Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-06 / 184. szám
1990. október 6., szombat aj Dunántúli napló 7 Kiürült vállalati központok, avagy a privatizáció állomásai Bizonyára észrevették, hogy nyakig ülünk a privatizációban. A „miénk" mindent elsöprő korszaka után rá kellett ébrednünk, hogy a „miénk" valójában senkié, és most lázasan keressük a tulajdonost. Különféle megoldások látnak napvilágot, majd megint úja'b- bak, hogy a legüdvözitöbbet sikerüljön megtalálni. Am a kísérletek „élő vállalatokon" folynak, s nekik közben illik folyamatosan és nyereségesen működni. A bolti kiskereskedelem tipikus példája annak, amit nem lett volna szabad államosítani. A társasági törvény megjelenése volt az első alkalom, hogy a hatékonyabb piaci működés felé lépni lehessen. Sokan éltek is vele, egyesek vissza is éltek — e riasztó példákkal tele volt a sajtó. Olyannyira, hogy egyszerre minden átalakulás gyanússá vált. Bevallom, magam is akkor figyeltem fel először az alább példaként szereplő vállalat, a Baranya Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat (Meruker) nevére, amikor átalakulásának ügye az állami vagyon felett őrködő megyei Vagyonellenőr- ző Bizottság napirendjére került. Majd sürgősen le is került onnan, mivelhogy az átalakulás során nem történt tulajdonosváltozás. Annyi történt, hogy a vállalat - élve a társulási törvény adta lehetőséggel - a vállalati tanács 1989 szeptemberi döntése alapján a több cég által létrehozott Szimpatex Rt.- be vitte vagyonának több mint 50%-át: 48 bolt árukészletét, fogyóeszközeit stb., és ezzel a társaság ban részvénytöbbséget szerzett. A Meruker vagyona ezzel nem fogyott, csak átalakult - magyarázza az igazgatónő, Földényi Mihály né -, hiszen készletek helyett értékpapírokat birtokolunk. Emellett* megmaradt 15 bolt, ezek árukészlete, ingatlanok, fogyóeszközök, egyéb mobil pénzeszközök. Az ezzel járó feladatokat az igazgatónő másodmagóval látja el, a többi adminisztrációs munkát - szerződés alapján - a Szimpatex Rt. végzi, méghozzá a korábbinál kisebb személyzettel. Tulajdonosváltás tehát nem történt, csak a bérlő neve változott, ezért is vette le az ügyet napirendjéről a VEB. Rákerült viszont a Meruker neve egy olyan listára, amely szeptember végén jelent meg a Heti Világgazdaságban, s amely az ún. kiürült vállalati központok nevét tartalmazta az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) adatai alapján. Ezek olyan vállalatok, Enyém, tied, kié? . az önkormányzat. Csakhogy a Parlament legutóbbi ülésén hosszas viták után elfogadott előprivatizációs törvény másként rendelkezik. Ennek értelmében a társulásba lépett vállalatok bevitt teljes vagyonrésze az Állami Vagyonügynökségre szálf át, a vagyonrésszel járó jogokat is ezen intézmény képviselője gyakorolja ezentúl. Hogy a tulajdonnal végül is mi lesz, azt még elég sűrű homály fedi. A tanácsi vállalatokra külön nem utal a törvény, s a bizonytalanságot fokozza, hogy még mindig nem jelent meg az önkormányzatok vagyonáról szóló jogszabály. Arra is nehéz lenne ma választ adni, hogy a további privatizáció során milyen esélyeik vannak a boltok mostani vezetőinek és dolgozóinak a tulajdonossá válásra. Bár az előprivatizációs törvény elővásárlási jogot ígér számukra, a boltok „piaca” még nem alakult ki, senki nem meri megjósolni a várható árakat. Az viszont gyanítható, hogy a dolgozók szakértelmet felhalmoztak ugyan az elmúlt években, de a boltok megvásárlásához