Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-02 / 32. szám
e űj Dunántúli napló 1991. február 2., szombat Elöcsomagolt áruk a pécsi Kossuth utcai Csemege élelmiszerboltban Fotó: Proksza László Boltról boltra Az okveteff ertfced ő vevő esete Kereskedelmi apróságok — piacgazdálkodásra várira Remek dolog a boltokban az ún. előrecsomagolás, ami egyes áruféleségek esetében — hús, felvágott, sajt stb. — megkímél a kőtelező sorbán- állástól, bár ennek ára van: felszámolják a csomagolás nem csekély költségét (nem tudom, a lisztnél, cukornál, mosószernél stb. hogyan történik az elszámolás). Mondom, remek dolog, bár bizonyos esetekben kezdettől fogva viszolygunk ettől a kereskedelmi formától. Amivel addig nincs is semmi gond, mig egynemű anyagról van szó, pl. egy darab sajtról, füstölt szalonnáról stb. Ám amint egyébről van a tálcán, megjelenik a gond is. Kinek ne lett volna már olyan élménye, hogy pl. kiválasztott egy darab gyönyörű, előrecsomagolt húst, amiről csak otthon, a kibontás után derült ki, hogy csak fölül gyönyörű, alul bizony zsír (faggyú), mócsing. Onnan jutott ez az eszembe, hogy a minap valaki ezt mesélte: „Néha megkívánom a töpörtyűt, de emiatt nem veszek zsirszalonnát, mert főzéshez csak olajat használunk. Szóval, amikor meglátok egy tálcán szép töpörtyűt, nem tudok ellenállni. így jártam a napokban is. Szép, halványbarnára sült töpöztyűk kellették magukat egy tálcán, meg is vettem, hazavittem, izgatottan bontottam ki, és kezdtem eszegetni jó friss kenyéri rel. Aztán amikor a szép halványbarna töpörtyűk elfogytak, alóluk valami lehetetlenül gusztustalan apró törmelék vigyorgott rám. Mondja, miért vágják át így az embert?" Csakugyan, miért? Gondolom, azért, mert az alját is el kell adni, a töpör- tvűből a törmeléket, a húsból az olcsó zsírt, az elfogyaszt- hatatlan mócsingot. . . És ebben az igazán felháborító az, hogy a vásárló nyilvánvaló megtévesztésével teszik, vagyis úgy, nehogy a vásárlásnál észrevegyük. Mert — ugyebár — a pénztártól való távozás után reklamációnak nincs helye. Csak bízni tudunk abban, hogy eljő az a fajta kereskedelem, amikor a kereskedő szégyellni fogja, hogy ily- módon — és természetesen bármi módon! — becsapja a vevőt, akinek a pénzére holnap, holnap után, de még 'jövőre is számít. • S ha már csomagolásról esett szó, hadd meséljek el egy másik történetet. A Mö- Ibiusz-szalagos hússzakboltban húsos csontot vásárolt egy ismerősöm. Kérte az el- acfót, hogy ne darabolja szét, de a hölgy oda sem figyelve trancsírozta szét a hosszú karajcsontokat. A ,,törmeléket" természetesen nem tudta rendesen becsomagolni, ezért a vevő szelíden kérte: csórna» golná be még egy papírba. Goromba kioktatást kapott: van-e fogalma, mennyibe kerül a csomagolópapír? Így aztán úgy vitte el, hogy az egészet „kulturáltan" bele- zuttyantotta a szatyrába. „De ez még semmi — folytatta. — Ugyanaznap ,az‘ áruházban tíz deka sajtot kértem. És tudja, mekkora papírba csomagolták? Akkorába, hogy még egy kiló sajtnak is sok lett volna." Sajnos, általános a jelenség, amit csak figyelmetlenségnek tulajdoníthatunk (arra gondolni sem akarok, hogy egyes méregdrága cikkeken akarnának még valamennyit keresni a méregdrágává tett csomagolópapírral). Pici árut nagy papírba raknak, nagyot picibe, a kenyeret nem éri körül a csomagolóanyagnak mondott papir- fecni, a húst olyanba rakják, hoay már a hentes (húseladó) kezében elázik . . . Azt hiszem, az ún. kulturált csomagolás is a kereskedni szerető és tudó kereskedőkre vár. • A most következő történetnek akár „az okvetetlenkedő vevő esete" címet adhatnám. Íme! Kisebb adag étkek mélyhűtésére kitűnőek a szagmentesen zárható alufólia vagy