Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-21 / 51. szám

1991. február 21., csütörtök uj Dunántúli napló 7 A dróvacsepelyi Jógeréknak a tehenek jelentik a megélhetést Fotó: Proksza László- Van állatunk bőven, de most csak méregnek - jegyzi meg láger Istvánná, majd bo- csónatkérően hozzáteszi: ­pedig szeretjük őket, nem szí­vesen szabadulunk meg tőlük. E felemás érzés nemcsak a dróvacsepelyi fiatalasszonyra, hanem igen sok állattartó gazdára jellemző manapság, foglalkozzon akár sertéssel vagy baromfival, akár szarvas­jószággal. Kiüríteni az ólat, az istállót egyet jelent a pa­raszti élet felszámolásával. En­nek viszont az érzelmeken túl nem egy esetben más akadá­lya is van — erre példa Já- gerék esete. 1988-ban a házaspár főál­lásban szarvasmarhatartásba kezdett OTP-kölcsönnel: a hat vemhes üsző beállítása közelí­tette a kétszázezer forintot. Két évig kézzel fejtek, majd a szaporulat után kapott állami támogatást befektetve fejőgép­pel szerelték fel az istállót. 1989 októberében lakhelyet változtattak - ekkor költözött a háromgyerekes család Drá- vacsepelyre, újrakezdési köl­csönből biztosítva az állattar­tás lehetőségeit: többek kö­zött a felszerelt istállót, a ta­karmánytermelésre alkalmas szántót. Ellátni a tíz marhát, kapálni, kaszálni, szénát gyűj­teni — nyáron virradattól ké- %ö estig tartó munka. És az eredmény? 1990-ben leadtak 14 785 liter tejet, ezért 216 990 forint járt. Levonva az OTP- törlesztést, a baksai tsz-nek visszafizetett sertéshizlalási tar­tozást (hatvanezer forint vesz­teséget ,.hozott" ez a vállal­kozás), a takarmány fuvardíját - maradt százhuszonhétezer forint, s ez még nem a tiszta jövedelem, mert a fübér, pász­torbér, meg az abrakár is le­jött belőle. A szaporulat el­adásából jön be még pénz, de mint mondják, tavaly is nyakukon maradtak a borjak. Mert hát kinek kell most bor­Befürdes Szektorsemlegesség — lehetne tej ügy ben is! kerül eladniuk, akkor rendben lesz minden, fizetni tudnak, ha nem . . .) Jáger István a tejtermelés országos visszafo­gása ellenére kényszerpályán van : a mezőgazdasági gép­szerelő, növényvédő szakmun­kás dolgozni nem mehet el sehová, ugyanis az újrakezdé­si kölcsönt egyösszegben visz- sza kellene fizetnie, amennyi­ben a magángazdálkodást fel­adná. (Egyéb tevékenységre áttérhet. Na de mire?) Pedig amikor Jágerék bele­vágtak a tehéntartásba, mindez nem látszott előre. 1988-ban még az állam is tá- Imogatta a gazdákat: a kis­termelők az első tehén után közel tízezer forintot, minden további után tizennyolcezret kaptak, azzal , a feltétellel, 'hogy négy éven át tartják a jószágot. Ez a vállalt négy év 1992. februárjában jár le. Az állami támogatásra vo­natkozó visszafizetési kötele­zettség él-e, ha az állományt a gazda a földművelésügyi kormányzat rendelkezésének megfelelően csökkenti? Ezt, valamint az újrakezdési köl­csön átütemezésének lehetősé­gét tudakoltam több miniszté­riumban. A válaszok: Földművelésügyi Minisztéri­um, dr. Raskó György löosz- tályvezetö:- Hivatalosan kezdeményez­tük, hogy az előre nem látott túltermelés következtében baj­ba jutott vállalkozók pénzügyi helyzete megoldódjon. A Pénz­ügyminisztériumtól mindeddig nem kaptunk választ. Pénzügyminisztérium, Szukics lázsel löosztályvezetö-helyettes: — Ez az állami támogatás 1989-től megszűnt, tehát egy nem élő jogszabályról van szó. A kistermelők e kérdéssel mindeddig nem fordultak hoz­zánk. Szukics József utánanézett a szabályozásnak: vissza kell fi­zetni a maradványidőre eső támogatási összeget, amennyi­ben a gazda nem tartja to­vább az állatot. Mindenesetré a szektorsemlegesség alapján az állami támogatások vissza­fizetési kedvezményét át kelle­ne gondolni, azaz ne csak a nagyüzemeket érintse a men­tesség, hanem a kistermelő­ket is! Az újrakezdési kölcsön — hasonlóan az állami támoga­táshoz — nemcsak Jágerék ügye: csak Baranyában mint­egy hétszázan vettek fel újra­kezdési kölcsönt tehéntartásra (az összes újrakezdésis egyhar- mada!). Munkaügyi Minisztérium, Nagy Adrienn osztályvezető:- A minisztérium ellenőrzési főosztálya megvizsgálta az új­rakezdési kölcsön felhasználá­sát. Még folyik a tapasztala­itok értékelése, de már most Játszik, hol vannak problémák, az egyik például a tehéntar-’ tás. Tehát a téma napirenden van. EgyébkénU'a bankok is jelezték, hogy többen nem tudnak fizetni a kölcsönt igénybe vevők közül. Termé­szetesen segítséget kell ad­nunk a bajbajutottaknak, va­lamiféle megoldást keresünk akár más minisztériummal kö­zösen. Pár hét múlva többet tudok mondani. L. Cs. K. Piaci alapokon indult meg Baranyában (is) a felnőtt- képzés, illetve átképzés, és­pedig épület nélküli iskolá­ban. Jelenleg a meghirdetett 16 tanfolyamon több mint négyszázan tanulnak három hónaptól másfél évig terjedő ideig. A Megyei Munkaügyi Központ úgy pályáztatja meg e tanfolyamokat, s a legelő- nyöjebb ajánlatot tevő iskolák vagy szakmai képzésre szako­sodott szervezetek nyerhetik el a számúikra mindenképp hasz­not ígérő megbízatást. Ilyen tömeges mértékben és ebben a formában októberben ■indult a képzés. A piaci alapokon .. nyugvó képzés és átképzés tehát vál­lalkozás is egyben. Mint azt Czuczor József, a Baranya Me­gyei Munkaügyi Központ osz­tályvezetője leszögezi, mivel a tanfolyamszervezők jogos ext­ra profit-igénnyel pályázzák meg az ilyen lehetőségeket, igen szigorúak az odaítélés feltételei. A munkanélküliek­nek szervezendő tanfolyamok kiírásánál, illetőleg elbírálásá­nál: számít az ár, meghatá­rozók az előző referenciák (úgyis mondhatni tapasztala­tok), az is szempont, hogy a pályázó szervezetnek milyen az együttműködése a köz­ponttal, az is döntő tényező, hogy csak oktatnak-e avagy segítik-e az újonnan végzettek elhelyezkedését, és még vala­mi: a tanfolyam időtartama is számit. Aki fizet, az szabja meg a feltételeket. így nem csoda, hogy a tandíjat és magát az átképzési támogatást is fizető Munkaügyi Központ igyekszik biztosra menni abban, hogy a lehető legeredményesebben képezzék át (avagy ki) a hall­gatóikat. S mivel átképző­tanfolyamokat csak az csinál­hat, akinek erre jogosítványa és tematikája van. Tehát aki ezekkel a követelményekkel rendelkezik, az előtt szabad a pálya — amennyiben elnye­ri a lehetőséget a pályáza­ton. Ez o vállalkozásszlntű át­képzés, épp a különféle ér­dekek ütközése miatt ma még nagyon sok ellenérzést vált ki, különösen az e téren már jó ideje amúgy is bizonyító tanintézeteknél.