Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-31 / 30. szám

*

ai DunemoB nnpiö

1991. január 31., csütörtök

Lesz orvosi rendelés Borbálatelepen

Február elején nyit a női átmeneti szállás és népkonyha

Amíg nem látják a változtatásra törekvést, addig nem ihisznek a borbálatelepiek. Sem abban, hogy nem börtönviselt, alkoholista, munkakerülőket helyeznek el a Bittner Alajos u. 80-ban, sem abban, hogy az ő gondjaikat, sérelmeiket is figyelembe veszi a pécsi önkormányzat.

Az itt lakók hosszú idő óta cseppenként telő keserű pohara csordult ki arra a hírre, miszerint az egykori óvoda s orvosi rendelő épületében a hajléktalan nők átmeneti szállását akarják létrehozni. A szándék előzménye röviden: a jelenlegi. Gomba utcai épület tulajdonjoga nem egyértelmű. Hajléktalan nők, férfiak, esetenként gyerekek laknak itt együtt, ami hosszú távon különböző okok miatt tarthatatlan.

Ezen a helyzeten akart változtatni az önkormányzat, megpályázva a Népjóléti Minisztérium átmeneti szállásra és ingyenkonyhára elkülönített alapját. ígéretet kaptak a pénzre, azzal a feltétellel, hogy a város pedig épülettel segít rendezni a problémát. Egy hét határidő alatt két olyan épületet találtak, amely üres, a tulajdonjoga is tisztázott, és meg is felel azoknak a funkcióknak, amelyekre szánják. A Bittner Alajos utca 80. szám alatt átmeneti női szállást, az Engels utca 2-es számú épületben pedig népkonyhát akarnak kialakítani.

Az átmeneti női szállást kötött házirenddel, szociális munkások állandó felügyelete mellett és munkahely- keresés kötelezettségével akarják indítani. Sokszor szóba került ez a téma a szociális és foglalkoztatási bizottság ülésein, s a bizottsági tagok többsége és a működtető TÁMASZ Alapítvány két dolgot tartott megengedhetetlennek: azt, hogy ne segítsenek azoknak, akik valamilyen ok miatt fedél és munka nélkül vannak, s azt, hogy a szállás lakói bármilyen módon terhére legyenek a környék lakóinak.

Az itt élők tiltakoznak a szállás ellen. Elsősorban azért, mert nem hisznek abban, hogy gondmentes lesz a szálló és a közelben lakók élete. Másodsorban azért, mert ebben az épületben egykor óvoda és orvosi rendelő volt, s különösen az utóbbira most is szükségük lenne. A tiltakozók egy része hajlik a kompromisszumra: ha garantálják a rendet, s ha visszahozzák az orvosi rendelést, ám legyen itt átmeneti szállás! Legutóbbi információink szerint lesz rendelés. A három egységből álló épület azon részében, ahol egykor pártiroda volt. Az épület kettős funkciójához szükséges átalakítás megkezdődött, s február elején megnyitják a 1 szállást.

Tiltakoznak a Dobó István utca és környékének lakói is.

Ök a népkonyha ellen. Legalább addig, amíg az Engels utca 2. - eredetileg

ide tervezték a népkonyhát* átalakítása elkészül,, az ön- ; kormányzat ugyanis a Dobó István utcában akar népkonyhát nyitni. Az utca 86- 88-90. számú ház alsó szintjén volt korábban a szénbányák nyomdája. A helyiséget a bányo a közelmúltban visszaadta az önkormányzatnak. A környék lakóinak egy része az időseknek szeretett volna itt egy i állandó közösségi találkozó- helyet. A jelenlegi elképzelések szerint átmenetileg ; lenne itt a népkonyha, a í végleges funkciót pedig t megbeszélnék. Csakhogy itt ! is hasonló a helyzet, mint a ! Bittner Alajos utca környé- j kén: az itt élők nehezen í hisznek az ígéretben. Ók is ji attól tartanak, hogy ez a j környék „leírt" terület, amely S most abban is kifejezésre • jut, hogy két ilyen szociális : intézmény kap itt helyet. Jól- \ lehet, pont ez az a város- | rész, ahol egyes becslések j szerint a legtöbb különböző | támogatásra szoruló él. So- j kan viszont azt várják és re- S mélik, hogy a még saját Iá- | bukón megállni tudók érdé- " keit is figyelembe veszi az í önkormányzat és értük is | történik valami. Többek kö- zött erről is lehet véleményt | cserélni, február 6-án, dél- i után 4 órakor a Dobó Ist- l ván utca 86-88-90. sz. épü- Ü letben, ahol közéleti teadél- t után lesz, s ahova várják a i, terület egyesületeinek, szer- j vezeteinek képviselőit.

