Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-19 / 76. szám

1991. március 19., kedd űj Dunántúli napló 7 Üzletek változó arca Az „üzletház” és a „ruhakészítő” esete Olvashatatlan árcímkék — Kosárvadászat „az” áruházban Kezdünk ama folyamat for­dítottjának a tanúi lenni, ami­nek tanúi lehettünk a 40-es évek végért, az 50-esek ele­jén, amikor megszokott ma­szek boltjaink új, rájuk kény- szerített arcot öltöttek. Pécs mai lakosainak a nagy több­sége a máig volt „üzletstruk­túrát" ismerte, abban nőtt fel, az itteni előző megfelelőjét — az idősebbje — valahol má­sutt ismerhette. Onnan jutott ez az eszembe, hogy minap a Kossuth Lajos utcában men­ve, oz évtizedek óta Gardé­niaként ismert és megszokott illatszerbolt kirakatában olyan hirdetést láttam, ami azt kö­zölte, hogy ott hamarosan Minolta-bolt nyílik. Hirtelen végigfutott bennem, mi min­den változott mostanában. A Sztár helyén exkluzív „gyógy­növénybolt” van, a Jókai té­ren bank születik a nemrég­volt villamossági szaküzlet he­lyén, most lett bank az egy­kori Ezermester bolt helyén . .. És még csak az elején va­gyunk egy ígéretes folyamat­nak. * A minap a Fészekben ke­restem valamit, s újfent meg­állapítottam : ez a Fészek rég nem az a Fészek, ami egykori megnyitása idején volt. Az évek folyamán bizonyos irány­ban szegényedett, más irány­ban gazdagodott a profilja, s ez jó is, meg kevésbé jó (azt is mondhatnám: rossz, hiszen azokért, amiket hajdan itt megkaptam, azokat ma „száz- felé” kell keresni). Most egy vadonatúj német áruházi be­rendezésre figyeltem fel, ami­vel csupán az a bajom, hogy így, ahogy van, bármelyik ha­sonló német boltban is vevő­csalogat ó lehetne. Ugyanis elfelejtették magyarosítani az egészet. Csábítóan tálalt áruk taszítóan magas árakon sor­jáznak az állványokon, és még csak véletlenül sincs magyar neve semminek sem. No igen, a berendezés honosítója nyil­ván nem ismerte a magyar valóságot, hogy ti. az idegen nyelvek - közte a németé — tudása, hogy úgy mondjam, gyenge lábakon áll. De az is lehet, hogy úgy vélte: így, eredeti formájában minden­képpen előkelőbb, mintha he­venyészve magyarítanák. Gon­dolom, ha egyszer mi szállí­tunk majd hasonló berende­zést Németországba, ott azt majd magyar feliratokkal he­lyezd el valamely áruházban. Vagy talán mégsem? * Valami baj van az elneve­zésekkel. Egy rózsadombi bol­tocska úgy kelletti magát, hogy ilyen és ilyen üzletház. Az értelmező szótár szerint „az üzletház olyan nagyobb épület, amelyben legnagyobb­részt, vagy kizárólag üzlethe­lyiségek vannak". Nos, a szó­ban forgó üzletház épületében nagyobbrészt lakások vannak, »»« Manapság — sajnos, jól tudjuk — szinte naponta vál­toznak az árak, lassan már úgy, amint Tabi László feled­hetetlen keserű hangú hu­moreszkjében a zsír árát meg­énekelve jellemezte a 46-os inflációt. A nagy árváltozási hullámverésnek szenvedő ala­nyai vagyunk mi, vásárlók, és azok az árazókészülékek is. Onnan tudni ezt, hogy egyre több helyen olyanok ezek a csöppnyi öntapadós árcímkék, mintha az égvilágon semmi ettől az valójában lakóház. Valahogy berzenkedem a Pe- Ta „kereskedőház" elnevezés ellen is, hiszen a szóban forgó izé valójában tőről - metszett áruház. S hogy mi a kereskedőház. Nézze el ne­kem az olvasó, hogy ez eset­ben nem hivatkozom az értel­mező szótárra, minthogy ilyen szócikk nem található benne. Lévén a kereskedőház 'olyan fogalom, amiről a szótár ke­letkezése idején úgy vélték, hogy az nálunk soha meg nem honosodik. Egy biztos: nem „kereskedelmi egység”. Más. Valahol elhűlve olvas­tam