Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-24 / 201. szám
1990. október 24., szerda aj Dunántúli napló 9 Egy katolikus gimnázium fokozatos létrehozása az elképzelés Ciszterci rendházremény Pécsett Sebeket kapnak és adnak Hol a határ? Szólásszabadság a parlamentben A ciszterci lelkiségnek legragyogóbban kirajzolódó karaktere Szent Bernát volt, akinek születése 900. évfordulójáról éppen ez évben emlékezik meg a katolikus világ. Nem maradt el a megemlékezés Szent Bernátról a Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége pécsi osztályának tisztújító közgyűlésén sem Na Nagy Lajos Gimnáziumban, amely 1948-ig a ciszterci rend intézménye volt. Ezen a tisztújító közgyűlésen jelentette- be dr. Kerekes Károly zirci apát, hogy a rend a Nagy Lajos Gimnáziumot belátható időn belül állami fenntartású, de újító közgyűlésén sem a Nagy Lajos Gimnáziumban, kívánja fejleszteni.- Gondviselésszerű ez az egybeesés a 900. évfordulóval. Szent Bernát ajándéka a magyar ciszterci rendnek. Az utolsó pillanatban adta meg, mert ha még váratott volna magára néhány évet a politikai fordulat, amely rendünk és valamennyi szerzetesrend működését úira lehetővé tette, már nem lett volna ember, aki bármit is úira el tud kezdeni- mondia dr. Arató Miklós Orbán, akit a pécsi ciszterci öregdiákok közgyűlése elnökévé választott, s aki tavaly december óta a ciszterci rend megbízott házfőnöke Pécsett. Szeptembertől hittanárként tevékenykedik a gimnáziumban. Az egykori rendházban, a mai kollégiumi szárnyban állami támogatással és a pécsi ciszterci diákok adományaiból egy lakrészt alakítottak ki számára, valamint egy hittantermet korszerű szemléltető és technikai segédeszközökkel felszerelve. Orbán atyának bőségesen van elfoglaltsága: 120 diák jár a Naay Lajos Gimnáziumból hitoktatásra.- Kimondható-e, hogy visz- szatért Pécsre a ciszterci rend, létezik már újra a rendháza?- kockáztatom meg a kérdést. Orbán atya tréfával kezeli a választ:- Világi személy számára ideális állapot lenne, hogy önmaga saját főnöke. Egy szerzetes magában még nem szerzetes, mert a szerzetesrend lényegét a közösség jelenti. Ahhoz, hogy itt kiépíthető legyen egy katolikus iskola, még legalább két-három rendtársnak kell helyet biztosítani, addig ezt az állapotot csak rendhóz- reménynek lehet nevezni, ám ebben már benne van a koncepció, hogy mégiscsak lesz rendház belőle. A pécsi katolikus gimnázium fokozatos kiépítésének alapjaként mindenekelőtt a vallás- szabadságról szóló 1990. évi IV. törvény 17. és 19. paragrafusára utal, amelyek egyrészt kimondják, hogy egyházi jogi személy oktatási, nevelési intézményt létesíthet és tarthat fenn, másrészt, hogy „az állam az egyházi jogi személy oktatási, nevelési intézményei működéséhez normatív módon meghatározott, hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt."- Ciszterci rend 1948-ig, amikor iskoláit államosították, öt gimnáziumot tartott fenn, köztük a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumot. Célvagyonként 40 000 holdnyi birtok szolgálta ezeknek az intézményeknek a fenntartását. Rendünk profiljába II. József idején került be a tanítói tevékenység, s iskoláink a két világháború között a legkorszerűbbnek számítottak Magyarországon. Különösképpen az 1935-ben újraépített pécsi Nagy Lajos Gimnázium. Pécsett egyébként 1813- ban telepedtek le a ciszterciek, s 1814-ben vették át a volt jezsuita gimnáziumban a tanítást. A mostani helyzet sokban hasonlít az akkorihoz, mert ahogy 1814-ben még nem voltak, most már és még nincsenek képzett tanáraink. Elődeink is külső erőkkel dolgoztak iskoláinkban mindaddig, amíg a teológia