Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-06 / 184. szám

6 új Dunántúli napló 1990. október 6., szombat Ki kapja a kedvez­ményt? A mozgáskorlátozottak közül csak azok vehetik igénybe a gép jármű -ked­vezményeket — üzem­anya gköltség - hozzá j áru - lás, nyugati kocsiknál vámkedvezmény, adómen­tesség -, akik meg tud­ják vásárolni az autót,, tehát aki olyan szegény, hogy Trabant-'Hycomatra sem telik, nem részesülhet kedvezményben — állapít­ja meg a Csangrád Me­gyei Főügyészség vizsgá­lata. A tapasztalat azt mutatja, hogy a segítő szándékú rendelet módo­sításra szorul több szem­pontból is. Amíg egyre kevesebb a pénz a szociális segélye­zésre, addig mind na­gyobb összegeket fizetnek ki üzema nyagköltség-(hoz­zájárulás címén mozgás- korlátozottaknak. A vizs­gálat soráin bebizonyoso­dott továbbá, hogy meg­szaporodott a nyugati gyártmányú személygép­kocsi vásárlására jogosító engedélyek száma is. „Papírforma” szerint pél­dáéi Csöng rá dbain Opel­jei, Mercedesszél, Alfa- Romeóval, Suzuikival ren­delkeznék hétezer-kilenc­ezer forintos havi átlag­jövedelmű mozgáskorláto­zottak. Nyilvánvaló, hogy ólyan anomáliákról van szó, amelyeket a mozgá­sukban korlátozottak ér­dekéinek megsértése, va­lamint .az őket segítő rendelkezés elutasítása nélkül rendezni kell. A rendelet megjelenése óta négy év telt el. Azóta a nyugdíjak és a jövedel­mi viszonyok lényegesen változtak, s ez indokolttá teszi a jogszabály módo­sítását. A Csangrád Me­gyéi Főügyészség javasol­ta a Legfőbb ügyészség­nek, hogy a módosítás­ban szerepeljen: a vám- mentességet egyedi elbí­rálás alapján állapítsa meg az önkormányzati testület; a társadalmi igazságosság érddkében egyenlő támogatást kap­janak a külföldről beho­zott és az itthon vásárolt ; autók tulajdonosai. A Csongrád Megyei Fő­ügyészség indokoltnak tartja megvizsgálni azt is, I hogy a vámmentesen be- j hozott autók valójában kiknék a használatában I és birtokában vannak. A Rózsadomb alapvetően más A cím leírásakor két okból is eltűnődtem. Az egyik, hogy csak így, pucéran, vagyis elő­tag nélkül írtam le a nagy pécsi városrész nevét. Úgy ahogy az emberék kezdettől fogva mondják, nehezen bir­kózván a szókezdő mással- hangzótorlódássai. Vajon mi lesz az új név? — tűnődöm —, ,mert ez elkerülhetetlennek látszik. S erről rögtön eszem­be jut a szimbólum, a balsze­rencsés sorsú — pirogránit elemei újra ímeg újra eltör­nek, most is törten éktelen­kedik egy-kettő — Barátság­forrás, előtte a két város cí­merével. Nem kellene az el­távolításán gondolkodni, in­kább ki kellene javítani és megtartani a múlt nélküli vá­a téren, amely szemkáprázta- tóan csillogott^villogott. Ha­mar rájöttem, mitől. A renge­teg kisebb-nagyobb üvegcse­réptől. El rémített a látvány. Milyen szörnyű gyerekbalese­teket okozhatnának e csere­pek! És nincs senki, aki elta­karítaná? De hiszen egész Kertvárost egyfolytában söpör­hetnék, annyi mindenfelé az üvegcserép. Buta egy szórako­zás eldobálni a fölöslegessé vált üvegeket! A második. MDF-nagygyű- lés volt egy héttel a válasz­tás előtt. Antall miniszterel­nök, aki alkonyati órán érke­zett ide, volt az ünnepi szó­nok, s vagy ezer-ezerötszáz főnyi hallgatósággal állt szemben. Ő sem látott sokat zást lehetett volna felhasznál­ni egy karéjos, lépcsőzetes né­zőtér megformálására, a szín­padot pedig a