Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-13 / 43. szám

uj Dunántúli napio 1991. február 13., szerda Balett *91 Új korszak küszöbén Bemutató előtt a Pécsi Balett Nemrégiben ünnepelte a Pécsi Balett 30 éves fennállását. Az Eck Imre és Tóth Sándor nevével fémjelzett első modern ma­gyar balett-társulat a Jubileumi balettest koreográfiáival össze­gezte a 30 esztendő eredményeit, mely tulajdonképpen egy korszak lezárását is jelentette egyben. Hogy a február 15-én bemutatásra kerülő „Balett ’91" című, négy ifjú koreográfus munkájából álló műsor, egy új korszak nyitányát jelenti-e, er­ről kérdeztük Tóth Sándort, a Pécsi Balett igazgatóját. Mozart: „Egy kis éji zene”. Jelenet a darabból. Fotó: Kóródi Gábor Alkalmazkodva a munkaerőpiaci mozgásokhoz Mire futja az ambícióból? Zsolnay Vilmos nevét szeretné felvenni a pécsi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző- Mindenképpen valami új kezdődik. Most már nem az Eck meg a Tóth koreografál, hanem az újak, a tanítványok. Tulajdonképpen generációvál­tás következett be az együttes életében. Körmendy László és Hajzer Gábor, az együttes má­sodik táncos generációjából elkezdtek koreográfiákat csi­nálni, a saját, és a 3. gene­rációs táncos társak számára. Nagyon jó alkotói légkört te­remtenek ezek az átfedések, hogy pl. Hajzer ugyanakkor táncol is egy másik koreog­ráfiában. Nevezetesen László Péterében, aki az Állami Ope­raházból meghívott vendég­ként csinálta nálunk az első balettjét. Herzog István Né­metországban él, rendkívül te­hetséges koreográfus. Ez lesz az első magyarországi bemu­tatkozása. Új szerepkörben mutatkozik be, asszisztensként A két falu elvileg persze, Pécsihez tartozik. De hiába van kötőjel a névben: Pécs- Soimogy, az ottaniak csak So­mogynak 'hívják magukat. Ahogy Vasas meg Vasasnak neveztetik, sorszám nélkül. A gyakorlatilag összeépült két te­lepülésről szinte mindenki tud­ja, hogy további részekre vá­lik Vasason, a telepiékre és a falusiakra. Újabban sok itt az „idegen", ahogy mondják, egyelőre talán még olcsóbb az élet, meg aztán egy kis­kert is jár a szobákhoz, amúgy meg buszjárat visz be Pécsre, majdnem mint egy külváros­ból. Hétvégeken szinte kiüre­sedik o környék, aki megte­heti, odabenn mulat, eltölti a szabadidejét. A nagyobb diá­kok is jobban érzik magukat valahogy az ugyan füstösebb, de mégis csillogóbb 'belvárosi utcán, mint a csöndes kertek határolta családi házakban. Három művelődési intéz­mény, kulturáládásra jó épü­let van erre. A telepen az ötvenes évek szocreál stílusá­ban épített Kodály Művelődé­si \Ház, tetején egy tökélete­sen elrozsdált 'ötágú csillag­gal, odabent inkább hideggel, semmint meleggel. Pedig itt szinte mindennap van valaki, néptá n c ra, a s zta I ite n i s zk I u bba, fo tóki u bba, nyug d íjasfcl üb ba jönnék ide az emberek, vagy kártyázni, sakkozni, együtt fo­cimeccset nézni. Praktikus, Ihogy a férfiak külön múlatják az időt addig, míg a nők a Ihimzőszakkörben vannak el­foglalva. Kell az a kis sza- Ibadság . . . Egy-egy osztálynak a nagyteremben testnevelés­órát tartanak, fönn kreppa- ipirgirlandak, lenn porszagú szivacsok. Hétvégén itt ünne­pel egy-egy frissen házasodott pár. A pergő vakolaté épüle­tet Gizi néni és Jenő bácsi tartja rendben, gondoskodva és szeretettel, mindez azon­Váradi M. István is. Persze, új korszak csak akkor lesz az ő munkáikból, ha most az első bemutatkozás után minél több lehetőséget adunk nekik. Én már csak a háttérből segítek. A műsor nagyon sokszínű­nek ígérkezik. Az első balett, Körmendy László munkája a Mozart-évre való tekintettel a „Kis éji zenét", a szerző leg­népszerűbb kompozícióját ele­veníti meg. A csodálatos zene magával ragadó szárnyalása, valahogy azt az érzést kelti az emberben, hogy nem lehet vége, talán lehet ötödik tétel. A főbb szerepeket Paronai Magdolna, Sólymos Pál, Ba- ráth Ildikó és Lencsés Károly táncolják. Hajzer Gábor két pécsi ze­nészt, Szebeni Jánost és Sán­dor Pétert kérte fel a „Bilincs és ..." című balett zenéjének komponálására. Nübl Tamara ban nem változtat azon. hogy majd húsz éve volt utoljára tatarozva az intézmény. Pedig látszik, hogy itt folyik az élet. Az iskola honismereti szakkö­rének helytörténeti kiállítása igen szép, büszkék is ró. A jéghideg szobában körül­nézünk, az elismerés jogos, de amit látunk, csak része egy teljesebb anyagnak. A negyvenéves bútorokkal berendezett irodában még Le­nin képe lóg a falon. Úgy látszik tehát, ihogy nem itt van a lényeg, Lenin kissé ott­maradt, 'de kit zavar? Walter Józsefet, a ház vezetőjét, aki különben szerelő a Volánnál, nem. Talán ő is úgy gondol­ja, hogy az ér többet, ha naponta ott van a házban, dolgozik lelkesedésből, önszor­galomból, csekély tiszteletdí­jért. Lejjebb, a faluban a kocs­mához ragasztva, ott a Kos- suth-terem. A mosdók traktusa aládúcolva, a „WC-használat tilos és életveszélyes". A sö­és Lovas Pál kettőse két, kény- szerűségből egymáshoz lán­colt, ember érzelmeit, indula­tait, cselekedeteit mutatja meg, hogy minden pillanatu­kat meghatározza egymásra utaltságuk elviselhetetlensé- ge, ugyanakkor nélkülözhetet­lensége is. A paradox helyzet megoldása a szabadságban, az önálló döntés képességé­ben keresendő számukra. László Péter Mártha István különös zenéjével eleveníti meg egy poros bábúraktár homályos világát. Az új bábú érkeztével, felborul a régi rend, a közöny, a megszokás. Az új bábú változtatni akar. Nehéz csatájához igazi segítő­társra talál, akiben ezáltal új­jáéled az élet szeretetének csírája. Minden próbálkozás hiábavalónak bizonyul. Az új bábú belefárad, társa azon­tétben bujkáló eílenforradal- márnak reszketnie kell, ezt a kép állítja a falon. De megint csak nem ez a fontos, talán soha nem is ez volt. Ebben o kis teremben, ahol az asz­taliteniszhez benti cipőt kér­nek, hogy még úgy is védjék a lerobbant parkettát, folyik asszonytorna, játszik a citera- együttes, van szövöszak'kör, működik a szőlész-borász szak­csoport. Nagy esemény a bor­verseny, az azt követő vacso­ra, no, meg o bál. Olykor kiállítást íis rendeznek itt a szövők munkáiból, a megnyi­tóra Pécsről hívnak múzeumi embert. Aki mindezt összefog­ja: Kiss Sándor nyugdíjas. A terem és a kocsma há­zassága egyébként érdekes, azért is, mert ez az ivó nem akármilyen: más megyékből is idejárnak a törzsvendégek. A falusiak mindenesetre szeret­nék, ha a tavaly ősszel ala­kult Pécs-somogyi Kulturális és Környezetvédő Egyesület is se­gítene a hely és a környék ■rendbehozósában. ban tovább folytatja a harcot a reménytelenség és szolgai beletörődés ellen. Herzog István szimbolikus balettjéhez Kitáró és lean Michel Jarre zenei montázsát hívta segítségül. Kovács Zsu­zsanna és Lovas Pál szólójá­val az élet fontosabb állomá­sait mutatja be a balett. A fogantatástól a születésen ke­resztül az öntudatra ébredé­sig vezet az út, mely egyre jobban rádöbbent bennünket, hogy a valóság és az ideák világa között milyen áthidal­hatatlan szakadék, űr tátong. Az utolsó stációban az ember végül teljesen magára marad. A három felvonásos Balett '91 című előadás premierje február 15-én, pénteken este lesz hét órai kezdettel a Pé­csi Nemzeti Színházban. Z. M. Az utolsó állomás a lósze­rencsét mozgalmi ház. Vezető­je, fábián János elmondja: tervezik, hogy nevet változtat­nak Berze Nagy Jánosra, mert­hogy e néven működik itt egy népdalkor, éppen idén tíz éve. A salétromos falak között volt már néhány emlékezetes ese­mény, a ház — s egyben a dalkör — vezetője szívesen em­lékezik a három év előtti már­ciusi emlékülésre, melyen fel­ajánlást tették az akkoriban tervezett 48-as hősök emlék­művére. Azóta is szeretnék tud­ni, végül is hol a pénzük? A ház csinos, meleg, érződik raj­ta a gondoskodás. Fábián úr különben maga tapétázgatta körbe, hogy eltüntesse a ki­virágzott falakat. Egyébként itt működik már több mint negy­venöt éve az ország két sza­lonzenekarából az egyik, a Vasasi Szalonzenekar. A má­sik különben a Bergendy. (Ér­dekesség még, hogy voltakép­pen senki nem tudja, kié is ez a ház, valaha az egypárté volt, most meg . . .? Senki nem számolt el vele. Szerencsére? Mert így legalább az marad­hatott, ami volt: hely az em­berek számára. A körjárat végére értünk Fenyvesi Bélával, aki a DO- ZSO igazgatóhelyetteseként fe­lelőse e területeknek. Mégis akkor boldog, ha nem kell beleszólnia a házak munká­jába. Arról beszélgetünk még, miközben lassan magunk mö­gött hagyjuk a vasasi dom­bokat, hogy ezeken a helye­ken csak addig él a tűz, míg van egy-két megszállott em­ber, aki megmelegiti maga kö­rül a levegőt. Nem pénzért, nem állásban. Csak azért, mert meg szeretné őrizni azt, amit egyszer már fölépítettek, ami még mindig érték. Mert min­den kis veszteség újabb lépés a romlásban. Hodnik I. Negyvenhárom osztályával, közel ezerháromszáz diákjával az ország negyedik legna­gyobb kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkásképző­je Pécsett, a Rét utcában ta­lálható. A tizennégy alap­szakmát, 52 szakmacsoportot oktató iskolának a létszám szerint jóval kisebb Zrínyi Mik­lós Kereskedelmi Szakközép- iskola a közvetlen szomszédja, bejáratuk is közös. Azonban a szakmunkásképző alig el­viselhető zsúfoltságát csökken­tendő, az eddig itt tanuló osz­tályok nagyobb hányada - 14 vendéglátós és 16 kereskedel­met tanuló osztály — a Szigeti útra költözött, egy ott már évek óta halódó, majd meg­szüntetett általános iskola he­lyére. A pedagógusok és rész­ben a gyerekek is ingáznak városon belül, hiszen az igaz­gatóság, gazdasági iroda, rak­tár, tanétterem, a szakmai ka­binetek természetesen a Rét utcában vannak továbbra is, ahol most már csak néhány osztály maradt. A konfliktusokat is kerülen­dő, a tudat alá szorított álom természetesen az, hogy a kö­zelben lévő Radnóti Köz- gazdasági Szakközépiskola Pécs-Kertvárosba költözne, ahogyan azt rebesgetik ugyan­csak évek óta, akkor a köz­gazdászok helyét elfoglalhat­nák a zrinyisek, akik így egy önálló, tágas épületet nyerné­nek — és végül a Szigeti útról is visszakerülhetnének a szak­munkásképző diákjai a kiürült „szomszédvárba". Azaz, a he­lyükre zökkennének a dolgok. Mindezt azért bocsátom előre, mert hallgatva az új oktatási tervezetüket ecsetelő Herold Gyula igazgatót, arra gondo­lok mindjárt, hogy túl a bü­rokrácián, túl az értetlensé­gen vagy az ütköző érdeke­ken, ez az áldatlan állapot- a szegénység — lesz az el­ső, amely elképzeléseiknek megálljt parancsolhat. Csak­hogy ez a tervezet - derül ki az igazgató szavaiból — már rég túl van bábállapotán, a városi önkormányzat asztalán fekszik a kérelemmel együtt, hogy az iskola ünnepélyesen és hivatalosan is felvehesse Zsolnay Vilmos nevét. — Nem az elvi hozzájárulás hiányzik, hiszen programunk az 1989-ben Egerben, majd tavaly Székesfehérváron és Keszthelyen is elindított in­tegrált képzési program része. Ehhez most mi is csatlakoz­tunk, megteremtettük a sze­mélyi feltételeit, a Fellbach Marketing Bevásárlóközpont kabinetet alakít ki számunkra- beiskolázási gondjaink sincsenek. Nagy átlagban két­szeres túljelentkezéssel számo­lunk évről évre. A normatív támogatásra, a megbízható anyagi fedezetre viszont szük­ségünk van, hiszen az iskola most igen rossz feltételek közt próbálja fenntartani magát, a termek jó részében olajkály­hákkal fűtünk, folyosóink hide­gek. Tegyük hozzá, a program elindítását, amit a korábbi városi vezetés is támogatott, az is motiválta, hogy az iskola így engedélyt és azzal együtt garanciákat kaphat a szak­középiskolai szintű képzésre is. Ugyanis a régi rendeletek szerint a vállalatok által be­fizetett Szakképzési Alapból éppen a szakmunkásképzők nem részesülhettek. Az új kép­zési forma lényege azonban mégsem a paragrafusok kam­póira akasztott anyagiakban keresendő: — Három olyan osztályt in­dítunk ősztől, amely másfél éves egységes alapképzést kap — mondja az igazgató. — A számítógéppel segített felvé­teli méréseinket már eszerint dolgoztuk ki. Másfél év után szintvizsgák, számítógépes rangsor alapján a legjobbak- egy létszámterv szerint 36 diók — alkotnak egy tovább­tanulásra alkalmasnak ítélt osztályt, akik összesen ötéves képzést kaphatnak, hogy ide­genforgalmi, illetve vendéglá­tóipari szakemberként emelt szintű szakközépiskolai bizo­nyítványt szerezzenek. De ugyanezek a fiatalok közül ki­ki a negyedik év végén tett érettségi után dönthet úgy is, hogy a szakirányú egyetemre- főiskolára jelentkezik -, de úgy is, hogy munkóbo áll. Te­hát már itt, az ún. szakközép­iskolai ágazaton belül több választási lehetősége van a diáknak, de hasonlóan sok­irányú, a képességekhez és a munkaerőpiachoz alkalmazko­dó döntésre ad lehetőséget az elsősorban szakmunkásokat képző ágazat is! Itt már sza­kács, cukrász vagy felszol­gálói szakmunkás-bizonyít­vánnyal a harmadik év végén munkába állhat a tanulónk, de ha úgy dönt, akkor újabb szakmát, illetve szakmákat szerezhet a felsőfok felé nyi­tott szakközépiskolai osztály­ban. Tehát minden szinten és évfolyamban biztosítjuk az át­járhatóságot a szakmai szin­tek, felkészülési módok között, s ezzel kettős célnak is ele­get tehetünk: a diák meg­ismerve önmagát, hajlama, ké­pességei szerint módosíthat pályáján az iskolán belül, és ezzel sokkal rugalmasabban alkalmazkodhat a munkaerő- piaci mozgásokhoz is! Most már csak az a kérdés, mire futja az ambícióból o romló feltételek között? A ma­gasra emelt mérce, amelyben természetes helye lesz a né­met és a szerbhorvát nyelvi képzésnek is, milyen erőfeszí­téseket jelent a tanároknak? Hogyan foglal állást a most még kényszerűen tétova, anya­gi lehetőségeit tekintve is gúzsba kötött önkormányzat? Miért nem kapnak normatív támogatást alanyi jogon a re­gionális szerepkört ellátó is­kolák? B. R. A Kincskereső februári számából A címlapon Szecskó Tamás remek elefántjai, a hátsó borítón Vass Mihály bájos gyerek-bohóca - már a szemnek is vonzó a Kincskereső februári száma, s aki belelapoz, a kincseket sem hiába keresi Aprily Lajos, Babits Mihály, Szepesi Attila és Borisz Paszternák versei, Karinthy Frigyes, Bálint Tibor és Örkény István humoros kisprózái a ,,kezdő" és a már igényes, tájékozott gyerek (sőt felnőtt) olvasót egyoránt kielégíthetik. Február lévén, a szám hangulatát a tél határozza meg: Fekete István novellája, A két szánkó, Aprily Lajos: A február hó dalol, Cseh Károly: Hóbábuk című verse, valamint a két Paszternak-költemény az évszak különböző arcait villantják fel előttünk. A VILÁGVÉGE AZ ÚJVILÁGBAN sorozat Amerika meghódításáról beszél - ezúttal Erdődy János szavaival, melynek a Mexikót meghódító Cortez és az azték uralkodó, Montezuma találkozását beszélik el, korabeli rajzokkal illusztrálva. Janikovszky Éva—Réber László felújított Az úgy volt . . .-ja arról szól (s ez teszi napjainkban ismét aktuálissá), hogyan lehet pénz nélkül is megajándékozni szeretteinket. Mikszáth Kálmán történelmi mondája, a Királyok vára Visegrádot mutatja be. AZ ÉDES ANYANYELVŰNK rovatban a finnugor rokonnépeket fel­kutató Reguly Antalról ir Illyés Gyula. A KÖNYVEK KOZOTT Gaál Éva: Elefántföldön című rajzos űtinaplójóból közöl részletet. Kultúrházak, művelődési termek Pécs környékén Amíg van egy megszállott... bányatelepen lévő Kodály Művelődési Hátban a bányaüze- ek történetét bemutató állandó kiállítás is helyet kapott

Next

/
Oldalképek
Tartalom