mellett a tanárképzés is megindulhatott a rendben, amelynek révén két diplomával rendelkező szerze- testonárök taníthattak intézményeinkben. Most is ez az út áll előttünk. Amikor a múlt év őszén újra lehetővé vált a szerzetesrendek működése Magyarországon, az összehívott rendi káptalan azt állapíthatta meg, hogy 58 ciszterci él az országban. Ez a szám önmagában nem is kevés az egyetemes ciszterci rend 1500 tagjához képest, ám a legfiatalabb tanári diplomával is rendelkező társuk is 69 éves. A káptalan azt a konceociót alakította ki, hogy a rend mindenképpen el akarja kezdeni a működését, tehát gondoskodnia kell az utánpótlásról. Tavaly ősszel a Dunaújváros melletti Nagyve- nyimben a plébániaházban kialakított noviciátusba négy jelöltet vettek fel. Mindannyian beváltak, s már letették első fogadalmukat, s most Rómában folytatják tanulmányaikat. Idén újabb három jelölt öltözött be. A rendi élet fokozatos visszaállítása első lépcsőjeként a káptalan azt jelölte meg, hogy az öt volt gimnáziumukban, Egerben, Pécsett, Székesfehérvárott, Baján és Budán egy-egy ciszterci hittanár kezdje el működését. Olyanok, akiknek vannak kapcsolataik, ismeretségük ezekben a városokban.- így kerültem én is vissza Pécsre, s mint pécsi tüke büszkélkedhetek szülővárosommal, hogy a hitoktatás beindítása itt sikerült a legjobban. S ha már pécsi tükeségét említette, őseiről, családjáról, életpályájának alakulásáról is mesél. Anyai ágról igazán ősi. pécsi a családja: 'már 1712- ben volt házuk a Felsőmalom utcában. Apai nagyapja és édesapja is bíró volt, kitűnő elismert jogász. Példájuk nyomán maga is jogásznak készült. Az érettségi után Pécsett tanult tovább az egyetem jogi karán, s közben a 47-es cserkészcsapat vezető tisztje volt. Itt a gyerekek valláserkölcsi nevelésének kérdései mindinkább megérlelték benne az elhatározást, hogy számára a szerzetes-nevelői papi hivatás az igazi. Előbb azonban elvégezte a jogi egyetemet. Kiváló eredménnyel doktorált, aztán jelentkezett a ciszterci rendbe. 1947-től a szerzetesrendek feloszlatásáig három csodálatos évet töltött a zirci apátságban. A rend feloszlatása után két évig teológiát tanult, majd pappá szentelték. Ezután a budapesti Hittudományi Akadémián liturgiái és szentírástudományi tanulmányokat végzett. Az utóbbi 27 évben Budapesten, a Baross Gábor-te- lepen volt plébános. Eközben részt vett a püspöki kar mellett működő Egyházművészeti és Műemléki Tanács munkájában: előbb titkára volt a tanácsnak, később alelnöke. Erről a tisztségéről csak most mondott le, hogy Pécsre került. Számos publikációja közül számára a legkedvesebb a tavaly karácsonyra megjelent Liturgikus lexikon, amelynek társszerzője és társszerkesztője.- örömmel és némi félelemmel jöttem Pécsre, örömmel, mert egykori iskolámba kerültem vissza, amelyről csak szép emlékeim vannak: a ciszterci nevelési elv, a rend igazi karizmájának gyönyörű példái a gondoskodó szeretetről, amely nem a hibákat, hanem a jót, a nemesítendő értékeket kereste a fiatalokban. S némi félelemmel, mert olyan munkaterületet kell ellátnom, amelyen korábban nem tevékenykedtem. Örömmel mondhatom, hogy az iskola, a kollégium, az egyházmegye és az egész pécsi társadalom részéről csak segítőkészséget tapasztalok. S a diákok részéről is, ami mindennél fontosabb. Első októberi ülésnapján' a „hordó-üggyel” folytatta munkáját az Országgyűlés. Az őszi ülésszak Országgyűlési Naplóit lapozva szinte '.minden jegyzőkönyvi oldalról idézhető lenne egy-egy megjegyzés, tetszésnyilvánítás, bekiabálás. (Pl. „Pfuj", „Savanyú a szőlő", „Tárgyra", „Hordót alá", „Ez már túlzás, becsületsértés", „Nem