Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-23 / 80. szám

IO

aj Dunántúli napló

1991. március 23., szombat

Mintha itthon 1 forint 70 fillérbe kerülne a benzin

Egy kép, amely az amerikai magazinok címoldalán szerepelt: az Öbölbe induló katonanö gyermekétől búcsúzik.

Sok-sok Rambo

Pécsi tanár tapasztalatai az USA-ban — az Öböl-háború idején

Diadalmas háború - győzedelmes Amerika ... A katonák helyét lassacskán az üzletemberek, majd az újjáépítéssel megbízott multinacionális cégek veszik át Kuvaitban, s az USA-ban az emberek számára néhány hónap múlva már csak mint történelmi esemény lesz érdekes az öbölháború. De hogy élte át Amerika az augusztus eleji iraki agresszió és a háború befejezése között eltelt hónapokat? Miként vélekedett az átlag amerikai Bush és csapata eleinte még tétova, később magabiztos, erőteljes külpolitikájáról?

Erre kereste a választ egy fiatal, pécsi tanár, Varga Gábor is, méghozzá testközelből szemlélve a történéseket, hiszen a konfliktus kialakulásának idején éppen az USA- ban dolgozott. A Nevelési Központ gimnáziumában angol nyelven földrajzt oktató fiatalember tapasztalatairól tanulmányt is írt.

— A CAMP AMERICA nevű szervezet révén kerültünk ki barátaimmal tavaly júniusban egy New York melletti nyári táborba, ahol mentálisan és fizikálisán is sérült gyerekekre felügyeltünk — mondja Varga Gábor. - A munkaidő után „feketén" dolgoztam, így a szerződés lejártakor volt any- nyi pénzem, hogy néhány hetet utazgatással töltsék.

S az utazgatás idején nemcsak az elektronikus és nyomtatott sajtóból, de a mindennapi kapcsolatokból is kiderült számára: az amerikaiak ugyan félnek az Irak elleni háborútól, de támogatják Bush ez irányú törekvéseit.

— A félelem még Vietnamból maradt. Az átlag amerikai számára Vietnam még ma is megrázó alapélmény, hiszen a majd' hatvanezer amerikai halott hozzátartozói nem felejtenek. De az amerikaiak nem felejtették el szabadságeszményeiket sem, így a sajtó köny- nyen meg tudta győzni őket az agresszor elleni fellépés helyességéről.

Mint a fiatal tanár mondja, az USA polgárait egy idő után nemcsak igazságérzetük, de gazdasági érdekeik is rádöbbentették arra, hogy Kuvait bekebelezése az ő biztonságukat is veszélyezteti.

— Pillanatokon belül az olaj árának emelkedéséről és — természetesen — a benzin drágulásáról cikkezett a sajtó, márpedig az USA-ban a benzin nemcsak a közlekedéshez, de a háztartáshoz is nélkülözhetetlen. Rengeteg kisgépet használnak az amerikaiak otthon, s ha nő a benzin ára, a családi költségvetés bizony erősen megsínyli. Tudni kell, hogy az Egyesült Államokban az üzemanyag — az európai

árakhoz képest - rendkívül olcsó. Általában gallononként 1 dollár 10 centért hozzá lehet jutni, a Golf-krízis idején viszont ez időnként 2 dollárra is felszökött.

S hogy mennyire olcsó a benzin, arra egy rövid számi- tár: ha egy gallon 3,7 liter, és egy gallon benzin 1,10 dollár, akkor a jelenlegi árfolyamot tekintve ez forintra átszámolva 21 forint 10 filléres literenkénti árat jelent. Az átlag- fizetés az USA-ban 23 700 dollár (éves szinten), ami havonta 1975 dollárt jelent. Ez, ugye, cirka havi 140 ezer forint, melyhez képest a 21 forintos benzinár nevetségesnek tűnik. De még ennek duplája is . . .

Amerika mégis rettentően felháborodott!

Miközben az üzemanyag ára nőtt, Bush népszerűségi indexe — a háború indításának halasztása miatt - 10 százalékponttal csökkent.- Az amerikaiak rosszkedvét nemcsak a benzin drágulása okozta, belejátszott ebbe az is, hogy az országnak az utolsó pillanatig nem volt hivatalosan elfogadott költség- vetése. Bushék — az állam- adósságot csökkentendő — a szociális juttatások megnyirbálását szerették volna elérni, a szenátus viszont megmakacsolta magát. A válasz sem késett: az elnök bezáratto az állami pénzből működő köz- intézményeket, mondván, amíg nincs költségvetés, nincs pénz sem. így történhetett meg, hogy számos világhírű múzeumra lakatot tettek, de nem engedték a turistákat a Szabadság-szoborhoz sem. Október 19-ére aztán lett költségvetés...

