Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-30 / 178. szám
Ásatások ozorai Pipó kastélyában A lótetű, mint vonzerő A hobbiturizmus stabil A Hamburgban kéthetente kiadott, s öt ország németnyelvű olvasóinak terjesztett, több tízezer példányban megjelenő Angel Woche, a német sporthorgász-űjság két munkatársa nagyon aggódott: vajon a magyar horgász- szövetség baranyai intézőbizottságának terepjárója birja-e az igénybevételt... Az eső zuhogott, a sár marasztaló volt, a Dráva menti dzsumbujba ilyenkor csak a megszállottak merészkednek ... Hacsak nem kíváncsi a halfogáson kívül másra is. Ám ez- o két fiatalember, Matthias Six és Eberhard George árgus szemekkel azt is kutatta: érdemes-e ajánlaniuk lapjukban a baranyai horgásrkirándulóst olvasóiknak? így fölöttébb szoros programot „zavartak le", s dr. Kovács Zoltán, a megyei intézőbizottság titkára néha meg-■meg vakarta a fejebubját: na, még azt is, meg ért is... Domolostól Bédáig, a Drávától az orfűi tavakig kattogtat- ták fényképezőgépüket az 'NSZK-beli vendégek, s úgy tűnik, a zord időjárás ellenére mind derültebb lett az arcuk. Azt mondja Herke Attila, az IBUSZ területi igazgatója: a hobbiturizmus stabil. Politika ide, vagy oda, aki egyszer eljegyezte magát, az - legalábbis az ilyen érdeklődésű emberek körött - nem rúgja fel a frigyet. Orfűn például már alig lehet megfelelő számú szálláshelyet biztosítani a horgászturistáknak, vagy más kedvtelés által hajlottaknak. Marad hát az újabb területek - mint Szigetvár és környéke, vagy éppen- Harkány - e szempontból! felkutatása. De maradjunk a horgászoknál. Az „alapszituáció": kap egy házat - nem mindegy persze, milyent, s ilyen alapon például az IB orfűi tanyája hatcsiilagos -, azután, hogy mit tesz mellé a vendég, csónakot bérel-e, kér-e kísérőt, halószléfőző-versenybe nevez-e, magánügy. Csak meg kell fizetni. Ezzel kapcsolatban - mármint a pénzzel - mondta a két német újságíró: Finnország — mert megnézték azt is - nagyon drága: egy hétre 2700 márkájába kerülhet a — mondjuk - hamburgi horgásznak. Magyarország - mosolyogtak Matthias és Eberhard - más: az emberek nyíltak, vendég- szeretők és ez a turistának nagyon fontos, sőt: fontosabb, mint a táj szépsége. Hozzátették: a most szerzett benyomásaik között újságjukban feltétlenül megemlítik, hogy valóban nincsen már vasfüggöny, amit persze mi jól, tudunk, de az ő olvasóik nem arrynyira A z IBUSZ és megyei horgász-szövetség együttműködése ötéves. Ezzel együtt még alakulóban van — ha másért nem, azért jogos így fogalmazni, mert a jövőt illetően közös elképzeléseik vannak. Remélhetően jótékony - és haszonnal járó - hatása lesz erre a két hamburgi szakember ittléte. Újdonsággal bőven lehet az érkező vendégeknek szolgálni. Mást pe mondjunk: külön vadászatot kellett indítani egy lótetű után — harcsa csali! —, mert legalább a lényképét Matthiásék meg akarják mutatni lapjukban. A harcsát most nem sikerült mellékelni. M. A. Tizedik esztendeje dolgoznak a régészek oz ország egyik legnagyobb műemléki 'feltárásán és rekonstrukcióján Ozorán, Pipó úr középkori várkastélyában. Az idén a törökök által emelt külső vár vonalának, bástyáinak feltárására volt idő, erő és pénz. Előkerült egy még rejtélyes rendeltetésű, csórtakfarmájú épület maradványa, a vár tövében pedig megtalálták o középkori kápolna egyik leszakadt darabját (képünk) festmény maradványokkal. O. I. Fotó: KpM. Tízmillió forint