Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-28 / 58. szám

1991. február 28., csütörtök üj Dunántúli napló 9 Ferences interpelláció Üdvözlet a Román Akadémiának fl barátság útja A Pécs székhelyű Ma­gyar-Román Baráti Társa­ság üdvözli a Román Aka­démia azon döntését, hogy „halhatatlan tagjai" sorába választotta Bartók Bélát. A nagy tekintélyű bukaresti testület - az in­doklás szerint - ily mó­don kívánta kifejezni meg­becsülését a világhírű ma­gyar zeneszerző iránt, em­lékeztetve Bartók tudomá­nyos értékű erdélyi nép­zenegyűjtésére, a kortárs román folkloristákkal való közös munkájára, a ro­mán-magyar kulturális kapcsolatok építésében I szerzett elévülhetetlen ér­demeire. Társaságunk a február 22-i ülésén Bartók Bélára emlékezett születésének közelgő 110. évfordulója alkalmából, s ennek kap­csán előadást hallgatnak a zenetudós román népzene- kutatásáról, valamint rész­leteket az általa gyűjtött és feldolgozott román népzenei alkotásokból. A magyar-román barát­ságot 1988 óta építő tár­saságunk a Bartók-emlék- ülés alkalmából kiadott nyilatkozatában ismétel­ten felhívja a figyelmet: azokat az értékeket igye­kezzünk mindkét oldalon őrizni és ápolni, amelyek összekötik népeinket, s ne azt hangsúlyozzuk, ami el­választ bennünket. Ezért is tartjuk fontos - gesztus értékű - tettnek azt, hogy a Román Akadémia a tagjává fogadta Bartók Bélát. Meg kell mondanunk: örömmel üdvözölnénk más, hasonló román megnyilat­kozásokat is a magyarság iránt, kiváltképpen olyan lépéseket, amelyek az er­délyi magyar lakosság anyanyelvi kultúrájának megőrzését segítenék, pél­dául az iskolák és a könyvtárak vonatkozásá­ban, vagy a hírközlés-tö­megtájékoztatás területén. Ez volna a bartóki örök­ség, a bartóki szellem igazi folytatása. Ugyan­akkor szerencsés volna, ha Magyarország megfelelő intézményei és testületéi is találnának módot arra, hogy a Román Akadémia említett döntéséhez ha­sonló nemes gesztust te­gyenek a román népnek. I Úgy véljük: ez a barát­ság útja! Igen tiszteletreméltó olva­sók! Kezdve a miniszterelnök úrtól a legkisebb újságíróig, aki sokszor a legtöbbet árthat vagy használhat a tollával! Szokatlan önöknek, hogy itt jelképes „mikrofon” előtt most nem egy külföldi méltóság áll, hanem egy ferences szerzetes nővér. Mögöttem is van „párt­alapító, Assisi Szent Ferenc. Az egész világon dolgozunk a népek képviselőjeként. A sze­gények, a betegek, a magára maradottak képviselőnői va­gyunk. önök itt csak Magyarorszá­gon élő maroknyi nép sorsát képviselik. Nincs központi há­zuk Rómában, szegényes kuny­hóik Kínában, ezért szenteltem nagy figyelmet munkájuknak. Felmértem tudományosan a rendelkezésemre álló adatok alapján, hogy ez a hat veze­tő párt hogyan viszonyul Assi­si Szent Ferenc tanításához, eszméihez? Aki szigorú erköl­csi normáival Jézus Krisztus követésével meghódította a vi­lágot, 'közöttük a magyar né­pet is. Sajnos, sokan önök közül nincsenek megkeresztelve. A megkereszteltek közül is igen sokan nem élnek úgy, aho­gyan Isten tízparancsolatában meg van határozva. Majd' egész elenyésző azok száma, akik ismerik, tisztelik a szegé­nyek, a