egy szabóság újmódi cégtábláját. Ezt: Ruhakészítő kisiparos. Próbáltam ízlelgetni a régi kifejezést - megújított módon: „Angol úri ruhakészí­tő kisiparos" . . . Egy szép magyar mesterségnevet készü­lünk lapátra tenni? nem lenne rajtuk. Szerencsé­sebb esetben valami alig ol­vasható számok láthatók raj­tuk, de ezektől még óriási bi­zonytalanságban van a vevő, hogy az illető áru ennyibe, vagy annyiba kerül. Mert ez egyre kevésbé mindegy! * Hány éves is „az" áruház? Bizony jócskán elmúlt már tízesztendős! Már a nyitás idején zavarba ejtett, hogy az első emeleten a mozgólépcső két oldalán mi játszódik le általában, de leginkább csúcs­időben. A lépcsőről le-, illet­ve arra rálépő emberek egy­mást lökdösve igyekeznek a nekik kedves lépcső felé. Egy­szerűen azért, mert arra még senki nem gondolt, hogy az egymás fölött lévő mozgólép­csőpárokat azonos irányban mozgassák. Picurka dolog, de közérzetjavító lehet. „Az” áru­háznak erre is szüksége lehet. És hadd maradjak még „az” áruháznál. Alig van nap, hogy az ABC-ben ne figyel­hetném azt a vásárlók szá­mára megalázó jelenséget, ami a kosarak megszerzésére irányul. Ez — bár nehezen — tudomásul vehető volt, amikor c fékevesztett jugoszláv invá­zió uralta „az” áruházat. De mára már — szerencsére — lecsengett ez a tömegőrület, nincs tehát oka annak, hogy most is egymás kezéből kap­kodják ki a kosarakat a ve­vők. Tessék csak figyelni: a kosárvadász már a pénztárnál ráakaszkodik valamely vevőre, s nem tágít tőle, míg végig­statisztálva az átpakolást, ma­gához nem ragadja a mind­végig szorongatott kosarat. Hurrá, övé világ! De szomo­rú kis világ ez, amiben dia­dal lehet egy bevásárlókosár megkaparintása! * Most pedig egy kis nosz­talgia . .. Gondolom, velem együtt még sokan emlékeznek „a” kenyérre. Igen, az ún. félbarnára, erre a kétkilós, általában jó minőségű, kilón­ként 3,60-ba került kenyérre, amely társtalanul uralta a ko­rabeli kenyérpiacot. A sorsát az pecsételte meg, amikor megjelent a kilós fehér ke­nyér. Igen, az, amely az évek során — kiütve a piacról a félbarnát - a legolcsóbb ha­zai kenyérré küzdötte le ma­gát. Más szóval az, amelyet az iménti áremelés kötelező 20,40-ért általában tartandó­nak ítélt, mint a szegények kenyerét. Persze, előbb-utóbb ez a fehér is el fog tűnni (vagy jócskán ^megdrágul!), hiszen a sütőipar egyhuzam­ban sajnáltatja magát, hogy ez a kenyér bizony csak rá­fizetéssel állítható elő. De amiért ezt a témát előszed­tem, annak oka az, hogy az említett áremelés árlistáján megjelent egy olyan nevű ke­nyér, hogy „félbarna", az árát is közölték, ami „természete­sen" magasabb volt a fehé­rénél, s talán másokénál is. Azért vagyok bizonytalan, mert ezt az új félbarnát ed­dig nem sikerült sehol sem felfedeznem a méregdrága egyéb kenyerek között. Ben­nem van a hiba? örülnék, ha valaki felvilágosítana, hogy nem, csak egyszerűen nincs. Minthogy „nincs rá igény”. Hársfai István Pécs is nagyobb önbizalommal léphetne A régiók, mint a fejlődés motorjai A helyi lejlesztések lógják dinamizálni Európái a XXI. században — ez volt a fő gon­dolata a február 27. és már­cius 1. között a spanyolorszá­gi Bilbaóban rendezett konle- renciának, a témája pedig: a íhelyi és a nemzetközi ténye­zők a XXI. században. A konferencián részt vett és elő­adást tartott dr. Horváth Gyu­la, az MTA Regionális Kutatá­sok Központjának tudományos osztályvezetője. Hazatérése után tapasztalatairól beszél­gettünk. A konferencia - amelyet a baszk egyetem rendezett — része volt az 1992-re való fel­készülésnek, és a résztvevők