körüli kör Jelkép-ház Kakasdon A kakasdi faluház jelenlegi állapotában Fotó: Läufer László A hatos főúton Budapest felé tartva, az első tolnai falu Kakasd. A völgybe érkezve, autója lendületét alig tartja vissza a türelmetlen sofőr. Elsuhan az út szélén felállított székelykapu, s kopjafa mellett, figyelmét csak egy furcsa építmény tereli el — félig kész falak közül lecsupaszított fatörzsek merednek az ég felé. Ha hónapok múlva újra erre téved, legyint magában — „alig haladtak" -, s csóválja a fejét: vajon mi lesz ebből? Idén nyártól már hosszú tető takarja a görcsös ágakat ... de . . . kezdjük a ház történetét valahol a legelején . . . A tizennyolcadik század közepén — a Habsburg uralkodó csábító ígéretei nyomán - sváb földművesek ereszkednek lefelé a Dunán összeácsolt tutajokon, új otthon, jó szántóföldek, s enyhe adóterhek reményében. Néhány évvel később a császár zsoldosai bekerítik a székelyföldi Madéfalvót, ahol a székelység vezetői gyűlnek össze, hogy előjogaik megvédéséről tanácskozzanak. A nap már véresen és feketén kel föl, s az éjszaka jeladás: székelyek ezrei menekülnek moldvába, a messzi havasokba. A bújdosókat Hadik András hívja Bukovinába letelepedni, ahol évtizedes munkával kell az erdőket kiirtani, a talajt feltörni. A másfél évszázados török pusztítás után Kakasára érkező svábokra sem vár más, mint az elvadult, elhagyott vidék újbóli megszelídítése, s házaik felépítése után a megmaradás egyetlen lehetősége: évszázadokig őrizni a nyelvet, a közösség szigorú törvényeit, az ősi - lassan-lassan polgárosodó - parasztkultúrát. Csak így történhet ezer kilométerrel keletre, a fenyők árnyékolta dombok tövében is, a románok és ukránok között összehúzódó bukovinai magyar falavkban. Egészen addig, míg az első világháborút követő nagyhatalmi rendelkezések nyomán a kis magyar sziget elszakad anyaországától, s román fennhatóság alá kerül. A fenyegetett, megbolygatott közösség kétszáz év után ismét menekülésre kényszerül. A második világháborúnak még alig vége, katonák kerítik be Kakasdot, s gyűjtőtáborba hurcolják népét. A vésztjósló ígéret hamar beteljesül, csak kevesen maradhatnak szülőfalujukban, a többiekre és húszkilós csomagjukra a nyugat felé induló vagonok várnak. Házaikba a hazájukat kereső székelyeket irányítják. Az utolsó mozzanat, amit méa történelemként lejegyezhetünk: a falu két népe, a székelyek és svábok lassú megbékélése. Minden ami ezután következik mór jelen idő. Még csak ma történt, hogy Makovecz Imre építész e vidékre tévedett, s találkozott a kakasdiakkal, kiknek kultúrhá- za rogyadozott. Fényképet kért a bukovinai Andrásfalva templomáról, s jól megnézte a kakasdit is. A faluház két nép és táj építészetét,- jelképeit őrzi. A Jobboldali torony egy évszázadokkal ezelőtti erdélyi fatemplom tornya - akár Ma- défalván is lehetett volna -, falának belső felületén az andrásfalvai templom tornyának díszítései. A „székely" ágasfák uralják a nagyterem, a könyvtár és a presszó légterét, míg a klub és a hivatali helyiségek motívumai a helybéli sváb építészeti ízlésnek állítanak emléket. A baloldali torony a falu neobarokk templomát másolja, melyet a főútról nem láthatunk, a torony tövében egy tutajos szobra áll. Mindezt jövő időben kellett volna írnom, hiszen ezt csak a tervrajzokon, és az épület egyes részein láthattam. A faluház még félig sincs kész, hiányzik tízmillió forint, s vagy annyi társadalmi munka, amennyit