Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-13 / 43. szám

1991. február 13., szerda aj Dunantüli napló 7 üepjarmu­kárrendezés Nyolcvanöt évesen is gyógyít az akkumulátorok doktora Földesi Mihály Valódi verseny? Egyre több biztosítással fog­lalkozó cég működik az or­szágban. s inkább előbb, mint utóbb, ezzel átrendeződik a hazai biztosítási piac. így a gépjárművek Casco biztosítá­sánál — nem is beszélve arról, ha bevezetik a kötelező bizto­sítást - óriási versenyre van kilátás a társaságok között. Nyilván sokan lemondják a Cascójukat, mert egyszerűen képtelenek fizetni két helyre a mind nagyobb biztosítási ösz- szegeket, így a biztosítóknak ugyancsak „kapaszkodni" kell ügyfeleikért. A Casco-biztosítási piacot jelenleg a Hungária Biztosító Részvénytársaság uralja, Bara­nyában is az „állomány" dön­tő többsége a HB kezében van. Dr. Szallián Bélát, a pé­csi kárrendezési fiók vezetőiét arról faggattam, hogy igyek­szik o cég e versenyhelyzethez alkalmazkodni? Mint megtud­tam, az állománycsökkenésre felkészültek, a legfontosabb­nak azt tartják, hogy ez minél kisebb legyen. Ennek érdeké­ben. azaz az ügyfelek kiszol­gálását bővíteni szeretnék. A mostani dijvisszafizetési rend­szer mellett korszerűsítik a Casco-biztosítást, ami azt je­lenti, hogy testre szabottabb biztosítási formák megkötésére lesz lehetőségük az ügyfelek­nek. Ami konkrétan a pécsi gép­jármű-kárrendezési fiókot ille­ti, bővítik a számítógépparkot, így gyorsíthatják a kárrende­zéseket, az autósok előbb jut­hatnak a pénzükhöz. A fiók jelenleg 12 autójavító céggel van szerződéses kapcsolatban, aminek lényege, hogy az ügy­felek egy helyen elintézhetik a kárrendezést, s megjavittathat- ják az autójukat. Ezzel a meg­oldással felesleges várakozá­soktól, futkosásoktól kímélik meg magukat, s pénzügyekkel sem kell foglalkozniok. A HB az ilyen szolgáltatást végző autójavítók számát a mosta­ninak a duplájára szeretné bővíteni. Egyébként a HB pécsi gép­járműrendezési fiókja tavaly több mint 35 000 kárüggyel foglalkozott, a legnagyobb ki­fizetés elérte a kétmillió fo­rintot. Sajnos, egyre több a gépjárműfeltörés, a baleseti okok között a sebesség nem megfelelő alkalmazása, a sza­bálytalan kanyarodás szerepel oz élen. R. N. Fehér haját barna, olajfol­tos svájcisapka fedi, öltözete: derékon övvel összefogott, olaj­fényes zakó, ugyancsak olajtól és gépzsirtól feketéllő nad­rág, gumicsizma. Merev láb­bal, jószerivel csak kapasz­kodva képes járni. „A térd- ízületeim szinte teljesen el­koptak" — mondja a 85. évé­ben járó, ám szellemileg tel­jesen friss, a sötétszárú szem­üvege alól is fiatalos, csillogó szemmel rám néző Földesi Mi­hály. Vagy ahogy csak egy­más közt emlegetik a pécsi autósok: Misi bácsi, az akku­mulátordoktor. Udvarában, műhelyeiben fe­jedelmi rendetlenségben he­vernek a kibelezett, sorakoz­nak a javításra váró vagy épp töltés alatt álló akksik, külön­féle anyagok, matuzsálemi ko- rú maró- és gyalugépek, esz­terga, körfűrész, mágneses de- -lejező brendezés ... Ez a lát­vány csak a kívülállónál« ősz- szevisszaság, ő tudja, hogy mi hol található. Sűrűn szól a kapucsengő, egymásnak adják a kilincset az autósok gyorssegélyért (tar­talék akkumulátorért), gyors­töltésért. Az öreg kérés nélkül adja a néha nem épp elis­merést nyugtázó jótanácsait: már régen utána kellett volna tölteni a cellákban a folya­dékszintet . . . Akármilyen víz nem tesz jót az akksiknak, én csakis a patikai desztillált vi­zet ajánlanám ... Jó lenne beóllíttatnia a töltőrelét . . . Nem szabad a nagy hideg­ben éjszakára, a csillaggá- rozsban álló autóban hagyni az a'kksit, felfagyhat... A kontaktus nem volt rendben, hát ne csodálkozzék, hogy nem indul a kocsi . . . Hangja kemény, határozott, de nem sértő. — Hogy lehet így, ilyen ha­nyag módon viszonyulni az akkumulátorokhoz? És ha lát­ná, sokan a méregdrága au­tójukkal is milyen trehányok! — Ezt már mérgesen mondja. Mert ő tisztességben meg­őszült fejjel sem érti, hogy másak miért nem fedezik fel, érzik és szeretik a gép lelkét. Nagyapja lakatos volt a bé­csi Siegl mozdonygyárban, ap­ja a Pécs—Mohács Vasútnál lakatoskodott, ő maga is ott kezdett, azaz folytatta o szak­máiét. Olajfoitos, megfakult dosz- sziékból veszi elő a szakado­zott, szamárfüles munkaköny­vét (melyet még 1922-ben ál­lítottak ki), a különféle szak­mák megszerzését és szaktan- folyamok elvégzését tanúsító okleveleket, igazolásokat. . .- A Pécsi Állami Fémipari Szakiskolában végeztem, és ott olyan alapokat kaptam, hogy azóta is minden érdekel a gépekkel és az elektromos­sággal kapcsolatban. Hangjá­ból kihallom az elérzókenyü-- lést. Vagy valami mást? legbüszkébb a '47-es álla­mi felsőipariskolai végbizonyít­ványára, melyet o mai pécsi Zipernovszky, azaz gépipari jogelődében kapott, s mely több mint egy tucat szakmá­ra adott képesítést. S hogy előtte és azóta is mi mindent ki nem tanult! Földesi Misi bácsi maga a kétlábon járó ipar- és techni­katörténet. Vándorlegényként a húszas évek elején egy éven át leste a kazán- és egyéb lakatos, az autószerelő, a kovács, az ak­kumulátorkészítő (és -javító), az esztergályos és sok más szakma fortélyait Ausztriában és Németországban. — Gépészeti tanulmónykat folytattam, gyűjtöttem a tudo­mányt. De ha épp nem kap­tam munkát egyik szakmám­ban sem, akikor betűírásból, számfestésből, rajzolásból, kő­faragásból tartottam fenn ma­gam - emlékezik. S mindezt igazolandó, egy vaslemezt drótkefével letisztít, fehér kré­tával mívesen rajzol betűket, és különféle díszítőelemeket, s köziben o'lyan választékoson magyarázza, mit miért éppen így kell megrajzolni, hogy azt bihetném, művészettörténeti előadáson vagyok. Javított kazánokat és minden­féle gőzgépet, készített kis­malmok fagázmotorjához ge­nerátorokat a hajdani benzin­drágulás miatt. A Felsőmalom utca 13. szám alatti műhelyében űzte a különféle szakmáit, mig be nem vitték a Pécsi Vasas Szö­vetkezetbe. Onnan sikerült ki­lépnie, technikus tanárként helyezkedett el „anyaiskolájá­ban”, a gépipariban. (Köz­ben volt elég munkája a meg­maradt műhelyében is.) Nyug­díjasként is tovább dolgozik. Utött-kopott utcai cégtábláján már csak négy szakmát rek­lámoz: autó-, akkumulátor-, kazán- és gépjavító mester. De jószerivel már csak akku­mulátorok javításával avagy készítésével foglalkozik. El ne feledjem: már nyugdíjasként, az itthoni munka mellett tíz éven ót tartotta üzemben a raktárbázis hajdani hőköz­pontjaként szolgáló három Truman-mozdonykazánt, és vagy három éve a villányi borkombinát kazánját is meg­javította. Maradt az akkumulátor . . . Mig újabb kuncsafthoz megy ki az udvarra, Rózsa nénit - akivel épp fél évszázada kö­tötte össze életét — kérdezem a családról. — Van egy mérnök lányunk és egy technikus fiunk két-'két unokával. - Sajnos, egyikük sem lép a papa szakmai örö­kébe . . . Misi bácsi annak idején megtanulta Lipcsében, hogyan kell az akkumulátorok körül viselkedni. Talán a savgőz vagy a végigdolgozott élete az Ízületeit alaposan elkop­tatta. Felgyülemlett szaktudása és tapasztalata az idővel egy­re csak gyarapszik, s úgy ér­zem, kár, hogy nincs kinek továbbiadnia. Azaz. — Az Energiafelügyelet ka­zánfűtői tanfolyamain előadó tanárként oktatom az összes típusú kazánt — mondja olyan fiatalos hévvel, mintha nem is nyolcvanötödik, hanem mond­juk a negyvenedik évében járna. Murányi László Földesi Mihály műhelyének udvarát is megtöltik az akkumulá­torok Fotó: Läufer László Szövetségi alapon tovább bomlik a Magyar Gazdasági Kamara hálózata Városi kamarák alakulnak A Magyar Gazdasági Ka­mara az elmúlt évben új rend­szerben, szövetségi alapokon kezdte meg működését. A re­gionális központok közül