Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-14 / 222. szám

1990. november 14., szerda aj Dunántúli napló 7 latot« P», .• , ^g#$p£* * DPec$-ie«Oi' Üzemi ?%* *&$ ss \ ■ *ÉáíT®«4tf [Cser* ut •Nagyk <s -N i* xk •; Főmérnökség űwhip ; ';-\í .-.'•'-■•í :£»»w fc&WÄfc»! *t*i**m ' <&&$ Kor ' .O , paHérd’ Sx£<kif>«$y immsH ,A?myomimié o fiy G&tffiSS? !A »&?* &«e*M«" £ü*í» ^ísjSsííf pogány '. 4 SOÖ mm Szőkéd^ &,$$*. \ ||Ssss;í ; &*&&# .«(eSitíS -v .jSiaSánta ,s !íWí* *•**»•»>* Húszmillióért Űj utak Pécs környékén Az elmúlt hetekben három kis út készült el Pécs környé­kén, amelyek meglévő utakat kötnek össze. A pécs—görcsöny—harkányi, valamint az 58-as út között (eddig nem volt kelet—nyugat irányú összeköttetés. Most Száké és Szilvás között a földút nyomvonalán szilárd burkolatú utat építettek (1) és így lehetővé vált, hogy Görcsönyböl Száláéi tára Pécs érintése nélkül jó minőségű aszfaltozott úton mehessenek át a járművezetők. Ugyancsak átadták a forgalomnak a kö- kényi összekötőút két szaka­szát. Az egyik a pécs-pellér­di utat köti össze Péterpusz.- tánál (2), a másik a kökényi utat köti össze az 58-as úttal (3). Az építési költségek elérték a 20 millió forintot. Ezt az összeget minisztériumi támo­gatásból, valamint a taná­csok, termelőszövetkezetek hozzájárulásából teremtették elő. Az új útszakaszok jelen­tősége, hogy a Szigetvár irá­nyából érkező közúti forga­lom Pécs érintése nélkül ha­ladhat tovább az 58-as út fe­lé, így lényegesen csökkenhet a város átmenő forgalma, és a járművezetők jelentős kerü­lőtől kímélik meg magukat. Mi van a fólia alatt? Előrecsomagolt gyanúim Október idő­járása A meteorológiai ősz első hó­napjában az idén nem volt igaza a régi népi bölcseletnek, mely szerint: „Simon napja (okt. 26.) kemény hideggel jár Júdásnak kemény talpára." — hisz még ezen a napon is 10 °C-ot mutattak a hőmérők. Kü­lönösen magas hőmérsékleteket mértünk a hónap első felében, 13-án például 25,4 °C-ot mu­tattak a hőmérők. Igaz, hogy megérkeztek az első fagyos napok is, és 23-án mértük a leghidegebbet, — 2 °C-ot. Ez a fagy kissé korán jött, ha figyelembe vesszük, hogy átlagban november 5-én szokott megérkezni Pécsre. Per­sze vannak ettől eltérések is, így például 1930-ban október 4-én fagyott először, és azóta is ez a legkorábbi időpont ezen a vidéken. Ez év októberében a hőmér­sékleti átlag 11,8 °C volt és ez 1 °C-kal meghaladta a sok éves átlagot. A lehullott csapadék mennyi­sége 30,9 mm, ez is jócskán elmarad a 70 mm-es sok éves átlagtól, tovább növelve az éves vízhiányt a talajban. Az idei évben lehullott 370 mm meglehetősen kevés, az éves átlagot figyelembe véve hiány­zik közel 330 mm, nagyon valószínűtlen, hogy ez a meny- nyiség év végéig megérkezzen. Statisztikáink szerint az első hó noveber 20. körül szokott leesni, de a legkorábbi idő­pont 1922-ben október 12. nap­ja volt. 1990 októberében a nap az átlagnál 40 órával töb­bet sütött térségünkre. A hó napban öt ködös nap volt, a szél sebessége kétszer érte el a viharos fokozatot. Dragovácz Márk A gyanút szeretném hang- súlyozni: nem tudom igazol­ni, hogy a csomagolóanyagot annak a terméknek az árán kell megfizetnie a fogyasztó­nak, ami terméket a hab- tálcára, fólai alá csomagol­tak. Továbbá igen nehéznek tűnik annak az ellentmondás­nak o feloldása, hogy