- Nem egyenlőek a feltéte­lék - mondja a Zipernovszky Károly Gépipari Szakközépis­kola és Technikum igazgatója, dr. Szederkényi lázsel és ezt erősíti meg az iskola gyakor­lati oktatásvezető-helyettese, Szekeres Endre is. Lássuk az érveiket! Ha minden óradijat kifizet­nek a tanfolyamot rendező szervezetek, akkor ezék vég­összegét semmiképp sem fe­dezi a tanfolyamért kapott összeg. (Ez közérthetően Így hangzik: pénzügyi terv nélkül nem tűnik megalapozottnak az ■ilyen oktatás.) Az átképző szakmunkáskép­zés feltételrendszere enyhén szólva is hiányos. Például ho­gyan lehet az egyik üzemnél 5 satúval és két hegesztő­berendezéssel egy év alatt 43 embernek szakmát adni a ke­zébe? Aztán olyan tapasztalatuk is van, hogy a „gyorsfélöelő” munkás átképző tanfolyam ok­tatója .miért .kap(hat) többet a technikusképzést végzőnél? Csak az irigység beszélne o profikból, vagy a szakmafél­tés? Én az utóbbi mellett vok­solok. ­Tény: az iskolák is pályáz­hatnak és pályázzanak is, amiben profik. Az is tény — ha már a piaci, vállalkozási átképzési rendszeré a jövő —, hogy az eddigi monopolhely­zetben lévő iskolák e kihívás­ra kénytelenek versenyre kelni az oktató 'kft.-lekéi és a velük összefogó üzemekkel. S így egymással tisztességes eszkö­zökkel versengve már együtt Mérési óra a pécsi Zipernovskyban. Itt minden feltétel adott az átképzésre. Fotó: Proksza László tanfolyamvizsgázói félelmete­sen gyenge tudájszintről árul­kodnak. Egy — mindenképp döntő­nek tűnő — ellenérv: fejetlen­ség van és kuncsorgás, az is­koláktól kérnek embert és ké­szülékét, berendezést. Az em­bereiket jobban meg tudják f izetni, ráadásul kedvezőbb az adólevonásuk, így tehát nettó­ban lényegesen többet tudnak adni, mintha- ugyanazt oktat­nák pluszmunkában az iskolá­ban. A szervezőké a haszon, amit kivisznek a megyéből. Az isko­láknál viszont az ilyen tanfo­lyamon, átképzésen elért mi­nimális haszon helyben ma­rad és azt befektethetik az oktatásba. A kedvező adózáshoz még egyetlen adalék. Egy szak­munkálkodhatnak a szakma­féltéstől vezérelve. (Eddig ösz- szesen négy iskola adta be pályázatát. Csak négy!) A Munkaügyi Központ már hirdeti a- március végén in­duló munkanélkülieknek szánt átképző típusú tanfolyamokat. Emellett a központ a vállalati átképzéseket is támogatja bér­rel, átképzési tandíjjal. Ha mindenáron tanulságot szeretnék levonni e témakör kapcsán, azt emígy fogalmaz­nám: a piacosodás, a piaci feltételekre való átállás sehol sem zökkenőmentes. Érdeke­ket sért, a kényelmes megol­dások feladására kényszerit. Ugyanakkor magában hordja o kudarc lehetőségét is. Ezt •viszont jó lenne mindenképp kiiktatni. M. L. fi mai warosí népkonyha ürügyen Állami támogatásból, újrakezdési kölcsönből Az átképzési vállalkozások dilemmái Hajdanvolt népkonyhák jú? A tejbevételből pedig örülnek ha megélnek „a három gyerekkel. Kérdem, hogy mi lesz, ha (lem veszi át a tsz a tejet? Erről fogalmuk sincs. Ugyanis szerződés nincs - az átvételt n kémesi tsz végzi, a kifizetést ö kovácshidai -, azaz ez bár­mikor bekövetkezhet. Viszont bocsijuk nincs, amivel más te­lepülésre szállíthatnák a tejet. Tehát kiszolgáltatottak teljesen. További zsákutcákról kez­dünk beszélgetni: az újrakez­dési kölcsönt az OKHB-nál vették fel, az első félévi rész­letet azonnal otthagyták, a második félévi törlesztést - ez 1990 nyarán lett volna esedé­kes — már nem tudták fizetni. A bank