Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-24 / 201. szám
8 aj Dunántúli napló 1990. október 24., szerda Egészséges Városok szimpózium Szerepet az önkormányzatban! Mór több alkalommal tudósított lapunk Pécsnek a WHO Egészséges Városok szervezetében való részvételéről, a programiroda különböző, ezzel kapcsolatos ténykedéseiről. Eredményeket azonban a szervezetbe való belépés — vagyis 1986 - óta a többi kelet-európai projectvároshoz hasonlóan nem nagyon láthattak Pécs lakói sem. A politikai és gazdasági változásokat kihasználva ezen próbált segíteni az elmúlt napokban Stockholmban rendezett Egészséges, városok szimpózium. „Pozitív környezetek megteremtése" címmel rendezett találkozón a meghívott - főként nyugat-európai - városi politikusok egyik fontos kérdésként a kelet-európai városok fejlesztésének lehetőségeiről tanácskoztak. A WHO nagyon is hajlandónak mutatkozott a segítésre: tervbe vették, hogy átcsoportosításokat végeznek a költségvetésükben és munkaidejükben, így információs és képzési kurzusokat tudnak indítani a hazánkhoz hasonló országokban. November elején feltáró missziókat küldenek több országba, így gyűjtenek információkat arra vonatkozólag, hogy egyes országok milyen támogatást igényelnek, milyen elképzeléseik vannak. Mindebben Pécs nagyon fontos szerepet játszik, hiszen jelenleg majdnem az egyetlen város, ahol lemérhető és tapasztalható a politikai és gazdasági változás. Ezt bizonyítja az is, hogy Stockholmban Pécsen kívül mindössze két kelet-európai város: Zágráb és állítván Kaunasz képviselői jelentek meg. Pécsről hárman vettek részt a stockholmi szimpóziumon: Bunyevácz József, a Totál Kft. igazgatója, aki a közlekedés egészségi hatásairól tartott előadást, dr. Sohár Endre, városi főorvos, aki Pécs egészségügyi fejlesztéséről, az egészségmegőrzés,' a megelőzés fontosságáról beszélt és De Blasio Antonio, a programiroda vezetője, aki a multiszektorális együttműködés lehetőségeiről adott elő. De Blasio Antoniot megkérdeztük az eredményekről.- Nagyon fontosnak tartom, hogy kihasználjuk a felajánlott segítséget. Ennek azonban szinte egyetlen módja, hogy a leendő önkormányzatban részt vehessünk, hiszen az egészségmegőrzés, a környezetvédelem, a szociálpolitika, az egészséges iskolák kialakítása mindenki számára fontos feladat kell legyen. Az önkormányzatnak pedig ezek megteremtését vállalnia kell. A stockholmi eredményekről röviden annyit, hogy Bunyevácz József előadásának nagyon örültek, új információkhoz juttatta a résztvevőket. Az egészség- ügyi fejlesztéseket ugyan kevésnek találták, de elismerték, hogy kötődnünk kell a realitásokhoz e téren. A multiszektorali- tásban pedig ott is hasonló problémákkal küzdenek, mint nálunk, ezért nagyon sokan kerestek meg az előadásom után is. Ezenkívül elértük, hogy most már konkrét segítségre számíthatunk anyagi - valamint szakemberek, gépek, berendezések terén is. P. V. Népház és játszóház Lánycsókon Szétömlik a napfény a tájon, jut belőle a legyezősze- rűen elhelyezkedő kis és nagy házaknak, az új játékboltnak, a bokroknak, a sárgán pergő leveleknek, de a biciklitározónak is. Csak úgy villognak a kerékpárok. Egész sereg várja, hogy befejeződjön a tanitás, és a lánycsóki iskolából a hátukon tekerjenek haza a gyerekek. Igazgatói rendelet szerint az járhat biciklivel az iskolába, aki leteszi a kerékpáros KRESZ- vizsgát, de úgy látszik, sokan eleget tettek ennek a feltételnek. Egytől