a helybéliek mór eddig áldoztak rá. Ez a ház egy kis magyar falu nyolcvanas évekbeli küszködéseinek, szegénységének jelképe, s emlékműve is. Bozsó Béla Szervezett lakásbetörés sorozatok Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) kább műszaki cikkekre vadászva, de ők nemvetnek meg egyéb értékeket sem. A csoportokat az elkövetési módszereik alapján tudjuk különválasztani. Amikor az emberek jó része már a panelháziban közvetlenül mellettük lakó szomszédokat sem ismeri, viszonylag könnyű dolguk van a „kifinomult" módszeréket alkalmazó betörőknek. A tenepfelmérés- nél egyrészük abból indul ki, hogy ahol az ajtók névtábláján doktori cím is ékeskedik a nevek előtt, ott bizonyára értékesebb zsákmány érdekében „kopogtathatnak". Ha aztán nem nyílik az ajtó és a szomszédok sem igazán éberek, akkor jöhet az ajtó íelfeszítése, betörése, s a lakásban történő kutatás. A doktori címek feltüntetése a telefonikönyvekben, is árulkodó lehet. Elég néhány próbahívás egy adott napszakban, s ha rendre az derül ki, hogy az adott időszakban senki sem tartózkodik a lakásban, akkor komolyabb aggodalom nélkül végezhetik a lakás feldúlását. Hogy mit tehetnek a lakók, a betörők hívatlan látogatását kivédeni akaró polgárok? Választ ugyancsak Soós Józseftől kértünk. — A nagy összegű pénz, értékesebb ékszerek legbiztosabb védelmét természetesen az jelenti, ha a tulajdonos pénzintézeték széfjében helyezi el azokat. Viszonylag kis pénZből meg lehet ma már oldani a jelző-riasztó berendezésék felszerelését is a lakásokban, vagy azok nyílászáróin. Tanácsos otthon lefényképezni az értékes tárgyakat, felírni a műszaki cikkek gyári számát. Érdemes szakemberekkel megerősíttetni, biztonságosabbá tenni a zárakat is, mert a jelenleg beépítettek többsége bizony nem vizsgázik jelesre. Az egyik sorozatnál éppen a biztonságinak mondott, úgynevezett „biztonsági" hengerzárak törése útján jutnak be a lakásokba. Valószínűleg igaz az a mondás, hogy egy zár nem zár. Feltörik a kétszárnyú ajtókat is, mégpedig a riglilehúzás módszerével. Ez esetben legjobb a tolózárat egy csavarral biztosítani, -legbiztosabb módszer a hevederzárak felszerelése lehet. Mindezen biztonsági intézkedésekkel kapcsolatban bűnmegelőzési alosztályunktól kérhetnek a polgárok tanácsokat. Ök vállalkozókat, szakembereket is ajánlanak a zárok megerősítéséhez, riasztók felszereléséhez. Hívhatók a 12-475-ös telefonszómon, míg a betöréssorozatokkal kapcsolatos információkat a bűnüldözési osztály 12-552-es számán, vagy a 11-666-os telefon 11-79-es mellékén várjuk. — Hogy áll a nyomozás, és milyen bejelentéseket várnak a lakosságtól? — Több esetnél, több helyszínen látták már a betörőket. Az is előfordult, hogy délelőtt még mint a gázművek dolgozói, néhány órával később pedig mint a vízvezetékszerelők mutatkoztak be ugyanannál a háznál. Meglehetősen jó személyleírósok vannak már a birtokunkban. Várunk bejelentést olyan lakásokból, ahova az utóbbi időben gyakran telefonáltak olyanok, akik nem szóltok bele a kagylóba, amikor a tulaj felvette a vonal másik végén. Mindamellett azt is tanácsoljuk, hogy aki nem igazán tartja fontosnak, az ne tüntesse fel a doktori címét névtábláján. Ha valaki csak egy fél órára ugrik le a boltba vagy az újságoshoz, az hagyja bekapcsolva a lakásban lévő rádiót, keltse azt a benyomást, hogy van otthon valaki. A nyomozást egyébként nagy erőkkel folytatjuk. Balog Nándor vasárnapi