természet, az állatok barátját, Assisi Szent Feren­cet. Így mór nem volt annyira meglepő, amikor az ifjúsáq a gyerekek hittan- és erkölcs- oktatásához úgy álltak hozzá, ahogyan tették . . . Kedves Fiatal Demokraták, Az MDF Dunántúli Megyei Szervezeteinek vezetői 1991. február 2-án Kaposváron ta­nácskoztak a kárpótlási tör­vényjavaslatról. Meghallgatva dr. Sárossy László államtitkár úr tájékoz­tatását, vita után egybehang­zóan úgy foglaltunk állást, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy az elmúlt rendszer által igazságtalanul okozott károkat a lehetőségek határáig orvosolja. Ezért alulirottak, a magyar haza felemelkedésének érde­kében, támogatjuk a törvény- javaslat elfogadását. Szükségesnek látjuk, hogy már e törvény rendelkezzék azon német nemzetiségű ma­gyar állampolgárok tisztessé­ges kárpótíásáról, akiknek va­gyonát elkobozták ugyan, de ha egyszer megismerik a hit és erkölcs mélységeit, na­gyobb jónak és fontosabbnak tartják majd a nép számára, mint azokat a sok esetben csak vélt igazságaikat, amit oly indulatokkal mondanak el, ami mór önmagában is ellen­szenves. Önök szerint az egyház ne kapjon vissza semmit, az egy­házat nem kell kártalanítani. Nem tehetnek róla, hogy Így gondolkodnak. Hisz nem is­merték munkáit a sok szerze­tes nővérnek és szerzetes pap­nak. Miközben helytelenítem ma­gatartásukat ebben a témá­ban, figyelmükbe ajánlom, hogy eddig a történelem fo­lyamán minden ateista társa­dalom megbukott, sőt egészen rövid életű volt. önök ennek most tanúi. Ha meg netán ta­nulták ilyen vonatkozásban is a történelmet, akkor tudiák, hoqy például Hitler is ateista volt. Naoóleon is, ha nem is volt ateista, de csak a saiát törvényeit ismerte el Istennel szemben. A többi vezető párt képvise­lőinél eltérő ez a kép. Nem kivánom kihangsúlyozni, hogy melyik párt képviselői között van a legtöbb ateista. Egy megjegyzést azért hozzáfűzök: ne hiqviék, hogy az MSZP áll a legrosszabbul. Szent Ferenc Atyánk nevé­ben kérem a Tisztelt Házat, szentel ienek több fiqyelmet az erkölcsös, az Isten tizDaran- csón alapuló életnek. Ne hiav- gyék, hogy csak a pénz teszi boldonnó az államDolpórökat. Beszéljenek arról is, hogyan kell viselkedni egy magyar ól­ok maguk o kitelepítések elöl megszöktek, vagy onnan visz- szaszöktek és ma is hazánk­ban élnek. Ök vállalták velünk a közös sorsot, ezért méltá­nyos és igazságos, hogy most se essenek más elbírálás alá. Jelenlévők a kiadvány hite­lesítésével megbízzák Herényi Károlyt. Baráti üdvözlettel Baranya megye: Térjék Tibor, Fejér megye: Domahidy Ge­deon, Győr-Moson-Sopron me­gye: Keresztes Dezső, Ko- márom-Esztergom megye: Szűcs Béla Albert, Somogy megye: Herényi Károly, Tolna megye: Pálinkás lózsel, Vas megye: Heckenast Gusztáv, Veszprém megye: Sándor György, Zala megye: Szekeres Attila. lampolgórnak veszélyhelyzet­ben. Hogyan kell beosztani az energiát, a kenyeret, a vizet, az önbizalmat ilyenkor. Arról is van statisztika, hogy nagyon kevés képviselő van, aki megélte a szegénységet. Akinek több testvére és sze­gény szülei miatt nem volt módjában a sonkás, szendvi­cset szemétbe dobni, a csoko­ládét sarokba vágni, vagy ha­vat lapátolni, hogy az egyete­mi tanulmányaikat befejez­zék . . . Adva van egy elszegénye­dett haza, és azon vitáznak, miért van Így és miért nem másként, mintha nem ismer­nék a miértjét! Sok a jó, a pozitív jelenség ferences szemmel és minden jóakaraté ember szemével, és erről nem beszélnek. Miért? Egy tizenhat gyerekes család­dal beszélgettem a közelmúlt­ban. Nazarénus hitfelekezethez tartoznak. Nem panaszkodtak a pénz miatt, szóba sem ke­rült. A gyerekek adottságairól, szinesséaükről és hogy mennyi­re szeretik egymást — beszél­tünk. Szeretném végezetül figyel­mükbe ajánlani, hogy Assisi Szent Ferenc a szegénységet úrnőjének nevezte. Azok a sok-sok követők viláaszerte el­sősorban ezért követik őt. Zárószóként higgyék el a tisztelt képviselő urak, lehet más módon is eqy orszáq üaveit igazgatni, törvénvt al­kotni, mint a tűzre mindig ola­jat önteni. Igazságot! A Kisemmixettek Pécs-Boranyai Szövetsége vezetöségválasztó köz­gyűlést tartott, elnöknek SzuFtts Zoltánt választotta. A szövetség min­den, vagyonában 1938 óta sérelmet szenvedett érdekét képviselni kí­vánja. A demokrácia aiapvetö feltétele a biztonság, a vagyoni biztonság is, melyet - ha szünetelt is hosszú időn át — helyre kell állítani. A szövetség igazságot kér a méltatla­nul hátrányos megkülönböztetéssel sújtott német anyanyelvüeknek is. Nem követelhetünk a határainkon túl élő magyaroknak egyenlő jogo­kat, ha nálunk a legnagyobb nemzetiség sérelmeit nem orvosoljuk. Az elégtételt nem lehet egy önké­nyesen választott időponthoz sem kötni, mert ezzel nagy tömegek jo­gainak sérelmét okozzuk. E törek­vésünkhöz kérjük minden társadalmi erő segítségét. A Kisemmizettek Pécs-Baranyai Szövetségének elnöksége Ferences üdvözlettel: Oszlánczi Kata, M. Kapisztrána nővár „E törvény rendelkezzék ..." A Magyar Demokrata Fórum Dunántúli Megyei Szervezeteinek elnökei le­velet küldtek az MDF parlamenti frakciójának. A levelet múlt csütörtöki számunkban rövidítve közöltük. Az MDF ezt sérelmezte, ezért most teljes terjedelemben jelentetjük meg. Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Kedves Barátaink! Justicia Baráti Társaság - Pécsett Cél: a társadalmi megbékélés elősegítése Az elmúlt héten irtunk a Kisemmizettek Egyesületéről, s az írás olvasata után jelent­kezett Bottlik Sándor pécsi iparosmester. Közel hasonló lársaságot bejegyeztek mór egy hónapja a Pécsi Cégbíró­ságon. Nevük: Justicia Baráti Társaság és programjuk az MDF Justicia Programjára épült. Legfőbb céljuk annak előmozdítása mellett, hogy se­gítsék mozgalmukkal a mi­hamarabbi megbékélést, gyor­sítsák a valóban demokratikus átalakulást. Bottlik Sándortól kérdeztük: — Hogy állt löl a baráti társaság? — Ahogy a nevében van, néhányon, barátok, ismerősök, a közéletet és a helyi politikát figyelő emberek alakítottuk a társaságot. Háromfős ügy­intéző elnöksége van, ennek az elnökségnek a tagjai: Grál Endre, Ács László és jómagam. Nem célunk, hogy tömegszer­vezet legyünk, úgy maximum ötvenfős a társaság, nem fog­lalkozunk pénzügyekkel, társa­dalmi alapon végezzük a munkánk. Azt viszont szeret­nénk, ha minél több pártoló­tagunk lenne, akik észrevéte­leikkel, javaslataikkal segíte­nék céljaink valóra váltását. Jogi és érdekvédelmi funk­ciókat vállaltak föl az alap­szabály és a programnyilat­kozat értelmében. Ebben meg­fogalmazták, hogy figyelemmel kísérik a lakosságot érintő tör­vényeket és hatósági rendelke­zéseket. A törvényelőkészítési munkát befolyásolni szeretnék az irányba, hogy a kisembe­rek érdekei ne szenvedjenek csorbát. Figyelőszolgálatot lát­nának el: főleg a fiatal pá­lyakezdők, a bérből és fizetés­ből élők — köztük is az alsóbb rétegek —, valamint a nyugdí­jasok érdekében. Szorgalmaz­nák az MDF Justicia-csomag- jának végrehajtását, különös tekintettel a múlt rendszer exponált vezetőire, azok kivált­ságainak megszüntetésére, er­kölcsi és anyagi felelősségre vonásukra. S a nyilvánosság erejével élve mindezeknek — valamint a közéleteknél és a gazdálkodó szerveknél elő­forduló visszaélések, kiskirá- lyoskodások - a nyilvánosság­ra hozásával próbálnak majd szándékainknak érvényt sze­rezni. Mint azt Bottlik Sándor el­mondotta, szeretnék, ha mun­kájukat — már ami a nyilvá­nosság bevonását illeti — se­gítené a sajtó, s időnként ma­guk is bizonyos negatív jelen­ségekre szórólapok segítségé­vel hívnák föl a pécsiek-bara- nyaiak figyelmét. Nem többre, s nem kevesebbre vállalkoz­nak, mint arra, hogy a közélet rezdüléseit figyeljék, s a nem­kívánatos jelenségeket felszín­re hozzák. Ezért szakértői bi­zottságokat is alakítottak, a tervük további szakértők bevo­nása. K. F. Száz eve született Emlékezés dr. Kiss Gézára „Itt az ideje, hogy világo­san lássunk. Nem az szereti igazán hazáját, aki elkendőzi a halálos bajt — jaj, idege­nek meg ne tudják! -, s köz­ben meghal a halódó" — Írja dr. Kiss Géza 1937-ben nép­rajzi monográfiájában. Amikor e sorokat rótta, már tudta, hogy életeket mentő felelős­sége nem törik meg az elszi­geteltségen — mert családi örökségként vájt reá a „tal­pas szentegyházak’' népe. Négy közvetlen őse volt or­mánsági református lelkész. Anyai nagyapja, Munkácsy Al­bert, egyik szervezője 1849 nyarán a túronyi csatának, vé­gigharcolta a szabadsághar­cot, és túlélte a 10 évi vár­fogságot is. Leányát vette fe­leségül a kaki esi lelkész: Kiss József. Ebből a házasságból született 100 évvel ezelőtt, 1891. február 26-án hétgyer­mekes családból Kiss Géza kákicsí lelkész. Gimnáziumi tanulmányait Kunszentmi'klóson kezdi, majd a pápai kollégiumban fejezi be. Két szemesztert a lipcsei egyetemen töltött. Hazatérve a népdalok és a költészet iránti lelkesedése tör fel benne. Pesten beiratkozott a bölcsé­szeire, de abbahagyta. Később a debreceni egyetem felszólí­tására nyújtja be doktori disz- szertációját, s avatják 1938. ■május 21-én a bölcsészettudo­mányok doktorává. 1913 szeptemberében, záró­vizsgái befejeztével káplánság, szeniorság, Kálvin téri segéd­lelkészség után megy Kákics­ra, az ország talán legnyomo­rultabb református gyülekeze­tébe: édesapja örökébe. Ke­mény hittel vallja: „Légy élte­tő és tisztító erő a te nem­zeted életében! Add vissza egészen mások szolgálatára az életedet, ha magadnak akarsz szolgálni!". Kákicson ugyan egy sereg törekvéséről, szép tervéről szár- nyaszegetten le kellett mon­dania, ő mégis ellenállt a majdnem nyomornak, a tüdő­baj újább és újabb támadá­sának, a szellemi és fizikai magány lélekölő rabságának. Érkezése után azonnal meg­kezdi lelkipásztori működését, előbb leány-, majd fiúkört ala­kít, és énekkart szervez. Gyö­nyörű műsorral teszi feledhe­tetlenné a karácsonyi ünnep­ségeket. 1925-ben már arról számot be, hogy március 15-i ünne­pélyt rendezett férfi dalárdá­val, négy hangra éneklő asz- szony- és leánykarral. Mindent elkövet ormánsági népe szellemi felemeléséért: „Iparkodtam őszinte pásztori szivvel szeretni az én népe­met." A magasan ívelő lelki­pásztori lélek szárnyai azon­ban becsukódnak, midőn egyik prédikációját akként mondja el: hogy csupán a pap gaz­daasszonya meg a tanítónő hallgatja a kongó templom­ban. Évekig tanított ingyen a kó- kicsi iskolában, mert nem en­gedhette szélnek a falu gyer­mekéit. Heteken át bejárt a pécsi levéltárba, hogy a ren­geteg adat között keresse, ku­tassa a baranyai református- ság sorsa alakulását. Meg­döbbenve látja az egyke ter­jedését. Lehangoltan írja: „Vakon rohan ez a nép a halálba ... A telkemet kite- hetem, itt csak Isten kegyelme fordíthat a dolgokon. Maró- csón öt év alatt három gyerek született. Kákics ugyanazon az úton. Ma már kihaltnak te­kinthető Baranya ref. eklézsiá­ja harminc-negyven évre elő­re tekintve. Nincs orvosság, ez a nép halni akar" — írja 1942 decemberében. A Ref. Életben, a Prot. Szem­lében jelennek meg félelme­tes filippikái, jajkiáltásai. Hosz- szú időbe telik, amig Kiss Gé­za igazát elismerve a reformá­tus egyházi körök is rádöb­bennek a néppusztitó vesze­delemre. Kodolányi János cikk­sorozatot indít a baranyai ál­lapotokról, 1927-ben memo­randumot intéz a képviselő­höz aleinökéhez az egykéről. Földindulás című drámáját hosszú ideig játsszák ország­szerte. A következő évben a Prot. Szemlében Kiss Géza ír cikket Az egyke kérdéshez címmel: „Óriási bűn az egy­ke, halálharangot kongat fe­jünk felett, de Dél-Baranyá- ban legalább gazdasági téren megvan a magyarázata . . ." Nemsokára Fülep Lajosnak is cikksorozata jelenik meg az egykekérdésről. Móricz Zsig- mondnak Kákicsról és az egy­ke pusztításáról irt riportja Kákicson fe'háborodóst, orszá­gosan megdöbbenést kelt. Kiss Géza munkás életét, lelkipásztori harcát enyhítették a pihenő órák: az „ormánysá­gi táiszótár" készítése, amely 1952-ben jelent meg, és az a néprajzi monográfia, amelyet az Ormányság népéről írt. 1946-ban felkérték, vállaljon tanárságot a csányoszrói taní­tóképzőben, vezessen falusze­mináriumot, és rakja le az or­mánsági néprajzi múzeum alapját. Ezt a feladatot már nem tudta vállalni, utolsó erejével is a tájszótár készítésén fára­dozott. Akkor is, miikor bete­gen a pécsi kórházba került, dhol 1947. április 28-án befe­jezte áldásos földi életét. Emlékét leányán, Achs Ká- rolynén kívül kákicsi mellszob­ra, sok-sok tanulmánya és az a hálás nemzedék őrzi, amely 1988-ban létrehozta szellemi örökségének megőrzésére a Kiss Géza Társaságot. Dr. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom