Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-02 / 32. szám
új Dunántúli napló 1991. február 2., ltombol Takáts Gyula Pécs-Ravenna Babiti Mihály emlékért* v tUCi i Mátyás Ferenc Téli fagyban Keresem la icsodát, imit rejt ia mese még, pedig nincs |oda út, s a cél is veszve rég. Kékre vert éveim megkoptak a hajszán, s fehéren lobban el rajtam minden hajszál. Én, aki szőlőmet vérrel permeteztem, összedőlt portámon borom is elvesztem. Töreki ikertemet elkótyavetélték, Bacchus rég elhagyott, emeszt a szegénység. Őgyelgek csak, bezárt szivektől távozón, félelem szántja fel sokráncú homlokom. £ dög föld hamvánál mikent melegedjek? — fázom, mint az onya nélküli kisgyermek. A József utca 6. alól itt járt naponta a diák . . Ahogy elérte, a sarokról látta is már az iskolát. lótta, oki már akkor is vqjlotta, költő lesz és verst mint lányról, kék-akácról merengett minden este. ö mondta, elveszett e vei s kiváncsion nézett reám, hogy él-e még az az aka< a Declevo-ház udvarán? Ültem, ettem az asztalról, hol ő Írt s ebédet evett. Még akkor úgy dagasztották Pécsen o fehér kenyeret. . . és nőtt és nőtt hiteben is, aki abboi csak akkorát, okár egy ostyo s ékként nőt nagy költővé a kis diák. Szekszárd borával o kenyer bizony mondom, csinált csodái Cipőjét föl se huzva neho . . . Látom,, ott áll az a diák. Én is sarutian állok itt, s akár e dóm, vagy még nagyobb, ott láttam Ravennában is . . . Oantéval épp kezet fogott egy tüzes-arcú, vékony úr és hangja is, akárcsak Tolna, a tengeri mocsár felöl mintha a Sár zokogott volna. Álltam a döbbenet lilakék fényeibe zárva, mint vándorszínész isteni nem várt komédiába . . . 0 Köszörűjük a 30 éves Takáts Gyulát. Monyn Ferenc rajza, amelyet o költőnek rajzolt emlékül, Itt jelenik meg először. Hárai Sándor drámájának bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban Mórái Sándor Kaland című színmüvének pécsi premierjén az Egy polgár vallomásai-nak néhány szava idéződött fel bennem, a könyvet záró felismerések egyike: „Nincs menekvés számomra, sorsomért nem felelős senki, át kell adni életemet a műnek . . . feltételek nélkül . . .". A felnőtté válás, a hivatásra döbbenés súlyos igéi ezek. Gyötrelmes parancs, hiszen ugyancsak a vallomásokat idézve, „az élet vijjogó, csalogató hangja örökke kísértenek és tájnak'' Egy drámai élethelyzet tudó másul vételéről van itt szp melynek feszültségeit a Ka land-ban bontotta ki az író Abban a drámában, melyben leleplezi ugyan őzt a „gyanús és múlandó kalandot, melyet kicsinyes lelkű emberek boldogságnak neveznek", s ugyanakkor beismeri, hogy az életnek csak akkor von értelme, „ha az ember érzéseket tud adni és elfogadni". S ez az ellentét azért végzetes, mert nincs rá megoldás, hősei a hivatás és a kaland válaszúján cinek, s ha döntenek, Ítélkeznek is önmaguk fölött. A pécsi előadást az élet vijjogó hangjai hatják át. E hangok hívásának engedett egykor a főhős, Kádár Péter orvostanár, felcserélve az áldozatos kutatómunkát a befutott gyógyász polgári jómódjával, s a felodat helyett a boldogságot választva ifjú hitvese, Anna oldalán. S ezek o hangok csábítják most el tehetséges tanársegédjét, és sodorják el vele — Annát. A boldogságvágy drámáját látjuk tehát Pécsett Lengyel György lélektanilag pontos és tárgyilagos értelmezésében, aki lelismerve a szöveg egyik tő motívumát, maga is szinte röntgensugárral világítja át a jellemeket, s előttünk változó viszonyaikat. Kitünően érzékeli, hogy a halál-téma nem csupán azért szerves része o műnek, mivel Kádár Péter egyszerre döbben rá Anna árulására, s fedezi fel azt, hogy az asszony halálos beteg, hanem mert a lélek e^ a test seb- zettsege itt elvileg összetartozik. Ennek kiemelése az előadásban feszültséggel tölti meg a dráma zárt terét, ahol a cselekmény és a megjelenítés ideje párhuzamosan fut. A nézó eltogadja, hogy o létből kimetszett két es fél óra jelképes tetőpont, midőn a főhős élete o csúcsra szárnyal, s máris aláhull. Egyetlen fordulat ez, melynek következetesen érvényesített dramaturgiája a kilőtt nyíl pályájának szimmetrikus ivét idézi, arra késztetve a színészeket, hogy szerepüket egy meghatározó indulat és gesztus fényében értelmezzék. Am ha a halál zord képében, mint ahogy oz előadás Kft LAND is jelzi, valójóbon a sors jelenik meg, egyorónt figyelmeztetve a boldogság kalandjának veszélyére és a hivatás kényszerűségére, akkor a végzet érvényre jutásának szükségképpen ironikus formát kell öltenie. Ez általános értelemben a sors túlerejét jelenti a boldogságra szomjazó szereplőkhöz viszonyítva, konkrétan pedig Kádár Péternek, a sors állal irányított hősnek, de egyszersmind a fátum beavatottjának a többi szereplővel szembeni fölényéből fakad. A professzor helyzetét ugyanis a többlettudás jellemzi: nem titok számára, hogy felesége menekülni készül, de azzal is gal dúsítja, a szereplők beszédét néha közhelyek puhítják fel. Hasadás mutatkozik továbbá a játék és a színpadkép között. Pinczehelyi Sándor kopáron szürke és egyszerű díszlete ugyanis a kutatáshoz megtért, magányos főhős majdani rendelőjét idézi. A szöveg ezzel szemben a helyszín előkelő gazdagságába és a kert tavaszi pompájába rejtve sejteti ezt a távlatot. Végső soron még a kimunkált színészi ábrázolás is elmarad a szöveg igényeitől. Legkevésbé Peremartoni Krisztinánál kifogásoljuk ezt, feltehetően azért is, mert a problematikus harmadik fel viaskodnia kell Mórái hajlékony és racionális prózájával. Az ifjúkori borát fontos, ■mert a lelkiismeret bíráló 'hangját megszólaltató alakját Barkó György úgy játssza el, hogy Szekeres doktor sértő döttséggel átitatott ikomolysá gát emeli ki. N. Szabó Sán dór viszont — a másik szerep osztásban — a figura lázas s egyben esendő elszántságát hangsúlyozza. Moravetz Leven te a tanársegéd megformáló sóban a győztes férfi emberi vereségét inkább csak jelzi viszont nagy gonddal állitja elénk azt a személyiséget, aki ben az élet felépített valamit s most összetöri. IInger Pál Héjjo Sándor és Peremartoni Krisztina tisztában van, hogy útja a halálba visz. E pozícióját érvényesítve vezérli tanársegédjét, annak szándékaira rácáfolva, „borzalmas nószútro“, miközben - végső döntéseit meghozva — maga is a végzet Öntőformájába kényszerül Mindez o harmadik felvonásban teljesedik ki, s éppen e befejező rész mostani megoldatlansága, az irónia elsikka- dása okozza, hogy a boldogságfilozófia plasztikus érvényre juttatása mellett az előadás nem hangsúlyozza eléggé a kifejlet megtisztító eszméjét, az érvényes és méltó magatartás, az autentikus lét problémáját. Ahogy Mórái mondja: „Megtisztulni és tökéletesnek lenni", ha gyötrelmes is. Az irónia hiánya azonban más veszélyekkel is jár. E minőség nélkül, mely az írott szöveget nemes gondolatiságvonásbon ö már nem szerepel, így oz igen elmélyülten kibontott 'középső részben hitelessé és árnyalttá formálhatja Anna alakját. Nemcsak szenvedélyes kitöréséi meggyőzőek, de kiszolgáltatott gyengesége is. megjeleníti a tiltakozó es 'menekülő lelket, miközben felvillantja a hálát, melyet az önfeláldozó férfi iránt érez, akit talán még mindig szeret. Hé/jo Sándor főhőse addig erőteljes, míg indulata sodorja, a cselvetó sors felismeréséből táplálkozó keserű fölényt kevésbé érzékelteti. Inkább sértett, mint sebzett, s bár a .szenvedő és felháborodott férfit hatásosan színezi, a befejezésben hevesebb szenvedélyt és kisebb ■belátást kapunk tőle a vártnál. Érzelmi telitettségu beszéde megrenditóen tárja fel a lélek lobogását, óm néha ma asszisztensnőjének két fellépése értőn keretezi az előadást, megvallva végül azt az érzést, melyet korábban is finoman érzékeltetett. Sebők Klára orvosnője kissé visszafogva még hitelesebb lehetne; féltékenysége túl harsány, de emberi csalódása őszintr- és kifejező. Fillár István az újságíró rövid szerepében azt vázolja fel. amit a szerző a mesterség lényegének tart: az agresszivitást és a nyomozó szenvedélyt. ,,Csalódás és siker, minden együtt van ezen a napon" — 'mondja egy alkalommal Kádár Péter. Amennyiben szavait a Pécsi Nemzeti Szinház bemutatójára érvényesítem, kifogásaim ellenére is az előadás eredményét kell inkább hangsúlyoznom. Nagy Imre Vidovszky László szerzői estje A magom részéről csendes derűvel .regisztráltam, 'hogy egyáltalán sor került er.re az esemenyre: 'néhányon elterveztek, 'hogy a hetedik 'éve jobbára Pécsett elő dolgozo prominens zeneszerző 'önálló est keretei között 'szólaljon imeg, s. a Művészetek .Házának köszön- :hetöe.n a terv valóra vált. A hazai — szakmai és p re s ztí zss z ern pontoka t mi n d - untatom összezagyváíó — gyakorlat persze, .nem kedvez a megfelelő időben rendezni kívánt szerzői esteknek sem, s 'ha egy alkotó számára 'fontosabb a (viszonylag) független és zavartalan munka, imimt a kel- - io publicitás, 'bizony megeshet, ihogy neve ‘jobban cseng a kultúra, némely nagy és távoli csomópontjaiban, irmnt 'közvetlen lakókörnyezetében. A 'január 28-i koncerttel •kapcsolatos derűmet táplálta az a tapasztalás is, hogy szerzőnknek, Vidovszky Lászlónak mindezek ellenére is közönsége van Pécsett; az adott, szűkén vett szellemi környezet .képes érzékelni és értelmezni a 'hallottakat. Mert 'hát .maga a zene nem ad több okot a derűre, mint ifenekestöl ■felfordult világunk általában. A műsor egyes iréte- geit 'képező művök létformái, ‘megszólalási módjai — s az általuk kiváltott reakciók — szélsőségesen különbözőek. Ahogyan kérdéses a szó m ítógépes-szinte tizá toros, hangszalagon rögzített darabok (Gépmenyasszony tanczene, Aboriginal Rag) érvényesülése a hagyományos 'koncertformába ágyazva, ugyanúgy kétséges lenne a konzerválás, a nem- élő, nem-közvetlen megszólaltatás szuggesztivitása a ^hetvenes evék kiemelkedő jelentőségű műve, a Schroe- der 'halála eseteben. E végletek között található az elektronikus es hagyományos instrumentumok kombinációinak, az elő előadói közreműködés arányának számtalan elvi lehetősége, melyekre egy-egy sajátos példával szolgált a (. . . ten years after . . .) és a Szóló obiigát kisérettel. Az eszközeikben, vállalt cél - jakban egymástól lényegesen eltérő kompozíciók közös nevezője természetesen nem egyéb, miint egy bizo nyos zeneszerzői alap-ma gatortós: a választott zene anyag természetének, lehe tőségeinek igen alapos fel mérése, kikutatása, intetlek tus és fizikum fegyelmének kikényszerítése, folyamatos elvárása, az egy-egy gondolatban rejlő lehetőségek minél teljesebb kiaknázása. Ennek jegyében csatlakozott a komponistához Kircsi László, aki oboa-szólistaként és a „Scbroeder. . ." zongorájának preparálását végző asszisztensként is fontos szerepet vállalt — utóbbi feladatot Weber Kristóffal osztva meg. Gönczy László (Proksza László felv.)