erősséged a matematika" „Mondjon le", stb.) Fanyalognunk keli-e emiatt? Aligha. A bekiabálások, a tetszésnyilvánítások természetes velejárói a parlamenti demokráciának. Éppen a nyilvánosság segíthet rátalálni a demokráciára. Az új képviselők közül sokan azonnal ráéreztek a nyilvánosság előtti szereplés műfajára, s az is természetes jelenség, hogy sokan átlépik a parlamenti szabályok, illemek határait, érzelemből, indulatból politizálnak. A parlamentarizmus — előbb vagy utóbb lelepleződő - hordószónokokat is termel, s a pengeváltásokban, szócsatákban sebeket adnak és kapnak. A parlamenti szólásszabadság szinte teljesen korlátlan, az ezt védő mentelmi jog értelmében a képviselők e minőségükben úgymond „felelőtlenek". A képviselői „felelőtlenség" lényegét veretesen foglalta össze egy 1949-ig irányadó, 1867-es házbatározat: „amit az országgyűlési tag mint olyan a házban és a házon kívül mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés, éspedig annak azon háza által vonathatik feleletre, amelyhez tartozik." A „felelőtlenség” tehát a honatyának a parlamentben, annak bizottságaiban, frakcióiban, s más, parlamenten kívüli gyűléseken képviselői minőségében elmondott beszédeire, nyilatkozataira, közbeszólásaira, leadott szavazatára vonatkozik. A „felelőtlenség" feltétlen és örök mentességet biztosít, kiveszi a képviselőt a rendes jogi (mindenekelőtt a büntetőjogi) felelősségre vonás hatálya alól és a parlament előtti felelősségét teremti meg. Vissza lehet-e élni ezzel a nagy szabadsággal? Történelmi példák bizonyítják, jelen történetünkben is, hogy igen. Ez lehet a magyarázata annak, hogy egyre több kivétel töri meg a „felelőtlenség” abszolút szerkezetét. A parla- menteka súlyosabb esetekben nem kívánnak törvényszékké válni, elengedik fegyelmi hatalmuk alól a képviselőt, utat nyitnak a rendes bírósági eljárásnak. A képviselők jogállásáról idén júliusban megalkotott törvény négy évtized után újra megfogalmazza a „képviselői felelőtlenséget” és azt - helyesen —, egyáltalán nem abszolutizálja. E törvény szerint a mentesség nem vonatkozik a rágalmazásra és becsület- sértésre, valamint a képviselő polgári jogi felelősségére. E kivételeken túl a szólásszabadságnak a parlamenti fegyelmi jog állít további korlátokat. A tanácskozás biztonságát, a Ház rendjét és fegyelmét védő házszabálypéldák sokasága idézhető: az elnök felszólíthatja a képviselőt, hogy térjen a tárgyra, többszöri felszólítás után megvonhatja tőle a szót. Rendre utasítható az a képviselő, aki a parlament tekintélyét sértő kifejezést használt vagy aki a Ház rendjét megszegi. A régi magyar házszabályok például kötelezték a „renitens" képviselőt a Ház ünnepélyes megkövetésére, s ismerték az Országgyűlés munkájából meghatározott időre .kizárás büntetését is. Az örökösen összeférhetetlen képviselőtől a parlament úgy szabadulhat meg - ismert ilyen felelősségi megoldás is -, hogy ezen a címen megfosztja mandátumától. A szólásszabadság határait „kicölöpöző" jogi-ügyrendi korlátok mit sem érnek a politikai kultúra, a megtanulható parlamenti illem nélkül. Egy állandóan a fegyelmi joggal foglalkozó parlament nem végezhet hatékony munkát, és nem számíthat társadalmi támogatásra. A mindenkori honatyáknak tisztában kell lenniük szerepeik, a parlamenti közéleti színpad kisugárzó hatásával. A házszabály szellemében működő parlament mintaértékű az egész társadalom számára. A társadalom visszajelez, ha úgy érzi, hogy éppen ott fent sértik meg a parlamentáris játékszabályokat, s lépik át a szabadság határait. Komoly visszajelzés volt az önkormányzati választás, amikor is a választópolgárok honorálták a stílust és a hozzáértést, s elvetették a magamutogató öncélúsógot, a hordószónokokat. A parlamenti pártok egy része most stílus- és sebességváltást ígér. így van rendjén, a szólásszabadsággal élve és nem visszaélve rá kell találni a szabadság határaira. Jó ezt hallani, még akkor is, ha tudjuk, minden parlament hű tükre a társadalmi mentalitásoknak, a politikai kultúrának. Mondjákazt is, nem a tükröt kell összetörni. Kukorelli István Dunai Imre Ha Jön a Hideg, többen leesnek? Csecsemőcsúszda Két-három évvel ezelőtt más funkciót akartak adni a pécsi csecsemőotthon egy részének. Az indoklás: nincs kihasználva, az ittlévő gyerekek elférnek a másik, a Me- csekjánosiban lévő otthonban. A vélemények ütközésének végeredménye, hogy a csecsemőotthon maradt, s ma már itt sem férnek el a gyerekek. Augusztus végétől a Hajnóczy utcai hetes bölcsőde egyik szintje is csecsemőotthonként működik. * Egy ABC előtt idősebb férfira bízott egy fiatalasz- szony egy két év körüli kislányt, mondván, hogy sokmindent akar vásárolni, vigyázzon addig rá. Hiába vártak rá, nem került elő. A férfi a legközelebbi orvosi rendelőbe vitte be a kislányt, kérve, hogy gondoskodjanak róla. Először a hetes bölcsődébe került, azzal a reménnyel, hogy hátha jelentkezik az édesanya, aztán a csecsemőotthonba ... Az eset évekkel ezelőtt történt, s akkor még így, illetve jellemzőbben a kórházi osztályokról kerültek gyermekek csecsemőotthonba. Napjainkban már más a helyzet. Egyre nyugtalanítóbb. Hogy milyen gondokkal küszködhet számos kisgyermekes család, az már a bölcsődékben is kitapintható. Legjobban a térítési díj befizetéskor. Vannak, akik megpróbálják elodázni a befizetést, legalább egy két nappal, amíg kölcsönkérnek, mások viszont oda állnak a vezető elé és megmondják, hogy nincs pénzük. A családok egy részénél nem egyszeri gondról van szó. Akinek pedig sem engedéllyel, sem más módon nem oldható meg a problémája, annak egy lehetőség a hetes bölcsőde, ahol kevesebbet kell fizetni. A Hajnóczy utcai intézmény bölcsődének épült 1959-ben. Húsz évvel ezelőtt lett belőle hetes gyermekintézmény. Elsősorban a három műszakban dolgozó, családoknak, illetve az egyedülálló, szintén műszakozó nők gyermekeinek szánták. Ahogy múltak az évek, egyre inkább a szociálisan hátrányos helyzetű szülők gyermekei kerültek ide. Most imár szinte csak ők. És sokuk számára nem ez a végállomás. Épp a közelmúltban „felejtettek" itt egy testvérpárt. Nem jöttek értük a következő hétvégeken sem, így a gyerekek hamarosan átkerülnek a csecsemőotthonba. Most még októbert írunk. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ilyentájt kezdtek többen megfeledkezni arról, hogy péntekenként mehetnek a gyerekükért. Mert az elmúlt években is voltak, akik nem tudták fűtött lakásba, albérletbe kivinni a gyerekeket. Most minden bizonnyal többen lesznek. A csecsemőotthonok napjainkra nyitottabbá váltak, nem csak az újszülöttet, hanem az édesanyát is befogadják, ha nincs, hova mennie, mondván, hogy ez egy esély arra, hogy kialakuljon a kötődés kettejük között. A védőnők segítségével igyekeznek előre megtudni, hogy belátható időn belül hány olyan várandós szül, akinek nem lesz, hova mennie. A Münnich Ferenc utcai csecsemőotthonban jelenleg öt anya gondozza kisgyermekét. A közeljövőben újabb kettőre számítanak. S ki tudja megmondani, közülük hányán hogyan tudnak majd talpraállni, családot teremteni? S mennyiben más azoknak a gyerekeknek a sorsa, akik ugyan csalódba születtek, de ide csúsztak? Török Éva Hittanórán a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban Fotó: Proksza László
