü­leté a háromoldalú Intéző Tanács, amelyben a munka­adók, munkavállalók és köz- igazgatási szervek képvisel­nek egy-egy oldalt. A ta­nácsban oldalanként 17 fő, delegálása lehetséges a gyakorlatban, a munkavál­lalók esetében a legerősebb taglétszámú a DGB 16, a DAB pedig 1 főt küldhet, míg a további szakszerveze­tek alacsony taglétszámuk miatt nem képviseltethetik magukat. A közigazgatási cldc.l összetételében a terü­leti elv érvényesül. Pontos tájékoztatás és kínálat A Munkaügyi önkormány­zathoz tartozik a Szövetségi Munkaügyi Hivatal, amely lényegében annak végrehaj­tó szervezete. A munkaügyi tanácsok és a munkaügyi hivatalok tartományonként is szerveződtek, de a hivata­lok minden jelentősebb tele­pülésen is megtalálhatók. E munkaügyi hivatalok rendkí­vül jól felszereltek, vala­mennyi hozzájuk forduló állampolgárról igen részle­tes számítógépes nyilvántar­tást vezetnek, e révén ered­ményes a követítésük. Meg kell említeni, hogy Német­országban állami monopó­lium a munkaerő-közvetítés, amely alól csak a felső szin­tű vezetők kivételek. A Munkaügyi önkormány­zat évi 71 MD DM-et (!) fordíthat céljaira, ennek 43 százalékát aktív munkaerő­piaci intézkedésekre, 47 szá­zalékát munkanélküli-segé­lyekre, 10 százalékát pedig a működési költségek fede­zésére költik. Ez évben a munkanélküli-segélyekre a munkaadók és a munkavál­lalók a bruttó bér arányos hozzájárulását 4,3 százalék­ról 6,8 százalékra növelik, amely 50—50 százalékban oszlik meg közöttük. Az elsődleges indok a las­san katasztrofálissá váló ke­letnémet munkanélküliség. A munkaügyi hivatalok egyik legfontosabb feladata a fiatal munkába állók szá­mára nyújtott tanácsadás, amely a magyar szakembe­rek számára elképesztően rendszerezetten, mégis köny- nyen kezelhetőén ismerteti valamennyi szakma ismér­veit. A tanácsadást igénybe vevő fiatal olyan döntési lán­con megy végig, amelyben videofelvételek, katalógusok, gyorstesztek, munkalehetőség­ismertetők, szakértők segítik, s e rendszernek igen nagy a hatékonysága. átképzés és segédmunkák Szintén a hivató lök fog­lalkoznak a munkanélküliek átképzésével is, amelyet pá­lyázat útján adnak ki a szakcégeknek, s hozzárende­lik a finanszírozási lehető­ségeket is. A munkanélküli az átképzés idejére utolsó bérének 73 százalékát kapja. Amennyiben nem találnak munkahelyet az állampolgár számára, úgy „teremtenek”. Pelveszik a kapcsolatot a nelyi önkormányzatokkal, amelyekkel megállapodnak, hogy a szükséges, de a vá­ros, falu költségvetéséből nem tellő helyi közhasznú munkákat finanszírozza a hi­vatal, amennyiben az általa küldött munkanélkülit alkal­mazzák. E munkák zömmel építőipari segédmunkák (igen gyakori a restaurálás), park­építés. Természetesen bizo­nyos képzettségi szint alatt jönnek szóba e munkák, így bár létezik a munkanélküli részére az együttműködési kötelezettség, a magasan kvalifikált munkaerő számá­ra inkább utazási hozzá­járulást fizetnek, hogy elő­segítsék a távolabbi váro­sokban történő munkaválla­lását. Az aktív eszközök kb. 12 MD DM-et átképzésre, to­vábbképzésre, 7 MD DM-et munkahelyteremtésre, 4 MD DM-et rehabilitációra, 11 MD DM-et a csökkentett munkaidő támogatására for­dítanak. A passzív eszközök közül a kötelező munkanélküli biz­tosítás és o munkanélküli­segély a legjelentősebb. Az előbbi mértékét az eltöltött munkaidő és a jövedelem nagysága határozza meg, de e forrást max. 3 évig veheti igénybe az állampolgár, a biztosítása lejárta után mun­kanélküli-segélyt kap, amely átl. a korábbi fizetés 63 százalékára rúg. A teljesség igénye nélkül csak néhány elemet kiragad­va a német munkaügyi ön- kormányzat munkájából is látható, hogy jó ideig ha­zánkban nem biztosíthatók e funkciók, elsősorban az anyagiak hiánya miatt. En­nek ellenére, az összes érin­tett munkaerőpiaci szereplő összefogásával elindult az a munka, amely remélhetően már a közeljövőben kezelhe­tővé teszi a munkanélkülisé­get kiépítve megelőzésének eszköztárát is. Az ország valamennyi me­gyéjében megalakult a há­romoldalú munkaügyi tanács, amely a tárcával és az ÖMK-val közösen felelős a helyi munkaerőpiac helyze­téért. E munkájában a ta­nácsot a Megyei Munkaügyi Hivatal segíti. * Németországi tapasztalatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom