Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-02 / 150. szám
Pécsre szerződő színészházaspár: Antal Olga és Fazekas István Színpad és otthon, játék és szerelem Azt mondjók, o színész köny- nyü, egyszerűen szóllithotó bútort vegyen, mert hót okár hirtelen is költözködnie kell. Biztatónak tűnik ilyenformán, hogy az idei évadra a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött művészek között érkező Antal Olgának és férjének. Fazekai Istvánnak most vásárolt bútorai nem tartoznak az összecsukhatok közé ... iá esély van hát ró, hogy a közönség és ők itt sokszor fognak még találkozni egymással a következő években.- A veszprémi színházból jöttünk, ahol annak idején azt mondtam, öt évig maradok — mondja István. - Ezt be is tartottam. Az igazság az, hogy ha az ember sokáig van egy helyen, alaposan ellustulhat... Olga bólogat, a dologgal egyetért, bár ö a főiskola után rögvest ott kezdett, hat évet játszott Veszprémben, kisebb- nagyobb szerepeket egyaránt. István útja bonyolultabb volt. Színészgyerek lévén és zseb- pénzkiegészitésül már 9 éves korától rendszeresen szinkronizált, később Budapesten egy barátja amatőr színpadán játszott időtöltésként. A bölcsészkarra felvételizett, négy évig ott is volt, de aztán már magával' sodorták az események, részt vett Fodor Tamás műhelyének munkájában, és talán sokan emlékeznek még rá a Voyzeck-ből, vagy a Havasi selyemfiúból is. Még csak előadóművészi működési engedélye volt, amikor már játszott a Radnóti Színpadon, de ott volt a Latínovits Zoltán mellett a Balassi szavalókörben is.- Engem önmagában a színjátszás nem elégít ki — mondja, és azt már Olga teszi hozzá, hogy Istvánnak talán az felelne meg, ha írhatna, rendezhetne, diszletet tervezhetne és dramaturg is lehetne egyszerre. Olga egyébként vegyész- technikumot végzett, vegyész- mérnöknek tanult, de azt nem szerette igazán. A színházat szereti, ezt a fájdalmas-gyönyörű életet, és persze, Andrást, négyéves fiát.- Az anyaság új élményeket hozott, és a pólyámtól sem távolított el, akkor sem, ha egy évet ki is hagytam. Olyan tapasztalatokat szereztem, amit nem cserélnék föl mással ... István megerősíti. és elmondja azt is, semmilyen pálya nem érhet annyit, hogy miatta tönkretegyenek egy gyereket. Ezért is szerződtek most együtt ide, mert tudják, hogyha külön dolgoznának, az a házasság végét jelenthetné. Ha csak Olga kapott volna ajánlatot, István egy időre még a színészmesterségről is lemondott volna. Beszélünk még arról is, nem okoz-e feszültséget olykor, hogy egyazon pályán dolgoznak, de kiderül, hogy ha van is vita köztük, veszekedés nincs. Olga így fogalmaz: „én hiszek István szemének, és ó hisz az enyémnek". Hodnik Ildikó Első bemutató: Sirály Évadnyitó társulati ülés Kaposváron Augusztus 27-én tartotta évadnyitó társulati ülését a kaposvári Csiky Gergely Színház. A társulat összetétele nem változott. Babarczy László. a színház igazgatója elmondta, hogy a társulat sorsa december 31-ig rendezett, a továbbiakat a közelgő helyhatósági választások módosíthatják. Az igazgató hangsúlyozta, hogy semmiféle leépítést nem terveznek, ha mégis erre kényszerítenék, inkább föladja ezt a színházat. Az első bemutató a gyermekközönséget örvendezteti majd meg. Milne - Slade