Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-03 / 211. szám
1990. november 3., szombat aj Dunántúli napló 9 Szalay Lajos képei alá Műveivel is lassan végleg hazatér Magyarország, de talán a világ egyik legnagyobb rajzművésze; a Genezis tragikusan szép, felemelő folyamát a vonalak folyamával is tovább író művész. Mert művészete a vonalak bölcseleté, s az életút során bölcsességgé érő 'tapasztalat pedig a vonalaké, a rajzé, a rajz varázsáé. Az expresszió, az önkifejezés nullpontja de egyúttal paradox teljessége a papír fehérlő négyzete, hogy azután egyszeresek benépesüljön Szalay Lajos hőkölő, büszke lovaival, nőkkel, férfiakkal, szerelmespárokkal és bikákkal, a görög-római mitológia az európai kultúrkörben ismerős toposzaival. A harmincas évek közepén induló képzőművész-nemzedék egyik kivételes rajztudású tehetsége a főiskolai évek után Franciaországban tanul, később Argentínában majd az Egyesült Államokban él, tanár, egyetemek professzora, de amikor csak könyvet illusztrál, mintha a lehetetlent kísértené. A lehetetlent a könnyedségbe rejtett erővel, a táncba induló vonalak mágiájával, o Szalay Lajos: Szerelmespár felületek végtelent sejdítő nyugalmával vagy lüktető csomósodási pontjaival - a klasszikus mérték és mértékletesség törvényei szerint. A kifejezésmód lehet expressziv, építkezhet archaikus-mitologikus jelképekből — a vonalak Szalay Lajos által képviselt, néhány szereplőt felvonultató költészete, a lélek magatartása akkor is klasszikus, sokak szemében talán már ómó- dian életközpontú és életigenlő. Pécsett, a Martin Ferenc Múzeumban kiállított nagyon s:ép rajzok — Szalay Lajostól nemzedékek tanulhattak — főként az utóbbi évtizedekből és közeli évek terméséből adnak válogatást, hogy a bölcsesség mellett derűt is sugározzon, a családi meghittséget megtörő szerelmi 'háromszögben iróniát, a szerelmespár összekapaszkodásában az egymásrautaltság drámáját, az elöregedett tékozló fiú morc magányában a kiüresedés tragédiáját. Sorsunkat, jövőnket, a kacér Európát lovakra szálló, szigorú tekintetű kardos angyalok őrzik. B. R. Várnay Dea Őszi hangon ,, . j I Ilyenkor ősszel gyakran álmodom veled, mikor szökni készül a fény az elnyúló éjszakába, ■ s a fákról aláhull R egy tenyérnyi halál. Kelle Sándor rajza- .................... „- —nrr~rrr-■ fM.———— Ri nyai László A szomszéd országban jól éltünk, volt egy hatszobás villánk nagy kerttel. De a háború után áttelepítettek bennünket — magyarokat. Egy ideig a rokonoknál, ismerősöknél laktunk Pesten. (Akkor is úgy, hogy egyik helyen anyám, a másikon én.) Amikor már mindenki megjött a menekülésből, nem volt Ihol laknunk: a Ligetben sétáltunk két napig. Ajánlgattak nekünk lakást, de még kilogásolgottuk, hogy keleti fekvésű. (Tudja, mit jelent abból a jólétből kijönni!) Egyszeresük ezt olvastuk az újságban: NE CSINÁLJON GONDOT A LAKÁSBÓL, FORDULJON BIZALOMMAL IFJÚ SZAKÁCSHOZ! Ifjú Szakács 46 áprilisában ezer forintért lakáskiutalást szerzett nekünk. A pénzt a vállalatomtól kaptam kölcsön, hogy majd a nővérem küldi külföldről. De december lett, mire küldte, s egy izraelita átváltotta forintra. Addig a vállalat irtó balhét csapott, s decemberben már csak 22 forint bért kaptam, mert vonták le. Mikor a pénz megvolt, odacsaptam az igazgató asztalára. — A lakásban egy gyógyszerész lakik a nejével — mondta ifjú Szakács —, társbérlet, és van egy cselédszoba, amelyben a volt horthysta tiszt egykori cselédje lakik a férjével, de egy hónap múlva leköltöznek Szegedre, mert a férfi ott kapott állást. Hosszú folyosó vezetett a nagy, világos szobába — amely ki volt utalva nekünk —, lichthofro néző, sötét volt a fürdőszoba; s én nem vettem észre, mikor megnéztem a lakást, hogy ebből még egy ajtó nyílik két szobába, amelyben egy részeges szenesember lakik az ugyancsak részeges feleségével és sógorával (aki aztán májzsugorban meg is halt). Bútorokat egy ismerőstől szereztünk, akinek fel kellett számolnia és átadnia a házát. Főorvos barátunk és Hulnágel Pisti stráfkocsival húzták át a bútorokat, végigröhögtük az utat. A szenestróger baltával várt minket, hogy UGYAN BE NEM KÖLTÖZÜNK, MERT EZ A SZOBA KI VAN UTALVA A MÁSIK SÓGORÁNAK!