elegendő tőkét aligha. Pedig jó lenne a hálózatot és a szakembergárdát együtt tartani - mondja egyA Meruker Vállalat irodaháza Pécsett, a Kossuth Lajos ut cában amelyek termelőeszközeiket társulásba vitték, és más csak értékpapírokat birtokolnak (találóan ezeket nevezik „tojáshéj-vállalatoknak”). Ekkor figyeltem fel másodszor a Meruker nevére, hiszen a baranyai vállalatok közül egyedül szerepelt a listán. Kérdésemre azt válaszolták: nem lehetnek ők az egyetlenek, hiszen a megyében több, az ország társvállalatai között pedig sok ilyen található. Némi nyomozás után sikerült elérni a minisztérium illetékes főosztályvezetőjét, Wortmann Györgyöt, aki megerősítettem lista valóban nem naprakész, és nem is teljes. Valójában ma senki sem tudja, az állami tulajdon hány százaléka működik valamilyen társasági formában; a teljes körű felmérés hamarosan megkezdődik. Sok ilyen kiürült központ van tehát, de vajon miért maradtak lenn? Az igazgatónő szerint azért, mert a társasági törvény erre adott lehetőséget egy állami (tanácsi) vállalat számára, márpedig őlc mindenképpen lépni akartak. A megmaradt vállalat számára azt írta elő a vállalati tanács, hogy két éven belül — az átalakulási törvény szerint — alakuljon át, vagyis fejezze be a privatizációt. Azt a minisztérium illetékelat eredményessége. Mint dr. Hanyeczné Pataki Edittől, a Szimpatex Rt. ügyvezető Igazgatójától megtudtam, a cég - benne a Meruker által bevitt rész is - kemény érdekeltségi rendszerben, a korábbinál racionálisabban és nagyobb nyereséggel működik, így rt. ugyanis vagy nyereséges vagy csődbe megy - teszi hozzá -, a nyereségben pedig mind a 450 dolgozó egyaránt érdekelt. Olyannyira, hogy az október 25-ére összehívott rendkívüli közgyűA Szabadság utcai SLAGER-bolt másfél éve van magánkézben se is elismeri, hogy mindez nem szabálytalan, hiszen az állami tulajdon nem szenvedett sérelmet, viszont feleslegesnek tartja az ilyen vállalatok fennmaradását, és a megoldást a valódi privatizációban látja. Nem tudom, lehetett volna-e tavaly ilyenkor jobb megoldást találni, az viszont érdekelt, javult-e azóta a vállalásén a vártnál lényegesen jobb eredményről számolhatnak be. Am ez csak a forma — mondhatnánk, hiszen a tartalom —az állami tulajdon - nem változott, csak a bérlő neve más. De vajon ki lesz a tulajdonos? Tanácsi alapítású vállalatról lévén szó, kézenfekvő lenne o feltételezés: behangzóan mindkét igazgatónő. Egyelőre azonban marad a sok-sok kérdőjel a törvény értelmezése körül, és változatlan a bizonytalanság egyéb kérdésekben. Csak egy a biztos: a boltokat addig sem lehet bezárni, az üzletnek mennie kell. Sóvári G. Közgazdasági kislexikon Felügyelőbizottságok Eddigi gyakorlatunk a felügyelőbizottságok két változatát alkalmazta. Működött felügyelőbizottság az ún. államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatoknál (vagyis azoknál, amelyeket nem vállalati tanács vagy közgyűlés irányított, hanem közvetlen a minisztériumok irányították). Feladatuk a vállalati gazdálkodás átfogó, részletes ellenőrzése és értékelése volt. Ennek alapján véleményezte a vállalat (és a vezető) munkáját, javaslatokat dolgozott ki a vállalat számára, illetve előkészített minisztériumi döntéseket, vagyis fontos „stratégiai" előkészítő szerepet töltött 'be. Vállalati dolgozó nem lehetett a tagja, minisztériumi és pénzintézeti dolgozók, illetve külső szakértők alkották a bizottságot. Másfajta felügyelőbizottságot kell létrehozni a részvénytársaságoknál és a nagyobb korlátozott felelősségű társaságoknál. Ellenőrzi a társaság vezetését, működését, elszámolásait, megvizsgálja és véleményezi a társaság mérlegének alakulását, a vagyonkimutatást, őrködik a társaság (a tulajdonosok) érdekeinek érvényesülése fölött. A f el - ügyelőbizöttság tagjait a tulajdonosok nevezik ki a tulajdonosok vagy külső szakértők közül. Ha a dolgozók száma meghaladja a 200 főt, a bizottság tagjainak eg/harmadát a társaság dolgozói választják meg. A felügyeletben így a munkavállalók is részt vehetnek, képviseltethetik saját érdekeiket. Előfordulhat, hogy a dolgozók képviselőinek véleménye eltér a tulajdonosokat képviselő tagok véleményétől, de létszámarányuk miatt ezzel kisebbségben maradnak. A társasági törvény úgy rendelkezik, hogy a különvéleményüket ebben az esetben is ismertetni kell a társaság taggyűlésén (vagy közgyűlésén). Általában tehát a felügyelőbizottság a vállalat közvetlen vezetése és a tulajdonosok között helyezkedik el. Létrehozását az indokolja, hogy a tulajdonos nem feltétlen szakértő is egyben, vagy esetleg nem is ér rá folyamatosan ellenőrizni a vállalat működését, a kitűzött célok megvalósítását. Ezt a feladatot inkább olyan (többnyire külső) szakértőkre bízza, akik rendelkeznek a szükséges szakmai felikészültséggel és képviselik, védik a tulajdonos érdekeit. A tulajdonos érdeke persze a különböző vállalati típusoknál eltérő lehet. Egy állami tulajdonú vállalatnál az elvárható ésszerű gazdálkodás mellett nagyon fontos lehet például a megfelelő ellátás biztosítása, vagy egy adott iparpolitikai cél megvalósítása. A társaság tulajdonosa számára pedig az az elsődleges, hogy biztosított-e a befektetett tőke megtérülése, nem került-e veszélybe a társaság vagyona, mekkora lesz az osztalék; illetve a részvény (vagy üzletrész) piaci árfolyamának növekedése. Ezért is eltérő a kétféle felügyelőbizottság összetétele. A dolgozók küldöttei természetesen a munkavállalói érdekek oldaláról minősitik a vállalkozást. Inkább a bérek rövid távú növekedését, a munkafeltételek javulását kérik számon, a munkahelyek biztonsága felett őrködnek, vagyis más szempontot képviselnek, mint a tulajdonosok. Elvileg egyértelmű, hogy a döntések során a munka- vállalói érdeket is mérlegelni kell, a dolgozói képviselet mégis erősen vitatható pontja a felügyelő bizottságok összetételének. A tulajdonosok képviselete ugyanis többségben van, és általában szakmailag is felkészültebb ahhoz, hogy elnyomja a munkavállalói érdeket. Az érdekegyeztetés követelményeinek ezért ez a fórum nem képes megfelelni. így ebben a testületben összemosódik két fontos, de eltérő funkció. Jobb lenne ezeket szervezetileg is különválasztani. A felügyeletet a tulajdonosok képviselőire kellene bízni, és ettől szervezetileg függetlenül kellene megteremteni azokat a fórumokat, amelyek a dolgozóknak a vezetésben való részvételét biztosítják. Az üzemi tanácsoknak a piac- gazdaságokban általában egyetértési joguk van döntő fontosságú foglalkoztatási kérdésekben, vagy a munkakörülmények alakításában, de a stratégiai döntéseknél csak tájékozódási, véleményezési jogokkal rendelkeznek. Dr. László Gyula Izrael, az Eliati-öböl. A vendégmunkások élete nem ilyen derűs. Vendégmunkán Izraelben Egy izraeli erőgépjavító műhelyben négy-öt náció tagjai dolgoztak együtt. A munkások többsége izraeli arab, s mellettük lengyelek, csehek, portugálok és magyarok