Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-30 / 178. szám
Országos Délszláv Folklórcentrum Jelentős hang- és videógyűjtemény «árja a látogatókat a folklórcentrumban Fotó: Szundi György Régi vágyálma teljesült a Baranya Táncegyüttesnek és vezetőjüknek, Vidék ovics Antalnak azzal, hogy létre tudták hozni a nemzeti és etnikai kisebbségi alapítvány támogatásával Pécsen az Országos Délszláv Folklórcentrumot. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának épületében rendezték be a folklórközpontot, ahol többféle lehetőséget nyújtanak az érdeklődő tánccsoportoknak. Elsősorban magyarországi délszláv hagyományőrző táncokat gyűjtöttek össze az évek során, amelyeket a helyszínen videó, vagy filmfelvételen lehet megtekinteni. Gyűjtőkörükbe tartozik öács-lKis- kun, Baranya, Zala, Csongrád megye és Budapest környéke (Pomáz, Szentendre). Vállalják a zenei felvételek átjátszását- videómásolásra egyelőre noég nincsen felszerelésük — kották, dalszövegek és bőséges szakirodalom kölcsönzését. De, külön kérésre, segítenek az iskolai és a felnőtt tánc- csoportoknak szakmai tanácsokkal, koreográfiák betanításával. A centrum szolgáltatásait október elsejétől csütörtökönként 16-18 óráig lehet igénybe venni, melyeknek hézagpótló voltuk melletti másik nagy vonzerejük, hogy ingyenesek. Terveik között szerepel, hogy a C-kategóriás oktató- tarvfolyamot is a centrum koordinálja. A későbbiekben szeretnének videóberendezésekhez is jutni, s tovább bővíteni szakkönyvtárukat. Elképzelhető, hogy munkájukat a határon túl is támogatják majd. A címer- és családfakutatás reneszánsza Tátra, Fátra, Mátra Keszthelyen Királylányok, hercegkisasszonyok a szultáni háremekben Ekkora reneszánszát még sose élte Közép-Kelet-Európá- ban a címer- és családfakutatás, mint napjainkban. Legfeltűnőbb a két perem-tudományág felé fordulás hazánkban, ahol évtizedeken át megmosolyogták, időnként lekezelték ezt a nemes hobbit. Pedig mindig is tudományos igényesség jellemezte, jellemzi ezt az erősen magánjellegű kutatási területet — említette dr. Bertényi Iván egyetemi tanár, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, aki egyik kezdeményezője az október 1-jén Keszthelyen, a Festetics-kas- télyban kezdődő egyhetes címertani és családtörténeti nemzetközi tanácskozásnak. A hazánkban először megtartandó rangos eseménynek házigazdája még a Nemzetközi Heraldikai Akadémia, valamint a Nemzetközi Heraldikai és Genealógiai Konföderáció. A rendezők 15 országból, többek között Mexikóból, a Vatikánból csaknem 70 szakembert várnak. Részvételét jelezte a magyar és a lengyel emigráció több jeles kutatóalakja, így például Vajay Szabolcs, számos felvidéki és erdélyi szaktekintély. Két éve a keszthelyi kastély már otthont adott hasonló összejövetelnek, de akkor csak a város- címer-történet került terítékre, ami most szintén központi témának ígérkezik, hisz például a hazai települések sorra újítják fel barokk vagy középkori címerjelképeiket. Hazánkat még azért választották a rendezés színhelyéül a külföldi társaságok, mert nálunk 45 év alatt négy címer született, amire aligha van példa másutt. S még most is rejtélyes több ősi, vagyis koraközépkori jelképünk eredete. Izgalmas tény, hogy a szlovákok magukénak vallják a kettős keresztünket és szerintük mi a hittérítő Cirill és Metód zászlajából vettük át, de a kereszt alatti hármas halmot már ők is csak kereszttalapzatként tartják számon. Egészen más a népi vélekedés erről és érdekes, hogy a szlovák és a magyar ember rendületlenül Tátrát, Fátrát és Mátrát említ a nálunk zöldnek, a szlovákoknál kéknek festett halmok láttán. (Az új cseh és szlovák közös címernek eleme lett a fenti