műanyag tálkák. Am a dolog nem olyan egyszerű, hogy csak úgy bemegyünk a boltba, és megveszünk ennyi meg ennyi tálkát fedővel. De nem ám! Hosszadalmas megfigyelésem alapján közölhetem, hogy a tálkát áttolóban az egyik, a hozzá tartozó fedőt a másik boltban kapni, de a kettőt együtt soha. És nemcsak térben, időben sem! Elképzelhető tehát, milyen ez a vaktában vásárlás. Legutóbb aztán már szóvá is tettem a dolgot a Tdamerli-boltban. Az egyik polcon több száz kerek műanyag fedőt láttam szép tornyokba halmozva, alájavaló „természetesen" egy szál sem volt. Az eladókisasszonytól érdeklődtem ennek az okáról, a válasz egy vállrándítás volt. Erre naiv módon megjegyeztem, hogy a kettő sosincs együtt egy helyen. Szemlátomást nem értette, miről van szó, így csak legyintettem, mert láttam, hogy halvány esélyem sincs arra, hogy az észrevételem továbbjusson e talpalatnyi helynél, s legközelebb együtt egy helyen fogom látni az összetartozó dolgokat. Hársfai István Mi az oka a megmagyarázhatatlan eseteknek? Az eset egyszerűen hihetetlen. Ha az illető nem saját maga mesélné, el sem hinném. Az 55 éves, jó kondícióban lévő, makkegészségesnek látszó férfi készségesen tűri, hogy hitetlenkedő kérdéseimmel faggassam. A történet, amit mesél, a következő:- Az egész 1989-ben kezdődött. A gyomrom gyakran fájt, égett, nem tudtam jóízűen enni, szinte állandóan rossz volt a közérzetem. Elmentem a körzeti orvoshoz, aki elküldött különböző vizsgálatokra. Megállapították, hogv sok a savam. Ám hiába szedtem a gyógyszereket, amit kaptam, a helyzet egyre romlott, ha ettem valamit, mindig hányingerem volt. Fnv évig kínlódtam nrtán ismét elmentem a körzeti orvoshoz. Elküldött röntgenre. Ez már 1990-ben volt. Ekkor már gyanítottam, hogy valami baj van, mert a vizsgálat után azt mondták, sürgős műtétre van szükség. Február 20-án meg is operáltak. Nekem azt mondták, hogy nagy kiterjedésű fekélyem volt. Amikor hazabocsátottak, a feleségem azzal fogadott, mostantól reggel, déléért este Béres-cseppet fogsz szedni. Kiderült, ő közben olvasta a Dunántúli Naplóban, hogy a Fehér Angyal eqész- ségüavi szolgáltató betéti társaság ingyen ad Béres-cseppet azoknak, akik a programban részt vesznek. Elmentünk, az ottani orvos dr. Schank László megvizsgált megállapodtunk milyen időközönként jelentkezem úira, mikor küld röntgenre, én csak szedjem a cseppeket. Mivel a közérzetem fokozatosan javult, már tudtam jóízűen enni, hát szedtem rendületlenül. Az egyik vizsgálat után, miután hosszasan tapogatta a gyomortájékot, egyszeresek megszólalt Schank doktor: „Gratulálok! Eltűnt.” Mi tűnt el? — kérdeztem. Akkor mondta el, mi volt a bajom, öklöm- nyi nagyságú rákos daganat volt a gyomromban és hogy amjkor operáltak, csak felnyitottak és visszavarrtak. Ezután már a feleségem is elmondta, hogy a kórházban, amikor az orvosoktól megkérdezte, mire lehet számítani, azt mondták, legfeljebb májusig élek még. r'n pedig májusra, a halálom megjósolt idejére már teljesen egészségesnek éreztem magam, annyira, hogy el is mentem dolgozni, s azóta sincs semmi bajom. (Egy héttel ezelőtt megismételték a röntgen kontrollt. Az eredmény: a daganat szempontjából egyértelműen negatív.) ♦ A Béres-csepp eddig pályafutása alatt már sokféle reakciót kiváltott. Gyűlöletet, elutasítást, tömeghisztériát (emlékezzünk a sorbaállásokra). Mindent egybevetve nem túl sok igazi támogatója akadt orvosi körökben, s akik merték ezt magukra vállalni, nem sok jót remélhettek kollégáik tói. Mégis mindig akad, aki vólBéres-cseppek Iclkozik rá, hogy na, akkor nézzük meg, mi is ez. Pécsett a Fehér Angyal betéti társaság vállalkozott rá, hogy bekapcsolódik a Béres Rt. által támogatott programba. A támogatás abból áll, hogy aki vállalja a cseppek előírás szerinti rendszeres szedését és ezzel együtt a rendszeres orvosi ellenőrzést, az ingyen kapja ehhez a cseppeket. Az előforduló esetekről pedig pontos leírást, jelentést kell készíteni. Az orvos pedig, aki vállalkozott erre, dr. Schank László belgyógyász (Annak idején elmondta, neki azelőtt ugyanaz volt a véleménye a Béres-cseppről, mint a többi orvos kollégájának, azonban szembetalálkozott három, az előbbi leírthoz hasonló, egyelőre megmagyarázhatatlan esettel. Akkor kezdte el izgatni, mi is ez a Béres- csepp?) A leírt történet kapcsán és amiatt, hogy csaknem egy éve megy a program, megkérdeztük dr. Schank Lászlót, milyen tapasztalatok birtokába jutott eddig. — Óva figyelmeztetek mindenkit, nehogy valamiféle túlzó következtetésre jusson ennek az egy esetnek a kapcsán. Hiszen egy eset — nem eset, s bár van rajta kívül több, egyelőre megmagyarázhatatlan tény, óvatosan kell bánni a következtetésekkel. Nincsenek minden esetben konkrét orvosilag elfogadható bizonyítékok a kezemben, csu- nán megfigyeléseim vannak. Az elmúlt egy év alatt csaknem 300 beteget kísérek figyelemmel, akik a legkülönbözőbb betegség-csoportokba tartoznak. — A következőket tapasztaltam: kivétel nélkül azt jelezték vissza a rendszeresen Béres-cseppet szedők, hogy a közérzetük jobb, mint előtte. Vannak sokan, akik azt állítják, hogy előző évektől eltérően vagy egyáltalán nem lettek náthásak, influenzásak, vagy ha igen, kevesebbszer és enyhébb lefolyással, gyorsabban túljutottak rajta. Azok, akik frontérzékenyek, egybehangzóan állítják, vagy nem érzik azóta, vagy csak enyhébb mértékben. Persze, ezek azok a tipikus esetek, ahol pszichés tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Vannak azonban olyan konkrét tények, amelyeket már nem lehet ezzel magyarázni. — Nagyon sok beteg jelent kezett különböző gyomor-bélrendszeri panaszokkal. Emésztési zavarok, rossz gyomor, hasi közérzet (ezeket hívjuk dis- pepsiás tüneteknek). Ezeknél a betegeknél bizonyos idő elteltével megszűntek a panaszok. Rosszindulatú béldaga- natlal is jelentkeztek nálam. Egyelőre nem tekinthetők gyó- gyultnak, de panaszmentesek, és testi kondíciójukban jelentős javulás következett be. Az eddiqi megfigyeléseim egyértelműen azt mutatják, hogy a gyomor-bélrendszerre valami módon a csepp igen jó hatással van. — Érdekes volt, hogy övsömörben szenvedőknél a szokásos két-három hónapos gyógyulási idő egy-két hétre rövidült. Ha csak egy-két ilyen betegnél fordult volna elő, azt mondanám, egyedi esetek, csakhogy több betegnél volt alkalmam ugyanezt tapasztalni. Ami ugyancsak meglepő számomra, hogy epilepsziás rohamokban szenvedőknél teljesen elmaradtak, vagy ritkultak a rohamok. Igaz, a nálam megfordult ilyen betegek száma kevés, de figyelemre méltó és elgondolkoztató, hogy mindegyiküknél bekövetkezett ez a változás. — Nem lehet és nem is szabad egyértelműen kijelenteni, hogy a Béres-csepp a rák gyógyszere. Annál inkább sem, mert a rosszindulatú betegségek rendkívül sokfélék, azonos daganatcsoporton belül is ezernyi változata létezik. Azért sem szabad ezt így kimondani, nehogy a Béres-cseppbe vetett hite miatt egyetlen bete" is elmulassza az egyéb — sugárzás, citosztatikum — kezeléseket. Feltétlenül min-- denkinek meg kell kapnia ma az orvostudomány által leg- hatásosdbbnak tartott terápiákat. Valamennyi nálam megforduló beteggel közlöm, hogy ehhez ragaszkodom, és emellett szedje a Béres-cseppet. ÉDp ezért a gyógyulások, illetve tünet- és panaszmentes állapotok értékelésével óvatosan kell bánni. — Azonban vannak elgondolkodtató esetek: két beteg azonos diagnózissal jelentkezett nálam, vérképző szervek rosszindulatú betegségét állapították meg náluk. Egyikük végigcsinálta az orvosilag előirt kezeléseket, a másik megtagadta, nem volt hajlandó alávetni magát. Mára mindkettő gyakorlatilag gyógyulnak tekinthető, vagy legalábbis tünetmentesek, a jelenlegi szövettani leletek ezt bizonyítják. Nagyon jó a gyógyulási arány a gyomor rosszindulatú betegségeinél, viszont semmiféle hatás nem tapasztalható- legalábbis a nálam eddig megfordult betegek között - a tüdőrák esetében. Egy dolog viszont teljesen egyértelmű, azok, akik a sugár- és gyógyszerterápia alatt Béres-cseppet szednek, elmarad az e kezeléseket kísérő rosszullét, hányás és nem hull ki a hajuk. Ha más már nem is irható a szer javára, ez is nagy dolog. — Tudom, hogy nagyon sok kollégám ellenzi ezeket a felkapott, úgynevezett gyógyhatású szereket és tulajdonképpen igazuk van annyiban, hogy nem egy végigfuttatott, sokrétű kísérletsorozat eredményei. Azonban vannak olyan tapasztalati tények, amelyek mellett nem lenne szabad elmenni. Célzott klinikai és alapkutatások kellenének, mi az oka ezeknek a megmagyarázhatatlan eseteknek, hogyan hat a csepp a különböző sejtcsoportokra, vagy az immun- rendszerre? S ha valahol valamilyen hatás kimutatható, akkor abban az irányban folytatni tovább a kutatást. Egy dolog egészen biztos, a Bé- res-cseppnek nincsenek káros mellékhatásai. Sarok Zsuzsa Béres-csepp plusz Fotó: Proksza László S.O.S. rádiós segélyhívó alapítvány Nem csak a fővárosnak A tragikus villamosbalesetet követően fekete-fehéren megmutatkozott, hogy a fővárosi tűzoltóság nem rendelkezik az ilyen rendkívüli helyzetek gyors megoldását segítő műszaki berendezésekkel. Ennek hatására indult meg az S. O. S. rádiós segélyhívó alapítvány ‘jóvoltából a gyűjtés „Darut a tűzoltóknak" jelszóval. Néhánya'kban talán még visszatetszést is -keltett, hogy az első felhívások pusztán a budapesti tűzoltóság megsegítését célozták. Holott vidéken sem jobb a helyzet. A legfrissebb információnk szerint ezt az alapítványtevők is felmérték, s módosították az eredeti felhívást azzal, hogy a különböző megyékben összegyűlt pénz az adott megye eszközállományának fejlesztésére fordítható, az nem lesz koncentrálva Budapest területére. Török Béla ezredest, megyei tűzoltó parancsnokot kérdeztük: mi hiányzik a baranyai laktanyák eszközállományából. — Szigetváron nincsen vízszállító gépjárművünk, ugyanez a helyzet Siklóson, ahol a Tertkes oldala sűrű avartüzeivel pedig ugyancsak indokolna egy ilyent. Mohácson és Komlón égy- egy áramfejlesztő utánfutó hiányzik, ezek nélkül az éjszakai tűzoltás csak nagyon nehezen képzelhető el. Pécsett is hiányos a felszerelésünk: kellene egy olajbaleset-elhárító gépjármű és egy motorcsónak — ami ugyan meglepő lehet első hallásra, de az orfűi tavak 'miatt szükséges lenne. Ezek tehát azok az eszközök, amelyek nincsenek, de van egyéb, az eszközállományunkhoz kötődő gondunk is: a terepviszonyok miatt a nálunk használt IFA-gép- járművek csak 4-6 évet bírnak ki, a csere sűrűbben lenne indokolt. Hogy az alapítvány csekkszámlájára befizetett, vagy egyéb módon összegyűlt pénzt mire költi a tűzoltóság, nemcsak rajta múlik: előterjesztése felett a kuratórium mondja ki a döntő szót. Mindenesetre Baranyában is minden állami tűzoltó parancsnokság bejáratánál ott lesz egy „persely”, amelybe a lakosság a valóban közcélt szolgáló adományait bedobhatja, illetve itt kaphatnak befizetési csekket is, amit egyébként — kérésre — el is küldenek a kért címre. Az adomány összege természetesen az adóalapból leírható. A csekkszámla száma: OKHB 216-19122. A tűzoltó parancsnokságok részletesebb felvilágosítást szívesen adnak telefonon is. M. A.