nyolcosztályig háromszáznegyvenhat gyerek jár az iskolába, mely két helyen található a faluban. S mivel általános művelődési központként dolgoznak, még a központhoz tartozik az óvoda, a könyvtár, a közeljövőben elkészülő népház és a nemrégiben átadott, a könyvtárral egy épületben lévő játszó- ház. Hetedikesek, nyolcadikosok állnak mellettem, ping-pong- ütőjüket lábalják. Az udvarban felállított ping-pongasz- tal igen jó szolgálatot tesz a szünetekben és a napos délutánokon. Tizen-huszan körbe- körbe ütögetik a labdát. — Milyen a játszóház? — Nagyon jó, — értenek egyet a fiúk, lányok. Lehet néptáncot tanulni, rendezhetnek diszkót, va n egy fél - körives bárpult mögé bújtatott kis büfé hangulatos asztalokkal, az emeleten sokfajta játék, s a kedvenc, a számitógép. A régi gazdakör épületét alakították át, az emeletre csigalépcső kanyarodik. Kedd és péntek délutánonként van nyitva, de ha igényelik, s van felelősséget vállaló felnőtt, egy-egy osztály elkérheti a kulcsokat. — Nem lenne baj, ha hetente többször is nyitva lenne, de az igaz, hogy sok a tanulni való, meg a különféle szakkörök is délutánomként vannak. Azért még egy nyitvatartási napot elbirnámk, — véli az egyik kissrác. — Az igazgató bácsi viszont megígérte, hogy a játszóház udvarában is lesz majd pingpongasztal, sakkasztal és teke — teszik hozzá többen, várakozásteljesen. * Fekete Lajos egy éve vezeti o művelődési központot. A szülőket, kollégákat és támogatóikat dicséri, akik sokat segítettek eddig is, hogy egyre gyarapodjon az iskola, a művelődési központ. Szeretnének építeni egy tornatermet a megroggyant helyébe, új osztálytermeket kialakítani, s egyszer megvalósítani nagy álmukat, az uszodát. De addig itt van a népház. A régi művelődési házat alakították ót és bővitették egy előrésszel. A piros tetőcserepes, melegsárga, rusztikus stílusú épület bizonyára a falu egyik „szépségpontja" lesz. Tölgyesi Lajosné félretol egy létrát és néhány festékes vödröt, s mutatja mi mindent képzeltek a házba. A színpad uralja a nagytermet, ahol előadások, (hangversenyeik mellett lakodalmakat, bálokat is rendezhetnek, míg a kisebb helyiség szakköröké és kiállításoké lesz. Ha elkészül az új tornatermük (és nem a népházban tartják a testnevelési órákat, az egyik öltözőből is klubtermet szeretnének majd. Terveznek egy büfét és presszót, s talán napilapokat is a kávé mellé. Úgy gondolják, a kétezerhét- száz lakosú falu apraja-nagy- ja szívesen jár majd oda, s nemcsak a tanfolyamokra, klubfoglalkozásokra, bár azokból sem lesz kevés. A „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségért” alapítványtól is kapták támogatást. A nemzetiségi vegyeskórus, a hagyományőrző szakkör is ideköltözik majd. A könyvtár marad a megszokott helyén, ahol gyakran tartanak iskolai órákat, s délutánonként elég sokan mennek új olvasnivalóért. K/ícs Lászlódé, a könyvtárvezetője nem is elégedetlenkedik, de szeretné, ha több és változatosabb német nyelvű könyvet is kopna a megyei könyvtártól, mert az emberek inkább az érdekes, szórakoztató, könnyedebb irodalmat keresik. A népház előtti jókora futballpálya lehet, hogy máshova költözik, s akkor park, játszótér terülne el előttük. B. A. Mozduljon meg az állóvíz A Fiók oroszlánkörmei Tizennyolcmillió forintról kell dönteni, minden klubtagot szeretettel várunk — a szűkszavú cédula a hirdetőtáblán, nem maradt visszhangtalan, este. jópáran összejöttek a rektori tanácsteremben, s érvekkel megerősítve