Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-01 / 179. szám
Pécsi Dózsa-Newcastle United 2-0 (1-0, 2-0, 2-0) Történt 1970. november 4-én EVK-mérkőzés, PVSK-pálya, 22 000 néző. V.: Marendas (svájci). Pécsi Dózsa: Rapp - Hernádi, Maurer, Kincses II. - Kocsis, Konrád, Bérezési, Máté, Dóka, Tóth, Rónai. Newcastle United: McFaul - Craig, Clark, Gibb - McMamee, Moncur - Robson, Dyson, Davies, Young, Ford. Csere: a 90. percben Rónai helyett Tüske, a 118. percben Bérezési helyett dr. Dunai, illetve a 85. percben Dyson helyett Hindson, a 115. percben Ford helyett Mitsell. (A mérkőzésről, illetve az idei magyar-angol kupatalálkozóról lapunk következő két oldalán talál összeállítást az olvasó.) Ilyenre ritkán volt példa A négy baranyai „nagy” válogatott (balról jobbra): Horváth Tamás (sötét mezben), Tóth Edina, Németh Zoltán (sötét mezben), Kovács Tamás. „Túlzás lenne azt állítani, hogy magabiztos voltam” Rapp Imre bravúrja döntött A Pécsi Dózsa ebben a kupasorozatban valóban bravúros teljesítményt nyújtott. A mezőnyjátékosok is kitettek magukért, azonban az igazi szenzáció Rapp Imre nevéhez fűződik. A Newcastle elleni hazai meccsen a döntő pillanatokban helyén volt a szíve, és két 11-est is megfogott, nem kis mértékben hozzájárulva a csapat sikeréhez.- A kapus felelőssége mindig nagyobb a mezőnyjátékosokénál, hiszen ő az egyetlen aki, ha hibázott, nem tud javítani, a gól gól marad. Milyen érzés larkasszemet nézni a 11-est lövő játékossal abban a tudatban, hogy mint mondják, 11-est kivédeni nem lehet, csak rosszul rúgni?- Ha azt mondanám, magabiztos voltam, nem mondanék igazat. Ilyenkor mindig föllép az emberben egy bizonyos mértékű feszültség. Nekem ekkor már sok mérkőzés volt a hátam mögött, és nagyon sok 11-est is megfogtam. Ezért bíztam benne, hogy legalább egyet, de inkább kettőt most is sikerül kivédeni. A játékvezető hiába állt mellettem, megmondom őszintén, mind a háromnál elmozdultam. Mivel azonban a rúgó játékost figyelte, csak az egyiket tudta visszaismételtetni. Grosics Gyulától tanultam azt a taktikát, hogy minden lövésnél el kell mozdulni. Az ismétléstől a rúgó még idegesebb lesz, menet közben általában taktikát változtat, nem oda lő, ahová eredetileg akarta - így lehet kihagyni, illetve megfogni.- A PMSC 2-0-ás manchesteri veresége kísértetiesen emlékeztet az akkori Newcastle elleni idegenbeli kudarcra. Akkor azonban mintha több önbizalommal várta volna a csapat a visszavágót, ön is így érzett? '- Igaz, hogy a győzelem reményében futottunk ki a pályára, de nem voltak illúzióink a továbbjutást illetően. Azt már tapasztaltuk, hogy a Newcastle milyen veszélyes ellenfél, és néhányon az idősebbek közül elég jól ismertük az angol játékstílust is. Megmondom őszintén én a meccs előtt személy szerint nem bíztam a továbbjutásban. Amikor azonban sikerült behozni az előnyt, és a hosz- szabbítás után is döntetlen maradt az állás, már láttam reményt. A nagyon elbizakodottan érkező angolok, teljesen összezavarodtak, tudtam, hogy ez a lövéseikben is meg fog mutatkozni. A mieink közül is a fiatalabbak megszeppenve a nagy lehetőségtől, lazítottak, üdítőket ittak, és ekkor, hogy kissé őket is felrázzam, nagyon magabiztosan kijelentettem, hogy innert már továbbjutunk. A többi már ismerős a krónikákból. Sikerült győzni, hatalmas ováció követte a mérkőzést, „ingünket- gatyánkat" leszaggatták a szurkolók. Mivel a PMSC most pontosan olyan eredménnyel várja a visszavágót, mint mi akkor, kívánom nekik, hogy a történelem ezúttal is ismételje meg önmagát, és sikerüljön a fiúknak ugyanaz, ami 20 éve nekünk is megadatott. Szűcs Zsolt Baranyai új hullám kézilabdában Törékeny termetű hölgyek meglepő teljesítménye Baranya mindig is büszkélkedhetett olyan sportolókkal, akik nemcsak meghívást kaptak a legjobbak közé, de helyt is álltak a címeres mezekben, így volt ez, és szerencsére így van ez a kézilabdában is. Pontosabban a jövő most még szebb napokat ígér a baranyai válogatott kézilabdázóknak. Előfordult már máskor is, hogy mind a férfiaknál, mind a nőknél egy-egy „párt" hívott meg valamelyik szövetségi kapitány valamelyik válogatottkeretbe. Arra azonban, ami napjainkban van, bizony csak nagy ritkán volt példa. Jelenleg ugyanis a férfi magyar felnőtt vólogatottkeretben három, az ifjúságiban kettő piros-fekete játékos képviseli megyénket, míg a lányoknál ugyancsak a PMSC-ből három ifjúsági és egy serdülő válogatott élvezi a kapitány bizalmát. A férfiaknál valóban új hullámról beszélhetünk, hiszen a baranyai fiúk mind alkatban, mind felfogásban merőben eltérnek az elődeiktől. A három felnőtt kerettag közül jelenleg a balkezes Németh Zoltán pályázhat a legjobbak kezdő sorára. A PMSC jobb átlövője egyelőre még a világklasszis Gyurka „árnyékában” mozog, csakhogy gyorsasága, agresz- szív harcmodora folytán - viszonylagos centiméteres hiányait is kiegyenlítve - esélyes a közeli világversenyeken történő bemutatkozásra. Mellette nagy eséllyel pályázik a csapatba kerülésre Kovács Tamás, a magasra nyúlt beállás. A pécsi „meszelő" ,nemcsak a vonalon képes megforgatni ellenfelét és kilőni az ellenfél kapusának a szemét, de jó lábmunkájával nagyon hasznos munkát végez a falban védekezéskor. Eddig éppen ezen tulajdonságai biztosították számára a szereplési lehetőséget a válogatott védőfalában. A pécsi trió harmadik tagja, a hármuk között egfiatalabb Horváth Tamás, aki ha rendbe jön - hosszú ideig volt sérült - ugyancsak meghatározó tagja lehet nemcsak a PMSC-nek, de a hazánkat képviselő legjobbaknak is. A pécsi fiatalok mögött máris jelentkeznek az alig egykét évvel fiatalabbak, akik jelenleg az ifjúsági válogatottba kaptak meghívót. Itt elsősorban a mór NB l-ben is bemutatkozott és helytállt Szente Gábor kapust kell említeni, akinek a posztra predesztináló fizikai adottságai mellett a sportoló erényei is adva vannak. Ha továbbra is hasonló ütemben fejlődik, mint eddig, akkor nemcsak klubjában, de a címeresek között is övé lehet a „sárga” trikó. Mellette egy nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező balkezes átlövő is tagja a fiatalok csapatának. Várnai Tamásról jelen pillanatban még az edzője sem nagyon tudja, hogy mire lehet képes, ha vele született előnyei mellé játékinte- ligencióban is felnő. Igazi, csiszolásra érdemes „drágakő”. A női mezőnyben két született tehetségű kapus mellett két virtuóz technikával rendelkező játékmester képviseli a baranyaiakat a válogatott utánpótlását biztosító ifjúsági keretben. Négyük közül a legismertebb a PMSC női együttesének játékmestere, irányítóátlövője, Tóth Edina. A törékeny termetű, szőke ifjú hölgy alkatát meghazudtoló energiával szökell és lő az ellenfél sorfala előtt. Amennyiben lesz ideje jobban „öszeforrni" a különböző klubokból verbúvált társaival, nagyon sok örömet szerezhet a sportág kedvelőinek. Mellette két különböző stílusú, ám eredményességüket tekintve mégis egymást kiegészítő kapus élvezi az utánpótláskapitány rokonszenvét. Takaró Bea (aki már a Nagy- kanizsai Olajbányász együttesében is bemutatkozott), mellett a cérnavékony Braxató- risz Éva áll a kapuban a gól-, vonal előtt. Mindketten nagyon fiatalok, tehát nagyon hosszú, és várhatóan sikeres sportpályafutás vár rájuk. S, ha már a fiatalokról esett szó, akkor zárjuk a játékosbörze „minibemutatóját" a legfiatalabbak Sütő Dianával, aki a legjobb úton van, hogy Tóth Edina nyomdokain lépkedve hasonló feladatok ellátására legyen képes. Kapu László Diszkriminációka pécsi kerekesekkel szemben Varjas nem sértődött, csak csalódott A ,,/dzító” sok mindennel nem ért egyet A hirek - főleg, ha nem éppen a legkedvezőbbek valakire nézve -, hamar terjednek. [gy járt ezzel Varjas István, a pécsi kerékpársport legtehetségesebb versenyzője is, ókiről gyorsan beszélni kezdték, hogy vissza akar vonulni, mert megsértődött. A sértődés oka pedig: eltiltották a válogatottnál. Tizenkilenc évesen visszavonulni? Érdekes lenne. Szerencsére a feltételes módot kell használni, mert a fiatal bringás nem akarja befejezni sportolói pályafutását. Igaz, nem is edz már két hónapja, de csak azért, mert most- lábadozik a betegségéből. — Csak annyit mozgok, hogy el ne hízzak. Már nincs értelme a szezon végéig újrakezdeni, legalább teljesen meggyógyulok, és decemberben újult erővel láthatok neki a munkának, amivel már az jjj szezonra készülök. Varjast tényleg eltiltotta a szövetség, hat társával együtt. A pécsi fiút azért, mert állítólag indokolatlanul feladta a rajna—pfalzi körversenyt, töb- bedmagával. — Azt akarták belemagyarázni, hogy szándékosan adtam fel a versenyt, holott a hatodik szakaszon lebetegedtem. Vírusos fertőzést kaptam, ráment a gyomromra és a szívemre. Ném akartam kockáztatni az egészségemet, ezért álltam ki. De ennek a hátterében szerintem más áll. Azt akarták, hogy ne induljak a pályabajnókságon, nehogy megverjem Somogyiékat, akiket ki akartak vinni és ki is vittek a vb-re, Japánba. Márpedig ha én esetleg győztem volna - amire a betegségem miatt szinte semmi esélyem nem volt, csak ezt a szövetségben nem tudták —, akkor elvben nekem kellett volna utaznom. De nem érdekel, hogy eltiltottak. A szövetség rosszindulatú feltételezéseit az eredményeimmel fogom jövőre megcáfolni. Persze, ha engedik . . . Ahogy a szövetség kerül szóba, Hirth István, a pécsi kerekesek vezető edzője sem bírja tovább cérnával és kifakad. — A szövetség döntéseivel sok mindenben nem értek egyet. Diszkriminációk sorát alkalmazzák velünk szemben, emiatt nincs is jó kapcsolat köztünk. Varjas ennek az áldozata. De hát ami sok, az sok, még ha lázítónak is tartanak — amit gyakran hangoztatnak —, akkor is csak fenntartással fogadom el a döntéseiket. Főleg azokat, amik arra utalnak, hogy mennyire Pest-centrikusak pda- fenn. Erre egy példa: a pálya vb-re az országos bajnokság 5. és 24. helyezettje utazott. Az idei és a tavalyi bajnok — ugyanaz a személy - itthon maradt. Legalább hirdették volna ki az év elején a válogatási elveket, akkor fejet hajtanék a döntés előtt. Továbbmegyek. Miért éppen azokat tiltották el, akik kimehettek volna a vb-re? Nem érdekes? Különben is, milyen dolog az, hogy a magyar bajnokságot — amelynek válogatónak kellene lennie -, a világverseny után rendezik? Ilyen is csak nálunk fordulhat elő. Bár Varjas tagadja, hogy sértődött lenne, azért éreztem a szavaiban némi csalódottságot. Persze, eleinte nagyon diplomatikusan fogalmazott, miszerint szeretne visszakerülni a válogatottba, ami nagy megtiszteltetés és ehhez hasonló tiszteletköröket tett, aztán bemelegedve elszólta magát.- ... de csak akkor, ha a válogatás az eredmények és nem az arcok alapján történik.. f Mindenesetre ismét Olaszországban készül fel az új bringásidényre. Ugyan az itáliai edzéseitől a szövetségben csodákat vártak, de csodáról nincs szó. Inkább arról, hogy ott hosszabb távon gyorsabb lesz, jó feltételek között edz- het, világbajnokok jótékony közelségét érezheti, talán már versenyeken is indulhat jövőre. Hacsak odafentröl valaki bele nem köp megint a levesébe. Csak azért, mert nem mondjuk csepeli, hanem pécsi bringás . . . Horváth László