megértőén módosítot­ta a szerződést, eszerint Jóge- réknek 1991. október végéig kell hatvanezer forintot leten­niük. (Ha a vemhes üszőt si­Most, hogy ismét olyan - már-már elfelejtett vagy le­tagadott — fogalmakkal ismer­kedünk, mint az elszegénye­dés, az ingyenkonyha, a mun­kanélküliség és „társai". Érde­mes fölidézni azt a korszakot, amikor ezek a fogalmak és „társaik" mindennaposak vol­tak - az 1929/33-as világ- gazdasági válság időszakát. Ez az időszak Pécsett is nehéz volt, és egészen az 1930-as évek végéig nagy terheket rótt a városra és polgáraira. Ak­kor is sok embernek gondot jelentett az elhelyezkedés, a lakás, az ellátás, akkor is a városi hatóságoknak kellett kezükbe venniük a dolgok irá­nyítását. Igaz, hogy azokban az években — a város nagy szerencséjére - olyan szemé­lyiség tevékenykedett itt, mint dr. Esztergár Lajos, aki 1929- től jogügyi és népjóléti ta­nácsnokként, 1936-tól polgár­mester-helyettesként, 1940-től pedig polgármesterként döntő érdemeket szerzett ezen a té­ren. Pécsett 1929 elején nyitot­ták meg a Sörház utcában a szegények első napközi mele­gedőjét. Mór ekkor elhatároz­ták, hogy az idős, állandó lak­hely nélküli embereknek a szomszédos tánctermet befütik éjszakára, hogy ne istállókban vagy más, emberhez méltatlan helyen töltsék el az éjszakát - lakás híján. A melegedő reggel héttől délután hatig volt nyitva, ami­kor is az ott éjszakázókon kí­vül bárki betérhetett a zord idő elől. A hatóságok azon­ban hamarosan rájöttek arra, hogy korántsem elegendő ez a forma az igények kielégíté­sére, ezért központi népkony­hát is nyitottak. A jótékony egyesületek után a városi tör­vényhatóság a városi szegény­házban állította föl központi konyháját, ekkor összevontak az iskolai és a szegényellátási étkeztetési akciót. A menüt úgy állították ösz- sze, hogy hetente kapjanak húsételt a rászorulók, míg a többi napon főzeléket, illetve tésztát adtak. Ez a konyha in­tézte az ebéd kiszállítását a város különböző részeibe azok­nak, akik egészségi állapotuk miatt nem tudták azt helyben elfogyasztani. A Tüzér utcai „szegényte­lep" létrehozásával lehetőség nyílott arra, hogy az ott ter­melt konyhakerti növényekből lássák el a központi konyhát. Később a város sertéstelepet is fönntartott a húsellátás biz­tosítására, még a háborús években is. A szegénység növekedésével a város több pontján állítottak föl népkonyhát, ahol a terüle­ten lakó ínségesek étkezteté­sét oldották meg. Az átlag­norma naponta a következő adagokból állott: Reggeli: 2 dl tej. Ebéd: leves, főzelék vagy tészta. Vacsora: főzelék vagy tészta. A napi kenyéradag 45 dkg 50%-ban búzalisztből és 50%- ban kettős rozslisztből sütött kenyérből állott. Emellett a rászorulóknak havonta 10 pen­gőig lakbértérítés is járt. Húst heti egy alkalommal ettek. A város jogügyi és nép­jóléti osztálya tartotta nyilván a rászorulókat, az ő nyilván­tartásaik alapján látták el az ínségeseket ezekben a nép­konyhákban. A hatósági ínségenyhítési rendszert dr. Esztergár Lajos dolgozta ki, s olyan eredmé­nyesen alkalmazta, hogy az egész országban, sőt a hatá­rokon túl is hire ment a Pécsi Normának, a másik híres rend­szer, az Egri Norma mellett. Dr. Vargha Dezső A Pécsi Norma sikere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom