Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-23 / 53. szám
s aj Dunántúli napio 1991. február 23., szombat Könyuespolcomon A jog és a szeretet Négy frissen megjelent könyv fekszik az asztalomon, emlékezetes olvasmányaim az elmúlt hónapban. Mórái Sándor életműsorozatának új kötetei, az £gy polgár vallomásai és a Naplá (1945-1957), Arthur Miller Kanyargó időben cimű, kétkötetes önéletrajza és Nagyezsda Mandelstam Emlékeim cimű müve (előbbiek oz Akadémiai Kiadó és a Helikon közös vállalkozásában, utóbbiak pedig az Európánál, illetve a Magvetőnél láttak napvilágot). Szerzőik távol éltek ugyan egymástól, más földön iártak és más égbolt borult föléiük, ám eltérő élményeik hátterében eayaránt e komor század sötétlik, a ..Hal kora”, mikor az embert gyakran nem érdekelte más, mint a viavorgás, az öldöklés és a zabálás. E művek Íróit azonban mégis az a törekvés kapcsolja leginkább össze számomra, amelynek értelmében a polgári életeszmény Goethe által megfogalmazott igényének adnak hanaot, a ' személyiség kiteljesítésének. vagy legalább megőrzésének jogáért emelve szót. Mórái a polgárhös öntudat- fejlődésének három - jelképessé emelt — szakaszát tárja fel vallomásaiban, a város, a vónHnrin- és n hozaréré^ trtr»szakót. A város: a századelő Kassája, ahol negyvenezer lakos nyugalmára mindössze tizenöt rendőr vigyázott (eredményesen!!, viszont négy könyvkereskedő és ugyanennyi napilap látta el szellemi táplálékkal a ..nyájas olvasókat”. A szerző eleven képet rajzol egy letűnt, otthonias világról, amikor az elkalandozott kisfiút az utcán sétálgató püspök vezette haza kézenfogva, s mikor a pénzszűkében levő ifjú iav kezdte kölcsönért folyamodó, hivatalos levelét: Liebe Bank ... A vándorlás - annak ■felismerés»», hnav noloárnak lenni mást jelent nyugaton, mint odahaza, hogy mi valahogy kinos-lelkiismeretesen vagyunk polgárok, s mint az eminens diákok, állandóan szorgalmi feladatokat végzünk európaiságból. S ekkor Wilhelm Meister e kései örököse szenvedélyesen tapasztalni és tanulni kezd, felfedezi például a maga számára Kafkát (1922-ben le is fordítja három elbeszélését; „Kafkát úgy leltem meg, mint az alvajáró az egyenes utat" - írja), s rájön, hogy egy mellékmondat szófűzése éppen olyan fontos, mint a benne foglalt gondolat.' Azután egy „damaszkuszi reggelen" megtalálja a sors által neki rendelt feladatot. Ügy érzi, a sok kaland után most a lélek kel útra, s a világ immár csak zavar. Hazatér, hogy Írjon, de azt is tudja, hogy az irodalom által kínált „felsőfokú életérzést" úgy kell átmentenie a zárt formába, hogy a polgári értékek válsága idején tanúságot tegyen: „volt egy kor és élt egy nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében . . .” Naplójának új kötete második nagy útrakeléséről számol be, ahonnan már nem is fog visszatérni. Elment, mert nem akart egy olyan hazában élni, ahol még csak nem is hcllgathatott. De magával viszi eltökélt ragaszkodását személyisége függetlenségéhez. „Minden elveszett, minden. A nyelv, az otthon, a munka értelme, az ifjúság. Végre, szabad vagyok!" - írja. Tömör és pontos stílusa a vállalt sorsa óital megérlelt lélek bölcsességéről tanúskodik. 1956. október 23-ón például ennyit jegyez fel: „Isten malmai gyorsan őrölnek." Arthur Miller bizonyára szerencsésebb csillagzat alatt született, hiszen hazájában is szabad maradhatott. Vaskos önéletiajzót lapozgatva ózonba: úgy látom, elszántságra ezért neki is szüksége volt. Akkor például, amikor kedélyes határozottsággal elhárította annak az irodalmi iparosnak a közreműködését, aki egy leleményes kartotékrendszer alkalmazásával kívánta egy filmgyár számára „fogyaszthatóvá" tenni egyik művét. Ö azonban tudta, hogy a nagy dráma nagy kérdéseket vet fel, különben semmi, csak technika. S aki a népszerűség csábításának ellent tud állni, megállja helyét a hatalommal szemben is, akár McCarthy bizottsága elé citálják, akár a szovjet írószövetség elnökével kell tárgyalnia. Könyve rokonszenvesen tényszerű és tárgyilagos, még akkor is, ha Marilyn Monroe-val kötött házasságáról vagy drámáinak fogadtatásáról esik szó. Válságai és küzdelmei ellenére valami mélyről fakadó biztonságérzet árad el sorain. Azt hiszem, ez abból fakad, hogy oz értelem és a személyiség Móráinál megfigyelhető tisztelete nála a jog intézményéhez kapcsolódik. Bizonyára nem véletlen, hogy szinte minden drámájában szerepel egy ügyvéd, aki a törvényt képviseli, utolsó menedékünket a hatalommal szemben, de önmagunk elől is. Millertől többnyire idegen a pátosz, de a jogról szólva - s talán életművének egyik kulcsát kínálva olvasóinak — akaratlanul is felforrósodnak szavai: „az én számomra a jog fogalma maga a végső realitás, ... ez a végső fellebbezés a rendhez, az ésszerűséghez és az igazsághoz. Valamely eredendő módon a Jog Isten gondolata.” Nagyezsda Mandelstam emlékirata egy olyan világról tanúskodik, ahol ez a végső fellebbezés is hiányzott. Férje, az eredeti és bátor hangú költő sorsát végigkísérve Így lesz könyve a sztálini diktatúra hiteles természetrajza. Egy „asszír” világé, amelyben az egyént téglaként vagy cementként használják fel, s ahol a jog menedéke helyett legfeljebb önnön lelkiismeretünk szomorú bírája árválkodik. S ennél az igaz asszonynál milyen tisztán és érthetően szólal meg e bensőből fakadó ítélet: „Porba sújtott bennünket a rendszer” — írja, „amelynek szerkezetében Így vagy úgy, de mindannyian benne voltunk. Engedelmességünk megszabadította gátlásaiktól azokat, akik cselekvőén kiszolgálták a rendszert, és bezárult a bűvös kör." E bűvös körből, úgy tűnik, csak a szeretet és a szolidaritás gesztusai által lehet kiférni. Persze, e motívumok átszövik Mórái és Miller világát is. Márai, aki szász eredetű családjának bensőséges hangulatú bemutatásával kezdte önvizsgálatát, befejezésül haldokló apja betegágyához ül. Millér pedig egy szép jelenetben felidézi, amint Marilyn szalad a tengerparton, és visszadobálja a vízbe az ehetetlen halakat, amelyeket a halászok kivetettek hálójukból. De a segítségnyújtás és az összetartozás mozdulatai Nagyezsda Mandelstamnál mégis különös súlyt kapnak. Ahogy megtanulja a szeretett férfi verseit, hogy megmentse azokat a pusztulástól, vagy ahogy áll a hírhedt börtön, a Lubjan- ka ablakánál, megalázva és reménykedve. S amikor „Osz- ja" utolsó levelét olvassuk, a hevenyészve papírra vetett szavak olyan fényt sugároznak, mint egy fájdalmas költemény, melyben maga a jogfosztott sors kiált: „Nágya, édesem, élsz még, szerelmem?" Nagy Imre Egy sikeres szólóest — Berták László Az egész szerkezet folyik Mint mikor hetekig esik toronnyá lesz benne a kút egymáson állnak a tanúk mindenki tapos valakit az egész szerkezet folyik veri a harang a kaput soha nem volt még ennyi lyuk ekkora sor a vödörig a csoda a most meg » az itt önmagába fut a kiút ami lehetne már a múlt ami van az következik s mivel a jövő eltelik mesélget róla aki tud. A Filharmónia orgona-zongorabérletének legutóbbi hangversenyén a pécsi Liszt Teremben szép számmal egybegyűltek ezúttal Pécsett élő fiatal zongoristának tapsolhattak. Forgó György szólóestje több okból is derűlátásra késztetett. Részint olyasmiért, aminek talán nincs is tudatában a pécsi közönség: a város múltjából, arculatából fakadóan a szóló- és kamaraestek iránti érdeklődés itt jóval nagyobb a többi magyar vidéki városban ta- pasztalhatónál - nem véletlen, hogy a Filharmónia sehol másutt nem kínál a „nagy" szimfonikus gerincű bérlet mellett orgona- és zongoraest- sorozatot. Márpedig az ilyen jellegű koncertek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy város, egy régió „helyzetbe hozza" fiatal művészeit, lehetőséget adjon nekik a kibontakozásra, arculatuk kimunkálására, ezzel a térség zenei jövőjének megalapozására, ami már távolról sem csupán az érdekelt muzsikusok magánügye. Derűlátásom másik oka: Forgó György személyében ígéretes tehetségű, egy bizonyos stilusterületen máris jelentős értékeket teremtő pianistát ismertünk meg. Hogy e stilusterület nem a 18. század zenéje, abban Bach B-dúr partitája és Mozart B- dúr szonátája (K. 333.) meghallgatása után csaknem biztos vagyok. E kor zenei alapeszméje, a beszédszerűség zongoristánkat egyáltalán nem hozza lázba; az a stílus, melyben a nagy egész tökélye kizárólag az apró részletek gondos kimunkálásával mutatható fel, az ő előadói eszményeitől idegennek tetszik, fátyolozott tónusai, pedálkezelése, a feloldásokkal, disszonanciákkal, előkékkel, a tempók finom lélegeztetésével, a spontán va- riáló-diszitőművészettel szemben tanúsított érdektelensége arra vall, hogy e korszak zenei-nyelvi kérdései vajmi kevéssé foglalkoztatják. . Lehangoló lenne, ha ezek a művek csak annyira lennének izgalmasak. amennyit zongoristánk ezen az estén megmutatott belőlük. Mindez azonban nem tragédia: manapság a zongora világnagyságai is igen gyakran korlátozzák működésüket a Beethovennel kezdődő irodalomra, akik viszont nem ezt teszik, azok hosszú éveket töltenek el egy-egy stílusréteg tanulmányozásával, mire elsajátítják annak nyelvi részleteit. Amikor Bach és Mozart utón felcsendült Chopin b-moll scherzója, egyértelművé vált Forgó romantika iránti affinitása. A további Chopin-mü- vek (a H-dúr noktürn op. 9/3., a h-moll szonáta, majd ráadásként az op. 25. sorozat c-moll etűdje) megannyi emlékezetes mozzanattal szolgáltak. Forgó elemében érezheti magát e. zenében: a szélsőséges intonációk iránti érzékenysége, kockáztatási hajlandósága, hangszerkezelésének, virtuozitásának jellege nagy lehetőségeket jelent számára a 19. századi zongoramuzsika mind több rétegének birtokba vételére. E hangversenyének csúcspontját a szonáta lassú tétele hozta meg, szuggeszti- vitásával, elmélyültségével a jövőt illetően is mértékadó élményt nyújtva. Gönczy László fi televízió Háza tájáról Dallas - kábítószer Jelenet a tévésorozatból Minden idők legsikeresebb televíziós filmsorozatával — jó húsz év után — ismerkedhet meg a magyar közönség. A Dallas nyitotta meg a sort, ez volt az első mai csolád- teleregény. alkotói nem sejtették, milyen kincsre találtak. A Forsyte Sagatól a Budden- brook-házon át a Thibault csalódig, a híres, klasszikus családregényekből készült sorozatokat követően, napjainkban játszódó família-históriát vittek filmre. A színhely: Dallas. Texas a film forgatásakor a legdinamikusabb fejlődő állam volt, vezető helyen állt az Egyesült Államok mezőgazdaságában, előretört az ipari termelésben, olaja példátlan gazdasági fellendülést biztosított. Olajmezők és prérik, multimilliomosok és cowboyok, már a távolból feltűnnek a modern Dallas felhőkarcolói, luxusautók száguldanak . . . Dallas. .. igen, itt oltották ki 1963 novemberében John F. Kennedy elnök életét . . . Hires és hírhedt város. A történet a gazdag Ewing családról szól, a szülőkről, három fiúkról, feleségükről, az unokáról és másokról, szépasszonyokról és intrikákat szövő bestiákról, könnyűvérű kislányról, hidegvérű üzletemberekről, kis családi drámákról. Két família áll szemben egymással, s az élet — ha olykor felhők jelennék is meg a ranch (az állattenyésztő farm) feletti égen — szép. Mi a sorozat sikerének a titka? A nézők egy-egy órára belecsöppenhetnek o gazdagok világába, belekóstolhatnak, belefeledkezhetnek a jólétbe. Olyan ez, mint az enyhe kábítószer: édes és mámo- rító. Kit érdekel az, hogy ez csak mese (felnőtteknek), az emberek szeretik a mindent megszépítő, varázslatossá tevő meséket. 1978 tavaszán kezdték el szőni a szupergazdag dallasi család sztoriját. Hatvannál is több országiban százmilliók nézték és nézik e sorozatot, melyet elsősorban az amerikai ízléshez szabtak. Miss Ellie. a mama, és Jock Ewing, a fia nemzeti jelképpé váltak. Hogy J. R.-en. a végtelenül ellenszenves alakon mit szeretnek? Tény, hogy Larry Hagman. a cowboy-kalapot viselő Jock a legnépszerűbb amerikai filmszínészek közé tartozik, a legmagasabb gázsit kapja, a sorozat minden egyes részéért százezer dollárt. Ezen tort ki az első botrány. Patrick Duffy. azaz Bobby Ewing, milliók kedvence, azonos összegű honoráriumot kért. De nem kapott. Hét bő esztendő után nem minden szereplő szerződését újították meg, például Charlene Tiltont (Lucy) nem tartották elég szexisnek, menesztették. Miss Ellie, Barbara Bel Geddes jobbnak látta, ha szívpanaszai miatt visszavonul, utóda Donna Reed meg sem közelítette őt. A sikeres első csapat szétesett. A Dallas bámulatos sikere láttán az amerikai filmesek rákapcsoltak. Az újabb produkció, a Dynastie, illetve a Denver klán, a felső tízezer köreiben játszódik le, csillogó, káprázatos, de a legvonzóbb férfiak, a leggyönyörűbb nők, a legpazarafob otthonok sem tették a Dallasnál népszerűbbé e teleregényt. Európában a francia televízió, az „amerikai kulturális imperializmus" ellensúlyozására törekedve, 26 részes sorozatot forgatott. A Chateauval- lon című film a Loir partján játszódik, s a Berg csalód életét ábrázolja, Balzac és Dumas szellemében a francia irodalmi hagyományokra építették. (A sorozatot a magyar televízió is bemutatta). Bár a pénz, a szerelem, a hatalom az ilyen tévéfilmek fő alkotóeleme, az európai és az amerikai sorozatok közötti kontraszt jól érzékelhető, mint ezt például a Guldenburgok örökségében (ZDF-sorozat) is tapasztalhattuk. Dél-Amerikától Itáliáig világszerte gyártják a sorozatokat, szövik a családregényeket, de a Dallas úttörő szerepe elvitathatatlan. Ha a kedves néző azt hiszi, hogy a Dallas-sztárok maradéktalanul boldogok — téved. Ismeretes, hogy Victoria Principal, a szép Pamela, a saját hírnevének a rabjává vált. A többszörös milliomos film* színésznő Hollywoodban él, sofőré és testőre, a portoricói John Batis szerint a filmcsillag háza erőd. Victoria nagy élelmiszer-tartalékokat halmozott fel, fél, csak éjjel hagyja el otthonát. Attól tart, hogy a terroristák elrabolják . . . Sz. É. Hamary Dénes Fényképalbum Csak fényképeken mosolygok önmagomra Tejfogaimban a holnap kigyómérge Emlékkép darabok agyamban Néha anyámra gondolok, néha a testvérre Ki nem dobja felém a kék labdát Asztmás a múlt, egyre betegebb S egyre fájdalmasabb felköhögni A sejtekbe szorult kórt. Egyetlen Játék sem maradt a holnapomnak Valahol oszlik az elásott szeméthegyekben Nem én, csak oz idő kegyetlen 2> 9