között voltak Nyugat- és Észak-Európa, a brüsszeli EK- közpant, az OECD, valamint térségünkből Magyarország, Lengyelország, a Szovjetunió, Horvátország és Szlovénia szakemberei. A legfőbb tanulság, hogy a hanqsúly az állami regioná­lis politikáról mindinkább át­tevődik a helyi szintekre, és új tényezőként lép be a régiók nemzetközi együttműködése és versenye - mondja dr. Hor­váth Gyula. Ennek két, leg­jobban kialakult formája a határ menti térségek kooperá­ciója, és az azonos fejlődési problémákkal küszködő (pl. depressziós), egyébként egy­mástól távol eső régiók laza, informális szövetsége. Emellett sajátos modellkísérlet az 1978- ban alakult, ma már 18 tagot számláló Alpok-Adria Munka­közösség. Természetesen minden ál­lamnak van regionális straté­giája és megfelelő központi eszközrendszere. Ez elég elté­rő Európában (Franciaország­ban például az agrárjellegű vidékeket fejlesztik állami esz­közökkel). Ilyen eszközök le­hetnek: a foglalkoztatási alap, a beruházási, hitel-, adó- és amortizációs kedvezmények. Ez azonban nem zárja ki a régi­ók szerepének növekedését. Olaszországban, Spanyolor­szágban például a régióknak komoly szerepük van a jöve­delmek elosztásában. Vannak ún. autonóm régiók - ilyen pl. az olasz Friuli-Venezia-Giulia vagy a spanyol Baszkföld is -, ezek nagyobb hatáskört és sa­ját eszközöket kapnak, és ke­veset fizetnek be a központi költségvetésbe. A mi számunkra sincs más út, mint hogy kövessük a nyu­gati lolyamatokat: a régiók Európája új követelményeket állít a regionális politika elé. A nagy európai hálózatok — például az üzleti innovációs központok (BIC) - kezdik ki­építeni regionális alközpont­jaikat, de csak ott, ahol a közigazgatási felépítés garan­ciát nyújt a hatékony műkö­désre, vagyis ahol megtörtént a hatalom megosztása a kor­mány és a helyi önkormány­zatok között. Minden jel arra mutat, ha Magyarország valóban integ­rálódni kiván Európáiba, ezt a hatalommegosztást végre kell hajtania. A körigazgatási reformot azonban a legtöbb nyugat-európai országban megelőzte egy radikális alkot- mányrelorm. A regionális po­litika gyökeres megújításának pedig fontos feltétele az or­szág területi-közigazgatási be­rendezkedésének radikális re­formja. A mai magyar megyék ugyanis - gyenge gazdasági teljesítményük, kicsiny piaci méreteik, hiányos gazdaság- szervezői jogosítványaik miatt - alkalmatlanok arra, hogy önálló és egyenrangú partne­rei legyenek a nyugat-európai régióknak. Még egy dologra érdemes nagyon odafigyelnünk — tette hozzá dr, Horváth Gyula. Több előadó hangsúlyozta a kultúra szerepét. a gazdasági fellendü­lésben. Közép-Olaszország fej­lődésének például az utóbbi 15-20 évben motorjaivá vál­tak a középkori egyetemi vá­rosok; ám ahhoz, hogy innen indulhasson az innováció, nem elég a város szépsége és huj. ■mán kultúrálja, a természettu­dománynak is fejlettnek keli lennie. Pécsnek e szempontból kiváló adottságai vannak, mégis: Baranya az utolsók kö­zött van az egy főre jutó kutatás-fejlesztés tekintetében. Ha figyelembe vesszük azt a tendenciát, hogy egy nagy­város versenypozíciói szem­pontjából egyre fontosabb a lakóhely és a környezet minő­sége, a város tudományos­kulturális légköre, a város el­érhetősége, illetve az, hogy mindezeket együtt, komplex módon képes-e kínálni és menedzselni, akkor Pécs na­gyobb önbizalommal léphetne tovább, és pályázhatna a ver- senykéoes regionális központ szerepkörére. Ennek viszont feltétele, hogy fejlesztési stra­tégiáját is e célnak megfele­lően alakítsa ki. S. G. Ha elromlik a hűtő... Szolgáltatni sokféleképpen lehet. Ma inkább az a jellem­ző, hogy a megrendelő többet bosszankodik, mint örül, mire megjavítják az elromlott hűtő­jét, rádióját, televízióját, mo-' sógépét. Pécsett többen arra vállalkoztak, hogy ennek vé­get vetnek: két kisiparos, Beck József és Kolonits István, va­lamint a Strumer-Ker. Kft. és a Gábriel Hűtőgépszerviz Be­téti Társaság.