mondták el, miért nem értenek egyet az egyetem OTKA - pályázatában megnevezett elektronmikroszkóp beszerzésével. Korszerűbb, sokoldalúbb műszerre van szükségük, melynek kiválasztása szakértői bizottság feladata lehet. Tizennyolcmillió forint sem kis pénz, s ráadásul ritkán adatik meg az egyetemnek, hogy rendelkezzen ilyen, ösz- szeg felett. A fiók felvetése meghallgatásra talált, az egyetem vezetősége egyetértett javaslatukkal. A Fiók a Pécsi Orvostudományi Egyetem tavasszal alakult klubja. Fiatal Oktatók Klubja, — ám nem húztak semmilyen korhatárt a belépéskor. A klub elnöke, dr. Ka- rádi Zoltán maga is elhagyta a bűvös harmincöt évet. Szellemiségében, gondolkodásában legyen fiatal a klub tagja, - szögezték le az alapítók. A klub pártérdekektől független, az alapszabály szerint „működési módját a liberális demokrácia, az egymás nézetei iránti tolerancia jellemzi." Céljuk, hogy szakmai, tudományos fórumként dolgozzanak, ahol az oktatók, a kutatók megismerkednek egymás munkájával, de nem zárkóznak el a fontos társadalmi, politikai, kulturális kérdések megvitatásáról, állás- foglalás kialakításától sem. — Hogyan is zárkózhatnánk el - mondja dr. Karádi Zoltán és dr. Hajnal András elnökségi tag. - Ahhoz, hogy az egyetem több évtizedes állóvize megmozduljon, szükség volt az egész ország változására. Ezen az egyetemen nem volt divat a klubokba való tömörülés, az ilyen fórumon való nyílt véleménycsere. Bejegyzett tagunk, gondolom éppen ezért, jelenleg ötven fölött van, de sok a pártolótagunk az idősebb kollégák közül is. Még a külföldi ösztöndíjasok is élénken érdeklődnek a klub iránt. A klub képviselői megtalálhatók az egyetemi reformot kidolgozó bizottságban is. Olyan autonóm egyetemet szeretnének, ahol megteremtődnek az optimális feltételek a felelősségteljes döntésekhez, az oktatáshoz, kutatáshoz. Nem személyi üldözésekre gondolnak, de arra igen, hogy teljesítmény elvűvé váljon az egyetem, s szeretnék elérni, hogy a kutatók, az oktatók ne kényszerüljenek elefántcsonttoronyba zárkózni, vagy nyugatra távozni. Törekednek a hallgatókkal való együttműködésre, de úgy vélekednek, nem kötelező mindig minden kérdésben azonos nézeteket osztaniuk. A „mélypont" a kapcsolatukban dr. Hajnal András szerint az volt, amikor a Fiók nem értettek teljesen egyet a diákok ösztöndíj követeléseikben. Azóta találkoztak már egy kollégiumi fórumon és úgy érzik, közelebb kerültek egymáshoz. A korábbi megbeszélések szerint a Fiók megkapja az egyetem központi udvarán lévő, eddig Vadász Klub elnevezést viselő épületet, ahol tartósan berendezkedhetnek. Terveznek zárt és nyitott szakmai programokat, létesítenek egy szerény büfét és alkalmat nyújtanak a vélemény- cserékre. B. A. A szegénység vámszedői Az Új DN jótékonycélú ruhavásárt szervezett, majd az akciót a pécsi Lions-Club vette át. A szervezők szándéka az, hogy a fölösleges, de még nagyon jól használható ruhanemű igen kis, szinte csak eszmei költségtéritéssel eljusson a rászorulókhoz. A befolyt csekélyke pénzösszegeket a további, jótékony célú rendezvények szervezésére és a hátrányos helyzetű gyermekek és intézményeik támogatására kívánjuk felhasználni. Sajnálatos, hogy megjelent néhány személy, akik kihasználva a lehetőséget, megkísérlik az akciót saját hasznukra fordítani, feltehetően további eladás céljából. . Miközben más, igazán rászoruló szerényen keresgélt egy-egy kabátot, szoknyát, ha talált, nem győzte kifejezni örömét