- Mutassa a kiutalást — kértem én. — Hót aztat ő nem tudja, de holnap, hétfőn már a kezében lesz. Megnyúlt az álla, amikor megmutattam neki a miénket. (A tanácsot' egy- csöppet se zavarta, hogy kétszer utalták ki. (Mindenesetre ifjú Szakács másnap intézkedett, hogy a szenesember sógorának a kiutalását visszavonják.)) Aztán hasonló volt a kapcsolat köztünk továbbra is, főleg a villanyszámla-fizetéskor tört ki mindig a ’balhé. A volt cselédről kiderült, hogy a lérje nem' térje, aztán jött egy másik, egy harmadik. De a nő előzőleg összeszűrte a levet a szenesemberrel is, s egyszer jön hozzám az egyik „férj":- A Julis le akar ugrani! Én lel a padlásra: már éppen az erkély korlátán állt. Megfogom a haját: — Jössz le mindjárt! — Igen, nagyságos asszony! Megpofoztam, adtam neki egy pohár rumot, attól mindjárt elmúlt az öngyilkossági szándéka. A szerelmi háromszögekben, sőt négy-, ötszögekben aztán nem lehetett kiismerni magát az embernek! A gyógyszerész meg bortól részegen aludt éjjelenként, amikor a felesége morfiumért bolyongott. Átjárt hozzám is, hogy hivassam ki a mentőket, mert vesegörcse van. A környék. -Orvosai ismerték már, nem jöttek ki hozzá. A férje patikájába be nem tehette a lábát! Ezért azt csinálta, hogy lefeküdt az utcára, a járókelők mentőt hívtak: pór óra múlva vidáman jött ki a kórházból, biztos bemesélte nekik, hogy a nagy fájdalmára csak a morfium használ. Lázálmai voltak, ezeket valóságnak képzelte: Jézus Krisztus lehajolt a keresztről, s homlokon csókolta. Egy lopott ezüstkanalat mutogatott, hogy 120 volt belőle néki hajdanán. Villából, kanálból, tányérból ’is 120 volt neki és 150 tojásból csinált róntottát a vendégeknek. (De azt el kell ismerni, hogy tisztán főzött, annak ellenére, hogy topis volt. A közös konyhánkban láthattam, milyen akkurátuson pucolja a zöldséget.) Később üres, pecsétes vényeket. lopott és recepteket hamisított. Majd lopott — börtönbe került —, később koldult. A szenesember felesége és a Juliska aztán „levitriolozta egymást". Lúg követ öntöttek egymásra, szerencsére nem a szemükbe. Mikor férjhez mentem és Óbudán kaptunk lakást, eladtuk ezt a szobát 5000 Ft-ért Juliskának. Ö most is ott lakik, a „férjeivel” és a szenesem herékkel együttélésben. Á kezdet ............................................................ iiiiiwiiiiiiKii im iWi'nyiiiimwiTMiMin mm m nimm......... Er délyi koncertek verőfényben és havazásban JCZ 'ek apó nagy kapuja nyitva áll, / S aki arra jár, a a házra is rátalál" hirdeti a versike gyermeknek—felnőttnek egyaránt: szívesen látott vendég vagy Benedek Elek házában, Kisbaconban — Erdélyországban. A mindenki által szeretett mesemondó Apó régóta nincs már közöttünk, de életműve, a tisztaság és a hűség szelleme beragyogja a házat; a nyelv pedig ott él továbbra is a világnak mintegy 800 híres egyéniséget adó Háromszék falvaibán, városaiban. A minap hazatért Komlói Pedagógus Kamarakórus életre szóló ajándékként kapta a vendéglátó sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium szervezőitől Erdővidák tájait: Nagyajtát, Kriza János emlékével, a katonacsaládok tükörírásos mennyezetcímereit Köpecen, a 14 nemzedék fafaragó tapasztalatait megőrző Sütő Bélával való találkozást Vargyason (itthon, a sátorhelyi kopjafák között is láthatjuk nap—hold—csillag—tulipán-mintás művét!) Megcsodálhattuk a szebbnél szebb székelv kapukat, énekelhettünk a vár- és erődtemplomokban, felüdülhettünk a környék borvíz-forrásainál. A gyorsan változó őszben megcsodálhattuk az erdők különleges színeit, de tanúi lehettünk az első hónak is! A „népek országútién" haladva tudtuk: jártak erre a mongol, az orosz hadak, de Bem és Petőfi is. Híres személyiségek nagyszerű leszármazottjai kalauzoltak bennünket, s íov tőlük — a Székely Nemzeti Múzeum iqazgatóiátc1, aztán egy Kriza János-leszár- mazott tanéi kollégától és Benedek Elek rokonától - tanultuk újro a történelmet, a néprajzot. Köszönet ezért! S mit adhattunk cserébe a kivételesen szép hétvégéért vendéglátóinknak? Néhány koncertet. A szentgyörgyi református Vártemplomban, ahol majd' négyszázan éreztük át az öregek sorsát Kodály és Weöres művészété nyomán, és ugyanennyien énekeltük a hangverseny befejezéseként a Székely Himnuszt. Szerepeltünk a csángó népzenei esten: itt találkozhattunk a nyelvüket minden megpróbáltatás ellenére megőrző moldvai dalosokkal is. Felléptünk Kezdivásárhelyen, ahol műsorunkat Kodály orgo- nakíséretes 114. genfi zsoltárával zártuk. S végül: bücsúkoncert a nagyhírű kollégium mai diákjainak, akik büszkén említik: valaha megfordult itt Jókai, Mikszáth. Móricz és Németh László is. A február óta megszaporodó kétnyelvű feliratok pedig reménnyel töltöttek el bennünket: ahogyan a nehéz időkben megőrződött a csodálatos értékeket rejtő iskolai könyvtár, úgy marad meg o sokat szenvedett magyarság, Apáczai Csere János, Gábor Áron és Dózsa György népe — a jövő számára is. . . dr. Szabó Szabolcs Közös hangverseny O któber 26-án este, a pécsi Pius-templomban közös hangversenyt adott a grazi Ursulinnen Gimnázium leánykara Sr. Maria-Regina Kaser vezényletével és a pécsi Testvérvárosok Téri Általános Iskola ének-zene tagozatos kórusa Tillai Aurélné iiánvításával. A nem kevés áldozat árán megtartott est a hallgatóságnak és a résztvevőknek még sokáig emlékezetes marad. Mindkét kórus zömmel egyházi kórusmuzsikából adott ízelítőt. A vendéglátó pécsiek egyebek között Händel, C. Franck, Kodály, Szo- kolay műveiből válogattak. Energikus, tiszta, kifejező előadásmód jellemezte föllépésüket. Az idei grazi vendégszereplés óta a kórus jelentős egyházzenei repertoárral rendelkezik. A gyerekek előtt egy új zenei világ bontakozott ki. Munkájukat átiratokkal, orgonakísérettel segíti Gyöngyösi Isván, az iskola másik énektanára is. Az osztrák együttesben a tíz-tizennyolc éves gimnazista lányok rendkívül kulturált, érett, árnyalt hangzást mutattak. Elsősorban osztrák-német szerzek (Bach, Händel, Schubert, Mendelssohn) darabjait énekelték, de elhangzott néhány spirituálé is a karnagy, Sr. Maria-Regina Kaser átiratában. A koncert végén a két kórus remek előadásában hallottuk Saint-Söens: Tollite hostias című művét, amely megérdemelten aratott elismerést. Törteiy Zsuzsa Kincsőrzők n 'evezhetjük segélykiáltásnak is azt a felhívást, amellyel ’ ' a Magyar Táncművészek Szövetsége keretein belül megalakult Magyar Néptáncszövetség fordult a néptáncosokhoz, oktatókhoz, népzenészekhez, együttesekhez és a különböző szervezetekhez. Amellett, hogy szeretnék: szövetségük jól működőn országos méretűvé és jelentőségűvé váljon, úgy látják, hogy mozgalmuk végveszélybe került. A szorító gondok abból is erednek, hogy sok olyan intézmény, szervezet szűnik meg, mely az elmúlt időszakban még támogatást tudott adni a néptáncosoknak. Az új helyzetben egységes fellépésre van szükség, hogy továbbélhessen az együttesekben felhalmozott szellemi erő és kincs. Több, mint hiba lenne, ha az Európa- szerte is elismert, és „magyariskola"-ként számon tartott nép- táncművészet pillanatnyi érdekek, rövid távú célok elérése miatt elveszítene még megmaradt hídfőállásait is. A szövetség a felhíváshoz való csatlakozástól azt reméli, hogy érték- és érdekvédelmi munkája hatékonyabb lehet. Ezzel a céllal hívják majd össze országos közgyűlésüket is, de ahhoz, hogy nagyobb nyomatékot adjanak jogos kívánságaiknak, szükségük van minden barátjuk támogatására.
