Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-28 / 58. szám

IO aj Dunflntüli napló 1991. február 28., csütörtök Toliseprű • • On is önözik? Nézem és hallgatom a tévét. Éppen köztársasági elnökünket izzasztja a ri­porter. A beszélgetés so­rán eleinte még elhang­zik az „elnök úr" megszólí­tás, de később a faggató­kérdező átcsap az önö­zésbe: — Mit csinálna ön? A kávészünetről jelent meg egy hangulatos cikk, abban olvastam: - Jól si­kerültek ön szerint? Egy férjet kereső házas­sági hirdetés ekként kez­dődik: — Ha ön keres va­lakit, akivel elfoglaltsága után . . . Egy szó, mint száz: terjedőben az ön megszó­lítás és az önözés. Ennek okát abban látom, hogy még nem alakultak ki. nem szilárdultak meg a megszólítási formák; más­részt valami okból szé­gyelljük a megszólította­kat foglalkozási nevükön szólítani. Tehát ekként: elnök úr, tanár úr, bíró úr, főorvos úr stb. Helyettük belép az ön-megszólítás. Az ön-t egyes számú har­madik személyü névmás­ként (ö) már Révai Miklós (1806) alkalmazta, Sándor István pedig kikövetkeztet­te az önként, önkényén, önmaga alakokból. Mint megszólítási formát azon­ban Széchenyi István ter­jesztette el. „Ezen szótön — írja Széchenyi — míg jobbra nem taníttatom, magyarban úgy hasz­nálom, mint a német Sie-t.” Széchenyit már régeb­ben is foglalkoztatta egy új megszólítási forma gon­dolata, mert „a Maga és a Kegyed helyett kell va­lamit találni, ha törik is, szakad is". Eleinte az ö névmásra gondollt, de csakhamar az ön mellett tört lándzsát. 1828-ban Széchenyi barátjának irt levelében már gyakran használja az ön-t, amely olyan gyorsan elterjedt, hogy 1835-ben már a szó­tárakba is bekerült. A Czuczor-Fogarasi szótár ezt írja: „Az ön, önök in­kább férfias, komoly, s gyöngéd részvét nélküli; a kegyed pedig némi von­zalmat és tiszteletet tanú­sító megszólítás." Csiky Gergely színmű­veiben a nőket általában kegyednek, a férfiakat ön­nek szólítják. Kossuthot Wesselényi kegyednek, Lovassy István pedig ön­nek szólítja. Jókai édes­anyját nem magázza, ha­nem önözi: „A mezőn jár­tam anyám. Láthatja ön a ruhámról." Petőfinél is gyakori az önözés: „Tha­lia papja? kérdem. - Az vagyok. Talán ön is?" Arany János pedig ekként tréfálkozik: „Az ön és a kegyed szókat kegyes gondjaim alá veszem.” Mi jelenleg a helyzet? Az önt mondatrész értékű megjelölésként használ­hatjuk a bizalmas te és az udvarias, de közvetle­nebb maga helyett. Főleg olyan személlyel szemben, akihez valaki bizonyos tá­volságot tartó udvarias beszédben fordul. Kétségtelen, hogy az ön megszólítás, az önözés mint udvarias, távolságot tartó megszólítási forma régóta tartja magát. Vö­rösmarty még habozik: „Városiul, valami finomul kellene megszólítani: Ke­gyed-e vagy On?" Néha előfordul, hogy jóbarátságban tartott, tisz­telt és kedvelt személyt is önözünk tegezés helyett: »Én mindig csak „ön" maradtam neki.» Ilyenkor, -ha a távoltartásnak csak formai akadálya van, lép­jünk ki az önözés kalodá­jából ! Dr. Tóth István Eloadas, kiállítás, koszorúzás Vikár Béla emléktáblája Pécsett, a Mátyás király utca 15-ben. Fotó; Szundi György Magyar-finn kapcsolatok Tizenhetedik éve terjeszti a finn kultúrát, ápolja a magyar —finn barátságot, , és segíti Pécs és Lahti testvérvárosi kap­csolatát a Pécsi Magyar—Finn Baráti Klub. A két évvel ez­előtti 15 éves jubileumukra számvetést készítettek másfél évtizedes tevékenységükről: csak a klubestek és más ren­dezvényeik puszta időrendi fel­sorolása és néhány tagjuk visszaemlékezése is vaskos kis füzetecskévé állt össze. Munkájukat most is ugyan­olyan lelkesedéssel végzik, mint korábban. Ebben az évadban már vendégük volt Hajdú Pé­ter akadémikus (Finn—magyar „nyelvzavar"). Varga Domokos iró (Humor és fantasztikum a finn irodalomban), Ulla Hau- hia-Nagy nagykövetségi kultu­rális titkár (73 éve önálló a Finn Köztársaság), legutóbb pedig Erostyák János pécsi egyetemi oktató tartott beszá­molót ösztöndíjasként Jyvösky- löben töltött hónapjairól. A február 25-től március 2-ig tartó hetet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a Magyar—Finn Társasággal is­kolai finn napoknak hirdette meg az alsó- és középfokú tanintézetekben. Központi se­gédanyagot, ajánlást is eljut­tattak ehhez az iskolákba. A Pécsi Magyar—Finn Baráti Klub igyekezett elősegíteni a hét programjának tartalmas meg­rendezését. Néhány tagjuk ál­talános iskolákban, gimnáziu­mokban, gyermekkönyvtárak­ban vállal előadást, vezet foglalkozást, rendez kiállítást. A klub februári eseményei­nek csúcspontja 28-án, a Ka­levala - egyben a Finn kultú­ra — napján lesz. Csütörtökön délután 3 órakor kis műsoros ünnepség keretében megko­szorúzzák a Mátyás király u. 15. sz. ház előtt Vikár Béla, a finn eposz fordítójának em­léktábláját. A két évvel ez­előtt megalakult központi szer­vezet, a Magyar—Finn Társa­ság koszorúját Pózsgay Imre elnök helyezi el. Majd 4 óra­kor a POTE Szigeti úti Kisga­zdájában (az aula előteré­ben) részt vesznek Sütő László, a klub vezetőségi tagja által összegyűjtött, a Finn kultúra című dokumentációs kiállítás megnyitóján, amelyre az akkor Pécsett tartózkodó Tuomo Lahdelmát, a Jyvöskylöi Egye­tem tanórát kérték fel. Ugyan­csak 28-án, csütörtökön dél­után 5 órakor a Nevelők Há­zában (Szent István tér 6.) Pozsgay Imre országgyűlési képviselő, a Magyar—Finn Tár­saság elnöke tartja meg ko­rábbról elhalasztott előadását „Mit jelentenek a magyar- finn kapcsolatok a XX. század utolsó évtizedében?” címmel. Ez alkalommal is követik a már hagyománnyá váló gya­korlatot: azok az érdeklődők, akik az előadás után is talál­kozni szeretnének vendégük­kel, „ki-ki alapon" közös va­csorán vehetnék részt. A Pozs­gay Imrével való kötetlen ta­lálkozó az előadás után az Elefánt étteremben lesz, ahol erre az alkalomra finn recep­tek szerinti falatokat készí­tenek. A klub tevékenységéhez tar­tozik kezdő és haladó finn nyelvtanfolyamok szervezése. A nyelvtanulók háromévenként — legközelebb 1992-ben — cse­realapon szervezett finnországi intenzív nyelvkurzuson vesznek részt Labt í ban. Elősegítik a diáklevelezést is. Sok pécsi tanuló küldte el címét Lahti­ba, ahonnan jócskán érkezett válasz is. Szívesen segítik elő más szervezetek, intézmények kap­csolatfelvételét is. Legutóbb pl. a lahti kereskedelmi fő­iskola megkeresésére a JPTE Közgazdaságtudományi Kara marketing tagozatának együtt­működését indították el. Noha a klubban politikai tevékeny­séget nem folytatnak, felaján­lották a Pécsett működő pár­toknak közvetítő szerepüket finn pártok lahti szervezetei­hez. A Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Szocialista Párt és a Zöld Párt élt ezzel a lehetőséggel. A klub 1990- ben célként tűzte ki, hogy kap­csolatot létesítsen Pécs testvér- városaiban élő finn barátokkal, azok egyesületeivel. Ennek ke­retében lebruár 28-án Graz­ban, az Europa Zentrumban bemutatják Szatyor Győző pé­csi képzőművész Kalevala-ih- lette grafikáit és faplasztikáit, finn témában előadót várnak Grazból Pécsre, Balatinácz Márta előadóművész finn szer­zők műveiből ad koncertet a testvérvárosban, és sor kerül a két klub tagjainak cserelá­togatására is. A klub keresi a