Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-02 / 32. szám
199t. február 2., szombat aj Dunántúli napló 7 ■A Szigetvári Cipőgyár gyártósora Fotó: Kóródi Gábor A részvényvásárlásnál elsősorban a dolgozókra számítanak a Szigetvári Cipőgyárban Tűi a vízválasztón Saját márkanévvel, önállóan a szovjet piacon — A Salamander partnere — Részvénytársaság Paleszterék családi vállalkozása Uzletház a fűrészüzem helyén A Szigetvári Cipőgyár évente egymillió pár cipő készítésére alkalmas. A megrendelés-állomány ennek a másfélszerese. A Szigetváron gyártott cipők minőségét árban is elismeri a piac: az ez évi tervezett árbevétel közelíti az egymilli- árd forintot, s ebből nyolc- százmillió az export. Az itt dolgozó mintegy nyolcszáz fizikainak biztos a munkahelye, ugyanakkor az alkalmazotti létszám tudatos leépítéssel egyre zsugorodik. A több mint százéves gyár életében vízválasztónak számított 1990. Tavaly ugyanis negyvenmillió forintot bukott a Szigetvári Cipőgyár a szovjet piacra készített négyszázötvenezer pór lábbelin. E veszteséget vállalták, bízva abban, hogy az össztermelés végegyenlege ezzel együtt is pozitív lesz. Jól számítottak,'mert elértek egy szerény nyereséget, valamint áldozatok árán ugyan, de ottmaradtak a szovjet piacon. És ez az igazi haszon: mert amíg az úgynevezett bukaresti árelv alapján egy pár cipőért tavaly tizenegy rubelt kapott Magyarország, addig idén már cipőnként tizenöt dollár fölötti árat értek el. A gyár jó két éve azt tette, amit a kormány most kezdett szorgalmazni: közvetlen kapcsolatot létesített a szovjet megrendelővel (ennek ellenére az államközi szerződések értelmében a tavaly még érvényes árelvet nem lehetett felrúgni). 1990^>en országos szinten összesen hétmillió pár cipőre kötöttek a szovjetek szerződést, egyrészt’ a TAN- NIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal, másrészt a Szigetvári Cipőgyárral. A hétmillióból kiment ötmillió. Az idei szerződéskötés: kétmillió pár cipőt a TANNIMPEX-től vár a Szovjetunió, egymilliót Szigetvárról. (Mindebből az is következik, hogy a hazai cipőgyártás milliós nagyságrendű szabad kapacitással rendelkezik, s nyugati exporttal ezt nehéz feltölteni . . .) A szovjet partner úgy rendelt a szigetváriaktól, hogy tudta: az egymilliós kapacitás felét lekötik a nyugati nagy cégek, tehát Szigetvár másokat bevonva a termelésbe teljesítheti csak a szállításokat. A szovjet fél modelleket vett meg és a SZIGO márkát! Amíg tehát a többi cipőgyárat sorra felfűzte a TANNIMPEX, addig a Szigetvári Cipőgyár saját márkanévvel, önállóan ielent meg Moszkvában. A SZIGO cipők ott igen keresettek, ez is belejátszik abba, hogy a szovjet partner hajlandó a női cipők párjáért több mint tizenöt dollárt adni. (összehasonlításul: Amerikába két évvel ezelőtt 12—13 dollárért szállítottak cipőt Szigetvárról.) A márkabevezetésre tehát a szovjet piacon nem kell költeniük a szigetváriaknak, megfizették már ko/ábban az árát — a veszteségek így fordulnak át nyereségbe! A gyár Budapesten kereskedelmi Irodát is nyitott. Nemrégiben az iroda átalakult osztrák—magyar céggé. A szándék világos: nemcsak cipőben, hanem más termékkel is teret hódítani a keleti piacon. A külkereskedelmi műveletek, ügyintézésében jó partnerre. talált a Szigetvári Cipőgyár, a partner a Külkereskedelmi Bank - a gyár és a bank kapcsolata egyre erősödik. Több éves kemény munka kellett ahhoz, hogv a Szigetvári Cipőgyárba egyáltalán ellátogasson a Salamander cég egyik embere. Aztán jött a megbízás cipőfelsőrész-gyártásra: kétezer, majd 98 ezer párra. Később már kész cipőt is rendelt a Salamander, idén a párszám: négyszázezer késztermék. A szigetváriaknak időközben rá kellett állniuk a férfi- és gyermeklábbelik készítésére is (mindaddig — évtizedeken át - női cipőket gyártottak). A Salamander minőséget jelent: és a neves német cég vállalja a Szigetváron készült cipőket (csak egy kétjegyű szám árulkodik o tényleges gyártási helyről). A Salamander mellett vannak még megrendelők, német és osztrák cégek. Belföldre csupán néhány tízezer pár Lion márkanéven forgalomba hozott terméket gyártanak. A belföldi piac egyrészt nem fér be a kapacitásba, másrészt csökken a kereslet. Viszont az alapanyagot azért, mert Magyarországon alacsonyak a keresetek — még nem adják olcsóbban a világpiacon. A világszínvonalú termeléshez megfelelő technikai háttér is kell. Pár éve lecserélték a gépeket (az utolsó részletet jövőre fizetik). A géppark még jó öt évig alkalmas minőségi termékek gyártására. A gyárat irányító vállalati tanács január végén kimondta a részvénytársasággá alakulás szándékát. A tőkemozgás felszabadításával rugalmassá válik a gyár, valamint valódi tulajdonosai lesznek. A részvénytársaságba külföldi partnert és magyar bankot egyaránt be kívánnak vonni, de elsősorban a dolgozókra számítanak abban, hogy részvényvásárlással bizalmat szavaznak a gyárnak — igénybe véve az Egzisztencia Alapot és egyéb állami segítséget (amennyiben az állam is úgy akarja!). L. Cs. K. Szanyi lózsef nem győzi dicsérni új munkatársait: Sas László gépi forgácsoló technikust, Pelyák György gépész üzemmérnököt, mert hát faanyag helyett vevőkkel foglalkozni, nem akármilyen váltás. Tavaly július elején még termelt a Paleszter fűrészüzem Sas László és Pelyák György művezetésével, ma mindketten az önért élelmiszer-üzletház dolgozói, s eközben munkaadójuk ugyanaz maradt: Pa- Jeszter József vállalkozó. Paleszter József akkor számolta fel a húszfős fűrészüzemet, amikor az még jól ment - nyolcvan százalékban olasz- országi exportra gyártottak bútorlécet -, de már látszott a hanyatlás kezdete. Egy új tevékenységbe vágott bele gyártóból kereskedő lett. A pécsi Ipari úti telephelyre rá nem ismerne az, aki hétnyolc hónapja nem járt arra: a gyártócsarnok helyén egy homoktégla burkolatú úi épületet, és benne egy diszkont jellegű élelmiszer- és vegyiáru- boltot talál. Építették a volt fűrészüzem alkalmazottai és a Paleszter család csekély külső erő bevonásával. Az üzletház alapjait tavaly július 12-én kezdték ásni, november 22-re nyitásra készen álltak! Az építkezésre és a berendezésre a pénzügyi forrás: a fűrészüzem eladott gépei, 3 imillió forint állami támogatás munkahelyteremtő beruházásra (a visszafizetendő összeg 3,3 millió forint), valamint kölcsön az OKHB-tól. Maga az árukészlet közel 5 millió forint.' Havi forgásra számítanak, s iez az első hónapban — decemberben - be is jött. Nézzük a boltot! Virágok fogadják az önért elnevezésű diszkontüzletbe lépőt, majd az előtérNután a iái látható eladórész, áruval teli hűtőpultokkal, hűtőládákkal, zöldséges rekeszekkel, tornyosuló vegyiáruval. Barátságos itt minden, mosolyog az eladó, még a nagyrakás mosópor is kedvderítően színes. Kényelem, tisztaság, udvariasság - és megfelelő ár. A kereskedőket megválogatták. Köztük találom a már nyugdíjas Lakatos Ferencnél, aki Paleszter Józsefnét tanította a szakmára a Szigeti várni ABC-ben. Amikor megkérdeztem, hogy mi tetszik itt neki, kapásból válaszolta: „Nem tesznek" az árra rá! Itt valóban olcsóbb minden cikk." A Paleszter család egyetlen hivatásos kereskedője Paleszter Józsefné. A vegyi gépészeti technikumot tavaly befejezett ifi u k. Zsolt és a családfő az árut szerzi be, emellett amit éppen kell, azt csinálnak. .Számításaik szerint az évi megtett kilométer hatvan—hetvenezer lesz. A nem városközpontban levő üzlet halott, ho árban nem versenyltépes, emiatt közvetlenül a termelőtől kell beszerezni. Ez nem mindig egyszerű: több cég szóba sem áll vállalkozóval. Csak példaként: a Tiszai Vegyi Kombinát álláspontja az, hogy menjen a Füszérthez a kereskedő, ők nincsenek felkészülve a kistételű kiszolgálásra. A Baranya Megyei Gabonaforgalmi Vállalat nem ad el termelői áron közvetlenül a vállalkozónak, annak ellenére, hogy akár „háton elhozhatnák" az árut, hiszen pár száz méter a két egység közötti távolság. A Dohányelosztó 3 hónapos próbaidőt tart fizetőképességből, addig csak készpénzért ad árut...- Ahol' el tudjuk érni, ott közvetlenül a termelőtől vásárolunk és csak annyi százalékot rakunk rá, mintha nagy- kereskedőtől vettük volna, így lehetünk olcsóbbak más boltnál - mondja Paleszter József. Az üvegvisszaváltáshoz kiváló helyet találtok - közvetlenül a parkolóról nyíló épületrészen. Szimmetrikusan a túloldalon ételbár lesz (ez már Varga László vállalkozó ügye). Varga László az ételbárnyitást februárra tervezi, mint mondja, olcsón kínálja majd az ételeket, italokat - ugyanis ő is az önértnél vásárol majd, így 15-20 százalékkal alá tud menni a megszokott áraknak. Az ételbár igényességére jel - lemző: IKEA-bútorokkal rendezik be. Az önértnél számítógépen van az árukészlet, a pénztárgépek is összeköttetésben állnak a rendszerrel. Egyrészt azért volt szükség a számítógépre, hogy áttekinthető legyen a rendszer, másrészt, hogy a vevő a kapott jegyzék alapján - a vonalkódos, illetve saját kódos bevitelt követően - ellenőrizheti a számlázást (pénztárosi tévedés ki- zá rva). — A vevő meggyőződhet arról, hogy itt nincs becsapva — közli Paleszter Józsefné. — Ezért vettük a digitális mérlegeket is. Februártól élesben megy a kódos rendszer, előtte leltárt tartunk. Természetesen szombat, vasárnap. Nálunk nyitvatartási időben nem lesz szokás a leltározás miatti vagy egyéb ok miafti zárvatartós. Mi a vevőért vagyunk, azt szeretnénk, ha újra visszatérne az, aki egyszer már nálunk vásárolt. Ezért az újdonságokat is felvállaljuk: például a Pécsi Sütőipari Vállalatnál már tárgyaltunk egy együttműködésről, az általuk rendelkezésünkre bocsátott kiskemencében a fagyasztott tésztából itt az üzletben a vevő szeme láttára sütjük majd ki a kenyeret. Paleszter József azért visszacsempészte a faanyagot az Ipari útra: decemberben nyitották a lakásfelszerelési üzletet a diszkont áruház belépőjéből nyíló helyiségben. A további terveket kérdezve kiderül, hogy nagykereskedelmi tevékenységbe is belefognak — egy távol-keleti céggel üzletet kötnek játékok nagykereskedelmi forgalmazására. Természetesen kedvező áron jutnak a játékokhoz, s nyilvánvaló az is, hogy itt a diszkontban lesz mindig a legolcsóbb. L. Cs. K. Az „Ónért” diszkontáruház Fotó: Proksza László Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség A vízminőségtől a radioaktivitásig A Környezetvédelmi es Területfejlesztési Minisztérium 1/1990. számú határozata alapján január 1-jétől önállóan működik — elválva a vízügytől, majd némi koncepciótlanságot engedve feltételezni, a természetvédelemtől is - o Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. Közvetlen felettes szerve - ezt azért említjük, mert jelenti egyúttal a másodfokot is - az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség. A viz ■ minőségének és meny- nyiségének a védelme, a zaj- és rezgésártalmak, a hulladékok káros hatása, illetve a radioaktív sugárzás elleni védekezés: ezek a szakterületei a felügyelőségnek, amelyek- :ben vagy szakhatósági, vagy hatósági jogkört lát el. A megkülönböztetés elsősorban a két elsőként említett feladatkör esetében jelentős, tudniillik, itt a vízügyi igazgatóságnak is van hatósági jogköre — a felügyelőség ilyen ügyekben szakhatóságként jár el -, csakúgy mint a radioaktív sugárzás elleni védekezésben, ahol a hatósági jogkört a Köjál gyakorolja. Ismert, hogy környezetvédelmi hatósági jogkört az ön- kormányzatok is kapnak majd. Amíg ez nem konkretizálódik, a Környezetvédelmi Felügyelőség látja el e területeken is a feladatot, mégpedig elsősorban a lakosságot közvetlenül érintő - o szolgáltatásokhoz kötődő — tevékenységet illetően, a bírságolási jogkörrel együtt. Egyébként a felügyelőség laboratóriumában végeznek majd minden vizsgálatot, Így azokat is, amelyeket az önkormányzat kér — természetesen térítés ellenében. Azt is megtudtuk Szothmá- ry Magdolnától, a dél-dunántúli felügyelőség igazgatójától, hogy megszűnt Baranyában a környezetvédelmi alap, várható viszont, hogy valamennyi befolyt bírság 30 százaléka az önkormányzatot illeti. Egyelőre azonban t nem lehet még tisztán látni: az így befolyt összegeket a környezetvédelem érdekében köteles-e felhasználni az önkormányzat. Létezik ugyanakkor o központi környezetvédelmi alap — ezentúl ide kerül, s nem a vízügyi alapba a szennyvízbírság címén fizetett pénz —, s ebből az alapból a jövőben is lehet támogatást kérni, pályázat útján, környezetvédelmi beruházások érdekében. Ezeket a pályázatokat a Környezetvédelmi Felügyelőség bírálja el, sorolja és terjeszti fel a minisztériumnak. Természetesen a korábbi igazgatóság háromfelé szakadása — vízügy, környezet-, illetve természetvédelem - nem ment és megy zökkenők nélkül, azzal együtt sem, hogy o jogi és gazdasági felosztáson túlvannak. A vízügy és a felügyelőség egymás nélkül nem is tud dolgozni, például minden, az előbbi által lefolytatott hatósági eljárásba a felügyelőséget szakhatóságként be kell vonni. Rendezetlen pillanatnyilag az is: mi lesz a vízminőséget érő kár elhárításával. E jelenlegi elképzelés szerint az eddigi gyakorlatnak megfelelően ezt is együtt oldja meg a két szervezet.A Dél-dunántúli Környezet- védelmi Felügyelőség Pécsett, a Kulich Gy. u. 13. szám alá költözött (i rá nyitószámuk 7623, telefon: 12-511, telefax: 12-910, telex: 12-463), s ezt azért közöljük, mert mint hatósággal, számtalan cégnek kell kapcsolatba lépnie a felügyelőséggel. Tevékenységi területe egyébként, az úgynevezett vízgyűjtőelv szerint alakult, vagyis nem a közigazgatási beosztáshoz igazodik, Somogy és Baranya tartozik az itt dolgozó - illetve a Kaposváron két munkatárssal elsősorban helyszíni ellenőrzéseket végző — szakemberekhez. M. A. Kiváló Válalkozás a PE-TA A Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) az elmúlt évi eredményeiért országosan 12 vállalkozásnak, köztük egyetlen kereskedő cégnek, a pécsi PE-TA Kereskedhőáznak ítélte oda a Kiváló Vállalkozás '90 elismerő címet. Az egyre terjeszkedő, és mind többféle szolgáltatást nyújtó PE-TA a minap nyitotta meg új telephelyen (a Táncsics Mihály utca 1. szám alatt, a volt Bivimpex-telepen) a nagykereskedelmi részlegét, ahol 1800 m-es területen, kulturált kiszolgálással várják a viszonteladókat.