Jakabhegyre nyíló említett „kapuban" le­lhetett volna elhelyezni. Ren­geteg nyári rendezvény szín­helye lehetne, s a nyári szín­ház nagy nézőszámú rendez­vényeinek is az otthona le­hetne. Ajánlom a gondolatot az új városi önkormányzatnak a valamikori (ki tudja, miko­ri?) jobb napokra. Figyelem, hogy több helyen, a tízemeletes panelházak föld­szintjén, kis üzletek vetik meg a lábukat. Szerencsétlen kis üzletek ezék, hiszen lakások­Vegyes élelmiszerbolt a Sarohin tábornok úton rosrész egyik emléke gyanánt. A másik, ami tűnődésre kész­tetett, hogy. évékkel ezelőtt, amikor a városépítés még hallatlan lendülettel folyt, rendszeresen beszámoltam az itteni történésekről, ám a len­dület fogytán valahogy „le­szoktam" erről. Most megpró­bálok egy hasonló csokrot át­nyújtani az olvasónak. * A „Nevko" — vagyis Apá­czai Csere János Nevelési Központ — központi (belső te­réről lenne most szó. Három megközelítésben is. Első. Szikrázó déli napsü­tésben mentem át a minap a hallgatóságából, őt sem igen látták. Tudniillik sötét volt a tér. Most tűnt fel, hogy a megszokott fél sötét közvilá­gítás mennyire alkalmatlanná teszi a teret az ilyen és ha­sonló rendezvényekre. Pedig kínálná a lehetőséget. Ugyan­is.. . A harmadik. Annak idején nem gondoltak rá, pedig ma kézenfekvőnek látszik, hogy ez a tér különleges, görögös színházzá fett volna formálha­tó. A terepalakulat is ezt su- gallhatta volna, hiszen — az épületek elhelyezkedése is ta­núsítja — az északnyugati „kapu" felé lejt az egész, s ezt a természetes felkínál ko­rból alakították át, s ami la­kásnak sem igazán tökéletes, az üzletnek még kevésbé az. Érdekes, néhány helyen — egyes Sarohin tábornok úti házak ezek — megoldották, hogy a. fogadószinteket eleve üzletnek csinálták meg, de pl. az eredetileg is főútvonalként indult Hajdú Gyula úton már nem gondoltak erre, s most főleg ott találhatók ezek a kényszerszülte üzletszörnyecs- kék. Pedig amikor a szóban forgó házak épültek, már kez­dett gyanítható lenni, hogy a kereskedelem mindaddig egyeduralkodó struktúrája nem marad „most és mindörökké" változatlan. Nem is maradt, Kis zöldségbolt a Hajas Imre utcában s íme az eddigi eredmény. Eddigi? Bizony! Meggyőződé­sem, hogy újabb és újabb üz­letek sokaságára lesz még szükség — amint lett volna szükség már eddig 'is, hogy önmagát a kellő színvonalon lássa el a városnyi városrész! —, az elhelyezés pedig szinte lehetetlen. Vagy újabb üzlet- szörnyecskéket kell kreálni az amúgy is szűkös lakásállo­mány rovására, vagy újabb bódésorokat kell építeni. Ami ellen nem is lehet kifogá­sunk, ha a „bódék" megfele­lő igényességgel épülnek fel. A hajdani lendületes kert­városi építkezés ma két he­lyen figyelhető ímeg. Az egyik a városrész délkeleti sarka. Itt épül a református templom, amelynek már a felmenő fa­lait húzzák. A telefonközpont épülete mór áll, s épp a mi­nap olvashattuk, hogy 1992- ben szolgálatba is lép, re­mélhetően alaposan javítva Kertváros eléggé elmaradott telefonhelyzetén. No és jó ütemben épül a Fellbach- áruház, az ún. autós bevá­sárlóközpont. Az utóbbi hó­napokban gyorsult fel a mun­ka, amit az év végére ígért átadás indokolt. Jártam a Rózsadombon is, a Kertvárostól eTéggé elkülö­nülő, inkább Mólomhoz kötő­dő idkónegyedben, amely még mindig épül, formálódik, s ahol az alkalmi látogató min­dig