Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-26 / 25. szám

1991. január 26., szombat uj Dunäntüii napló 9 Fáradtság Egy fél emberről álmodott az éjjel. Egy fél ember a Ka­mu alatt. Nem, nem is fél; egy darab, fej, nyak, váll, egy kar. . . A forradalom leverése után rejtette oda tizenhárom évesen. Most előkerült. Szo­borszerű. Samott és salak. A külváros egyik öreg há­zában ült. Kint esett. A pad­láson edények, mert beázott a tető, de nem érdekelte. Az ablakon ót ragyás falat látott, és kis darab, háromszögletű szürke eget. önkéntes rabsá­gának idejét töltötte. Kávét ivott. Elnézte, hogy a szemköz­ti háztető peremvonalával mi­lyen rigorózusan párhuzamos a villámhárító vasrúdia, és (ez­zel ellentétben) ablaka előtt (az egyöntetűen szürke égre rajzolódva) milyen snasszul fi­tyeg a két tévéantenna-zsinór, és azt is rögtön megjegyezte . magában, hogy ez a „snassz” szó is milyen snassz. Erre gondolt: fegyenctelepek, klini­kák lakói vagyunk mindnyájan; néhányon bezárva, néhányon (ideiglenesen) szabadlábra he­lyezve vagy/és cjyógyultnak minősítve. ölt q nyirkos falak között, előtte - egy kis asztalkán - a kávés csésze mellett újsá­gok, tele ólombetűs politiká­val. Ezeket olvasta. Mellébe­szélés, mellébeszélés. Folyik az aqvzsibbasztás. Politika, POLI­TIKA... A kormány lakáspoli­tikája, kultúrpolitika (a ka­tasztrofális kulturálatlansáp mellett), életszínvonalpolitika (a tökéletes szinvonaltalansáq mellett), külpolitika, belpoliti­ka, politikai élet, politikai pá­lyák (bukások, rehabilitációk), politikai felfoqás, politikai tu­datosság, politikai döntések, politikai bűntettek, politikai perek, politikai foglyok, polito­lógia, politológusok . . . Pedig ott, a temetésen: Is­ten - valóban - szeretettel, megbocsátással nézett le erre a szerencsétlen kis országra; a levegő is mintha frissebb lett volna, és a Nap is olyan szomorkósan-fényesen nézett ki az érchomályú felhők mögül; néha — enyhén, szelíden — megeredt az eső: mintha sír­nának — kissé — az angya­lok. ..; néha enyhe szél tá­madt: borzolta a fák lombja­it, az emberek haját, mTntha — valóban - ott járna a szentlélek köztük: a holtak és az elevenek között. . . És mégis! Iszonyat. ISZO­NYAT! Hogy ez történt, hogy igy történt. . . Az események felülmúltak minden képzeletet: abszurditásban, borzalomban. Ha: Bosch, lonescu, Örkény, Beckett, Kafka összefogott vol­na: ők közösen, együtt sem tudták volna EZT kitalálni... És még mindig! és mindig megteheti az egyik embercso­port, hogy a másik embercso­port tagjoit börtönbe ' csukja, megkinozza, meggyilkolja, csu­pán azért, mert azok máskent gondolkodnak. . . Ügy érezte, srétcsattan a feje. Homlokán erősen lükte­tett egy ér. Felpattant. Menni! Elmenni, kimenni; mindegy hova, mindegy merre, csak ki: a fák, a madarak közé. . . És ahogy kitépett a házból, néhány száz méterre egy jer­két látott. Egyetlen kicsi bá­rányt a tisztáson. Szinte meg­torpant. Eszébe jutott ama bá­rány: szelídségében, törékeny­ségében uralkodó; a bárány, aki nem fél, a bárány, kit megöltek, a bárány, aki végigkocog az üveg­tengeren/ és trónra száll. (Pilinszky) Csak állt, fejét kissé megemelve. A sétáló továbbment, de mintha súlyosabbá vált vol­na. . . Léptei lelassultak, fejét lehajtotta: a vízsikálta köve­ket, agyagos foltokat nézte. A táj: mintha guassal festették ■volna. Tisztán elkülönültek a színek: az ég acélszürkéje, a horizont vakító cinkfehérje, a fű krómoxid tüzese, benne a bárány titánja és a fák cgyirányba sodródó elfeketülő lombjai. . . De pem bánta, hogy elindult. Gyönyörködtette ez a komor szépség, a viharra készülődő lázas természet, és fejében, mintha oldódott volna a feszültség. Ott lépkedett a hajladozó, borzolódó fák és ibokrok között, néha rácsodál­kozott egy-egy mészfehér kő sárból előbukkanó arcára, az­tán megérkezett a völgybe. A hályogzöld völgybe tom­pa dübörgéssel begurult a küklopsz szürkehályogos szem­golyója. Szikkadt fájú spinéte­ken játszottak a nyugdíjas spionok. önnön tüskéikkel nyú- vasztották a vén hangszerek poros húrjait. A spinétek ol­dalán pergett a fekete festék. Versenyt vonyítottak velük a láncrafűzött kutyák. A spionok vénasszonyarcába, ráncos, pa­pírvékony bőrükre pókhálók raqadtak. Nem kellett a múl­ton rágódniuk, mert spinétez­tek, a spinétek őrjítő hangja vinnyogásra késztette a kutyá­kat, de a spionok nem hallot­ták o kutyák vinnyogását a spinétek vinnyogásától. Ez volt a metódus. Igy jött létre a koncert. És látszólag rend és béke volt, és virult a művé­szet. De az orra sétáló hal­lotta a kutyákat is meg o spinéteket is, meg az ég mor­gását is. És bár nem tudta, hogy feminin arcú spionok nyúvasztják a szikkadt spiné­teket a pókhálós szobákban, és a spinétek hangjai viny- nyogtatják a láncrofüzött ku­tyákat: végigfutott hátán a hideg. Az amúgy fülledt, raga­csos nyárban. És megint hám­ban érezte magát. Holott épp azért indult útnak, hogy kilép­jen a hómból: a házból, ahol önkéntes rabságának idejét töltötte. De gz infernális kon­cert megbénította. Hallotta, hogy a hangászok nem értői sem a hanqszereknek sem a kutyáknak. Semmi bizonyosat ■nem tudott, csak azt érez- t e, hogy valami nincs rend­jén. Iqy ballagott tovább az apostolok lován, de egyre bongyolajórásúbb lett ez a ló; verejtékezett és hányingere támadt, kontúrjaikat vesztet­ték a tárgyak, és lóba alatt hullámzott az út. Állapotához hozzájárult a szemerkélő eső­től nyálkás, rossz párákat ki­lehelő föld, a temető mellett rohadó viráqhalmok, a spionok álszent kertjeiben álló, agyon- vegvszerezett gyümölcsfák, és a föld alatt rohadó hullák szúrós szaga. Arccal a sárba bukott. Nem is bukott; csak úay belecsúszott az agyagsór- ga sárba. # Csernák Árpád _ Hanglemezt igy elő A Pécsi Ne­velők Háza Kamarakórusának minap ide­érkezett, csillogó kompakt- lemezét hallgatom és elgon­dolkodom. Azon, hogy a mai, vállalkozásokon alapuló gazda­sági életben akadt egy Neveu nevű francia testvérpár (Louis üzletember, Bemard hangmérnök), aki kifizetődő­nek tartotta, hogy 1986 nya­rán négy napra megállítsa a Franciaországon ót éppen Spanyolországba, utazó 'kama­rakórust, és a francia kórus­mozgalom egyik központjaként ismert Saint Léger templomá­ban megfeszített munkával, Ti'Hal Aurél vezényletével 19 Bárdos-művet rögzítsen. Bizonyára az előző évben készült Kodály CD-lemez nem­zetközi sikere buzdította a BNL céget újabb lemez elké­szítésére. THlai Aurél választá­sa nem lehetett kétséges: az akkor még élő, de már nagy­beteg Bárdos Lajoshoz fordult, aki elküldte valamennyi kó­rusművének kottáját, Tülaira bízva a váloaatást. A lemezre került 19 korusmú címét ol­vasva érzékelem: Tillai igye­kezett úgy válogatni, hogy az a bárdosi életmű egészét tük­rözze. Magával ragadó erővel csendül fel a nyitószám: a Patkóéknál, Bárdos egyik leg­többet énekelt, legrégebben repertoáron tartott népdalfel­dolgozása, melyet még sze­mélyes irányításával tanultak meg, akár a lendületes Spár­tai gyermek vagy a Távoli álom címűeket. A zongora- kíséret Bernáth László alkal- mazkodóan művészi képessé­gét dicséri (neve sajnálatos módon lemaradt a borítóról). Talán megismételhetetlen tö­kéletességgel szóla l nak meg a lemezen a nagy költők vers­megzenésítései (szövegükkel francia és angol nyelven is megismerkedhet a lemezek külhoni vásárolója). Különös melegség árad a ■kórus számára komponált Mandulafa (Janus Pannonius- Weöres Sándor szöveggel) tolmácsolásából. A Tanár Úr által utolsó üzenetként kül­dött instrukciók, tempójelzések tették még hitelesebbé a Tűz- szivárvány, az Ave maria Stella előadását. Ez utóbbi mű, valamint a Karácsonyi bölcső­dal és a Libera me Bárdos gazdag egyházzenei termésé­ből ad Ízelítőt, a megvalósi­BÁRDOS. tás pedig bizonyítéka annak, bogy a kórus — korábban nem egyszer elmarasztalton — en­nek a stílusnak is avatott is­merőié. Nem róható fel Tilloi Aurélnak, hogy néhány hozzá közel álló művet (Elmúlt a tél, Hajnali dal) is elvezényelt, örömmel ismerkedtem meg a komarakórus-repertoárját tovább gazdagító, e lemez fel­vételére megtanult müvet, mint pl. Zengd az Egekben-ülőt, Az Ur érkezése, Tábortűznél. Sajnálom, hogy a 63'15"-nyi időtartamú lemezre már nem fért ró a Szeged felől, a Láng és fény stb. De a lemezen megszólaló művekről leírható, hogy a velük való különböző idejű kapcsolat ellenére is eqységesen érett, elmélyült, átélt tolmácsolás örvendezői, tanúi lehetünk. E lemezt hall­gatva szinte magától értető­dőnek tartom a szólamok ki­egyenlítettségét, a forték és pianók fegyelmezett, mégis hi­hetetlenül könnyed megformá­lását, a versenyek izagalmá- ban néha megingó, de most kristályosán pontos és tiszta intonációt. Jó ez a lemez arra is, hogy bemutassa, megőrizze: ezt tudta a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa 1986 nyarán. Valljuk be: a jövőre nézve ez igen magas mérce! De a leg­utóbbi koncert színvonala megnyugtatott. Azt sokan hallhattuk. Bárcsak a Bárdos CD-lemez hazai terjesztését is sikerülne megoldani. Hogy idehaza is meghallgassák azok, akik tudnak tenni a kó­rus zavartalan jövőjéért. Dr. Nádor Tamás MECSEK. Megjeleot a Mecsek Kórus első, portréértékű önálló le­mezé és egy új Szélkiáltó opusz. Mindkettőnek több szempontból is örülhetünk. A magyarországi lemez­monopólium megszűnésével egyre gyakrabban találkozunk olyan kiadásokkal, amelyek nem a nemzetközi hanglemez- piacot célozzák, hanem egy- cgy (nem budapesti) művé­szeti műhely reprezentánsai, ugyanakkor informativ jelle­gükön túl szélesítik a lemez­választék spektrumát, esetleg csak egy-két társadalmi réte­get céloznak meg. Minél sok­színűbb a kinálat (előadók és műfajok tekintetében egyaránt érvényes ez), annál kisebb az esély arra, hogy valami érté­kes, fontos (egy régió számá­ra különösen), kimaradjon eb­ből a kínálatból. A Pannonton-lemezek eddi­gi választéka minden itt fel­sorolt esetben példaértékű, nagyon is értékes erőfeszíté­seket tükröz. Nem véletlenül említettem erőfeszítést. Ma, amikor minden tevékenység (sajnos) rosszul értelmezett társadalmi elvárásból üzleti alapot keres magának, nem lehet könnyű egy-egy hang­lemez kiadásának anyagi fel­tételeit megteremteni. A Mecsek Kórus lemezborí­tóján felsoroltatik a megjele­nést anyagilag támogatók név­sora, amely bizonyítja egy­részt, hogy milyen sok gazda­sági közösség, vállalat, sőt egyes emberek számára is ér­tékes beruházást jelent a mű­vészetet támogatni, másrészt a kórus tagjain keresztül szerte­ágazó kapcsolatrendszerét, vagyis azt, hogy a nagymúltú énekkar ma is egyike azon együtteseknek, amelyek a szó nemes értelmében amatőrök, sokrétű tevékenységük kiegé­szítéséül le'kesen és örömmel é'tetik közösségüket. Nem is akármilyen színvonalon. Ki­egyenlített hanqzás, tiszta in­tonáció és legfckéDpen a ze­nélés spontán öröme érződik a lemezen szereplő valameny- nv' produkción. A válogatás már önmagában jellemző: a kórus képességeinek körén belül marad, nem akar kulön- leqesséqekkel hivalkodni, sa­lát művészi életük igényes tü- körkéoe. SZÉLKIÁLTÓ. A Szél­kiáltó eqyüttes kedvelőinek népes tábora feltehetően örömmel veszi kézbe a Szélkiáltó da­lok címmel megjelent új nagy­lemezt. Húsz új dőlt tartalmaz, amely a Magyar Televízió ha­sonló cimű műsorában válha­tott közismertté. A már ismert szélkiáltó-stílusból nem kilép­ve, sok-sok kis ötlettel gazda­gítva a felhangzó számokat, elsősorban vidám muzsikát hallgathatunk. Ha a tv-soro- zat dokumentációjának tekin­tem a kiadást, minden rend­ben is van. Ha azonban önálló produkciónak, akkor kissé egysíkúnak tűnik a szer­kesztés, sok a hasonló ka­rakterű, tartalmú versmegze- nésités és ezt a változatos hangszerelési ötletek sem tud­ják kellően színesíteni. Belső értékén túl ezért is hat üdí­tően Fenyvesi Béla Berták és Uliencron verseire irt műve, továbbá mindazon lirai fo­gantatásé dalok, ahol az együttes kitünően él egysze­rűen polifon vokális lehetősé­geivel. A közreműködő buda­pesti „Hunyadi János" Álta­lános Iskola kórusa kedves színfoltja a megszólaló zenék­nek. Kiresi László Makay Ida Hamu, márvány (Pilinszky emlékének) Hajnalok vonulása o vak Nap sebhelyarca nélküled tart az űrbe, a végső virradatba. Ahol az Isten hallgat, s a holtak napja fölkel. Téged bazalttömb éj föd. A süllyedt ezredekkel fekszel mozdíthatatlan a csönd Escoriálján. Halott, Te, halhatatlan. Hamu vagy. Hamu. - S márvány. Jövőnk a múltunk A limesen épzeletébresztö tény, hogy a kétezer évvel ezelőtt épült római utak egy része a mai Magyarország területén is szinte használható állapotban van. Ráléphetünk ezekre az utakra és járhatunk rajtuk, mint a hajdan erre járók 18—20 évszázaddal ez­előtt. Kétezeréves utak és járhatók . . . alig pár évesék és szinte járhatatlanok ... — kúszik elő a gonosz asszociá­ció. Visy Zsolt A római limes Magyarországon című könyve megdöbbentő légifelvételeket tartalmaz, amelyeken jól ki­vehetők ezek a hajdani utak, amint a limes vonalát követve kanyarognak egyik erődtől a másikig, útkereszteződéseket alkotva mai utakkal, egykori őrtornyokat, villákat és egyéb településeket érintve. A szerző kifejezetten a római provincia, Pannónia határvonalát, lime­sét ismerteti. Ez a vonal a Duna mentén húzódott, így a folyó természetes védvonalat alkotott a limes mentén. A határ-út Kölked alatt lép be Magyarország területére és Lugion (Dunaszekcső), Inter- cisán (Dunaújváros), Aquin­cumion (Budapest), Brigetion (Szőny), Ad Flexumon (Ma­gyaróvár) át halad a hajdani nyugat-európai provinciák egy­kori határvonala felé - egé­szen Hamburgig. Először az