A belpolitikai gondokat megoldva az elnök ezután már nyugodtan foglalkozhatott az öböl-beli helyzettel, s miután megszületett az Irak elleni ENSZ-ultimátum, Bush népszerűsége újra a régi volt.

— Az amerikai kereskedelem azonnal kapcsolt — meséli Varga Gábor. — Napokon belül megjelentek a reklámtrikók, melyeken mindenki oda küldhette Szaddámot, ahová akarta, a videopiacot és a mozikat pedig újra elárasztották a Rambo-filmek, hiszen a háborús hős lett megint az amerikai ideál.

S mint a háború végére kiderült, az USA-ban a háborús hős nemcsak filmeken létezik. Az amerikai polgárok persze csak néhány hétig ünnepelték fiaikat — az igazán fontos az volt, hogy újra olcsó a benzin. Olyan olcsó, mintha literje Magyarországon — az átlagfizetést tekintve — 1 forint 70 fillérbe kerülne csupán . . .

Pauska Zsolt

Az olvasnivaló sorsa

Könyvek, könyvtárosok.

polgármesterek

Beleszól a politika?

A tanácsok megszűnésével változik a falvak könyvtári ellátásának rendszere is. A tanácsi könyvtári hálózat az elmúlt évtizedekben néhány látványintézkedés és néhány kudarc után szerény, de biztos központja lett a kulturális életnek falun és méginkább városon. Működőképességét a legutóbbi időkig megőrizte, mert mindig talált új megoldásokat az állandó anyagi-erkölcsi hát- raszorítottság állapotában is. jgy tűnik azonban, a rendszerváltást, az ezzel együttjáró pénzügyi-személyi gondokat és a megfontolatlan intézkedéseket nem éli túl a könyvtár — vagy legalábbis erősen megsínyli.

A könyvtárak megyei irányitói egyrészt szívesen elpanaszolnák, hol szüntették meg máris a könyvtárakat, megtakarítva ezzel havi 500-1200 forint tiszteletdíjat, évi 5-10 ezer forintnyi beszerzési keretet, s hol hordták szét a faluban a könyvállományt, „most már a mienk, nem a közös tanácsé" felkiáltással. Másrészt azonban nem szívesen beszélnek, mert attól tartanak, hogy a nyilvánosság árt: az önkormányzatok érzékenységének a könyvtár, a könyvtáros issza meg a levét. Marad tehát az aggodalom a szakma jövőjéért, marad a győzködés, hogy a könyvtárra szükség van és a remény, hogy sok vezető ezt győzködés nélkül is tudja.

*

Szilágyi Péter alsószentmár- toni polgármester éppen fogadónapot tart, amikor keresem: itt, a volt tanácsháza épületében van a könyvtár, de a polgármester még nem járt benne.- November óta húzódik az üqy - mondja Szilágyi Péter, aki az MSZP színeiben indult, most főállású polgármester, 16 éviq vezette a helyi vegyesboltot. - Felmondtunk a könyvtárosnak, de nemcsak, hogy nem adta át a kulcsokat, hanem be sem engedett a helyiségbe.- Miért mondtak lel neki?- Lakossági bejelentések érkeztek, hogy Tábori Mihály nem tartott nyitva, amikor kellett volna. A művelődési házat is vezette, ott sem nyitott ki rendesen.- Hogyan vizsgálták ki ezeket a bejelentéseket?- Bejönnek ide az emberek, elmondják, hogy akartak kölcsönözni, de hiába - ugye, ebből nem csinálunk rögtön aktát. A képviselőtestület azonnal meg akarta szüntetni a könyvtárt, de én azt javasoltam, hogy maradjon. Meg is szavaztunk ró évi 15 ezer forintot.- Egyébként hány olvasó van a laluban, hogy dolgozott Tábori Mihály?- Adatokat nem tudok mondani, Tábori mindent elzárt előlem. Annyit tudok, valamikor lehetett valamilyen könyvtárosi képzettsége. Mindenesetre udvariatlan volt az emberekkel, erről is szóltak a bejelentések. Február 15-ével küldtük ki a felmondást, Tábori ráírta: majd március 14-ével mindent átad. Ez a nap elmúlt, és a kulcsok még nála vannak. Az új könyvtáros, Jo- vanovics Péter idevaló fiatal, nagyon aktív, kőműves, a cigányszövetség titkára. Igaz, nincs könyvtáros szakképzettsége.

Tábori Mihály - egyébként kubikos, jelenleg munkanélküli - kissé másként emlékezik a történtekre. 1965 óta könyvtáros, alapfokú vizsgája van, legutóbb ezer forint volt a havi tiszteletdija.- Kilencszáztizenhatan laknak a faluban, ebből 260 beiratkozott, persze, a rendszeresen kölcsönzők kevesebben vannak. Szombaton és vasárnap tartottam nyitva, a polgármester ilyenkor nincs is itt, hisz nem a faluban lakik. Nekem nem szólt a panaszról senki, sem olvasó, sem képviselő.- Mire véli a leimondást?- A választás után aláírás- gyűjtés kezdődött a faluban az új polgármester ellen, 62 név van a listán, A listát én őrzöm. November’ közepén elbocsátott a polgármester, de csak szóban. A listát nem adtam ki a kezemből, írtunk a köztársasági megbízottnak, dr. Bőgner úrnak is, de még nem jött válasz. Így kaptam meg a felmondásomat február 15-én írásban, de a siklósi könyvtárban azt mondták, dolgozzam tovább. Hátdolgozom.

— Szeméi yes okokat sejt a háttérben?

— Tény, hogy az én (iám is ott volt az öt pályázó között, aki polgármester akart lenni. Péter érettségizett, gondnok az intézetben. Ez lenne szálka az önkormányzat szemében?

*

Kuti István Mohács polgár- mestere független jelöltként került a város első emberének székébe, januárban a városi jegyzővel együtt ellátogatott a könyvtárba.

— Kis város vagyunk, viszonylag jó iskolahálózattal, kulturális intézményekkel - mondja. — A könyvtár ebben fontos helyet foglal el, hiszem, hogy csak művelt emberekkel és nem kupecekkel lehet kilábalni az ország bajából. A mi könyvtárunk mind a gyűjtemény, mind a szakmai felkészültség oldaláról az egyik legjobb a megyében. Nagy érték és kötelezettség, hogy szerb- horvát báziskönyvtár is. Kis kulturális központ: koncertekkel, kiállításokkal.

— Mit ígér a polgármester a könyvtárnak?

— üzemeltetési gondjaik nincsenek és nem is lesznek. Megkapták a fizetésemelést, a szükséges pénzt a beszerzéshez. A tatarozásra most nincs lehetőségünk, de nem feledkezünk meg róla. Számítunk a könyvtárra a város 1993-as évfordulós ünnepségein és számítunk arra, hogy annyi gyerek fogja ott jól érezni magát ezután is, mint eddig.

*

Komló 1990-ig azt a kétes értékű dicsőséget mondhatta magáénak, hogy az egyetlen város az országban, amelyben nincs városi könyvtár. Tavaly januárban vette át a tanács a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének könyvtárát. Tóth lózsel, a gimnáziumi igazgatóból — SZDSZ támogatással — lett polgármester nagy terveket sző a könyvtár áttelepítésére. S bár a könyvtárosok öröme nem felhőtlen (aggódnak, az új helynek kiszemelt volt pártház alkalmas-e a célra), annyi mindenképpen biztató, hogy a város testületé figyel a könyvtárra, s hogy nem lesznek működési gondjaik.

— Hogy egy irodaház alkalmas-e könyvtárnak, az elsősorban pénzkérdés - szögezi le Tóth József. — Építészeti, pénzügyi terv készült az átalakításra, s valószínűleg éppen amiatt nem költözhet ide a városközpontba a könyvtár az idén, mert erre nincs pénzünk. De jövőre lesz, és könyvtárat avatunk itt. A természettudományi és helytörténeti múzeumot is ideköltöztetjük, és igy egy valóságos kultúrcentrumot hozunk létre.

— Van költségvetésünk. Igaz, <j könyvtár által kért összegből is le kellett faragnunk, de ami maradt, az több, mint a tavalyi pénz, az intézmény működése tehát zavartalan lehet.

Véméndre az a hír vitt, hogy Trábert András, az iskola történelem-földrajz szakos tanára polgármesterré választása után elsőként megszüntette a könyvtárat. A valóság azonban nem ez. A képviselőtestület elsőként a bölcsődét szüntette meg, aztán összevonta a községi és az iskolai könyvtárt; a községi könyvtárt a művelődési házból az iskolába helyezték át. Az új könyvtáros a művelődési ház eddigi igazgatója (a képviselőtestület tagja); az 500 forintos tiszteletdijú tanár és a főállásban 6850 'forintért dolgozó szakképzett községi könyvtáros munkájára tehát a jövőben nincs szükség.

— Egy ilyen községben két külön könyvtárat működtetni pénzpocsékolás - mondja az új könyvtár megtekintése közben Trébert András, aki függetlenként a kisgazdák és a szabad demokraták támogatásával jutott a polgármesteri székbe. - Nem leépíteni akarjuk a kultúrát, mint mondják egyesek, hanem racionálisan gazdálkodni akarunk.

— Mit tudnak megtakarítani ezzel az összevonással?

— A régi könyvtár fűtését, világítását és a könyvtáros bérét.

— A művelődési ház igazgatója nem kapott a pluszmunkáért pluszbért?

— Csak az automatikus 20 százalékos emelést. Mi úgy látjuk, a könyvtárosság még belefér Horváth Etele munkaidejébe. Meg tudod csinálni, nem? -» kérdezi a polgármester az igazgatót.

— Legalábbis megpróbálom - bólint az újdonsült könyvtáros.

— Kijött a szakfelügyelő a megyétől és aggódva kérdezte, mi lesz most, hogy Etelének nincs könyvtárosi képzettsége — folytatja Trábert András. — Ugyan kérem, mi lenne? Ez tipikusan az a munka, amit szeretni kell és nem a szakmai elem benne a domináló. Egyébként Etele máris jár az alapfokú tanfolyamra.

— Milyen volt az előző könyvtáros munkája?

— Panaszkodtak rá, hogy nem tartott nyitva rendszeresen. Ezt a különböző jelzések alapján tudjuk. Illetve maradjunk annyiban, hogy én mint tanár, olvasó is gyakran találtam zárva a könyvtárt és ugye, akinek kisgyerekei vannak, azt sokszor helyettesíteni kell. Ami pedig a statisztikákat illeti, tudjuk, hogyan készültek ezek az elmúlt rendszerben Szabó- né olvasói névsorában olyanok is szerepeltek, akik már rég meghaltak.

— Azelőtt minden nap nyitva volt a könyvtár, most csak két napon. Elég lesz ez?

— Ha igény van rá, többször is kinyitunk.

Szabóné Gogolák Kornélia az eszével megérti az összevonást, a szívével nem.

— Véménden 2400 lakos él, 450 beiratkozott olvasóm volt, ebből 100 az, aki rendszeresen járt kölcsönözni, akik ott voltak az író-olvasó találkozókon, a kiállításokon. Most sokkal jobb körülmények közé került a könyvtár. A felmondásomat január 31-ével kaptam meg. Azt azért furcsáltam, hogy a képviselőtestület nem kérdezett meg előtte, a döntéskor sem voltam ott. Az utcán hallottam: „Te is meg leszel szüntetve." Most munka- nélküli segélyen vagyok, lát- szerész üzletet nyitok majd, ez a szakmám. De a könyvtár nagyon hiányzik, és nagyon fáj ez az egész. Mégis: csak eltöltöttem ott tíz évet.

A faluban valami választási ügyet emlegetnek, mint ami összekoccanást jelentett Szabóné és az önkormányzat között. A polgármestertől megtudom, hogy Szabóné az SZDSZ képviseletében kiküldött volt a helyhatósági választásokon. Szabálytalanságot vett észre, de Szabóné a szabálytalanságot nem jelentette azonnal a helyszínen, hanem felment o tanácsházára és ott szólt. Az ügyben vizsgálat kezdődött, amely lezárult. Trábert András polgármester határozottan cá- lolja, hogy ennek az ügynek és a könyvtárak összevonásának valamiféle köze lenne egymáshoz.

Gárdonyi Tamás

Fotó: Kóródi Gábor

x

A véméndi iskola könyvtára