tudni­illik az előrecsamagolás higi­énikus, esztétikus, kereskedői elvárás a termék „adjusztálá­sa”, ugyanakkor a vevő ne:m mindig tudja, hogy mi van a fólia alatt? Pontosabban: hogy a látható része és a tálca által takart alja azonos mi nőség ű-e. Scheller Ferenc, a pécsi Lila ABC vezetője élénken til­takozik: — Az előrecsomagolt áruk címkéjén minden szükséges információ rajta van: fajtája, mikor csomagolták, mi a sza­vatossági ideje, a tiszta sú­lya, ára. — Csakhogy nem tudom: a hús takart részéből mennyi a használhatatlan zsír, mó- csing... — Ha a vevőnek kételye van, a raktárban .minden to­vábbi nélkül ellenőrizlhetjük a csomag tartalmát. Egyébként minden egyes csomagnak „gazdája van" a bolti dolgo­zók között — tudom, ki csi­nálta —, s ha minőségi kifo­gás van, felel érte. A Lila ABC-ben egyébként nagyjából 300 féle árut tesz­nek habtá Icára, fólia alá, nejlonzacskóba. Egy-egy héten 7—10 000 tálcát használnak fel. Félreértésekre adhat okot: az előrecsomagolt árun a - például — húsért fizetendő összeg szerepel, a csomagoló­anyagé nem, ezt a pénztár­nál — ott fel kell tüntetni — külön hozzáadják. Egy köze­pes méretű - mintegy fél de­kagromimos — tálca ára, ha a vásárolt termék meghalad­ja az egy kilót, 3 forint 40 fillér. Van persze drágább is. Ami ugyancsak a vevők bizonytalanságérzetét erősíthe­ti: jóllelhet az eladótérben van egy ellenőrző mérleg, s ott elvileg mindenki megnéz­heti, mit fizettettek meg vele a pénztárnál, ez azortban nem pontos. Erre mondja Scheffer Ferenc: a raktárban a kompu­teres árazógépük a grammo­kat is méri, ezen pontosan lehet ellenőrizni: sertéscomb óráért vette-e meg a vásárló a habtálcát. A „Lilában" büszkék arra, hogy a nyitás óta tartó „elő- recsomagolási gyakarlatuk”- kal szemben szinte nem is volt reklamáció. Nekem van­nak ellenkező tapasztalataim, s igazat adok annak a vevő­nek is, aki — amikor otthon kibontva a csomagot, meglát­ta, hogy a bús eddig nem látott része egyharmadban eldobható — visszament a boltba, s így érvelt: — Ha én elteszek a gondo­lák kötött egy három forintos csokoládét a zsebembe, az eladók elkapnák, jegyzőköny­vet vesznek fel, feljelentenek, lopással vádolnak, botrány. . . Igazuk van. De én nem va­gyok-e meglopva, ha eldugott minőségi hibás terméket sóz­nak rám? Felvesznek-e jegy­zőkönyvet? Elfogadják-e: meg­loptak engem? Botrányosnak minősitik-e? Jó kérdések. Mészáros Attila Önkormányzati mentöprogram kezdődik? Légből kapott ajánlat az Aerocaritastól Tíz Mercedes és Citroen, meg két helikopter Magánemberként Pécsett járt a közelmúltban az Aero- caritas elnöke. Ha már itt volt, körbenézett a 400-ágyas klinika környékén: le tudna-e szállni itt egy mentőhelikop­ter? Bár ebben a végszót a légügyesek mondanák ki, le­hetségesnek tartja a leszálló- pálya kialakítását. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a város helikopteres betegszál­lításról tárgyal, sietünk leszö­gezni, hogy erről szó sincs. Az viszont tény, hallottuk Kozenkay Jenőtől, az Aeroca- ritás elnökétől, hogy két hé­ten belül levélben keresnék meg 165 városi önkormányza­tot, érdeklődve, hogy akar­nak-e sürgősségi közúti és légi mentőszolgálatot? Németország egykori NSZK területén 36 helikopter dolgo­zott, ma az egész országban 50. Az egyesítés után egyik legelső dolguk volt, hogy a hajdani NDK területén is megszervezzék a légi mentést. A világ fejlett országaiban már megválaszolták azt a kér­dést, hogy szükség van-e mentőhelikpterekre? A döntés­hez elég volt a statisztika, miszerint azoknak a baleseti sérülteknek 80 %-a, akikhez 30 perc alatt érkezik a segít­ség, maradandó károsodást szenved, s 20%-kuk gyógyul nyom nélkül. Ha 8 percen be­lül, akkor fordított az arány. Ilyen adatokkal érvelve igyekszik az Aerocaritas rá­hangolni az embereket a sür­gősségi mentőszolgálatra. A két évvel ezelőtt nulláról in­dult szervezet március végé­től hivatalosan jegyzett ala­pítványi mentőszolgálat lett és a béreltek helyett áttértek a saját jármű- és eszközhasz­nálatra. Hat hónap alatt 744 sérültet, beteget láttak el, közülük 429 traumatológiai, 143 belgyógyászati eset volt. A helyszínre érkezésük átla­gos ideje 7,45 perc. Tíz Mer­cedes és Citroen rohamkocsi­juk, két — a Szovjetuniótól ajándékba kapott — helikop­terük van. Ezek várhatóan januártól Szolnok, illetve Mis­kolc térségében kezdenek dol­gozni. Az Aerocaritas adomá­nyokból született, s ma is ebből él. A gyógyszertári gömbperselyekből ma is na­ponta 40-12 000 forint érke­zik a központi csekkszámlájuk­ra, de ez a rendszer módosul — hallottuk az elnöktől.- Az ÖTP-vel a közeljövő­ben írunk alá egy megállapo­dást, melynek értelmében a városokban nyitunk számlát, így folyamatosan figyelemmel kísérhető az adományok ösz- szege. Ezt a pénzt lehetne visszaforgatni a sürgősségi - akár rohamkocsis, akár heli­kopteres-mentőszolgálat létre­hozására, működtetésére. A külföldi tapasztalatok alapján mi is kidolgoztunk egy euró­pai hazaszállító kártyacsalá­dot, amelyek vételára 1000, 1950 és 6000 forint, ami leír­ható az adóalapból és ame­lyek ára szintén ott maradna, lahol megvették őket, a 100 forintos pártolótagsági kártyák bevételével együtt. Mivel az Aerocaritas eddig is támogatásokból létezett és ezután is főként erre számít, megkérdeztük az elnököt: nem gondalja-e; hogy az ön- kormányzatok, a vállalatok, üzemek, az emberek egyre kevésbé tudnak adni? Pénzügyi konfliktusok Vagyonjogi viták az új önkormányzati rendszerben Megoldatlan bérproblémák Mivel minden hatalmi am­bíciót elsősorban a pénz mozgat, ezért az új hatalom a helyi önkormányzatokban is először kasszát csinál. Ahogy a kormánypártok egyes képviselői megjegyez­ték a liberális ellenzék hely- hatósági választási győzelme után: „Maijd meglátjátok, hogy üres kamrát találtok a városoknál, mint ahogy mi is egy kifosztott államkasszát vettünk ót.” Márpedig üres kamrának bolond a gazdasz- szonya - ahogy a népi böl­csesség mondja. A városok vezetőinek sürgősen vagyon­leltárt kell készíttetniük. „üres a kamara, mégis tizenkét tál ételt parancsol" - ez a már elfeledett népi szólás a jellemző néhány újonnan megválasztott pol­gármesterre. Első lépésként ugyanis a saját költségve­téssel nem rendelkező volt társközségek is magas tisz­te le tdíjat, sőt fizetést sza­vaznak meg az újonnan megválasztott polgármester­nek, természetesen a közös tanácsi költségvetés kontójá­ra. Ezt az összeget azonban nem tudja fedezni a volt elöljárói tiszteletdíj, így az évközi megtakarítás, a több­letbevétel (vagyis az az ősz- szeg, ami a szétváló társ­községek elszámolásakor pénzmaradványként szóba jöhet) lehet a forrása a többlet bérkifizetésnek. Első probléma: osztozko­dás a közös költségvetésen. A helyi önkormányzat ugyan­is „tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel ön­állóan gazdálkodik, az ön­ként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok el- lásátáról egységes költség­vetéséből gondoskodik" — ahogy azt a helyi önkor­mányzatokról szóló törvény mór az 1. §-ában leszögezi. 1990-re azonban még a kö­zös községi tanácsok rendel­keznék egységes költségve­téssel, melyben csupán az esetleges fejlesztések és fel­újítások „bonthatók meg" társközségenként. Ki lehet ugyan számítani az 1989. évi L. törvény alapján, hogy az egyes községeknek mennyi járna, de mint ahogy a ha­lászléből sem lehet vissza­varázsolni a fickándozó pon­tyot, úgy az 1990. évi költ­ségvetés készítését sem le­het élőiről kezdeni. Mi az, amit lehet? Megegyezni. Megegyezni. Ez az a kulcszó, amit nem győznek hangoztatni a minisztériumok önkormányzati szakemberei, amikor a törvény által nem rendezett problémákkal ta­lálja szembe magát a gya­korlati szakember. Mert mi a helyzet jelenleg a volt társközségi pölgármesteri fi­zetéssel? A volt társközség mg még nem önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, és nem rendelkezik bérgazdálkodási joggal sem. Ezért a közös szakigazgatási szerv engedélye nélkül gya­korlatilag egy fillér bért sem fizethetne ki. Ez hát az a nagy önkormányzati önálló­ság? - kérdezik az újonnan megválasztott polgármeste­rek. Pedig valójában ez a jogi helyzet. A volt társköz­ség képviselőtestületének jo- qában áll akár ötvenkét ezer forintos fizetést is megálla­pítania a polgármesterénék, ugyandkkor a volt székhely- községben a közös szakigaz­gatási szervnek meg kell ta- qadnia az Ilyen fedezetlen kötelezettségvállalás ellen­jegyzését, így lehetetlenné téve az összeg kifizetését. A megoldás a közös költ­ségvetés megosztása lehet. De kinek a feladata az elő­irányzatok községek szerinti „szétválogatása"? Semmikép­pen sem a megyéké vagy valamilyen megyei hivatalé. (Attól függetlenül, hogy az egyik újdonsült polgármester ordítva követelte a megyei elszámolóhivatal könyvelőnő­jétől, hogy ossza meg a szomszéd faluval közös költ­ségvetésüket, elvégre ez a dolga . . . Rosszul tudta. Az eset nem a mi megyénkben történt.) A parlament az ön kor­mányzati törvény elfogadá­sakor egy késői esti órán „kiszavazta" a törvényjavas­latból a köztársasáqi meg­bízottak közgazdasági ta­nácsadói feladatát, tehát nem fogja egy állami hiva­tal ingyen elvégezni ezt a munkát. így az önállósuló társközség képviselői vagy kénytelenek megbízni a kö­zös szakigazgatás emberei­ben vagy szakértőt kérnek fel — és fizetnek. (Folytatjuk) Agg Zoltán közgazdász — A sürgősségi, elsősorban a légi mentőszolgálatot a világ egyetlen országában sem az állam vállalta fel, erre itthon is valószínűleg, hi­ába várnánk. Ebben a szel­lemben kerestünk és talál­tunk külföldi támogatókat is. Egy héttel ezelőtt kaptunk egy németországi Lions klub­tól egy Mercedes mentőautót, Ausztriából, novemberre ígér­tek egy másik Mercedes ko­csit, s ezekben a napokban pedig egy fontos visszajelzést várunk arról a négy helikop­terről, amelyek a Németor­szágban állomásozó amerikai csapatoktól érkeznének. T. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom