Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-17 / 74. szám

Átadták a Kossuth- és a Széchenyi* díjakat Az Országházban Göncz Árpád, a Magyar Köztársa­ság elnöke pénteken átnyúj­totta a Kossuth- és a Szé- chenyi-díjakat. KOSSUTH-DÍJASOK Farkas Ferenc Kossuth-dí- jas zeneszerző, Gaál István filmrendező, érdemes művész, Határ Győző író (Nagy-Bri- tannia), Ragályi Elemér ope­ratőr, kiváló művész, Schram­mel Imre keramikus, érdemes művész. Szabó Miklós, a győri leánykar kóruskarnagya, egye­temi tanár, Szabó Sándor színművész, kiváló művész, Szakály György, a Magyar Ál­lami Operaház magántánco­sa, érdemes művész, Szilágyi János György történész, Takáts Gyula költő, Tatay Sándor író, Tordy Géza, a Vígszínház színész-rendezője, kiváló mű­vész, Zalaváry Lajos építész. SZÉCHENYI-DÍJASOK Dr. Boda Domokos, a Szent- Györgyi Albert Orvostudomá­nyi Egyetem Gyermekkliniká­jának igazgatója, tanszékve­zető egyetemi tanár, Bodonyi Csaba építész, Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörté­nész, dr. Kerkápoly Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Király Tibor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karának kutató-profesz- szora, dr. László Gyula, a tör­ténelemtudomány doktora, Lis* ka Tibor közgazdász, dr. Né­meth Lajos akadémikus, mű­vészettörténész, dr. Palkovits Miklós akadémikus, a Sem­melweis Orvostudományi Egye­tem 1-es számú Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Inté­zetének egyetemi tanára, dr. Rúzsa Imre, a filozófiatudo­mány doktora, dr. Szabadváry Ferenc egyetemi tanár, a Mű­szaki Múzeum főigazgatója, dr. Szalay Sándor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Természettudományi Kara atomfizikai tanszékének egyetemi tanára, dr. Vargyas Lajos népzenekutató. A SZÉCHENYI-DÍJAT MEGOSZTVA KAPTÁK A gépelt vagy nyomtatott szövegek automatikus felisme­résére szolgáló optikai karak­terfelismerő programrendszer nemzetközileg is elismert ki­dolgozásáért: Kovács György- né matematikus, dr. Marosi István villamosmérnök, Tállai Benedek üzemgazdász-rend­szerszervező. 11 rejtett egesz költője Takáts Gyula Kossuth-díjat kapott Azt gondolom, kevés, ha úgy kezdem írásomat, hogy Takáts Gyula költő ... A 80 esztendős Takáts Gyula ugyan­is költő, regény-, esszéiró, és nem utolsósorban festő. Leg­utóbbi kötete címlaprajzát is ő maga készitette. Kaposvári otthonában ikerestük fel az al­kalomból, hogy március 15-én átvehette a Göncz Árpád kéz­jegyével ellátott Kossuth-dijat.- Februárban ünnepelte 80. szü­letésnapját is, majd kitüntették a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlárendjével. Készül-e igy az ünnepek apropóján valami- lyen számvetést- Nincsen számvetés, mert életemben mindig úgy dolgoz­tom, hogy egy életművet akar­tam fölépíteni. Tehát, hogy én 80 éves vagyök, azt onnan tu­dom, 'hogy figyelmeztettek rá. lEgyszerűen megy az idő, és közben dátumok vannak.- Az ünnep alkalmából a Szép- irodalmi Kiadónál megjelent egy új kötete. Versek Drangalagból. Hol van ez a titokzatos Drangalag és ki Csu Fu, a kötet egy részének alkotá-szereplöje? — Ezek a versek az utolsó egy, másfél esztendőben szü­lettek. Úgyis lehetne ezt mon­dani, hogy amikor az ember­nek már nagyon sok műve megjelenik, a versekből kiala­kul az ember költészetében egy olyan táj, melynek bizo­nyos mértékben van köze a reális tájhoz. És kialakul egy éghajlat a verssorokból, ami e költészetnek az éghajlata. És ha ez megvan, akkor ezt el kell nevezni Pannóniád belül is egy másik birodalomnak, köl­tői országnak, ez lett nálam Drangafag. Csu Fut már ré­gebben is Írtam. Ő egy költő, akinek a nevét semmilyen lexi­kon nem jelzi, mégis létezik, vannak versei, és ez a költő •nékem tanítványom és egyben mesterem is. Annyira egy ve­lem, hogy ha egy fehér fal mellett sétálok, mindig azt nézem, hogy két árnyék mo­zog-e, de csak eqyetlen ár­nyék von. Csu Fu nyelvén sok minden mást is kimondha­tok, mint Takáts Gyula nyel­vén, akiről azt szokták mon­dani, hogy Pannon költő.- Hogyan értelmezi On, ezt a mások által használt fogalmat, hogy Pannon költő? — Ez egy kicsit megtisztelő, hiszen nagy múltja van a ma­gyar költészetben a Dunántú­lon élő költőknek. De bizo­nyos mértékig olyan is van benne, hogy kicsit lokálpatrió­tának is mondható. Én úgy veszem, hogy inkább arról a hagyományőrző költészetről van itt szó, és arról a lel­kiségről, arról a világról, ar­ról az európai felfogásról, mely Szent István intelmeiben is bent van, hogy milyennek kell lenni egy ió magyarnak, hogy beilleszkedjen Európába, hoay beilleszkedjen a római világba, ahonnan a koronát nemcsak a királyok, de régeb­ben a császárok is kapták. Pannóniát én nem úgy értem, mint ahogy sokan gondolták: dombocskák, nagy erdők, Ba­laton ... De természetesen a motívumok dunántúliak, pan­nonok. Mert nem a holdon '’lek. Innen látom a világot. Sokan mond iák azt is, hoav a Balaton költője, laaz, sok *éma van benne, de ha bala­toni verset kérnek tőlem, én nem tudok nemet mondani, fin csak olyanokat tudok, ame­lyikeikben van egy olyan ra­gyogás, amit egy mediterrán táj ad. Én a költészetemben a legfontosabbnak azt tartom, ami a külszín mögött van. Azért is adtam az egyik kö­tetemnek ezt a címet: a rej­tett egész. Mert ennek a rej­tett egésznek a megszólaltatá­sa lenne lényeges. Mert körü­löttünk nagyjából majdnem minden áfarc, és a tárgyak nyers valójukban nem tudnak annyit mondani. Végső fokon mögé kell nézni mindennek. Hosszú, rejtett története van a legegyszerűbb tárgynak is. Ezekre kell a költőnek vissza­tekinteni. De ennek nincs nyelve, és nincs szótára. Hát ezért van az, hogy az az igazi költészet, amelyik nyelvet tud adni, és szótárt tud teremteni a verseknek.- Mit jelent On számára a dí­jazás, jelen esetben a Kossuth-dij? — Bizonyos értelemben az elismerés önbizalmat adhat, segítő lehet. Aki verset ír és haláláig verset akar írni, an­nak megvan az önbizalma, de úgy kell venni, hogy mikor, hol és kitől kapta ezt az el­ismerést. Nem először voltam felterjesztve Kossuth-díjra, na­gyon sokszor voltam. De bol­dog vagyok, hogy most kap­tam meg, amikor végre nem titokban, hanem szabadon ün­nepeljük március 15-ét. Sze­rencsére én megéltem ezt, nem úgy, mint kedves baráta­im: Jékely, Sinka, Kodolányi, akik haláluk után kapták meg ezt a díjat. Zábrádi Marianna Oisztemetis Baj ön Végső nyughelyén az első magyar hadügyminiszter Baján talán még soha nem éreztek át ennyire felemelő ün­nepi hangulatot a város lakói. Március 15-én reggel 7 óra után ágyútalpakon átszállítot­ták a város szülöttének, Mé­száros Lázár első magyar had­ügyminiszternek hamvait tar­talmazó koporsót Baja város központjában lévő szép park­ba, a Déri-kertbe, ahol az im­pozáns első világháborús obe- liszk alatti emelvényre helyez­ték el. A gyászszertartáson dr. Für Lajos honvédelmi minisz­ter mondott beszédet. Ezután Szakály János, a Magyar Sza­badságharcosok Világszövet­sége angliai csoportjának el­nöke szólott a bajaiakhoz. Fel­olvasta azt a levelet, amellyel Ronkovics József ezredes, a ba­jai Mészáros Lázár gépesített lövészdandár parancsnoka ke­resett meg és amellyel elin­dította e földi maradványok hazahozatalát. A beszédek után dr. Dankó László kalocsai érsek celebrált gyászmisét, majd a koporsót ágyútalpakra helyezve diákok sorfala között vitték át a ba­jai Rókus temető kápolnájának altemplomába. Itt helyezték Mészáros Lázár hamvait örök nyugalomra. Éber András ba­jai polgármester kinyilatkoztat­ta, hogy Baja város e nagy szülöttének végakaratát, azt az óhaját, hogy itt nyugod­hasson békében, azt Baja vá­ros lakóinak kell vállalni, s emlékének méltóképpen adóz­ni. A gyászszertartást követően a Rókus templom falába he­lyezett emléktáblát megkoszo­rúzták. Koszorút helyezett el többek között dr. Für Lajos honvédelmi, dr. Balsai István igazságügyi miniszter, dr. Raf- fai Ernő, a Honvédelmi Mi­nisztérium politikai államtitká­ra, valamint Észak-lrország és Egyesült Királyság védelmi mi­niszterének nevében Nicolas Davies ezredes, katonai at­tasé. * A gyászszertartás után sike­rült a Dunántúli Napló szá­mára rövid interjút kérni Sza­kály Jánostól. Azt kértem, mondja el, hogyan zajlott Angliában Mészáros Lázár hamvai hazahozatalának szer­vezése.- önök talán nem is tud­ják, de nem könnyű dolog Angliából egy ilyen híres ka­tonát elhozni. Bár nagyon meg- értőek és segítőkészek voltak, de a szolgálati utat és elő­írásokat szigorúan be kellett tartani. Először is beadtunk egy kérvényt a Külügyminisz­tériumba. Ők az ajánlásukkal átadták a Belügyminisztérium­nak, onnan a Hadügyminiszté­riumba került.- Többször behívattak, s mindenütt el kellett ismétel­nem, ki is volt Mészáros Lá­zár és mit is jelent most Ma­gyarországnak hamvainak a hazahozatala. Ezután be kel­lett szereznem az Amerikában élő egyenesági leszármazott­nak, Negyedi Szabó Margit­nak a hozzájárulását. Ez nem volt elég, be kellett mutatni a Mészáros Lázártól szóló ösz- szes korabeli dokumentumokat, valamint levezetni egy köz­jegyző által is hitelesített csa­ládfát, amivel igazolni kellett, hogy az Amerikában élő ro­kon valóban egyenesági le- származott-e, hogy jogosult-e a hivatalos hozzájáruláshoz? Ezután az eywoodi egyházi tanáccsal kellett megszavaz­tatni, hogy hazaengedik-e. Egy tartózkodás, és egy ellen- szavazattal végül hozzájárul­tak. (Érdekes lenne megtudni, ki volt az egy ellenszavazó és milyen indokkal mondott nemet?) Sarok Zsuzsa G yermekkorom színhelye ai bajai Mészáros Lá­zár utca, ez a város­központhoz közel fekvő, ám a forgalomtól távol eső nyu­galom szigete. Nagy szeren­cse, hogy eddig meg­kímélte a nagy felújítási, modernizálási hullám, s né- iháiny á(épített házon kívül a legtöbb őrzi o jellegzetes alföldi, kisvárosi épitkezési kultúrát és igy az utca ere­deti hangulatát. A ház, amelyben születtem, és amelyben 15 évig éltem, már nincs meg, ezt átépítették. Ám, ha behunyom a sze­mem, ma is látom az L-ala- kú saroképületet. Látom a nagy, nehéz barnára festett, valamikor díszes konzolos tölgyfakaput, s mellette a húzós csengő nagy nézgomb- ját, amit a kapukilinccsel együtt hetente szi dől óztak. Az első lalkáis volt a inrííén'k, s a többit nyitott gang 'kötötte össze. Azóta sem láttáim Olyan szép, sima felületű, sárga szinű téglá­kat, mint amivel ez a gang- fOlyosó vált kirakva. Az ut­cának nem volt vízvezetéke, •mindenki a kis háromszög­letű téren álló, az utca. kö­zepén lévő Ikúthoz járt ivó­vízért. Ez amolyan utcai fórum is volt, a háziasszo­nyok itt álltak meg pár percre csevegni egymással. Az utca volt a játszóte­rünk, a domborúra kopott, kőkockás úttest, a hatszög­letű lapokkal kirakott, széles járdák, s a kettő közötti fü­ves sáv, Ohol a bütykös tör­zsű, japán akácfákat rendre megmásztok. Ebben az utcá­ban a lányok ugyanúgy tud­tak fára mászni, mint a fiúk. A Mészáros Lázár utca mindig tiszta és rendezett völt. Nagyanyáim kora reg­gel azzal kezdte a napot, hogy lesöpörte a járdát, ne- 'hogy megszólják a szomszé­dok, akik számára ugyanúgy elképzelhetetlen volt, hogy egy .nap is kimaradjon jár- dasöpnés nélkül. Mikor na­gyobbacskák lettünk, mi, gyerekek kis sámlit kaptunk és egy rossz kést, amivel a járdalapok közül kiserkedő gazt kellett kipiszkálnunk. Az utca Iáikéinak össze­tétele tükrözte ennék a bács­kai vidéknek a több évszá­zados történetét. Mert lak­tok itt Bagóék és Mátyásók, Belánovicsék és Borkovicsék, a Gungi néni és Háhn néni, itt laktak a HosziszlavsZkyék és nem tudom, honnan szár­mazhattak a jóságos, min­denki doktor bácsijának, az Antóni doktor bácsinak az ősei. Magyarország szinte összes nemzetisége képvisel­tette magát ebben az egy utcában, a legnagyobb egyetértésben, soha senki­ben fel sem merült holmi nemzetiségi ellentét. A Mészáros Lázár utcában főként iparosok és úgyneve­zett tisztviselők laktak. A Sálth bácsi suszter volt, a szomszédok kötődések, okik kardigánokat, bütykös hairis- nyákat készítették és adták el vásározóiknak. Bagóék kályhás műhelyéből elcsent agyaggal nagyon jól lehet gyurmázni. Mátyás Mari ba­rátnőmet nagyon irigyeltem, mert azzal dicsekedett, hogy az édesapja „bélistás", s óvodás fejjel ezt valami ele­gáns dologinak gondoltam. A Mészáros Lázár nevét őrző utcában az eredeti szá­zadfordulós kisvárosi hangu­lat még fellelhető. Jaj, ne­hogy eszébe jusson valaki­nek e külsőn drasztikusan változtatni. Sarok Zsuzsa bajai Mészáros Lazar utca Szekszárdi kérdőjelek ■ I _ | W tanuló csak nyűg? Szekszárdon felröppent a hír, az 505. számú Szak­munkásképző Intézetből elbocsátanak tanárokat, mert kevés első osztály indul.- Két—három évvel ez­előtt 5—600 elsőst- vettünk fel, mert a vállalatok eny- nyi képzését vállalták, az idén már csak 200-250 gyerekét - mondja Babai Zoltán, az 505. számú Ady Endre Szakmunkásképző Intézet igazgatója. — Sa­ját lehetőségeinket fel­használva - tanműhely, építésvezetőség — még 200-250 diák továbbtanu­lását tudjuk megoldani. Ezt az oktatási intézményt azonban nem azért hoz­ták létre, hogy munkahe­lyet teremtsen, hanem, hogy falai között szak­munkásokat képezzenek. A szakmunkásképzőben minden megoldást megke­resnek, hogy a pedagógu­sok ne kerüljenek az ut­cára. Ruhakészítő-mű­helyt alakítottak ki, az épület megvan, de kér­dés. hogy a fenntartására az önkormányzat ad-e pénzt. Ha nem kapnak támogatást, akkor a köny- nyűipari szakmákat oktató munkaközösség tagjai munka nélkül maradnak. — Volt egy elképzelé­sünk —, folytatja Babai Zoltán —, hogy a szakok­tatók kisvállalkozásban szereztek volna munkahe­lyet a tanulóknak, vállal­ták volna az anyagbe­szerzést, és a diákok szál­lítását. A kezdeményezés nem valósulhatott meg, mert elvesztettük volna a tanulók után kapott tá­mogatást, ugyanis nem tanműhelyben folyt volna a gyakorlati képzésük. A Bezerédi Istvám Keres­kedelmi Szakmunkáskép­ző és Szakközépiskola leendő elsőseit a NÉP­BOLT Vállalat és a me­gye áfészei fogadják. Né­hány helyen még fogad­nak tanulókat.- Kiskereskedők is je­lentkeztek, akik fogadná­nak tanulót - mondja Frank Károlyné, az iskola igazgatója. — Névre szó­lóan jelezték az igényüket, de mi ezt nem tudjuk fi­gyelembe venni. Nagy a túljelentkezés, és a legal­kalmasabbakat kívánjuk felvenni. Terveink között szerepel, hogy az eddig felnőtteknek meghirde­tett kereskedelmi szak­munkásképző tanfolyamra felveszünk nyolcadikat végzett, de továbbtanulni nem tudó gyerekeket is. A tanulmányi időt is meg­hosszabbítanánk három évre. A vendéglátóipari szak­munkásképző és szakkö­zépiskolába sokan jelent­keztek, de nincs aki a gyakorlati oktatást vál­lalná, vagy ha van, sokba kerül. — A vendéglátás lemenő ágazat - mondja Pögl Ferenc iskolaigazgató. — Rossz, hogy a jövőre nem gondolnak a vállal­kozások, pénzcentrikusak. Néhány éve a Tolna Me­gyei Vendéglátóipari Vál­lalattal közösen építettünk egy tanéttermet. Az idén a vállalat megszűnt, a tanéttermet az iskola fenntartani nem tudja. Ke­ressük a megoldást, szinte hetente tárgyalunk, de egyezségre még nem ju­tottunk. Sz. K. vasamapi 3 06104774

Next

/
Oldalképek
Tartalom