szimbólika). Dúl a vita a néphiedelem által Dunának, Tiszának, Drávának és Szávának tartott Ár- pád-sávokról, pedig valószínűbb, hogy Imre királyunk, mivel nagyon szerette aragó- niai feleségét, átvette hitvese hazájának függőleges címer- sávozatát, amit aztán magyarosított és vízszintesen használt. Persze nemcsak hazánk cimer- és családfarejtélyei izgatják a résztvevőket. Nagy vita kerekedhet majd a családkutatások kapcsán arról, hogy mennyire szövevényesek a középkori oszmán és keresztény kapcsolatok. Európai uralkodók lányai, hercegkisasszonyok kerültek a szultáni hárembe azzal a céllal, hogy a szultánok területszerző harci kedvét mérsékeljék. Csuti J. Szövetkezeti kórusok találkozója Siklóson Más a hangverseny, s más a találkozó, ahol több száz dalos mutatja be mit is tud, mit tanult a korábbi években. A hangulat pedig nem olyan feszült, mint egy versenyen, vagy országos minősítésen. Szakmai zsűri figyeli teljesítményüket, s mondanak is fontos, a továbblépést segítő tanácsokat, de nincsenek helyezések, éles küzdelmek. Ilyen a szövetkezeti kórusok immár hatodik siklósi találkozója is, melyet tegnap rendeztek meg. A két hangversenyen, melyeket a művelődési központban, illetve a vár kápolnájában tartottak, a siklósi Gerencsér Sebestyén Művelődési Központ szövetkezeti vegyeskara, a pécsváradi Áfész és művelődési ház kamarakórusa, a bólyi vegyeskar, a mohácsi Bartók Béla vegyeskar, a dombóvári Kapos Kórus és két vendégegyüttes, a löstertali vegyeskor és a miesbachi vegyeskor lépett föl. A délutáni ünnepélyes megnyitón Apa- rácz Dénes, a Baranya Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke mondott beszédet, a kórusok teljesítményéről este dr. Várnai Ferenc, a zsűri elnöke számolt be. Nyugdíjas maszkmester kedvtelése Az aradi vértanúk » emlékműve Ünnepi megemlékezőket vár Léka László, pécsi nyugdíjas maszkmester megkeseredett ember lehetne, hisz szíve legszentebb vágyának, a színházi maszkmesterségnek nem hódolhat. De nem esik mélabúba, inkább alkot hazafias és álmodozó kedvtől vezéreltetve, így született meg a pécsi Kisszlrákó-dűlőben lévő' telkén az aradi vértanúkat ábrázoló szoborkompozició, a négyméteres kőobeliszk, amelyen körben helyezkednek el a vértanúk fehér műkőből faragott mell-domborművei. Október 6-ra álmodta ezt az emlékművet, ami így egy magántelken párját ritkító. Büszke rá, mert úgy érzi, hogy jelenkorunkban mégha magánterületen kiállítva is, de ő emlékezett meg elsőként szoborban kifejezve aradi vértanúinkról. Köztudott, hogy országos adományból egy monumentális vértanúszoborművet terveznek az aradi mintájára. Léka László alkotókedve lankadatlan, munkája díszíti a pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskolát, háza kapu- aljában Szent István-melldom- bonművet helyezett el, ami majd az utcai falra kerül, ha a jogszabályok megengedik, Szobájában egy rézdomborműves Magyarország-térkép látható a 19 megyénk címerével. Október 6-án koszorúzni jönnek a Szkókó-béli díszem- íékhelyhez a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőből. A jó kedélyű, idősnek még alig látszó mester más ünnepi megemlékezőket is fogad ezen a napon. Cs. J. Fotó: Läufer László Emlékezhetünk rá, micsoda lelkesedéssel ecsetelte a hong-kongiak magyarországi letelepítésének hallatlanul nagy gazdasági előnyét a kisgazdapárti frakcióvezető a Parlamentben: sok-sok milliárd (!) dollárról van szó, amellyel fellendülne szép hazánk - pillanatnyilag a béka feneke alatt keper- kedő — nemzetgazdasága. Az eufóriás hangulat engem sem került el, jómagam is lelkesen felordítottam: „Jöjjenek hát ezek a hong-kongiak .. . Van itt hely bőven számukra!” Például egyesek szerint az a Lf ö Id i síkság lenne a legmegfelelőbb számukra, másak — mértékadó körök - a Csepel-szigetet adnák át távoli barátainknak (miért is ne lennének ők is a barátaink?), hadd építsenek csak felhőkarcolókat, játékkaszinókat (pardon, ez utóbbival már lassan ellátottak leszünk, nemrég nyitották meg Pesten a hetedik ilyen őrültséget), csak jöjjenek szép autóikkal, csekkfüzeteikkel. A lelkesedésem aztán alábbhagyott, mert állítólag a hong-kongiak kijelentették, hogy ők inkább angol nyelv- területre költöznének, tekintettel arra, hogy többnyire angolul beszélnek. Ugye. De aztán a rádió reggeli krónikája ismét bedobta a „hong-kongi ügyet”, abból az alkalomból, hogy valami bizottság-féle alakult a fővárosban, és ez a bizottság fogja kézbe a hong-kongiak esetleges letelepítését. Megint fölmerült Csepel-sziget, sőt - és most tessék meg- fogózkodni - másik otthonuk lehetne akár a Balaton közepén felépítendő sziget is. Ez az ötlet a hajnali, ötórai nap. Valami ilyesmiről van szó, hogy a tó medrét mélyíteni kellene, a kotorék iszapot nem kell elszállítani, hanem fölhalmozni egy szigetet képezve, amelyet aztán növényzettel ellátnának és micsoda szép színfoltja lenne a tó gyönyörű vidékének. Valami tervezetről is beszélt, amely lassan ugyan, de készül. a magyarságra vonatkozik, csupán néhány honfitársamra. Elvégre az sem sértő - minden magyarra —, amely jelzőkkel nehány magyart ruházott fel - — szintén a rádióban — egyik ismert magyar író, szokásos jegyzetében: „AI- és középrágcsálók . . . rücskös gyűrődések a tásradalmon .. . szocialista bundaburzsoázia . . .” és zsákokat bevágják a kocsi csomagtartójába, az első benzinkútnál megtankolnak - mert ez is olcsóbb, mint a túloldalon -, aztán indulnak hazafelé. Csak kukoricából átvisznek ezen az egy határátkelőn naponta vagy ezerkétszáz-ezerötszáz mázsát. Emlékeztetőül: az amúgy is csőd szélén álló mezőgazdaságunkat az Sziget a Balatonon hong-kongiaknak krónikában hangzott el, föl is ugrottam azonnal az ágyból, megnyugtatva magamat, hogy nem álmodom. A következő - határai - krónika már mellőzte a balatoni ötletet, na rendben van, a műsorszerkesztő bizonyára vicces fiú, egy kicsit hülyéskedett csak ezen az esős, komor reggelen. Mit tesz Isten, ha nem is a hong-kon- giakkal kapcsolatosan, de a Balatonra építendő szigetről már hosszabb műsort hallottam talán aznap, vagy másMindenesetre még jókor van, ma éppen zajlik a hely- hatósági választás, fel is hívom a jövendő önkormányzatok figyelmét: feltétlenül támogassák a Balaton-sziget tervezetét, és adjanak rá pénzt is, ami majd megtérül, hiszen olyan idegenforgalmi látványosság lesz, amely távoli vidékekről is idecsalogatja a nagy pénzű — természetesen nyugati — turistákat: „Lássuk csak, mit mar- hulnak megint ezek a magyarok?!" Meg ne sértődjék senki, a „marhulás” nem egyebek. Gazdag szókincse volt mindig is a magyar nyelvnek. Az alábbi néhány sorban sem politizálok, tekintettel a választási moratóriumra. Aligha van az országnak olyan nagyobb települése, ahol ne üzletelnének hazai és szomszéd országbeli kal- márök. Röszkén — a határ- szervek — elmondják, mi a legújabb „biznisz”. ötven- kilós zsákokban árulják magyarjaink az ide ránduló ju- góknak a kukoricát, tápot, zabot, búzát és krumplit. A aszály is sújtotta. Nincs, vagy nem lesz takarmány. Sok helyütt már az anyaállatokat vágják le a parasztok, következésképpen csökken az állatállomány. Várható, hogy kevés lesz a hús, a legújabb hírek szerint pedig elképzelhető a harmincforintos tej . . . A kiviteli tiltott listán nem szerepel a takarmány. vasárnapi ilyen-olyan gyárakat, kinai vendéglőket, „nájtklubbo- kat", teázókat, kupikat és Iskoláknak is