finnekkel rokon észtek kapcsolatát is (sőt Pécs polgármesterének ösztönzésére testvérvárosi együtműködés lehetőségét Tarttuval vagy más észt vá­rossal), közreműködik a Pé; esett szeptember végén 36 finn és ugyanannyi magyar vá­ros önkormányzati képviselői­nek részvételével megrende­zendő testvérvárosi konferencia előkészítésében, és elkészítet­ték a következő hónapok programját. Végh József Vilägkiällitäs 1995 Szívesebben karöltve Magyarországgal I. F. Balvany telefoninterjút készített az osztrák kultuszmi­niszterrel. Dr. E. Busek kor­mánybiztosi minőségében úgy nyilatkozott lapunknak, hogy Bécs akár egymagában is megrendezi az 1995-ös világ­kiállítást. Addigra azonban sok mindent át kell még gon­dolni. Például Alsó-Ausztrián, Burgenlandon és Becsen, kívül o többi, távolabb eső hat tar­tomány tevőleges anyagi rész­vételét a terv megvalósításá­ban. Vonatkozik ez kiváltkép­pen a Németországgal határos Felsö-Ausztriára, Salzkammer- gutra, Tirolra és Voralbergre. Kevésbé talán a déli Stájer- országra és Karináéra, ahol az olasz szomszédság is ígér­het nagyobb érdeklődést. Dr. Busek avval számít, hogy Budapest talán később felso- rákozik Bécs mellé, mihelyt a magyarországi gazdasági hely­zet jobban konszolidálódik. Csehszlovákiában az érdeklő­dés, valamint a rendezvény előnyeiben való részesedés óhaja nagy. A mostani anyagi viszonyok miatt most azonban dr. Busek aligha várhat Prá­gától ilyen irányú támogatást. Nem felejti viszont el a po­zsonyi fiatalság barátságtün­tetését, amikor a vasfüggöny eltakarítása után több tizez- ien jöttek át csikorgó hideg­ben és gyalog a Duna menti Hamburgba. A „Hid a jövő felé" (az „Expo 1995" jeligéje) értelmé­ben először a Bécs-Budapest autópálya utolsó szakasza (Rajk—Győr) készül el a poli­tikus szerint. Ez a bécsi pol­gármester, dr. H. Zilk szívügye is. Ö az „Expo 1995"-ben a közép-európai integráció igen fontos szakaszát látja. Kivált­képpen egy jelentős nyitást a nagyvilág felé, melytől ez a tér 45 éven keresztül el volt zárva. Valósuljon meg az összeuró­pai, nagy családi ünnep! — dr. Busek ezt az üzenetet ki­váltképpen Pécsre küldi. A fiatalságnak, a lakosságnak, a hatóságoknak és dr. Cserháti Jó­I Növényvédelmi tanácsadó Talajlakók - talaj fertőtlenítés A talajlakók a rovarkárte­vők sajátos csoportját alkot­ják. Jellemző rájuk, hogy éle­tük túlnyomó részét a talajban töltik. A növények gyökérzeté­vel táplálkoznak, melynek so­rán részleges vagy teljes tő­pusztulás is bekövetkezhet. Kártételük fás, lágy szárú nö­vényeken, gyümölcsösben, sző­lőben, bogyósgyümölcsűekben, szántóföldi kultúrákban, zöld­ségfélékben, dísznövényeknél egyaránt előfordulhat. Táplál­kozási időszakuk március vé­gétől a fagyok beálltáig tart, ezt követően a talaj mélyebb rétegében telelőre vonulnak. Kártételüknek kedvez a szer­ves anyagban gazdag, gyo- mos talaj, a csapadékos év­járat, az öntözés. Az egyes talajlakóknak a közvetlen tő- pusztuláson túlmenően szere­pük van a hagymás, gumós, répatestű növények rossz tá­rolhatóságában, akár egészen sekély rágásuk is elegendő a tárolási betegségek (gombák, baktériumok) megjelenéséhez. A kárt jelentősen fokozza a tároláhely (pince) magas hő­mérséklete is. Cserebogarak: leggyakoribb fajuk a májusi és az erdei cserebogár. Kifejlett alakjuk az erdőszegélyek lombos fái­nak, gyümölcsfáinak áprilisi- májusi lombpusztitója, mely kezdetben szabálytalan karé- jos rágás, a későbbiekben tar­rágás. Lárvája, melyet csi- masrként vagy pajorként is­merünk, a legikülönbözőbb nö­vények radikális gyökérpusztí­tója. A kártétel tipikus meg­jelenési formája a sárgulás, hervadás, majd tőpusztulós. Különösen nagy veszélyt jelent o ritka térállású kultúrákra, gyümölcsfákra, szőlőre stb. A pusztuló növény gyökérzetén a több cm nagyságú, húsos testű lárva mindig megtalál­ható. Károsítási ideje 2 év. Drótlérgek a fajokban gaz­dag pattanóbogarak lárvái. Csaknem minden termesztett kultúrában előfordulnak. Leg­nagyobb veszélyt a gyep, lu­cerna, füveshere föltörést kö­vető utónövényekre jelentik. Míg imágóik kártétele jelen­téktelen, addig kemény, hosz- szúkás, drótszerű lárvájuk va­lamennyi föld alatti részt meg­rágnak. Különösen nagy ve­szélyt jelentenek a csírázó magvakra (átfúrják), a karó­gyökerű (répatestű) és gumós növényekre. Az utóbbiakban kerek járatokat, aknákat rág­nak. Nem vetik meg a föld feletti szőlőrügyet, a paradi­csom, paprika termését sem. Kártételi idejük 3-5 év. Fonálférgek: apró, mikrosz­kopikus élőlények. Több száz növényparazita fajuk ismert. Termesztett és vadon élő nö­vényeink bármely részén elő­fordulhatnak, az elnevezésük is többnyire a károsított rész alapján történik. Kártételüket általában lebecsüljük, életta­ni, időjárási vagy kórtani prob­lémaként kezeljük. Legveszélyeztetettebb kultú­ráink o vetésváltás, talajcse­re, talajfertőtlenítés nélküli, intenzíven nevelt üvegházi, fó­liás zöldség és dísznövények, ezt követően a szőlő, gyü­mölcs, fásszárú dísznövények. A közvetlen növénypusztulás ügyön nem következik be (más kárositókkal együtt inkább), a létrejött mennyiségi és minő­ségi kártétel mégis jelentős lehet (gyökér-, gumórothadós, levél- és virágdeformáció, le­romlás stb.). Fő kártevőként és gyengültségi parazitaként egyaránt megjelenhetnek, ezen­kívül virusterjesztök, kóroko­zókhoz csatoltan raktári (táro­lási) károsodások okozói. Jel­lemzőjük az agresszív kárté­tel, mely kedvező viszonyok mellett, rövid időn belül is tö­meges lehet, a magas sza­porodóképességükben a szél­sőséges klímaviszonyok tűrése, a növényvédő szerekkel szem­beni ellenállóképesség, a- nagy terjedőképességük, o széthurcolhatóságuk (talaj, nö­vényi rész, munkaeszközök stb.) révén. Kártételük megjelenési for­mája változatos, a fontosabb fajoknál o következőképpen nyilvánul meg: Szárfonálférgeknél dísznövé­nyek esetében a szár rendel­lenes vastagodása, görbülése, virághagymák torzult fejlődése, pikkelylevelek vastagodása, le­véldeformáció, gyenge színe­ződés nélküli virágzat, gumók gyűrűs elváltozása. Burgonyán a gumók ólomszürkén besüp­pednek. Étkezési hagymáknál o dísznövényekhez hasonló vastagodás, répaféléken aka­rógyökerek rendellenes vasta­godása, felrepedése. Uborkán, dinnyén a szár ízközei rövidek, vastagok és görbék. A gumórontó fonálférgek burgonyán besüppedő foltos­ságot okoznak, a héj felsza­kad, kórokozók közvetítésével rothadás következik be. A ré­pafonálféreg kártétele nyomán a répafélék gyökérteste vé­kony, torzult, rajta járulékos gyökerek tömege („szakállas répa"). A gyökérgubacs-fonálférgek szántóföldi zöldség növények, üveg és fólia alatti zöldség, dísznövények gyökérzetén csa­padékos vagy öntözött viszo­nyok mellett kóros szövetbur­jánzást, gubacsképződést okoz­nak. A gyökérzet rendellene­sen elágazik. Tóth Béla zsef ny. püspöknek. Az ö együtt- táborban”, az új, félelem nél- működésének volt köszönhető küli és békésebb Európa irónyó- „Taizé" találkozója 1989-ben. ban. Ausztria számára egy Bátor, őszinte, bizakodó, nagy épületes, megható és felejthe- nyitány, premier a „szocialista tetlen történelmi esemény.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom