Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-03 / 33. szám
Ozorai Pipo hagyatéka Angol—magyar vegyesvállalat Vizes hírek Fonyódról és Kékkőiről Van, aki megszökött... 11 simontornyai tizenkettek reménytelensége Támadhat a tűz? Az évi tiszteletdíj : 40 forint Az ötlet Simontornyón született: a helyi polgármesternő körbekérdezte a környező 10— 12 község önkormányzatát, mit szólnának, ha közös erővel próbálnák megoldani az érintett lakosság és a falvakban lévő vagyoni értékek védelmét a tűz pusztításával szemben? Mindebből legkevesebb két dologra következtethetünk: az eddigi „védőháló" meglehetősen ritkaszemű lehet, a másik: a srmontornyaiaknak volt mire alapozniuk az ötletet. Az utóbbiról: az itt működő bőrgyárnak meglehetősen jól felszerelt üzemi tűzoltósága van. Ám, ha mór tizenkét településről van szó, sem az eszközeik, sem a létszámuk nem elegendő. A legközelebbi, komolyabb gépjárműfecskendővel rendelkező egyesület Tamásiban, államiak pe- dia Dombóváron vannak. Már az első megbeszélésen kiderült: az ötletmegvalósítás nehéz lesz — három-négy község képviselői , rögtön kinyilvánították, hogy „kiszállnak". Várhatóan ugyanez a végeredmény lesz a többieknél is, -mert ahhoz, hogy a tizenkét települést a bőrgyóri tűzoltókra lehessen bízn , több millió, községenként 4—500 000 forintra lehessen bízni, több millió, önkormányzatok vékony pénztárcáját, egészen biztos, erre a célra ennyi nem lesz. Marad az első következtetés: tudni illik, a ritka háló. Ami várhatóan még ritkább lesz, a hírek szerint ugyanis — hallottuk már Baranyában is - néhány önkormányzat feleslegesnek vélt anyagi tehernek minősitve az önkéntes tűzoltóságok fenntartását, megszünteti a testületeket. Amit tulajdonképpen nehéz is minősíteni: a másik oldalról ugyanis kérdés, hogy egy-egy ilyen, Magyarországon éppen egy évszázada megbízható rendszerré szerveződött önkéntes egyesületnek elég-e például évi 5000 forintos támogatás? (Ezt rendszerint t'szte- letdijakra fordították, de hogy senki se horkanjon fel, például egy raktáros e munka felvállalásáért 40 forintot kapott . . .) A kérdést Így köny- nyű megválaszolni — aligha tudnak ekkora pénzzel hatékonyan működni a falusi önkéntes tűzoltóegyesületek. A másik kérdésre — hogy tudni illik, miként hat ez a helyzet a tűzmegelőzésre, tűzvédelemre — már sokkal könnyebb megvólaszoln': majd megtanuljuk a saját kárunkon. M. A. Az évszázadokkal ezelőtt élt dunántúli nagyúr, Ozorai Pipe elárvult hagyatékán dolgoznak az építők. Az épület — nemzetközi megítélés szerint is — egyike a legértékesebb európai lovagkori váraknak. Az Ozora község közepén lévő tekintélyes nagyságú építmény Ki nyíltan, ki titokban, de m'ndenki őt nézte a sárbogárdi vonaton. A lábánál fekvő nagy szatyor szájából színes huzalok lógtak lei, kezében is azok tekeregtek. ölében egy duci kis üveg bujkál, időnként kacéron felvillantva díszes ruháját — a fonás már a nyakáig ér, ügyes ujjak dolgoznak rajta. Somogyi György, mióta ismerem, mindig bütykölt valamit. Leültem hozzá. — Mennyi idő alatt végez egy literes üveggel? — faggattam. — Három nap alatt. Két és fél éve, amióta térdeim, könyököm megműtötték, üveget fonok, szalmából aratási díszt, hajcsatot, műanyag flakonokból kis hajókat, rézdrótból csillárt. Különben villanyszerelő a mesterségem, a vasútnál dolgozom. Ezt csak hobbiként csinálom. — Kitől tanulta? — A rézdísz alapötletét egy Erdélyből hozzánk látogató ismerőstől kaptam, az üvegfo- rnóshoz egy szemétdombon talált csorba demizson adott ihletet, soronként lebontottam és visszafűztem. — El is adja? — Igen, sokat eladtam már. Ha utazom, buszon, vonaton, látják mit csinálok, odajöntörténetének mélypontján - éppen a közelmúlt esztendeiben — magtár volt. A szakemberek — régészekkel karöltve — évek óta dolgoznak a feltáráson, illetve az újjáépítésen, a megye által biztosított, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség adta pénzből. Az nek, érdeklődnek. Ho van kész, megmutatom. Az elsőnek az árát nem is én szabtam meg, hanem egy utas,' azóta adom annyiért. Svédországba, Ausztriába is jutott már ki rézcsillár. Azt tervezem, kiállítom az anyagaimat Nagykanizsán és Pécsett, az állomás kultúrvárótenmében. — Honnét szerzi az alapanyagokat? — Egy vasúti, postai központi vezérlőterem kiépítésénél ■ mindig marad hulladék kábel, ráhagyással dolgoznak. Ezt a műszaki átadás előtt elégetik, pedig mások is szívesen barkácsolnának még belőle. eredeti határidő szerint 1995-re lenne készen Ozorai Pipo lovagvára, de a munkák nagyon elhúzódnak. Ha átadják, itt helyezik el az lllyés-hagyoték egy részét, illetve kiállítóterem és könyvtár nyílik majd. ember . . . — Mi lesz a következő munkája? — Ha tudnék faragott szoborfigurákat szerezni, csinálnék rézdrótból egy betlehemi istállót. Egyet „Az év mestere" pályázatra, egyet meg augusztusra a pápának ajándékba. — Személyesen szeretné átadni néki? — Ho lehetne, úgy, ha nem, akkor a megyéspüspök úron keresztül. Dombóvárig megfonta az üveget. Sz. Lelovics Ilona Fonyódi ásványvíz? - néz rám a boltos. Nem lesz többet Magyarországon, mert eladták az ausztráloknak. A telefon túloldalán a fonyódi töltőüzem vezetője, Kiss István. Jókor hívott, mondja. Másfél éve folytak üzleti tárgyalások a nagykanizsai sörgyár és egy ausztrál vevő között, aki teljes egészében meg akarta vásárolni a sörgyárat, a fonyódi- akkal együtt, merthogy az ósványvíztöltő üzem a gyár egyik kirendeltsége. A megbeszélések tehát folytak, ám most, amikor a fizetésre került volna a sor, eltűnt a vevő. Bánják; nem bánják Fonyódon, a dolgozók megbarátkoztak a friss hírrel, de gondjaikat nehezen lehet tovább odázni. Az egyik legértékesebb ásványvíz a két fonyódi kútból tör elő Magyarországon. A 422 méteres és a 437 méteres kutak vizét a talajok szennyeződése még nem zavarja, s ásványi anyagokban igen gazdag összetételű. Viszont a töl- tőaépsoruknak már inkább múzeumban lenne a helye, mint az üzemben. Korszerűtlen az üvegek mosása, zárása. Mivel a víz feltöltésekor 28 fokos, hűteni kell. Szükségük lenne nagyobb tartályokra, a szénsav adagolásához keverőberendezésekre. Az ásványvíz iránt egyébként nagy az érdeklődés külföldön sokfele, s az üzemvezető szerint megoldható lenne, hogy külföldre és belföldre is kerüljön az egészséges vízből. Szeretnének valamiképpen önállósodni Nagykanizsától, növelni a termelésüket. Ha jobbak lennének a feltételek, a tavalyi évi 50 046 hektolitert túlszárnyalhatnánk. A fizetések is igen alacsonyak, az átlag 6 ezer forint, ezen is változtatni kívánnak. Miért nem kapható Pécsen fonyódi víz? — kérdez vissza az üzemvezető. Ö úgy tudja, a pécsi sörgyár lemondta a megrendeléseket, áttértek a ÖKONÓMIA címmel jelentetett meg sok területen dolgozó szakember érdeklődésére számot tartó füzetet a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei szervezete. Mivel az ország, egy térségének településszerkezete nem statikus, sőt, sokkal inkább pesti Kristály és Harmatvizekre. De mivel sokan keresik a Fonyódit is, felvették a kapcsolatot a Gambrinus Kft.-vei és számítanak egy siklósi kft.- re, akik a pécsi fonyódi ivók szomját kielégítik majd. Kékkút. A Balaton-felvidék remek ásványvize már egy angol-magyar kft. „jóvoltából" bugyog a műanyag flakonokba és üvegekbe. A Badacsony- vidéki Pincegazdaság, a MONIMPEX, a TECHNOIM- PEX, a Borsodi Vegyi Kombinát é$ az angol cég felefele arányban a kékkúti forrás és üzem tulajdonosa. Modern berendezéseik vannok. 0,2 mikronos membrán szűrőkön engedik át az ásványvizet. s egy korszerűsített régi épületben létesítik új üzemünket. Óránként 450 palackot tudnak tölteni, és a palackozott víz 43 százalékát Ausztriába exportálják. Az üzemvezető, Öze Ferenc nyárra várja az angliai piac megrendeléseit. Mi magyarok pedig kékkúti nélkül maradunk, jegyzem meg, de az üzemvezető elhessegeti ezt a gondolatot. Éppen ellenkezőleg. Szeretnék fejleszteni a belföldi ellátást, meghódítani Budapestet, az .Észak-Nyugat-Dunántúlt, de Somogyot és Baranyát is. Keresünk is magánfuvarozókat ezekről a vidékekről, jelentkezhetnek nálunk, mondja az üzemvezető. A kékkúti ásványvíz „új ruhát" is kap. Forma- tervezett palackokban, új címkével és zárral lépnek a piacra. Használják majd a nyugaton jól ismert eldobható üvegpalackokat is. Ásványvíz tehát még van, érdemes megbecsülni. Rájöttünk, hogy fogyasztása nem luxus, hanem az egészségesebb életmódra való törekvés egyik mozzanata. Nem éppen olcsók, óm a cuikrozott üdítőital vagy a sör még mindig többe kerül. B. A. jellemző rá az állandó változás, szükségszerű, hogy a változásokkal lépést tartva valamennyi szakterület igazodjon az új körülményekhez. Ehhez kíván „manjeót" adni az elemzésekkel és statisztikai adatokkal szolgáló nyomtatvány. M. A. Ajándékot készít a pápának Míg beszélgetünk, tovább fonja az üveget. Türelmes ökonómia Mindig változó életterünk Emlékezhetünk rá, tavalyelőtt, úgy év vége körül milyen lázban égett a közvélemény: V. őrnagy —. a titkos lll/lll. ügyosztály ügynöke —, leleplező bejelentést tett: milyen módon, kiknek hallgatták le a telefonját rendszeresen. Volt is nagy balhé. Az őrnagyot egyesek hősnek, mások árulónak titulálták, ő maga Is rátett egy-két lapáttal, mert látomásai voltak, miszerint őt ki akarják nyírni, elbújt valami albérleti lakásba, meg aztán látta is, amint egy alacsony, kopasz hapsi őt követte, sőt, egy szép napon valami marhavagonban ébredt fel, nem tudja ma sem, hogyan került oda. Közben persze szerzőtársként össze is dobott egy könyvet az egész titkos machinációról. Egy-két újságíró —, a szenzáció kedvéért - fölháborodott, hogy lóm, micsoda piszkosság, a pártállamban lehallgatták a telefonokat, meg munkahelyekre beépítették a Szolgálat embereit. Nem mintha ezt korábban nem sejtették volna, csak hát akkoriban ilyesmiről beszélni veszélyes játék volt. Így igaz. Na de a ,,Duna-gate"-ügy, ugye, lezárult és ezzel is fokozódott a rendszerváltás tisztulási folyamata. Nincs semmi gond, nálunk többet nem hallgatják le a telefonokat, nem bontják fel a postai küldeményeket, és nem lesznek beépülő akárkik, nyugodtan és bármikor szövegelhetünk a közéletben és otthon is. Ez is igaz. Csak . . . hogy- ismondjam . . . mondja a rádió, Írják a lapok, hogy készül a nemzetbiztonsági törvénytervezet. Ebben pedig az van, hogy a titkos szervek ezután is ellenőrizhetnek bizonyos telefonvonalakat, kép- és hangrögzítést „eszközölhetnek" bizonyos lakásokban, ellenőrizhetnek bizonyos postai küldeményeket, gondolom, leveleket, csomagokat, egyebeket. Csak persze, bírósági engedéllyel, vagy idő híján, maga a titkosszolgálat vezetője beleegyezésével. Meg aztán a munkahelyi lesés céljából -, szükség esetén —, majd beépítenek ügynököt is, bár, elismerem, szebben is kifejezhettem volna magam, de a tényen nem változtat. Első hallásra, vagy olvasásra a különbséget én abban látom, hogy a pártállam idején ezeket a módszereket nemhogy eltitkolták, hanem még feltételezni sem volt szabad. Most nyilvánosságra hozták, sőt, tárgyalja majd a parlament is, legföljebb zárt ajtók mellett, de lehet, hogy nyilvánosan, talán a tévé közvetítésével is. Ha már így van, egye fene. Minden —, magára valamit is adó — országban alkalmazzák e fenti titkos- szolgálati módszereket, hiszen még egy igazi amerikai, vagy angol krimifilm sincs meg az utcán álldogáló kisbusz nélkül, amelyben a technikai zsaruk röhögve figyelik a lehallgató készülékeket. Szóval, mondom, nincs ebben semmi kifogásolnivaló, akár lehallgathatják saját telefonomat is, amikor éppen fölhívom az ABC-áruhózat, hogy megkérdezzem, mennyi ma a hús és a tej ára, mert csak a tegnapit tudom, és hogy tudjam, mennyi pénzt vigyek magammal. (Ha marad ilyesmire persze . . .) A híradásból csak az nem derült ki, hogy a lehallgatott szöveg, rövidítve, adjusztál- va, melyik fejesnek, fejeseknek az asztalára kerül másnap reggel. Mert ugye másfél esztendeje emiatt is hőbörögtünk. Most —, hogy e fentiek kapcsán gondolkodóba estem —, kolléganőm kérdi, mit szólok hozzá, hogy hétfőtől megint megyen föl a sajtoknak, egyéb tejtermékeknek az ára, 25—30 százalékkal? Tudom, hallgatok rádiót én is, ám ez engem nem érdekel, mert örömmel tölt el az a tudat, hogy egy egész forinttal csökkent a tej ára és ez azt jelenti, hoav már valami pislákol a sötét alagút végén . . . Valami pislákol az alagút végén... vasamapi