- Mi egy kétszemélyes be­téti társaság vagyunk - mondja Szobonyai László ma­gánvállalkozó. — Hűtőgépeket javítunk a megye egész terü­letén, a hét minden napján. Alapelvünk, hogy a meghibá­sodott hűtőgépet gyorsan és a helyszínen javítjuk meg. Nálunk nincs sem kiszállási, sem szállítási díj. A megren­delőink a javításért és az al­katrészekért fizetnek, a vidé­kiek is ugyanannyit, mint a pécsiek. Elvállalunk minden típust. Senkit nem utasítunk el, még akkor sem, ha húsz­éves a hűtője. Lauly Gábor és Szobonyai László az elmúlt év októberé­ben alapította meg a Gáb­riel Betéti Társaságot. Kevés alaptőkével vágtak bele. Ket­ten elvégzik egy 8-9 fős szer­viz munkáját. Kialakították átalánydíjas rendszerüket. A havonta fize­tett díjért vállalják, hogy a meghibásodott berendezések­nél nem számolnak fel sem­mit. Előfordult már az is, hogy a betéti társaság egy 300 li­teres hűtőláda tulajdonosán úgy segített, hogy az elrom­lott fagyasztó tartalmát tárol­ták, amíg a szerviz nem javí­totta meg a még garanciával rendelkező berendezést.- Az emberek egymásnak adják át a címünket, a tele- fonszómunkat. A verseny éle­ződik, hiszen már négy ilyen magánvállalkozás működik Pé­csett - mondja Lauly Gábor. — Nincs munkaidőnk, szom­bat-vasárnap is megyünk, ha hívnak bennünket. Szombaton is három helyen voltunk, mert elromlott a hűtőláda. Sz. K. Pitonmama kotlik Tojásait költi a pécsi Akvá­rium -Terrári urn tig ri spiton -pá r­jáncik nősténye. A külvilág za­varó hatásaitól ‘lepellel elta­kart hüllő rendíthetetlenül kot- l’ilk tojásain — rángatózó izom- mozgással termeli az utódok kilköltéséhez szükséges hőt. Eközben a hatalmas termetű hím mint aki jól végezte dol­gát, néhány terráriuimmal ar­rébb jóllakatta n sütkérezik. A nőstény, amelyik egyébként 2 -3 csirkét is megeszik havon­ta, nem fogad el táplálékot a .költés 60—80 napja alatt. A tigrispiton Dél-, Délkelet- ázsióban honos kigyófajta, akár 8 méter hosszúra is meg­nőhet. Az ilyen óriások már rendkívül erősek, izomerejük­kel állítólag még a párducot is megölik. A lerakott lúdto- !jás nagyságú tojásaikból 50— 60 centiméteres, teljesen ön­álló kis kígyók kelnek ki, any­juk nem is törődik velük to­vább. — Terráriumii körülmények között a tigrispiton meglehe­tősein ritkán szaporodik — tá­jékoztatott a rendkívüli ese­ményről Péter Géza, az Akvá- rium-Terrárium vezetője. — Többek között ezért is külö­nös öröm számunkra, hogy mi már másodszor jártunk siker­rel. A tavalyi szaporulatból még ma is látható jó néhány példány, melyeik közül többet értékesitünk, illetve más álla­tokra cserélünk. Az idei tojá­sók várhatóan március végén kelnek ki. A pécsiek az elmúlt évek­ben nemcsak a tigrispitono- kat, de ^boáikat is sikerrel pó- roztatták. Két kis kigyó ebből o fajtából is nevelkedik most, miközben az elevenszülő nős­tény boát a következő szülés­re erősítik. A szaporodó hüllőkön kívül egyéb látványosságokkal is várja látogatóit az Akvárium - Terráiríum. Az elmúlt napok­ban a kíöregedők pótlására fiatal pirájaraj érkezett, rövi­desen láthatóak lesznek a ma még a halgondozóban nevelt ritka gcimlbhalak is. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom