Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-15 / 73. szám
e aj Dunántúli napló 1991. március 15., péntek mg ff ff f ffwff a_ffw Kotoro es szolotoké Megfogni a guruló forintokat Milliárdos ta ka rékszö vet kezet A takarékszövetkezet pécsi kirendeltsége a Citrom utcában Fotó: Kóródi Gábor „Ismét elsimításra szorulnak az ellentétek a siklósi lapüzem és a környékbeli szőlősgazdák között. Az eredeti panaszaikra — vízelvezetés megoldatlansága, telekhatárviták, környezetszennyezés — orvoslást eddig nem kapott telek- tulajdonosok a város polgár- mesteri hivatalának közreműködését kérték orra o megbeszélésre, amelyet hétfőn délután 5 órakor rendeznek a siklósi művelődési házban. A Csukmo-dűlőben ugyanis a lapüzem újabb kőtörőt állít munkába, s a környékbeli szőlősgazdák fokozódó por- és zajártalomtól félnek. Valójában a kölcsönös és megfelelő hangvételű tájékoztatás is hiányzik. Mint megtudtuk, szóba jöhet a megbeszélésen egy közös kút létesítése is." * Még mielőtt a hűvös termü művelődési házban a megbeszélésre az érintettek összejöttek volna, a most idézett hírünkre telefont kaptunk: Kerécz Tamás, a Pannon Márványipari Rt. siklósi üzemének igazgatója barátságtalan hangon kifogásolta információinkat, némi fenyegetést is megengedett magának: attól teszi függővé reakcióját, hogy a megbeszélésre összegyűlő gazdákat milyen irányba befolyásolta a március 1-jei lapunkban megjelent hír... Ezek után kíváncsian ültünk le a teremben, 5-én este. E kíváncsiságunkat csak fokozta: Szepesvári Zsolt, Siklós polgármestere szemmel láthatóan előre tisztában lévén azzal, hogy itt kemény vita várható, leszögezte: mesgyeprob- lémák, vízrendezési gondok, leendő kőtörő — ezek legyenek ma a témák, más nem, s „érvekkel, indulatok nélkül beszéljünk, egymás mellett kell élnünk”. Másrészt feltűnő volt, hogy a Csukma-dűlői gazdák panaszainak képviseletére megválasztott két megbízottjuk egyikét „lapüzem- pártinak" mondták. Úgy tűnik, Kerécz Tamás és o lapüzem környezetében telekkel bíró emberek továbbra sem értik egymás szavát. Mi több: döntően az üzem jóvoltából. Ritkán lehet ma már tapasztalni, hogy annyira semmibe vegyék a panaszosokat és panaszaikat, mint ezen az estén Siklóson. Hogy értelmesen, többször is megfogalmazott fontos kérdést — miért nem a már meglévő kőtörőt korszerűsítik, ahelyett, hogy egy újabbat is munkába állítsanak — fölényesen válasz nélkül hagyjanak. Nyilván ennek a magatartásnak köszönhető, hogy két ízben is „kivonulási hullámmal" honorálták a gazdák a lapüzemi magyarázatokat. A földjüket féltik, értéke nagyban csökkent a lapüzem környezetszennyezése következtében, a munkájuk gyümölcsét féltik, töppedt, porbilincsben senyvedő barackok, almák, szőlőfürtök az egész évi szorgalom eredménye. Bár felkérték a táncra Kerécz Tamást: az egyik gazda egyenesen felajánlotta földjét a lapüzemnek: „Tessék, ha terjeszkedni akarnak, vegyék meg, vigyék!..." Kaptunk mi is burkolt figyelmeztetést. A vízelvezetés kapcsán mondta az üzemigazgató: igenis, tesznek a környezet védelméért, de ezt „svarcban" csinálják, kéri — nézett ránk —, ezt senki se írja meg. Megírjuk. S hozzátesszük: tegyék nyíltan. A környezetet nem kell „feketén" védeni, kímélni. Volt persze javaslat is. Mégpedig a telektulajdonosok ajánlották: miután az üzem működése következtében a zártkerti területek értéke jelentősen csökkent, ezt a kárt fel kell mérni, s polgári peres úton a lapüzemtől behajtani. Másrészt felvetették azt is: ha nem jutnak dűlőre, nem késztethetik a jelenlegi fellépéssel jobb belátásra a lapüzemet, erőteljesebb demonstrációra lesz szükség. Hogy ez mit jelenthet — következményeivel együtt - most nem taglaljuk. A polgármesternek azt az egész estén át tartó törekvését helyezzük vele szemben, hogy legalább a párbeszédet fenntartsa a felek között. Ő javasolta: a gazdák válasszanak maguk közül képviselőket - kizárva azt, hogy közöttük „lapüzem- párti" is legyen —, akik minden, a környezete*^ érintő döntésnek már az előkészítésében is részt vesznek. „Három ember és én" — tette hozzá Szepesvári Zsolt, aki egyébként is készséget mutatott a segítségre, példának okáért azzal, hogy az üzembe járó gépkocsik által a gazdák pénzén korábban épített, ám mostanra tönkretett utat minden pénteken kótyúzni fogják. „Nem hiszünk a lapüzemnek, eddig is csak hitegetett bennünket! Ne engedje az önkormányzat, hogy tovább hízzon az üzem! Egy négyzet- méterrel sem ... Ha nem fér el, menjen egy ipari telepre... valahova!" Aligha talál támogatósra a gazdák egyikének ez a javaslata. Arra azonban élesen rávilágít: milyen lehetetlenül nehéz helyzetben van ilyen esetekben az önkormányzat. Mert a választópolgárok akarnak megszabadulni a por-, zaj-, és rezgésártalmat okozó üzemtől —, de az üzem munkalehetőség. Dönteni nehéz. Igaz, tisztán látni is — tiszta érvek hiányában. Mintha por zavarná a tekinteteket - bár a port nem a szőlősgazdák termelik ... Annyit még befejezésül: Kerécz Tamás nyilván ugyancsak nehéz dolga van — tervek, elképzelések, érdekek alapján kell dolgoznia —, s a háta közepére se hiányzik egy ilyen vita. Mutatott nekünk egy, a helyi újságban megjelent nyilatkozatot, ami az üzem oldaláról igyekszik magyarázatot adni. Mi is felajánljuk lapunkat: adjon elfogadható magyarázatot — ha úgy érzi, igénylik az emberek. Mészáros Attila A kereskedelmi bankok, a pénzintézetek többsége már ijó ideje arról panaszkodik, hogy csökken a spórolási kedv. és a növekvő infláció miatt nem növekszik a lakossági betétállomány, egyre többen nyúlnak megtakarított forintjaikhoz. Vannak persze, kivételek, és ezek közé tartozik az ország jelenleg egyetlen milliárdos takarékszövetkezete, a Molhács és Vidéke is. A tavaly márciusban tartott küldöttgyűlésük 112,8 millió forintos növekedést irányzott elő. ezt év végére 34 millió forinttal túlteljesítették, Így a lakossági megtakarítás meghaladta az 1 milliard forintot. A szárnak nagyon jól jelzik a változást: a takaréklevél-állomány 33 millióval, a kamatozó betétek 46 millióval, a lakáscélú megtakarítások ösz- szege 5 millióval gyarapodott, pénztárjegyet 107 millió forint értékben forgalmaztak. Az eredményeket növelte, hogy a szövetkezetnek sikerült megnyernie több mint félezer vállalkozót, hogy náluk vezettessék számlájukat, amiből egyébként 689 milliós forgalmat bonyolítottak le. — A milliárdos lakossági megtakarítás elérése annak köszönhető, hogy a bankok között kialakult versenyhelyzet- ‘ben pozíciónkat sikerült megtartani, sőt fokozni — tájékoztat iHengl János, a szövetkezet elnöke. *- Az aldpeiv változatlan, ami abban nyilvánul meg, hogy nálunk minden egységben kötelező az ügyfelek udvariés, gyors és pontos kiszolgálása. Az elért eredményekhez egyébként jelentősen 'hozzájárult a pécsi kirendeltség munkája. Weintraut Józsel, a pécsi kirendeltség vezetője azonban mégsem csak erről, hanem egy hosszabb folyamatról beszél :- Egységünk 1987 októberében jelent meg a városban, kétszemélyes betétgyűjtő pénztárként kezdett el működni a 'MÉSZÖV épületében, a 106- os szobáiban. Nem sokkal később, december 1-jétől aztán kirendeltség lettünk. Októbertől december elejéig mintegy 4—5 milliós betétállományt sikerült összegyűjtenünk, ami nagy eredménynek számított akkor. Decemberben aztán ezt is túlszárnyaltuk, rátettünk az előbbi eredményre még 19,5 miHiiót, így 24,5 milliós betét- állománnyal zártuk az évet. Tekintve, hogy a takarékszö- vetkeretek akkor még viszonylag újdonságként jelentkeztek a városokban, nagy figyelmet fordítottunk a reklámra. Azt is megtettük, hogy a belvárosban házról házra mentünk, és a postaládákba mi magunk dobáltuk be az ismertetőket, az üzleti tájékoztatókat például orról, hogy milyen kamatkondícióink vannak. Tény, hogy viszonylag gyorsain megkedvelték bennünket az emberek. Ezt bizonyítja az is, hogy nagyon sok olyan ügyfelünk jár ide most a Citrom utcába, akikkel még az előző helyünkön alakítottunk ki kapcsolatot. Azt hiszem, hogy végül is a gyors, korrekt ügyintézés hozta meg a bizalmat nekünk. Az előző helyünkön lévő iroda szépen be volt ugyan rendezve, de nem volt bankszerű, mindezt gyorsasággal, szakszerűséggel és udvariassággal igyekeztünk pótolni. Nem is maradt el az eredmény, és a későbbi időszakot már csak egy folyamatosan felfelé ívélő grafikonnal lehetne érzékeltetni. Közben persze, lassan épült ez az új objektum is, ahol most vagyunk. Igaz, számunkra szinte az utolsó percekben készült el, hiszen a tavaly októberi nyitás óta reggeltől estig folyamatosan jönnek az ügyfelék. A hét minden napján meghosszabbított ügyfél- fogadás van, hogy mindenkit kii tudjunk szolgálni. Elsősorban továbbra is a klasszikus bartki feladatokat végezzük, de például a betétgyűjtés, a hitelezés, az értékpapírok forgalmazása, a fogyasztási és a kisvállalkozói hitelek folyósítása mellett a kis- és magán- vállalkozók számlavezetését is ellátjuk. Több mint száz számlát vezetünk, és ami külön örvendetes, hogy egyre többen 'keresnek meg bennünket ilyen megbízással. Ránk bízzák a számlát, és ha hitelre van szükségük, akkor hozzánk fordulnak. Nálunk minden ügyfélnek protekciója van, tehát amit el lehet intézni, ami a jogszabályaikat nem sérti, azt mi mind megtesszük. A lényeg az, hogy tőlünk mindenki úgy menjen el, hogy meg legyen elégedve. Munkánkat számítógépeik segítségévéi végezzük, és ez lehetővé teszi, hogy egy betételhelyezés, -megszüntetés, vagy kamatelszámolás nagyon rövid ideig tartson. Lehetőség van arra, hogy a főpénztáron kívül az egyes ablakoknál is tudjanak pénzt forgalmazni, betétet elhelyezni. kifizetni, persze, csak egy bizonyos összeghatárig. Az egykor csupán falusi banknak titulált takarékszövetkezetek ma már teljes joggal versenyezhetnek a többi pénzintézettel, ezt jelzik azok a célok is, melyeket Hengl János fogalmazott meg: — Szeretnénk elérni, hogy erősödjön a kötődés szövetkezetünkhöz. Ezért tagijaink számára idén célrészjegyet bocsátunk ki, és magasabb betéti kamatot tervezünk megállapítani. Valószínűleg sor kerül olyan új üzletágak bevezetésére is, mint például a záloghitel, a váltóleszámítolás, o lízing és az értékpapír-megőrzés. * A számok nem hazudnak. A Mohács és Vidéke Takarék- szövetkezetnek olyan időszakban sikerült a betétállományt, a lakossági megtakarításokat növelnie, amikor ez nem nevezhető általános gyakorlatnak. Egymilliórd forint nagyon sok pénz, és aligha tehet túlzás. ha feltételezzük, talán másutt is meg lehetne fogni a guruló forintokat. F. D. A siklósi márványbánya a Csukma-dülöben Villanások KÖZPONT — Halló, tessék, központ vagyok! — Minisztérium? — Igen, kit adhatok uram? — csilingel a kedves női hang. Mondom, X. Y. főosztályvezető 'urat kérem. Hallom ahogy kattog a telefon, majd egy ideig semmit, utána ismét kattogást, szaggatott búgást, s ismét a női hangot. — Keresem kérem, keresem . . . Kattogás, némi neszezés, szaggatott búgás, semmi, majd a még mindig kedves női hang. — Elnézését kérem, uram, egy szintet már végigkapcsoltam, de nem tudják, hogy X. Y.-t melyik belső számon tehet kapcsolni. Türelmét kérem, próbálkozom tovább! Hallom, hogy lázasan dolgozik, érzem, vetem van, felborzolta a feladat, nem igaz, hogy nem találja meg a keresett ember belső telefonját. Nem tévedtem. — Na végre, megvan! — sóhajt nagyot a kagylóba. - Ne haragudjon, de itt egy éve már állandó költözködés van, Így a téléfankönyvünk is hiányos. Nálurik komolyan veszik, famit a miniszterünk mondott, hogy senkinek nem biztos manapság a helye. De legalább egy sajtpapínra írnák fel ne- ikünk a változásokat, azt el lehet dobni . . . Köszönöm a türelmét, kapcsolok, viszonthallásra ! ÜZLET Pécs, belvárosi parkoló. Ha az ember kényelmes, s rühell telepakolt bevásárló szatyrokkal sokat gyalogolni, akkor fizessen a parkírozásért. Mindennek ára van, a kényelemnek miért ne lenne. Rendjén is van a dolog, az autós begördül 'kocsijával a parkolóba, előtte azonban a kapunál fizet fél órára 15 forintot. Gondolja, ennyi idő elég a vásárláshoz. Nem elég, a vásárláshoz több idő kell. Az autós nem nézi az óráját, amikor a dagadt szatyrokat begyömöszöli autójába. Sőt, okkor sem, amikor a parkolónak ahhoz a kapujához ér, melyen keresztül távozhat. De nézi a parkolóőr! Jól teszi, hogy nézi, ez a dolga. Mondja is az autósnak, újabb fél óra kezdődött, ez 15 forintba kerül. Autós nyúl a pénztárcája után, parkolóőr helyesbít: Ha nem kér parkolójegyet, akkor tíz forinttal is beéri. Autós bólint, tkiadja a tízest, a parkolóör megköszöni. Az üzlet megköttetett. EGYELEK MEG! Egyetek meg! - mondhatná az a baktérium a Trabantomnak, amit állítólag két német biológus talált meg (fel?). Ez a baktérium a hír szerint kimondottan a Trabantot szereti, annak is a műanyag karosszériáját. S ha valaki azt hinné, hogy a baktérium rossz étvágyú, az nagyot téved. Húsz nap alatt - nem tévedés! - képes felfalni egy Trabit úgy, hogy ami utána marad, az nem több, mint tíz kilónyi biomassza. A dolog állítólag még kísérleti stádiumban van, amit én úgy értelmezek, a baktériumnak azért csak nem elegendő húsz nap, talán huszonegyre, ne adj Isten huszonkettőre is szüksége lehet... Persze, hogy őszinte legyek, megfordult a fejemben, a hír nem igaz, azaz kacsa. De akkor arra gondoltam, felesleges is tenne ez a baktérium, hisz a Trabantok nemsökára egy inagy rakás biomasszát sem érnek. Ez viszont igaz. ÚSZÓMEDENCE örül a telkem, nem kevésbé a testem. Végre valahára — tehet nálunk is úszómedencét kapni. Nem kell többé a magyar dolgozónak irigykedve nézni amerikai filmeket, melyeken úszómedencékben für- dögélnek, tempózgatnalk unatkozó özvegyek, ráérős feleségek, munkából hazatért menedzserek. Mondom nem keli, mert előbb-utóbb elég tesz átmennie a szomszéd utcába, s belesnie a kerítésen, ahol ugyanolyan medencében hűsítik munkában megfáradt tagjaikat a hazai dolgozok legjobbjai. Mert immáron nálunk ís lehet kapni úszómedencéket — az ár közlésétől most eltekintenék -, így akinek van elég „tehetsége", az már nyáron a saját medencéjében pancsi'kolhut, vízbe kérhet Camparit, hogy most ne is részletezzem a további lehetőségeket. Mondom örülök, s ezt komolyan gondolom. Hiszen néhány kishitű polgártársam arról próbál meggyőzni, milyen nehéz Európához felzárkózni, holott mi már Amerika felé kapaszkodunk. Hogy azért nem mindenkinek lesz Amerika? Igen kérem, de ez kint és még kintebb szintén így van. A többség csak a kerítésen keresztül fog kukkolni . . . Roszprim Nándor Por ssdiII a szemekbe