Mi- ci Mackó című mesejótékával. Színházi érdekesség, hogy a főbb szerepeket kettős szerep- osztásban játsszák majd a színészek: Mici Mackó szerepét Spindler Béla és Csákányi Eszter, Fülest Bezerédi Zoltán és Kulka lános játssza majd fölváltva. Ács lános rendezésében. A felnőtt közönség Csehov Sirály című színművét láthatja majd elsőként. Arkagyinát Molnár Piroska. Trepljovot Ouintusz Kontód. Nyinát Nagy-Kálóczy Eszter (m. v.) játszó. A tervezett bemutató időpontja október 12. Az új évad további bemutatói: Calderon: Az élet álom, Kleist: A Schroffenstein család, Ter- sónszky Józsi Jenő: Kakuk Marci. Dürenmatt: A nagy Romulus, Márai Sándor: Egy nyár Velencében. A Stúdiószinházban: Oldrih Danek: Negyven gazfickó és egy ma született bárány című színművét mutatják majd be. Az évadnyitó társulati ülés kedves pillanata volt, amikor a társulat tagjai szavaztak az elmúlt évadban nyújtott teljesítmények alapján a Komor István emlékére alapított gyűrű odaítéléséről. Az idén Pogány Judit vehette át a gyűrűt. Hunyodkürti Ilona A színészek o társulati ülés előtt Fotó: Lang Róbert Szekszórdon, a Wosinski Mór Múzeum képtárában zsidó vallási kegytárgyakat bemutató kiállítás nyílt. Az Országos Zsidó Múzeum anyagából rendezett tárlat gyer- tyotartói. tórakoronái a zsinagógák és a zsidó otthonok vallási szokásait idézik. Dr. Ternók Gábor országgyűlési képviselő megnyitójában szólt arról, hogy a Holocaust nagy kórokat okozott, egymás ellen uszította az embereket. Mindig is emlékezni kell ezekre az eseményekre, hogy soha többé ne következhessenek be. A megnyitó után dr. Szilágyi Mihály helytörténész, a Tolna megyei zsidóság történetéről tartott rövid előadást. Többek között elmondta, hogy a megye területére a XVIII. században települtek zsidók Morvaországból. Elsősorban kereskedők és bankárok voltak. A Holocaust után a négyszázkét emberből 36 maradt életben. A zsinagógák művészete című -tárlat kapcsolódik a pécsi JPTE Művészettudományi Intézete által rendezett nemzetközi konferenciához is. Az érdeklődők szeptember 23-ig tekinthetik meg a kiállított ri- monokot, tórakoronákat, tóravérteket, menórókat, széder- tálat és óntólat, serlegeket, gyertya- és fűszertartókat, a zsidó szertartás elengedhetetlen kellékeit. Sz. K. „Zsidó az, akit zsidónak tartanak" Interjú Mezei Andrással mellé pszichológust kellene állítani. Ez így talán meredeknek tűnő állítás, de van benne igazság. Még annak ellenére is, hogy véleményem szerint valóban alapvetően és előnyére változott a helyzetünk. Végre a zsidók dönthetnek arról, vállalják-e származásukat. avagy nem tartják fontosnak, hogy zsidók. Az önmeghatározás szabadsága pedig alapvető kérdés. Végre szó sincs arról, hogy egy magyar zsidót vagy zsidó magyart. mindegy, hogy' fogalmazunk, bárki is megakadályozhatna abban, hogy nyíltan vállalja akár Izrael államot, kár a cionizmust. S ez már nagyon sokat jelent, higgye el nekem. — Az önmeghatározás szabadságának kérdésén kívül mennyiben lontos egy zsidó számára, hogy zsidó? Kérdem ezt Popper Péternek a Csutka Istvánhoz irt nyílt levelében irt mondatával: miről ismerszik meg ma Magyarországon a zsidó? — Sartre mondja: zsidó az. akit zsidónak tartanak. Ne beszéljünk most Csutkáról, beszéljünk inkább arról, hogy végre a magyar államvezetés is felismerte: azzal, hogy a kisebbségeknek minden lehetőséget, minden jogot megad, azzal nagymértékben a határain kívüli magyar kisebbségeket is védheti. S ennek kapcsán az is egyértelmű, hogy a Holocaust-konferenciára Kányódi Sándor, Erdélyből nem véletlenül jött át. — Befejezésül: most éppen min dolgozik? — „Zsidó versek" címmel uj verseskötetemet készítem elő. Persze, mivel magyar zsidónak vallom magam, ezek a versek ugyanúgy lesznek magyarok is. mint zsidók. Pauska Zs. A korábbi augusztusok újságjai —. a rádió és a tévé szintén — rendszeresen hirt adott az új tanévre való „felkészülésről". amelyből mindig csak az derült ki, hogy valami mindig hiányzik, a csomagoló kék papírtól kezdve valamelyik tankönyvig, o tornaruhákig, tornacipőig, aztán a gyerekek által annyira utált iskolaköpenyig, amelybe - műszálas lévén — beleizzadt a tanuló, s különben is, minek egyenruhába bújtatni ezt a rakoncátlan gyereket. A nálunk valamivel gazdagabb USA-ban sem erőltettek a kisdiákra —, főleg alsótogozo- tosokra — egyengöncöt. New Yorkból tudósítva, annak idején Vértes Éva rádióriporter irta, hogy amikor óra után Jriözönlöttek a piros-kék-lílazöld-sárgo és a já eg tudja, még milyen színű dzsekikbe, pulóverekbe, ingekbe öltöztetett gyerekek oz iskola kapuján, mintha valami gyönyörű virágos mező „ömlött volna" a járdára. Volt idő, amikor nálunk nyárvégeken fölerősödött a kereskedelem és ipar közti vita, milyen színű torna- nadrág és trikó az „előirt" viselet, amit aztán természetesen nem is tudtak legyártani a „tervezett” mennyiségben. Emlékezhetünk arra is, hogy ilyen-olyan tankönyveket csak az ősz közepére szállított le a nyomdaipar, az meg azért késett. mert szinte évente fogalmaztak meg új tankönyveket, mindig a legújabb országos oktatási programnok megfelelően. Mindezen gondokról az idei őszelőn szerényen írtak a lapok, talán mert sokkol nagyobb gondokkal vannak elfoglalva. Pedig o tankönyvek átírása most aztán valóban aktuális lesz. Érthető módon. És nem tudom, a gyermekorvosok nyilatkoznak-e ismét, hogy a már eleve nagy és súlyos iskolatáskákat újra teletömik tanszerekkel, deformálódik a gyerek gerince, válla már hat—nyolcéves korában. Az én hajdani kisiskolás táskám még könnyű volt, mint gyermekkorom évei. Fölvettek azért az első elemibe, holott még másfél hónap múltán töltöttem csak be a hatodik évemet, ahogy erre utalt is apóm, beiratkozáskor: „Csak másfél hónap hibádzik Igazgató úr. de vegye fel. nem annyira buta gyerek ám ez!" Amikor később polgári iskolában —, bukás miatt — osztályt ismételtem, okára magyarázatot korai iskolakezdésemben találtam. De az is lehet. hogy csak rosszul tanultam. Gyönyörű ősz volt, iskola- kezdésem első napja. Előtte este bepakolton a holmimat a hátitáskába: egy szem olvasókönyvet, egy palatáblát, amelynek szegélyéről spárgán lógott a szivacs, aztán (egy redőnyös!) tolltartó, vadonatúj palavesszőkkel. Ennyi. Az iskola egy órai járás a kis vidéki városka pereméről, nyolcra kell beérnünk, hat órakor már a táska a hátamon, vizes hajam félrefésülve, nyakamat húzogatom az inggallér mögött és ülök a konyhai hokedlin. Apám még alszik, de már kétszer rányitottam, anyám is költögeti, keljen már fel, mert ez a nyavalyás gyerek már nem bír magával. Aztán az öregem végre fölszedelőz- ködik, kint mosdik a kútnál, aztán ünneplőbe öltözik, elvégre a fiát első nap ő kíséri el a pisiszagú iskolába. Hosszú, végeláthatatlan hosz- szú utca vezet be a városba, útközben kocsmák, fűszer- boltok, pékek, fodrászüzletek, tűzifa-széntelepek, fuvaroskocsik. Az úttesten kerékpárok, ezeken hajtanak a tisztviselők az irodákba be a városba, a melóstömeg már hajnalban elkerekezett a gyárak irányába. Az első kocsmánál — a Götl-féle vendéglőnél — Apám elereszti a kezemet, homlokához kap, mintha éppen most jutott volna eszébe valami: „Ejnye, nekem meg be kell ide ugranom egy percre . . .!“ Nem sokat várok, talán néhány percet. jön, gondoltam, az öreg bekapott valamit. Az Árendás kocsmáig még két helyen megálltunk, _ám itt tovább időzött, én kint várom a kocsmaajtó előtt, nézem a falusi szekereket, fuvaroslovakat, meg a bakon várakozó öregasszonyokat. Ferko Némelyiknek kijön az ura, fölad az anyjuknak egy poharat, oz asszony tenyerével a tarkóján leszorítja a kendőt, nehogy hátracsússzon, míg a felest lehajtja. „Jó édös!" — és cuppog a szájával. Aztán Apám is megjelenik az ajtóban. kezében fröccsöspohár, másikban málna nekem. Meg két nehéz testű fuvaros, szintén fröccsökkel és engem néznek, kedélyesen mosolyogva. Apám büszke pillantásának kiséretében. „Szóval már iskolás a Ferkó fiad!" Aztán felém fordul frissen fésült fejem tetejére helyezi lapátnyi tenyerét, aminek lászaga van, mint magának a fuvarosnak. „Mi leszel, ha megnősz Ferkó?!" Sok kocsmába már nemigen mentünk be, de azért féltízkor sikerült elbúcsúznom Apámtól, az iskola kapujában. Az öreg, mintha könnyezett volna, de nem hiszem, hogy csak miattam . . . vasamapi Zsinagógák művészete „Nagyon rövid ideig tartott ez az eufória, a magyar társadalom eufóriája ... Tulajdonképpen arra ocsúdtak az emberek, hogy minden megpecsételődött. Miközben tele volt a magyar társadalom szine- java — nemcsak a zsidók, hanem a szegény parasztok, a nyomorulttá tett munkások és az értelmiség - azzal, hogy felépíthetünk egy igazán szabad. demokratikus társadalmat és lesz magyar jövő, mármegtörtént fokozatosan minden, amiről az emberek tömegei azt hitték, hogy jóra. hogy a demokráciához vezet." Félre ne értsék a költőt — Mezei András nem a mai politikai helyzetet elemzi, erről szó sincs. A fenti idézet a héten a Janus Pannonius Tudományegyetemen rendezett Holocaust-konferencia egyik szünetében folytatott beszélgetésünkből való, s Mezei András, aki a mai magyar zsidóság önmeghatározásának kérdéseiről tartott előadást, a fent leírtakkal a világháború utáni történéseket magyarázta, s minden bizonnyal eszébe sem jutott a két rendszerváltás között párhuzamot vonni. Nem is juthatott — beszélgetésünk témája egészen más volt. — A zsidóságon belüli vita kapcsán, mégpedig, hogy akarják-e a nemzetiségi státust, avagy sem, úgy tűnik, sokakban még mindig ott a lélelem. Pedig ön előadásában azt mondta, soha a történelemben nem volt még ilyen kedvező helyzetben a magyarországi zsidó társadalom, amilyenbe most került. — Ez is a Holocaustra, a koncentrációs táborok emlékére vezethető vissza. Valaki azt mondta, Hitlerék óta minden zsidó mentális problémák sokaságával küzd, s valamennyi