a közelgő tél előtt. Úgy gondolom, meg kell vetnünk a gátlástalan vámszedőket, akik magatartásukkal sértik a rászorulókat, az adományozókat, de a jószándékú szervezőket is, hiszen nagyon nehéz védekezni ellenük. Kerüljék vásárainké' és ne szennyezzék be a társadalom jobbérzésű, jószándékú közreműködőit. Récsei Miklós, a pécsi Lions-Club alelnöke A nemzettudat körül masincs mindenrendben A inemzettudat kérdése az utóbbi időben gyakran és igen különböző módokon jutott az érdeklődés középpontjába, de mintha néhány (hónapja elcsitultak volna a vele kapcsolatos indulatok. Pedig a nemzettudattal ma sincs minden rendben... Történeti megközelítésből vizsgálta ezt a témát dr. Frank Gábor, a pécsi Leőwey Klóra Gimnázium tanára. Szerinte a nemzettudat több száz éves zavaraihoz az újabb idők újabb problémákat hoztak, mert mig Nyugat- és Észak-Európóban a modern nemzetek kialakulása összekapcsolódott a szabadságjogok biztosításával, a demokrácia kiszélesítésével, addig Kelet- és Közép-Európo népeinek sorozatosan negativ Dr. Frank Gábor a magyarságtudatról élményekkel kellett kezdeniük .nemzetállamuk megteremtését. Ez a folyamat a trianoni rendezés szülte sokk után sem látszott elmúlni, a hatalmi erőszak jegyében történt felosztás újabb szellemi és lélektani tehertételként nehezedett a magyarságra. Egy nagyobb ugrással a második világháborúhoz érve, újabb „bűn" halmozódott a régiekhez. A vereség után klkény- ezerített fordulat egyfajta nemzeti mazoehizmusboz, a magyar bűnök egyoldalú hangsúlyozásához vezetett. Ezenkívül pedig minden, ami a nemzeti érdekek képviseletét jelentette, a negatív ,/nacionalista” jelzőt kapta. Felszámolták a nemzeti gondolat korábbi hordozóját, a keresztény magyar középosztályt, megfosztva azt politikai és szociális azonosságtudatától. 1956 után ezt az össznépi bűntudatot tovább lehetett erősíteni, de a föltörő nemzeti érzéssel már nem lehetett nem számolni, bizonyos szelepeket meg kellett nyitni. A szellemi függetlenedéssel és az erősödő legitimációs válsággal egyidejűleg a bűnös nemzet-elméletet lassan föl kellett adni. Az addigi gyakorlat azonban generációk tudatára nyomta rá a bélyegét, s már a mai gyerekek szülei sem szerezhettek megbízható ismereteket e századi történelmünkről. Nem lehet véletlen ennek az időszaknak az egybeesése a kádári rendszer úgynevezett visszarendeződési szakaszával, ekkor indult éles támadás a szellemi elit kételyeit megfogalmazó csoportjai ellen. Az azonban, hogy a társadalom egyre kevésbé tudott azonosulni a régi politikai rendszerrel, s kikövetelte a nemzeti történelem többszempontú újraértékelését, nem jelenti, hogy a társadalom úgynevezett 'mélyrétege az akkori, vagy akár a mostani politika rétege lenne. így ma sem biztos, hogy a demokrácia, a pluralizmus, a liberalizmus, a nemzet, a hagyományrendszer más, és például a pártok által is közvetített oldala megérintené őket. Másként von ez a fejlett demokráciákban, ohol nem kell külön törvénnyel szabályozni az alulról jövő kezdeményezések küörvféle formáinak működését. Az biztos, hogy ma a legnagyobb veszély lenne, ha bármelyik párt kisajátítaná az egészséges nemzettudat kialakulásának mindenkire rótt feladatát. Ma — és ezt nemcsak a történelemtanárok látják így — nemzettudat kérdése semmiképp nem szűkülhet le az iskolákra, hiszen történelmi tényeket nem lehet úgy magyarázni vagy akár elhallgatni, hogy előbb-utóbb ne jelentkezzen a tudás hiánya. Hodnik I.