találkozhat újabb megle­petésekkel. A mostani nagy meglepetés az volt a számom­ra, ami csak a napjainkban zajló IMS-botrány révén tűnt fel. A Rózsadomb legdélén (azaz Pécs mai legdélibb pe­remén) épül egy roppant lát­ványos, úgy is mondhatnám, hogy attraktív lakóházegyüttes különlegesen nagy lakó sokkal, vonzóan nagy, már terasznak tekinthető erkélyekkel. Csak­hogy ez a komplexum — JMS- szerkezetből épül. Ahogy ke­rülgettem e házsort, egyre az járt a fejemben: vajon ez is részese lesz az előző IMS-'há- zak tragikus sorsának? Jó lenne, ha meg nyugtatná nak — a majdani lakókkal egyetem­ben — ennek az ellenkezője felől. Aztán jobban körülnézve lehetetlen nem felfigyelni ar­ra, hogy ez a Rózsadomb alapvetően más, mint Kertvá­ros többi lakónegyede. Neve­zetesen: ezen a néhány hek­tárnyi területen jóval több építészeti ötlet valósulhatott meg, mint az ennek a sok­szorosát kitevő „anyaváros­részben" és a többi pécsi pa­neles lakóterületen együttvéve. Minthogy a Rózsadombot megelőzően halvány lehetőség sem volt akár a legszeré­nyebb variációra is (lásd a több ezer egykaptafára ké­szült erkélyt). Itt pedig? Egé­szen elviselhetők a hagyomá­nyos oanelházak, amelyeknek egy része maqa is új tömeg­formában jelent mea, mások pedig új homlokzatképző ele­meket vehettek fel, mellettük pedig megjelenhettek más éoületszerkezetek is, ami városképet szolgál ia. A már említett IMS mellett pl. a ugyancsak a változatosabb Csatlós János utca Mólom fe­lőli oldalán alagútzsaluva! éoül egy Ígéretes meaielené- sű házsor. Mindezt látva csak sajnálhatjuk, hogy ezt az épí­tészeti pluralitást nem sikerült már korábban kiverekedni. Hársfai István Profilban DR. GUZSVÁNY MIHÁLY, a Baranya Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgató főállatorvosa 1967-ben végzett az Állatorvostudományi Egye­temen. 5 évig a Bíikali Álla­mi Gazdaság vezető állator­vosa, majd főállattenyésztője. 1984-ig a somberek! tsz állat­orvosa volt, ahol jelentős ma­gángyakorlatot is folytatott. Egészségügyi okok miatt Pécs­re került, egy ideig az élei - miszenhigiérfia területén dol­gozott. 1986-tól igazgatóhe­lyettes főállatorvos, majd 1989 októbertől a megye igazgató főállatorvosa. Pályája során megfelelő is­mereteket szerzett mind a nagyüzemi, mind a kisüzemi állattartás, állategészségügy, az élelmiszertermelés és -for­galmazás terén. Jelenlegi be­osztását pályázat útján nyer­te el. Feladata a megye egész te­rületén dolgozó — mintegy 200 — munkatársával az, hogy a fogyasztó asztalára ártal­matlan és jó minőségű élel­miszer kerüljön. Felesége a Belvárosi Álta­lános Iskola tanítója, leánya a JPTE tanárképző karán egyetemi hallgató. BALOGH GÉZA, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet mun­kástanácsának vezetője. 32 esztendős, Szigetváron született. Általános és közép­iskolai tanulmányai után 1979-ben szerzett diplomát a budapesti Bánki Danát Gép­ipari Műszaki Főiskolán. Első munkahelye a komlói MOM volt. A Pécsi Vasas Ipari Szö­vetkezetben 1987 óta dolgo­zik. Korábban műszaki cso­portvezető, most üzemvezető. Év elején, amikor a szövet­kezet vezetése - tekintettel a gazdasági helyzetre — a dol­gozók kétharmadának elbo­csátását jelezte, a dolgozói érdekek érvényesítésére mun­kástanács alakult. Élére egy­hangúan választották meg Balogh Gézát. Azóta vezeté­sével a kollektíva elérte, hogy a legközelebbi közgyűlés a szövetkezet teljes vezetését le­váltotta, ésszerű átszervezés­sel mindenkinek megmaradta munkája. A munkástanács fiatal vezetője legközelebbi célként a privatizációs törvény életbelépésével a Vasas va­gyonának nevesítését tűzte ki. Balogh Géza egy éve nő­sült, kedvenc időtöltése az irodalom és a színház. DR. KODBA FERENC alez­redes, a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala Ba­ranya Megyei Kirendeltségé­nek vezetője. 1945-ben a Somogy megyei Vörsön született. Munkáscsa­ládban nőtt fel két testvéré­vel együtt, Kéthelyen. 1961- ben került Baranyába, Komlón elvégezte a vájáriskolát, se­gédvájár lett. Tanulmányait a Pécsi Bányaipari Technikum­ban folytatta, de nem fejezte be, 20 évesen megnősült. Se­gédmunkásként dolgozott to­vább és közben, 1967-ben a Marcali Gimnázumban kitűnő eredménnyel érettségizett. 1967-ben felvették a Baranya Megyei Rendőr-főkapilányság- ra, őrmesterként. Szakmai is­kolák, tanfolyamok utón siker­rel felvételizett Budapesten a Közgazdaságtudományi Egye­temen. Az egyetemet Pécsett végezte 1973-78 között, majd 1980-ban „summa cum lau­de" doktorált közgazdaságtan­ból. 1983-ban elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola -kapi­tány- és bűnügyi vezetőképző tanfolyamát. 1984-ben nevez­ték ki a Baranya Megyei Rendőrkapitányság bűnüldözé­si osztályvezetőjének. Kétgyermekes családapa­ként, munka mellett a sza­badidőben is olyan elfoglalt­ságot keres, amely a logikai gondolkodást teszi próbára, mint a bridzs, ulti, sakk ... A PSC OB l-es sakk szakosztá­lyának elnöke. 1990-ben több­szöri felkérésre nehéz szívvel mondott igent új beosztására. Döntésében meghatározó volt, hogy új beosztásában o kri­minalisztika és operativitás magasabb szintjén lesz mód­ja a magyar nép biztonsági érdekeit védeni. DR. KAMARÁS KAROLY, a Baranya Megyei Foglalkozta­tási Központ igazgatója. 1943-ban született Pécsett. Nős, két leánygyermek édes­apja. Pécsett érettségizett 1962-ben, majd fizikai munka mellett esti tagozaton végezte el a Közgazdaságtudományi Egyetemet. 1972-ben vállalati munkaerő-gazdálkodási téma­körben egyetemi doktori foko­zatot szerzett, 1978-ig a pécsi közgazdasági kar adjunktusa volt. Ezt követően került a Baranya Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályára, ahol 1980 óta osztályvezetőként dolgozott. Egyetemi oktatói munkája nem szakadt meg, a nyolcva­nas évek közepéig tanított a pécsi egyetemen. 1988-tól a Budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetem emberi erőfor­rás tanszékének oktatója. Idő­közben 1984-ben sikeresen védte meg a „Területi foglal­koztatáspolitika, területi mun­kaerő-gazdálkodás" című kan­didátusi érfkezését. A foglalkoztatáspolitika és a munkaerő-gazdálkodás nem­zetgazdasági _és területi kér­dései 15 éve szakmai érdek­lődése középpontjában áll­nak, nem véletlen, hogy ő lett a júliusban szervezett egysé­ges, decentralizált ' megyei munkaügyi szervezet vezetője. A hét körzetközpontú, fog­lalkoztatáspolitikai, képzési­átképzési, pályaválasztási, munkaerőpiaci szolgáltatási te­vékenységet ellátó új szerve­zet élén az egyénközpontú te­rületi munkaügyi gondolkodás és az ahhoz kapcsolódó ma­gas színvonalú szolgáltatás kialakításán dolgozik. Góldonyi Magdolna- Kaszás Endre Utcáról utcára

Next

/
Oldalképek
Tartalom