Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-23 / 80. szám

1991. március 23,, szombat űj Dunántúli napló 11 Bicsérd ötleteket ajánl Reprezentatív faluház Bicsérd központjában Proksza László felvételei Ml a Biblia? Az utóbbi években felébredt az érdeklődés a Biblia iránt. Az új katolikus és protestáns kiadások lehetővé teszik olvasását, • de valódi megértéséhez bizonyos fogalmak tisztázása, s a könyv keletkezésének, ■ céljának legalább nagyobb vonalakban vázolt ismerete szükséges. Nézzük hát, valójában mi is ez a könyv. Vér József, Bicsérd fiatal polgármestere az első pilla­natokban megfogja a be­szélgetőpartnerét odafigyelő nyitottságával. Egyértelmű,- nagyon fontosnak tartja a korrekt partneri kapcsolato­kat nemcsak Bicsérd polgá­raival, hanem a szomszédos, sok szállal kötődő települé­sek önkormányzataival is. A pénzszűke miatt a nehéz alkudozások időszaka ez a szomszéd települések életében, és őszinte öröm, ha sikerül nagy viták árán is a meg­egyezés. Az igazán korszerű bicsérdi iskolába és óvodába járnak ugyanis a zóki, bodai és aranyosgadányi gyerekek, akiknek ellátásához szükség van az önkormányzatok között oz elszámolásra. A bicsérdi körjegyzőséghez tartozó Zókkal és Bódéval megszületett az egyezség, de a „hivatalosan" Pellérdhez, ám a mindennapi kapcsolatokban Bicsérdhez kötődő Aranyosgadánnyal még tart az alku, és megnyugta­tóan közelednek az álláspon­tok. Néhány tízezer forint kiadá­sa is nagyon megfontolandó most az önkormányzatoknak. Panaszra lenne bőven okuk, de Vér József és dr. Tallián Frigyes körjegyző nem panasz­kodik. Meghökkentő tényeket közölnek: a kormány havonta küldi a települések apanázsát, Bicsérd az évi kétmillió forin­tot kapja tizenketted részen­ként. Igenám, de a kiadások nem követhetik ezt az ütemet, így nehezen értik, miért ez a kormány által beépített fék a gazdálkodásukba. Ráadásul a bevételeiket még mindig nem ismerik, mert a törvények híján nem tudni, mi lesz — lesznek-e — az önkormányzati földekkel, hozzónyúlhatnak-e a bolthoz, a kocsmához, más ingatlanhoz? Azt' viszont már jöl látják, hogy a munkanélküliség je­lentkezik a 827 lelkes telepü­lésen nemcsak az önkormány­zat várható bevételében, ami­nek egy része a személyi jö­vedelemadó, hanem sürgeti a község vezetőit a munkaalkal­mak megteremtésére, bevételi források kutatására is. Találó a polgármester meg­jegyzése: ma a jó gazdálko­dás — a takarékosság. Most írnak ki majd pályá­zatot az iskolaigazgatói poszt­ra. A szakmai program mellett elvárják, hogy a leendő pá­lyázók a gazdasági elképzelé­seiket is gondolják át. Emel­lett igyekeznek megragadni maguk is minden lehetőséget, ajánlották az iskolát és a fa­luházat a pápa látogatásának idejére fiataloknak kényelmes. Átok ül a Bundestag min­denkori elnökén: már az első megbukott, s még további há­rom társa volt kénytelen idő előtt elbúcsúzni a szövetségi sas alatt elhelyezett üléstermi széktől. Rita Süssmuth lesz az ötödik áldozat? Erich Kohlért menesztették, mert „nagy volt neki az elnöki cipő”: az ő idejében botrány és káosz jellemezte az ülése­ket, leváltását CDU-s kollégái is sürgették. Köhler nem akart menni, de végül is a jótékony idegösszeroppanás mindent megoldott. A következő két esetben a pénz játszotta a főszerepet: Eugen Gersten­maier olyan törvény mellett tüsténkedett sikeresen, amely több mint 200 ezer márkát hozott a konyhára, úgyis, mint jóvátételt, mert a „nácik meg­akadályozták professzori pá­lyafutásában", Rainer Barzel 1,8 millió márka tanácsadói honoráriumot vett fel egy ügy­védi közösségtől, csakhogy e tiszteletre méltó társaság a pártokat pénzelő, s éppen olcsó szállásnak, hiszen Bi­csérd tíz percre van Pécstől. Aztán szívesen kiadnák a tá­gas tornacsarnokot sportegye­sületnek, és akár nyári nap­közinek is, amelyhez komfon- tos lehetőséget ad a jól fel­szerelt konyha. És mennyire fontosak a kap­csolatok! A sportkört és az is­kolát is támogatja egy-egy cég, vállalkozó pénzzel, fel­szereléssel. Szomorú döntés, de belátó megértésre talált: április else­jétől bezárják a nyugdíjasok klubját, de az itt eddig elköl­tött pénz ’jó részét a nehéz helyzetben élők házi gondozá­sára fordítják. Talán e megér­tést az is segítette, hogy a szociális gondok megoldását öttagú szociális és népjóléti ezért rossz hírbe keveredett Flick-céghez tartózott. Philipp Jenningert, a negyedik bukot­tat elhagyta a jóízlés és a politikai tapintat: a zsidóelle­nes- pogromok ötvenedik év fordulóját találta alkalmas időpontnak arra, hogy meg­értést tanúsítson Hitlerék iránt. És Rita Süssmuth? Az ö botránya messze nem ilyen horderejű, mégis számon- kérhető rajta a szavak és a tettek harmóniájának szájából oly sokat elhangzó intelme. Ha Rita Süssmuthon múlna, róla mintáznák meg az erköl­csi tökéletesség szobrát. „Lovely Rita" („Aranyos Rita”) — Így nevezik háta mögött a pedáns elnöknőt, aki Jennin- gertől vette át az elnöki ko- lompot, de az össznémet Bun­destag elnökének posztját is sikeresen pályázta meg. „Megszerettem a munkát" — nyilatkozta röviddel a válasz­tások előtt, amikor a csata még kétesélyes volt. Az ellen­lábas, Lothar De Maiziere, az utolsó keletnémet miniszter­csoportra bízták. Viszont az idősek klubja is talán rövide­sen elosztható bevételt hoz az önkormányzatnak, mert ajánl­ják a helyiséget iparosoknak, vállalkozóknak. Nagyon várják a vállalkozó­kat Bicsérdre, akiket talán vonz a helyi adómentesség, a felkínált ipari, a kialakitandó építési terület is, ahová fész­ket lehet rakni. És talán nem utolsósorban a község ötletek­ben gazdag, vállalkozó szelle­mű vezetése. Sok mindenre mozdulnak Bi­csérd polgárai. A közelmúlt­ban lelkes részvétellel alakí­tották meg az önvédelmi cso­portot Kunyik Ferenc vezeté­sével és Kelemen György zász­lós, körzeti megbízott segítsé­gével. Érdekelt ebben az áfész, elnök azonban nem volt képes megszabadulni attól a gyanú­tól, hogy nemcsak szóba állt a kelet-berlini belügyminiszté­rium embereivel, de dolgozott is nekik. A CDU-s Süssmuth utcahosszal győzött, március közepéig zavartalanul pásztor- kodhatott a Bundestag 662 fős nyája felett. Mígnem a Stern Magazin meg nem jelentette beszá­molóját Süssmuth szolgálati kocsijairól. Merthogy három van neki — de a baj nem ez, „egyszerre úgyis csak egybe tud beülni". Az egyiket, egy „kiselejtezésre érdemes" 1986- os Mercedest két éve • a férj, Hans használja. A Bundestag elnökének személyére utaló rendszámot leszerelték, s ami igazán kiváltotta a felhördü­lést: Hans Süssmuth havonta a benzinszámlát is elszámol­tatta - mindezt Rita és Hans havi 40 ezer márkás jövedel­me mellett. „Ha valaki ráirá­nyította volna figyelmemet a rendező elvekre, nem csinál­tam volna ilyesmit" — nyilat­a tsz és a kutató állomás is, mert a község önkéntesei oda­figyelnek a gazdaságok kör­nyékére is. Bizonyára sikeres együttműködés lesz, úgy hal­lottam, az emberek befogad­ták a nemrég idekerült fiatal rendőrt, határozott, becsületes magata rtásáért. Ezernyi gondjuk mellett ad­ni, támogatni is képesek az emberek. Jgy tűnik befogad­ják a „Fogd a kezem" Alapít­ványt, amely az értelmi fogya­tékos gyerekeknek keres fog­lalkoztatót. Amit nem kaphat­tak meg másutt, a bicsérdi polgármester szándéknyilat­kozatot tett a letelepítésükről, hogy lehetőségük legyen más támogatásért is folyamodni. Vér József minden lapra maga iratkozott fel elsőként, ahol a faluban kitették az adomány- gyűjtő iveket, a bicsérdiek és a környékbeliek húszezer fo­rintot adtak össze a gyerekek javára. Most azon gondolkodik a polgármester és a körjegyző, miként lehetne szaporítani a pénzt és máris körvonalazódik egy tavaszi jótékonysági bál, amelyhez máris van sok je­lentkező és ötlet. Biztosan meglesz. És a gyerekek szá­míthatnak itt a letelepedés mellett segítségre a foglalkoz­tatásuk megszervezésében is. Próbálom tettenérni, miért teszi ezt a fiatal polgármester, de őszinte, nyílt érzelmeken kívül mást nem találok. A bi­csérdiek biztosan tudják. A fa­luház igazgatóját, a sportkör lelkes vezetőjét választották a falu első emberének. Gáldonyi M. kozta a Sternnek ártatlan sze­mekkel a férj, s inkább csak azon aggódott, hogy a fele­ség megütheti a bokáját. Természetesen nem a havi 200-300 márkáról, hanem, ahogy mondani szokás, az elvről van szó. Az összeg ba- gatell, de a bonni politikai elittel szemben eleve előíté­lettel viseltető közvélemény gyanúja újabb tápot kapott: „azok ott, fönn" tetszés sze­rint nyúlnak az adózók pénzé­hez. A moralizáfóbbak meg­állapították, hogy „egy poli­tikus erkölcsi kikezdhetetlen- sége akkor ér véget, amikor rávetül a csalás és a meg­vesztegethetőség . árnyéka". Ha a Bundestag elnöke apró ügy­ben megbotlik, elkövethet na­gyobb stiklit is. A merészebb bulvárlapok úgy tudják, hogy a szolgálati kocsi és a ben­zinszámlák körüli manipuláció­kat a Bundestag igazgatósá­gának elcsapott vezetője, Jo­seph Bücker árulta el a Stern­nek. Rita Süssmuth ugyanis közölte Bückerrel, hogy már­ISTENTÖL SUGALMAZOTT ÍRÁS A köznapi szóhasználat sze­rint a Biblia egyetlen könyv. Ilyen értelemben szoktunk ró­ja beszélni vagy rá hivatkozni. A valóságban azonban nem a szó mai értelmében vett könyv, hanem neve eredeti jelentésé­nek megfelelően könyvek - mégpedig különböző korú és különböző szerzőktől származó írások — gyűjteménye. Maga a Biblia elnevezés közvetle­nül a latin nyelvből került a imodern nyelvekbe. A latin a görög „bibiion" szó (könyvte­kercs, könyv) többes számú alakját (biblia-könyvek) vette át, s csak a XIII. századtól kezdték egyes számban, „a könyv" értelemben használni. Ez utóbbi jelentéssel vette át szóhasználatunk a Biblia nevet. Könnyebb eligazodáshoz se­gít, ha megismerjük a Bibliá­ban található írások körét és csoportosítását. Tudnunk kell, hogy a zsidó és keresztény Biblia terjedelme nem azonos, s a szent könyveknek két nagy körét különböztetjük meg. A zsidóik szent könyvei az Izrael népének adott isteni tanítást tartalmazzák, s a keresztény­ség előtti időben, Izrael né­pének körében, vallási közös­ségében keletkeztek. A keresz­ténység a zsidóság Bibliáját szent és Istentől sugalmazott lírásoknak tartja, a kereszté­nyek között kezdettől fogva nagy tekintélye volt, s az ős- egyház többször hivatkozott rá, mint „Istentől sugalmazott lírásra" (2 Tim. 3,16), vagy egyszerűen az „írásra" vagy „Írásokra" (Lk 4,21; 24,27 stb.). Emellett azonban a keresz­ténység hasonló isteni tekin- Itélyt tulaidonít az ősegyház­iban naav'ából a Krisztus után 50 és 100 között keletkezett Írásoknak, amelyek Jézus éle­téről és tanításáról, az ősegy- ihóz kialakulásáról tanúskod­nak vagy az egyházaknak adott apostoli tanítást tartal­mazzák. Ennek megfelelően a kereszténység a Biblia köny­veit két naay részre osztia: Ós’övetséare (Ó^esfamentum- ra), omely a zsidóság Bibliá­dét öl«,; és oz apostoli hagyományt tartalmazó Újszö­vetségre (Ü'testamentum). AZ ÓSZÖVETSÉGI BIBLIA Ha kezünkbe vesszük a Bbliát, az Ó- és Újszövetség könyveinek keretében az írások további csoportosítását talál­juk, amelynek ismeretében már következtethetünk természetük­re vagy tartalmukra. Az Ószö­cius elsejével, egy évvel a nyugdíjazás előtt, tekintse ma­gát kirúgva. Az elnöknő meg­elégelte, hogy Bückert többet látták a parlament bárjában, mint hivatali szobájában. A 662 Bundestag-képviselő a hetven szolgálati kocsi va­lamelyikében tűnődhet Bücke- ren, Süssmuthon és a hatalom csábításain. Hetven kocsi áll rendelkezésükre, hogy „meg­bízásuk gyakorlásában segítse őket”. A diszpécserszolgálat­nál kell az igényt bejelenteni, Bonnban és a város körül húsz kilométeres körzetben szabadon lehet mozogni, na­gyobb utakra engedélyt kell kérni. Engedély kérésére, disz­pécserirodára Süssmuthnak, a második legmagasabb közjogi méltóság birtoklójának nincs szüksége: a kocsik, sofőrrel éjjel-nappal rendelkezésére áll­nak, hisz, mint a szabályzat megállapítja, ,,ő mindig szol­gálatban van’r. Sarkadi Kovács Ferenc vétségét tekintve a zsidó és keresztény Biblia beosztása el­tér. A héber Bibliában a könyvek három csoportja a következő: Törvény, Próféták, írások. Az első csoportba tartoznak azok az írások, amelyeknek a hagyomány szerint Mózes a szerzője, a világ és az ember teremtését, Izrael ősatyáinak, a pátriárkáiknak és Izrael kez­deteinek történetét beszélik el. A második csoportba sorol­ják a prófétákat; első részé­ben történelmi elbeszéléseket, második részében a tényleges prófétai hagyományt tartalma­zó könyveket találjuk. A harmadik csoporthoz, az írásokhoz tartozó művek közös nevezőjét nehezen állapíthat­juk meg különböző karakterük miatt. Égy csoportba sorolásu­kat az előző gyűjtemények le­zártsága indokolja. A keresztények az Ószövet­ség ókori görög fordítását vé­ve alapul, más beosztást kö­vetnek: történeti, tanító és prófétai könyvek sorrendjében. A történeti könyvek a világ teremtésétől és az emberiség kezdeteiből kiindulva Izrael népének történetét ismertetik ímea. Az egyes könyvek ter­mészetesen különbözőképpen, sajátosságaiknak megfelelően tükrözik a hosszú történeti út egyes szakaszait. A második csoportba a tanító jellegű könyvek, mig a prófétai ha­gyományt tartalmazó könyvek az utolsó csoportba kerültek. AZ ÚJSZÖVETSÉG Az Újszövetséget a Jézus életéről, tanításáról, haláláról, és feltámadásáról szóló négy evangélium nyitja meg (Máté, iMárk. Lukács, János). Ezeket követi az Apostolok cselekede­tei, az egyház keletkezésének és a római birodalom terüle­tén való elterjedésének elbe­szélésével. Ezután két nagyobb gyűjtemény következik: Pál apostol levelei a különböző egyházközségekhez és az ún. katolikus levelek, ezek egy- egy nagyobb terület keresz­tény híveihez intézett apostoli írások. Ezek a levelek alka­lomszerűen tárgyalnak felme­rülő gyakorlati (erkölcsi, egy­házszervezeti) kérdéseket, vagy a hit dolgaiban felelnek ak­tuális problémákra. Ebben a témában hosszabb, összefog­laló fejtegetéseket is találunk köztük, melyek „körlevél"-szerű célt szolgáltak. Az Újszövet­séget a Jelenések könyve zár­ja le, jelképes látomásokban jelezve az egyház küzdelmes sorsát a történelemben és végső győzelmét Krisztus má­sodik eljövetelével a történe­lem végén. Az elmondottakkal csak kül­sőleg írtuk le a Bibliát, de lényegét még nem ragadtuk meg. Az eredetében, jellegé­ben, szándékában, korában és szerzőiben oly szerteágazó gyűjteményt közös nevezőre hozva összekapcsolja, ugyan­akkor megkülönbözteti minden más emberi műalkotástól, hogy isteni sugallmazásra Író­dott. Ezeket a könyveket az­zal a meggyőződéssel gyűjtöt­ték össze, hogy szerzőiket Is­ten indította írásra, sugall- mazta őket, mert bennük sa­ját magáról, az ember céljá­ról, életviteléről, a hit lénye­géről akart közölni valamit az emberiséggel. Ezért úgy is mondhatjuk: a Biblia Isten szava. Igaz, hogy a Biblia könyvei egyúttal az egyetemes emberi kultúra legkiemelke­dőbb alkotásai közé is tartoz­nak, de valódi értéküket csak akkor ismerhetjük meg, ha fi­gyelünk az embernek szóló vallási és erkölcsi üzenetükre. Rózsa Huba, • a budapesti róm. kát. hittudományi egyetem professzora „Aranyos Rita" szolgálati kocsijai A bicsérdi iskola tornacsarnoka

Next

/
Oldalképek
Tartalom