T. É.

*

A héten, kedden este találkoztak a borbálatelepiek az önkormányzat és a ! TÁMASZ Alapítvány képviselőivel. Többségük továbbra .■ is tiltakozik az átmeneti j szállás létrehozása ellen. A : heti egyszeri orvosi rendelést kevésnek tartiák. Kérik, hoqy az önkormányzat te- ; kintse át: mi módon lehet- i; ne az egykori óvodájukat ! megnyitni.

A pécsi munkaerőpiac évzáró—évnyitó mérlege

Feloldhatatlan feszültségek

Pécs munkaerőpiacának helyzete is világosan mutatja: egyetlen város — legyen az Magyarországon a legnagyobbak közül való — sem tud külön világ lenni a mindenütt érvényesülő negatív tendenciák sodrában. A baranyai megyeszékhelyen is jobbára csak azt tudták kitalálni a különböző cégek gazdasági bajaik orvoslására, amit másutt: a dolgozói létszám csökkentését, ráadásul rendszerint a termelés visszafogásával kombinálva. Ebből következően minden olyan mutató, amely valamicske pozitivumot jelez, mértékében logyóban van, minden, ami az állapotok romlására utal, folyamatosan növekszik. A legszemléletesebb példa erre az az adat, hogy Pécsett egy munkaviszonyban nem álló áliást íeresőre már csak 0,45 mun-, kahely jut. Jellemző a folyamat gyorsulására, hogy ez az arányszám tavaly novemberben „még" 0,64 volt.

♦

A viszonyszámok önmagukban nem alkalmasak a gond súlyát, méreteit érzékeltetni, hiszen azt is jelenthetnék például, hogy 100 állást keresőre jut 45 munka'hely. Pedig hol vagyunk már ettől! A Baranya Megyei -Foglalkoztatási Központ Pécsi Körzeti Központja december végére a városban jelentkező munkaerő- kinálatot 1936 főben regisztrálta. Összehasonlításként tavaly novemberben ez a szám még 1700, 1989 decemberében pedig 396 volt. A munkanélküli-segélyesek száma is folyamatosan növekszik: az év végére 1020 volt. Novemberben csak 835, tavaly előtt decemberben pedig 237 fő. Ugyanakkor tartósan csökkenő tendenciát mutat a betöltetlen munkahelyek mutatója: jelenleg 629 állást kínálnak a pécsi cégek, foglalkoztatók, novemberben ez a szám még 900 volt.

Mint a fenti adatokból is kitűnik, a munkahelyet keresők és a munkanélküliek száma nem esik egybe. A munkaerő-kínálatot jelentő 1936 főből 1406 nem állt munka- viszonyban a múlt év végén, közülük 1020-an jogosultak munkanélküli-segélyre, és 386- on ezt nem kaphatják meg. A munkanélküli-segélyesek számárba itt beleértendő az az 58 személy is, akik egy évnyi munka nélküli-segély folyósítása után sem találtak munkát, s már munka nélküli-járadékban részesülnek. Érdekes, hogy a munkahelyet keresők tömegében növekszik a munkaviszonyban állók részaránya: a novemberi 23 százalékról deEgy állást keresőre

már fél munkahely sem jut

cemberre 27,4 százalékra. Ök azok, akik a jelenlegi állásuknál stabilabbnak látszót keresnek. Persze, hogy mi a stabil állás manapság, azt nagyon néhéz előre kikalkulálni. Tavaly a baranyai munkáltatók 1616 felmondást jelentettek be a megyei foglalkoztatási központnak, s ezek közül 145 áthúzódik az idei évre. A . bejelentést" azért szükséges hangsúlyozni, mert az előbb említett adat aligha teljes. Sok munkáltató nem tesz eleget a. bejelentési kötelezettségeknek, másrészt ebben az 1616 felmondásban nem foglaltatnak

annyiban változott az 1989 végén regisztrálthoz képest, hogy 1 százalékkal nőtt benne a szakmunkások, 4 százalékkal a segédmunkások és két százalékkal a szellemi foglalkozásúak aránya, viszont 7 százalékkal csökkent a betanított munkásoké. A szellemi foglalkozások körében jelentősen növekszik az állás nélküli vezetők, irányítók aránya és száma: a novemberi 11 százalékot jelentő 47 főről 15,6 százalékot jelentő 68 főre.

A munkanélküliek körében a legtöbben az életkor szerint a 31 és 40 év közötti korosztálymi foglalkozásúa knak. Csilléseket és vájárokat keres például a Mecseki Szénbányák, lakatosokat az Épgép, hegesztőket a Mezőgép, városi autóbusz-vezetőket a Pannon Volán, varrónőket a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet, szabókat a Centrum textilfeldolgozója, ácsokat o TÁÉV.

♦

A munkaerőpiac azonban nemcsak abban ellentmondásos, hogy fl szakképzettség tekintetében a legkisebb szinkronban sincs a munkaerő-kínálat és a -kereslet, s hogy

Ügyfélfogadás a pécsi munkaközvetítő irodában

Fotó: Proksza László

benne azok az esetek, amelyekben a dolgozó egzisztenciális helyzete vállalati hatáskörben - korkedvezményes ny ug d í ja zta tá ssa I, végk ie I ég I téssel — „megoldódott". Már eddig is nagyon sok számot szerepeltettünk, így most csak sommásan és példálózva említjük azoknak a cégeknek a nevét, amelyeknél legalább 30 dolgozónak mondtak fel az elmúlt évben: Bázis, Möbiusz, Kesztyű- , és Bőrdíszműipari Szövetkezet, EPFU, MÉH, Tü- zép.

♦

Az állás nélküliek 31 százaléka szakmunkás, 18 százaléka betanított munkás, 20 százaléka segédmunkás és 31 százaléka szellemi foglalkozású. Ez a tavaly év végi adat

hoz tartoznak. Egy hónap alatt 60-ról 65 százalékra növekedett a lérliak részaránya. A munkanélküliek 34 százalékának legalább lél év óta nincs állása, s hónapról hónapra növekszik azok száma, akik egy év után sem tudtak elhelyezkedni. Októberben 45- en, novemberben 54-en, decemberben 58-an voltak ilyenek. A munkanélküli-segélyben részesülők döntő többsége fizikai munkás. '

Érdemes a betöltetlen álláshelyek számának alakulására is pillantanunk. Novemberben 865 állást kínáltak, decemberben 629-et. Szakmunkások iránt van inkább kereslet: az összes álláskínálatból 440 ilyen végzettségűeknek szól, 136 betanított munkásoknak, 14 segédmunkásoknak és 39 szelleaz átképzési tanfolyamok résztvevői számára sincs jövőre vonatkozó foglalkoztatási garancia. Az állástalanok képzettségi szintjéhez képest is rendkívüliek a feszültségek az állástalanok és munkahelyi igények között: bár ez is kétharmadára romlott, de még egy szakmunkásra egy be nem töltött munkahely jut, egy betanított munkásra már csak 0,55, egy segédmunkásra 0,05, egy szellemi foglalkozásúra 0,09. Feloldhatatlannak látszó feszültségek ezek, mint ahogy rövidebb távon a területi feszültség is az: a munkaerő- kínálat 64 százalékát a nem pécsi lakos állástalanok jelentik, ugyanakkor a felkínált munkahelyek 75 százaléka a megyeszékhelyen van.

D. I.

I

ngyen tejet ihatunk, ho a tejtermelők beváltják Ígéretüket. A tömegdemonstrációt bejelentő szervezők több tízezer liter tejet osztanak szét, petíciót nyújtanak át a kormány képviselőinek, ha a december közepén közzétett tízpontos javaslatukat nem fogadják el. A termelőknek csekély a reményük követeléseik méltányos kezelésére, hiszen velük együtt pénzhiányban szenved az ország. A parlament a tavalyi 50 mil- liórddal szemben mindössze 29 milliárd forintot szavazott meg a mezőgazdaság támogatására. Az összezsugorított keretért viszont egyre többen állnak sorba.

Mindezek baljós előjelei egy eljövendő „felvonulásnak”. Ám az okok jóval régebbiek, és a mélyben gyökereznek. Az alapvető ellentmondás a tejtermelők szakmai buzgalma és o társadalom általános elszegényedése között kereshető. Húsz esztendeje még csak 2500 liter tejet fejtek évente átlagosan egy tehéntől, a múlt évben pedig mór 5400 litert. A tehenek száma ugyan csökkent, de az évi tejtermelés 2,5 milliárd liter körül állandósult.

Miközben o gazdák szorgoskodtak, a tejivók egyre szegényedtek, s csökkentették vásárlásaikat. Három éve 200 liter volt az egy főre jutó fogyasztás, a múlt évben már csak 150 liter. A tavalyi vásárlás pedig 500 millió literrel volt kevesebb az 1987. évinél. Persze manapság sem szeretik kevesebben a tejet, hanem annak az ára emelkedett a duplájára; így a lakosság kénytelen volt lemondani o tejről és tejtermékekről.

Mindezek természetes következménye a túltermelés, a készletek növekedése. Egyes megyékben különösen szemet szúró a többlet, esetenként 50 százalékkal is nagyobb a szükségesnél a termelés. A tejipari vállalatok sem feldolgozókapacitással. sem pénzzel nem győzik követni a túltermelés ütemét, így hónapokkal elmarad a fizetés a felTej a csatornában?

vásárláshoz képest; ami viszont a gazdákat hozza lehetetlen helyzetbe.

Innen nézve akár jogos is lehetne a tejtermelők felvonulása, hiszen ők csupán a megélhetésükért tiltakoznak az őket ért hátrányok után. Csakhogy a Parlament előtt demonstráció a politika kelléktárába tartozik, a bajok gyökere viszont o gazdaságban keresendő. Ésszerűbb, távlatilag hatékonyabb megoldás lehetne, ha a bajok orvoslására ott keresnék a módszereket, ahol azok keletkeztek. Ez persze nemcsak a termelőkre vonatkozik, hiszen a konfliktusok kezeléséhez a szemben álló felek kölcsönös útkeresésére lenne szükség.

Gazdasági természetű megoldás volna a túltermelés levezetésének az export fokozása. Ez a mostani európai piacokon szinte lehetetlen. Keleten lenne kereslet, de a fizetőképesség korlátozott, nyugaton viszont a protekcionizmus miatt veszteséges a tejtermékek exportja. Marad tehát a korlátozott felvevőképességű magyar piac, amelyhez csak a termelés fékezésével lehet igazodni.

A gazdák hajlandók is ön- korlátozásra, de legfeljebb 10 százalékos mértékig; ám a tejipari szakemberek szerint legalább 20-25 százalékos visszafogásra volna szükség. Szinte szakadéknyi a különbség a szemben álló felek között, s mindkét tábor igyekezett saját állásait megtartani. A Magyar Agrárkamara például már fél évvel ezelőtt közvetített az érdekeltek - a tejtermelők és a kormány - között. Hosszú hónapokig merev maradt a hatalom, csupán a legutóbbi hetekben tapasztalható enyhülés a kormányzati magatartásban.

Miben látszik a megoldást kereső hajlam? Januártól a pénzügy nem szankcionálja a tehénállomány csökkentését, vagyis nem kell visszafizetniük

a termelőknek a korábban kapott állami támogatást. Hosszú és kemény viták következménye, hogy a tej és tejtermékek exportjának támogatása 30 százalékról 35- re nőtt. A tejátvétel finanszírozására az ipar 2 milliárd forint preferált kamatozású hitelt kap az intervenciós alapból. Jó hír a fogyasztóknak; várhatóan hamarosan intézkednek arról is, hogy a termelők árkedvezményei a kereskedelemben, így a fogyasztói árakban is érvényesülnek. A gazdák önkorlátozó hajlandóságát méltányolja a pénzügyi kormányzat, s készséget mutat az abból fakadó veszteség részbeni finanszírozására. Az eddig felhalmozódott készletek levezetését szolgálhatja a közeljövőben meghirdetendő intervenciós pályázat.

E rövid felsorolásból is kitűnik, hogy a tejcsata adok- kapok alapon dúlt, s közeledett a megegyezés felé. A

nyugvópontig azonban még további összeütközések várhatók. Tarthatatlan ugyanis o piocgazdaságtól idegen maximált ár, helyette a -. Nyugat- Euróoában általánosan alkalmazott védőárat volna célszerű bevezetni. A maximált ár ugyanis az erős kínálati pozícióban semmit nem szabályoz, hiszen még az inflációs költségeket sem lehet érvényesíteni az árakban. A tartós egyensúlynak viszont feltétele a termelőt orientáló védőár, hiszen a tejtermelésben 4—5 éves biológiai ciklussal kell számolni. Ebből következik az is, hogy az átmeneti túltermelést intervencióval célszerű csak levezetni.

A végső cél semmiképpen nem lehet az „egyszer fent, egyszer lent" típusú ingadozás, hiszen ez a termelőt, a feldolgozót és a fcgycsztót egyaránt sújtja. Ami pedig mindenkinek rossz, a sztrájk és a hatalmi fenyegetés az kerülendő. Nem kisebb a leckéjük a szarvasmarhatenyésztőknek, s a velük szemben álló kormánynak sem.

V. Farkas József