a dél-dunántúli volt a legfris­sebb, elsőként ezt a .szerveze­tet jegyezték be a bíróságon. Az így szerzett előkelő pozí­cióról azóta sem kellett le­mondani, a Dél-dunántúli Re­gionális Gazdasági Kamara az új elvek gyakorlati megvalósí­tásában is egyre komolyabb szerepet vállal. A négy megyét felölelő szer­vezet tevékenysége mind na­gyobb hangsúlyt kap a régió gazdasági életének irányításá­ban. Az önálló működési fel­tételek kiépítését követően ro­hamosan emelkedett a kama­rai tagok száma, a csatlako­zók között van nem egy ipari, gazdálkodói vagy vállalkozói szövetség is. Az érdeklődés nagyarányú növekedésének oka rövid idő alatt egyértel­művé vált: ez a kamara egyre kevésbé hasonlít elődjére. A szervezet által nyújtott szol­gáltatások nemcsak mennyisé­gükben, de minőségükben is javultak, a kamara tekintélyt szerzett magának a térségben. A munka fölértékelődését bi­zonyítják a mindinkább szapo­rodó, egyre több konkrét ered­ményt felmutató külföldi kap­csolatok is. Ezek közül külö­nösen az olasz, osztrák és né­met szálak érdemelnek meg­különböztetett figyelmet. A regionális kamara erre az évre vonatkozó tervei szerves folytatását jelentik a tavalyi eredményeknek. Hasonlóan nagy hangsúlyt kapnak a bél­és külföldi kapcsolatok, vásá- rök, kiállítások szervezése, a színvonalas kamarai szolgálta­tásúk biztosítása. A munka sarkalatos pontja lesz, hogy a hatékonyság érdekében az el­képzelések szerint tovább foly­tatódik az elmúlt évben meg­kezdődött decentralizációs fo­lyamat. Ugyancsak szövetségi elven a regionális szervezet felügyelete és irányítása mel­lett helyi, városi kamarák ala­kulnak. A különböző települé­seken alakuló önálló szerveze­tek közvetlenül tapasztalnák a gazdasági jelenségeket, gon­dokat, azokra gyorsan tudnak majd reagálni. Az új önkor­mányzatok fölállásával az elő­zetes tárgyalások alapján a régió több városa nyilvánította ki fogadókészségét. Az egyet­len akadályt pillanatnyilag a szükséges anyagi források hiánya jelenti. E gondon eny­híthet, ha a továbbiakban is hasonló ütemben gyarapodik a kamarai tagok száma, vala­mint, ha az illetékes helyi ön- kormányzatok is hajlandók lesznek bizonyos mértékű tá­mogatósra. K. E. A vidék fejlesztéséért Mi a Regio- Invest? Évtizedek mozdulatlansága után az utóbbi néhány év­ben végre mozdulni látszott valami a magyar vidék ér­dekében. Ide sorolható pél­dául az a tény is, hogy 1989 tavaszán - társadalmi szer­vezetként - megalakult a Magyar Vidék Társasága, amelynek hamarosan helyi csoportjai jöttek létre Békés és Pest megyében, Miskol­con, Győrben, Pécsett. Kez­detben kulturális, oktatási és jótékony célú rendezvényeket szerveztek, majd 1990 elején érdi székhellyel létrehozták a Vidékle jlesztő Szolgáltató Klt.-t, amelynek fő célja az volt, hogy az önkormányzati vezetők számára menedzser- képző kurzusokat szervezzen. 8—9 megyében volt is ilyen az elmúlt évben. A tapasztalatok azt mu­tatták, hogy a vidék fejlesz­tése érdekében szükség van egy olyan, nyereségérdekeit üzleti vállalkozásra, amely tőkét mozgósít vidékre; ki- sebb-nagyobb körzetek szá­mára fejlesztési terveket, megvalósíthatósági tanulmá­nyokat készít, menedzseli a programok végrehajtását, be­fektetési tanácsokat ad, partnert közvetít, miként ez a világ sok országában tör­ténik. Ezzel a céllal hozta létre tavaly augusztusban 24 ala­pító - csaknem 29 millió fo­rintos alaptőkével - a Regio- Invest Részvénytársaságot. Az alapítók fele önkormányzat: Csongrád és Somogy megye, illetve települések (akkor még) tanácsai; a másik felét tudományos kutatóintézetek alkotják, köztük az MTA Re­gionális Kutató Központja (Pécs), a Várostervező Inté­zet, a Közlekedéstudományi Intézet és néhány magán- személy. Az önkormányzatok nem éppen a gazdagságukról hí­resek - ezért azt kérdeztem Veres Lajostól, az rt. elnök­vezérigazgatójától, vajon kit tekintenek-tekinthetnek üzleti partnerüknek: az önkormány­zatokat, vagy inkább a (ma­gán) vállalkozókat?- Elsősorban a település, a térség gazdáinak tekintjük az önkormányzatokat, és kül­ső partnerként, szakértőként kívánunk nekik segíteni — mondja Veres Lajos. A Regio-lnvest tevékenysé­gének egy része ilymódon hiánypótló szolgáltatás, ilyen pl. a szervezeti-működési sza­bályzat elkészítése 70 tele­pülés önkormányzata számá­ra; ilyen volt a polgármes­terek számára rendezett de­cemberi konferencia, amelyre osztrák előadókat is meghív­tak; ilyen lesz majd a nem­sokára megjelenő havi kiad­ványuk, a Regio-lnform. A mindössze 9 állandó alkalmazottal, de népes szak­értői gárdával dolgozó rt. vállalkozik vagyonértékelésre és -megosztásra is (például szétváló települések eseté­ben), vagyonegyesítési, va- gyonfelmérési feladatokra (ebben a megyei vagyon­átadó bizottságoknak is hasznos partnere lehet). A Somogy megyei Nagyberki vezetőinek kérésére a múlt év végén öt település ön- kormányzati vagyonát mérték fel.- Az önkormányzat fontos partner a számunkra - mondja Veres Lajos. — Ami­kor kialakul a vállalkozás lő iránya (mondjuk az idegen- forgalom), a kapcsolódó, pl. infrastrukturális fejlesztések szükségességét is feltárjuk, esetleg több település össze­fogására teszünk javaslatot. Csongrád város önkor­mányzata például megbízta a Regio-lnvestet, hogy szak­értőként működjék közre a város egy részének idegen- forgalmi hasznosításában, amely szerinte egy német vállalkozó részvételével ha­marosan 1,5 milliárd forintos fejlesztés indul meg (nem­zetközi kemping, üdülőbok­rok, kikötő, stb.). Vannak azonban ennél na­gyobb, a kutatóintézetek szá­mára izgalmasabb feladatok is. Ilyenek például a regio­nális fejlesztési koncepciók, projektek, mint amilyeneket most készítenek a Délnyugat- Dunántúl, vagy , Cserehát vagy a Tokaj-Zemplén tér­ség, illetve a Tolna megyei Mezőföld számára. Támogatott céljaik közé tartozik a mikrorégiók, tele­pülésegyüttesek összefogása is. Legutóbb például a sár­melléki, volt szovjet katonai repülőtér hasznosítása, illet­ve a gazda jogán történő beleszólás érdekében fogott össze 32 település, létrehoz­va a Kis-balatoni Település- szövetséget. Ez jó példa ar­ra, hogyan léphet fel egy- egy település — ha önma­gában kicsiny, másokkal ösz- szefogva - egy jó cél érde­kében. Végül a Regio-lnvest kö­vetkező nagy terve, hogy — induláskor kizárólag hazai tőkével — létrehozzák saját szakosított pénzintézetüket, a Magánvállalkozók Regionális Bankját (Privátbank), amely- lyel a vidéki vállalkozók dol­gát igyekeznek megkönnyíte­ni. A későbbiekben az alap­tőke növelésére részvényeket bocsátanának ki, amelyek tulajdonosaiként külföldieket is szívesen látnának. Közvet­len kapcsolatot kívánnak te­remteni különféle külföldi alapokkal, devizahiteleket is nyújtanának a vállalkozók­nak. A végső cél egy — ru­galmas és minőségi szolgál­tatást nyújtó - országos bankhálózat kiépítése. Sóvári G. Meghívó Sumonyba Sumony építészetileg gyö­nyörű szép, késő barokk stí­lusú temploma az utóbbi évek­ben külső és belső állagá­ban egyaránt meglehetősen tönkrement. A kicsinyke egy­házközség hívei a pécsi püs­pökséggel karöltve szeretnék felújítani romos templomukat. Mayer Mihály megyéspüspök úr felettébb dicséretesnek tart­ja az elhatározást, éppen ezért február 17-én, vasárnap vízi - tációt tesz a község templo­mában, ahol a de. 11 órai misét ő celebrálja. A mise keretében szól a sumonyiak- hoz a templom helyreállításá­nak lehetőségeiről. Szeretnénk, ha ezen a va­sárnapon minden Sumonyban lakó és a községből elszár­mazott család jelen lenne a misén és ki-ki anyagi lehető­ségeihez mérten önkéntes fel­ajánlást tenne a templom restaurálására. A sumonyi egyházközség és Varga László plébános

Next

/
Oldalképek
Tartalom