szereltek. A pécsváradi Zsebe Sándor az első magyar munkások egyike, aki a két ország közötti diplomáciai kapcsolatfelvétele után, két évvel ezelőtt munkát vállalt a közel-keleti országban. Szokatlan klíma, idegen emberek, idegen szokások. Az egymás közötti érintkezés nyelve a héber, de amikor odakerült, még nem értette. — Nem sokkal érkezésem után történt: a magyar származású zsidó tulajdonos mintegy öt percig beszélt velem a műhelyben, ráadásul magyarul, amit egyikük sem értett. Az emberek ott keményen és hamar mondják el véleményüket a főnökeiknek, a tulajdonos azonban más. A tulajdonos olyan, mint az Isten. Általában csak körülnéz, rendben mennek-e a dolgok, munkásaival ritkán vált szót. így először azt hitték, a tulajdonos rokona vagyok. A társaim ezenkívül tisztában voltak vele, egy újabb munkáskéz az ő dolgukat teszi könnyebbé, ezért segítőkésznek mutatkoztak. Az összetartozás érzése később megerősödött, olyan mértékben, amilyenben itthon még nem tapasztaltam. Talán ebben közrejátszott, hogy a térségben kevés, és ezért nagy érték a munkahely. Egy alkalommal hajót is javítottunk, akkor egy Libanonból jött középiskolai tanárral találkoztam, aki segédmunkát végzétt Izraelben. — Munkatempó?- Soha nem határozták meg, mennyi idő alatt készüljünk el egy géppel, így azok számától-, függően hol keményebben, hol lazábban dolgoztunk. Viszont hibátlan munkát követeltek. Az erőgépekbe szerelt telefonon adták tudtul, a meghibásodott géppel mikor érkeznek a műhelybe, illetve hová kell érte menni. Minden szükséges alkatrész és műszer rendelkezésre állt, így ha idő előtt újra elromlott a gép, az a „szerelő leikén száradt”, és előbb-utóbb következményei lettek. — Hogyan viselte a távollétet a családjától? — Egy idő múlva képes voltam ritkábban gondolni rájuk — mondta. Az elkomoruló tekintet, az ideges kézmozdulat azonban elárulta, nem ment könnyen. Elég elzártan éltek. Először a sivatagi, majd a Tel- Aviv peremén, a központi telep melletti kamionlakásokban. Inkább csak a szükséges élelmiszerért mozdult ki otthonról, a három főre duzzadt magyar csoport. — Hetente jártunk a piacra, és ha közben sétáló családokat láttunk viháncoló gyerekekkel, elszomorodtunk. Fiaim képét el is tettem az asztalról, hogy ne emlékeztessenek az otthonomra. (Feleségétől tudom, a nagy távolság ellenére gyakran telefonált, és három-négy havonta hazarepült.) Érdekességként említette Zsebe Sándor, Izraelben az üzemcsarnokok csak három oldalról zártak, mert télen nincs igazán hideg, nyáron pedig az ötven Celsius fokot is eléri a hőmérséklet. Igaz a sivatagi területeken az alacsony pára- tartalom miatt elviselhetőbb a hőség. Nem hiányoznak a kontrasztok sem. A főváros peremén egy ütött-kopott műhelyben például csillogó Alfa Rómeókat javítottak. Magyar szemmel különösnek tetszett az Izraelben teljesen természetes fegyverviselet. Az utcán, az autóbuszon, sőt még a strandon is puska lógott a sorkatonák vállán. A kisebb üzletekben, ahol nem tüntetik fel az árakat, kötelező az alkudozás. Egy- egy terméket, például cipőt utcányi kis bolt kínálja egymás mellett. A magyarok is néha betértek, de inkább csak körülnézni, alkudozni, mert az árak általában az ott élő lakosság számára is magasak. — Tudja-e majd hasznosítani a tapasztalatait? — Remélem. Az utolsó időszakban már kamionokat is javítottam. Gondolom 8—10 év múlva már nálunk is nagyobb számban fordulnak elő a Mercedes teherszállítók. Porth Etelka