időszámítás előtt 35—33-ban jöttek római csa­patok a mai Magyarország azon területeire, amelyeketké- sőbb Pannóniának neveztek. Ez a rész Tiberius, majd Clau­dius uralkodása alatt vált pro­vinciává. Később kezdett ki­épülni a limes, a limes-úttal, az őrtornyokkal és erődökkel egyetemben. A folyamat Hadrianus császár uralkodása alatt teljesedett ki. Marcus Aurelius filozófus- császár hadjáratokat« vezetett ezen a területen. Lugion (Du­naszekcső) földbe került élet- nagyságú mellszobra ,az el­múlt évtizedek pannoniai ré­gészeti szenzációja volt. (Meg­találásáról annak idején e so­rok írója tudósított a Dunán­túli Naplóban és a Magyar- országban.) A műalkotás a hazai római kori leletek egyik legjelentősebbike — nem pro­vinciális színvonalú. Septimus Severus császár hatalomra jutása előtt Felső- Pannonia helytartója volt. Ké­sőbb végigjárta a limest, meg­látogatta annak erődítmé­nyeit és gazdagon honorálta párthívei szolgálatait. Diocletianus 293-ban ugyan­csak a limesen járt és Lugio- ban két edictumot (uralkodói, államfői rendelet) is kibocsá­tott. I. Vo lenti nianus császár a barbárok elleni hadjáratok irányítására 375-bén Pannó­niába utazott és Brigetióban (Szőny) halt meg. Fiát, II. Va- lentinianust vagy ugyanitt, vagy Aquincunban kiáltották ki a pannoniai seregek az im- périum császárává. Mint látjuk, országunk terü­lete az európai történések szerves színtere volt a római birodalom idején is — akár­csak ^korábban vagy későbben. A római kultúrát — köz- megegyezésen — az európai­ság, az európai identitástudat mindeddig egyik legerőtelje­sebb egységesítő tényezője­ként tartjuk számon. Magá­ban is bonyolult jelenség, amit tovább árnyal közvetítő, ugyan­akkor megalapozó szerepe. Közvetít a ciivlizáció legko­rábbi szakaszai, előzményei felől, másrészt megalapozza azt az - ideológiai és morá­lis alapokon nyugvó — későbbi fejlődést, szellemi egységesü­lést, amit kereszténységnek, keresztény európai kultúrának neverünk. A római jog révén ma is mindennapos a hatása a közgondolkodásra. Hazánk területe igy — im­már a magyarok ideérkezése előtt - a legszűkebb értelem­ben vett európai terület volt. integrált terület, európai in- tegrációjú kultúrával, ’ amelyet nem bontott meg a népván­dorlás zűrzavarosnak tartott korszaka sem. A honfoglalás­kor ideérkező magyarság Ist­ván király révén ágyazódott ebbe a kibontakozó római-ke­resztény kultúrába és ezeréves királyságot képezve vált a szó szoros értelmében európaivá. Amikor a jövőnknek Európát jelöljük meg, akkor azt is mondhatjuk: jövőnk a múl­tunk . . . Magyarország lehet még egv európai provincia . . . Tegyük hozzá, ha sejteni, ne­tán ismerni is szeretnénk a jövőt, akkor mindenekelőtt a múltat kell (lehetőleg szeretet­és kegyeletteljesen) tanulmá­nyoznunk. Mindazt, ami sajá­tunk volt eleve és mindazt, a'mi később akarva-akaratlan vált a sajátunkká. A szép 'könyv a szerző nem titkolt szándékával megegye­zően arra is inspirál bennün­ket, hogy akár magunk is megkeressük a limes egy-egy jellemző szakaszát, bejárva a területet, élményszerüen is megismerkedjünk a római múlt ezen - számunkra nem kis je­lentőségű - emlékeivel. H iszen a limesen vagyunk ■ma is . . . Hogy melyi­ken? Alighanem még mindig a rómain. Bebesi Károly \ * A Szélkiáltó, a Mecsek Kórus és a Nevelők Háza kórusának lemeze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom