Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-08 / 126. szám

1990. augusztus 8., szerdo uj Dunántúli napló Hit mondott Deák Ferenc? ügyeletes bűnbak lett a sajtó. Legalábbis a sojtónak 'az a része, mely nem tud ön­feledten örülni és lelkesedni olyan jelenségek és intézkedé­sek láttán, amellyel nem ért egyet. A miniszterelnök a minap meglepő kijelentést tett: az egész világon nálunk a leg­nagyobb a sajtó szabadsága: Higgyük ezt el neki. Lehet, hogy így van — most még. Sajnos, komoly erők küzde­nek azért, hogy ne így legyen. Ezek az erők jobbára a mi­niszterelnök úr pártjában van­nak. Bizonyára nem érintette őket kellemetlenül a hír, hogy a most összevont, mamut ki­adóvállalat élére a miniszter- elnök úr egykori tanártársa került (az új cég a magyar hírlapkiadás egyharmadát ad­ja). A sajtó hatalom - tartják sokan. Úgy gondolom, ezt fő­leg azok hangoztatják, akik csak hatalomban tudnak gon­dolkodni. A megszerzett ha­talmat — vallják - meg is kell tartani, s ha ezt valaki vagy valami „veszélyezteti" az ellen tenni kell. Hogy mit, az ko­ronként változik. Mára - hála Istennek - mór eljutottunk odáig, hogy a „veszélyes" em­A ipécsváradi Beck József július 11-én megjelent írása kapcsán szeretném felhívni a levélíró és mások figyelmét néhány ellentmondásra. A levélíró az újságokban közöltetők, az újságírók fele­lősségéről ír, ugyanakkor sa­ját írásában mem veszi észre, hogy - habár a cikk végén maga is (beismeri, „nem va­gyok hivatott a szabályozás mikéntjére ötleteket adni" — mást sem csinál, mint ilyen ötleteket javasol. Sajnos, nem tudom, mit ne­vez ő (felelőtlen vélemények­nek, amelyeknek „bizonyos ésszerű szabályokkal" kellene gátat vetni, sőt azt sem, hogy az olyan jól bevált cenzúrán kívül (hogy utólagos vagy köz­vetlen cenzúráról van szó, már mindegy), milyen mércé­vel óhajtja egy vélemény fe­lelőtlenségét lemérni. Őszintén szólva nagyon ké­telkedem abban, hogy jogi vonatkozásban beszélni lehet-e felelőtlenségről a sajtóval kapcsolatban. Én egyedül az újságírói hazugságot isme­rem, amit tótumfaktum bizo­nyítani lehet és sajtóper út­ján büntetni. Nagyon igaz, erre kell törvény. Azonban nem szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol a „felelőtlen nyilatkoza­tokat" büntetik. (Megértünk ilyen kort, és nagyon ponto­san tudjuk, hogy az újság­írók „felelőtlen” nyilatkozatai után a magánemberek „fele­lőtlen" nyilatkozatai következ­nek, sőt bizonyos nem elha­nyagolható értelemben a ket­tő már együtt megtörténik. Nem véletlen, (hogy éppen ez a szó ragadta meg a figyel­memet. Ahogy a cikkíró használja, a hatalom szava és nem a demokráciáé, egy olyan idejétmúlt, de imég na­gyon is életerős gondolkodás tünete, amely szerint szegény közvéleményt bizony meg kell védeni a rossz emberektől, ez esetben az újságíróktól. Az újságíró felelőtlen írásá­val, o demokrácia minden já­tékszabálya szerint, egy má­sik Írásnak kellene harcba szállni, és aki egyszer már felelőtlennek bizonyult, az el­veszíti a hitelét az olvasók előtt. Meg kéne mór érteni a bereket „csak" leváltják, és gyorsan lojális embert ültet­nek oda. A sajtónál ez nem megy. A sajtó — a világ job­bik felén — tájékoztat, véle­ményt mond és bizony, kriti­zál. A lojális sajtó szükség­szerűen válik egy idő után talpnyaló sajtóvá. (Gondoljunk csak a televízióban a HÉT va­sárnap esti adására, sajnos illik rá a fenti jelző!) Ugye, mindenki emlékszik arra. hogy „a magyar futballt a sajtó tette tönkre". Lega­lábbis ezt mondták a labdarú­gás vezetői. Képtelen állítás, mint ahogy az is, hogy egy kormányt kiváló programjának megvalósításában a sajtó meg tud, és főleg meg akar aka­dályozni. Deák Ferenc irta, hogy oz ö sajtótörvénye egy mondat­ból állna: „Nem szabad ha­zudni". S tegyük hozzá: el­hallgatni sem! A tények ön­magukért beszélnek. Aki nagyítóval és centimé­terrel méricskéli a sajtót, az könnyen talál ben­ne olyat, ami miatt neheztel­het. Az SZDSZ-nek is meg kel­lett volna sértődnie és felemel­nie a szavát az ellen, amikor néhány hete az Új Dunántúli demokráciák automatizmusait, és létrejöttüket segíteni, mert egy bunkót forgató demok­rácia értelmetlenség. Ezért érzem mélységesen üresnek a cikkíró „szószapo- ritást elkerülő" négyszavas sajtótörvényét: „Hazudni pe­dig nem szabad", és ezért adok igazat vele szemben a teljesen igazságtalanul er­kölcstelennek és destruktívnak bélyegzett Bencsik Gábornak. Azt hiszem, a cikkíró maga sem vette észre, milyen ve­szélyes vizekre tévedt. Sajnos, nálunk a hazugság kiirtásá­nak a címén sokszor nagyon könnyen váltak áldozatul ma­guk a vélemények - már mint attól az Egytől különbözőek. Sajnálom, hogy ezt kell mon­danom, de a cikk — valószí­nűleg csak a végig nem gon­dolásból eredően - pont eb­be az irányba mutat. Hiszen a „rosszhiszemű tájékoztatás" nem biztosan „rosszhiszemű", a „híranyag tendenciózus meg- vágása" kifejezetten jellemző a különböző alapon álló po­litikai csoportosulásokra, de ez csak az egytömbű, mono­polhelyzetet teremtő sajtóirá­nyításban veszélyes - amilyent éppen a túlszabályozás teremt meg. Ne próbáljuk jogilag megvédeni azt, amit nem le- hét, sőt nem szabad. Talán már mondani sem kell, hogy az „értelmet átformáló kieme­lések" csak akkor tudják meg­változtatni a „fényekhez" való' hűséget, ha valaki eleve le­szögezné az egy és oszthatót-- lan Értelmet és Tényeket. Ezen az úton - nagyon nehéz máshova eljutni, mint a cen­zori hivatalba. Nem mondom, hogy nincse­nek foltok a mai magyar saj­tóéletben. Számításba veendő, hogy egy kialakulatlan, forrás­ban lévő sajtóstruktúráról van szó, amellyel én is nagyon elégedetlen vagyok. Azon kel­lene inkább fáradozni, hogy a magyar újságolvasó rendes, megbízható és lehetőleg minél több irányú, jó sajtóorgánu­mokban olvashassa az olvasók iránt felelősséget érző, mun­kájukban nem korlátozott, füg­getlen, szabad személyiségű, minden defektre felfigyelő új­ságírók cikkeit. Ez a sajtó aztán nem „partnere" lesz a „demokráciának", hanem ré­Naplóban egymást váltogatták Kónya Imre és Pap András nyilatkozatai az MDF-től. Nem tettük. Úgy gondoltuk, majd­csak eszébe jut valakinek mondjuk, Bretter Zoltánnal in­terjút csinálni, aki abban o kulturális bizottságban dolgo­zik, ahol Csurka István küzd a „kultúr bugások" és a „TBC-s marhák" ellen. Ha én újságíró lennék, biztosan ér­dekelne a bizottság ténykedé­se belülről. Talán az olvasó­kat is érdekelné! Egy lap esetében nem le­het napi, heti egyenleget csi­nálni, mert szükségszerűen torz képet ad. Hosszabb tá­von viszont megítélhető, hogy egy független lap mindenkitől független-e, vagy csak néhány párttól tartja a három lépést. Nem szeretjük a szabadsá­got. A helyi televízió ifjú ri­porterhölgye az utca emberét kérdezte a vallásoktatásról, aki véletlenül az MDF megyei elnöke volt. Ha a megyei el­nökkel csinált volna riportot, szavunk sem lenne. Tehát tisztelt sajtó, ne fe­ledjék Deák Ferenc törvényét. És még valamit: a színvonalat felülről senki sem korlátozza! Papp Béla SZDSZ pécsi csoport sze, nagyon fontos része. És akkor talán a hatalom is megtalálja a módját, hogy „bírói közvetítés” nélkül is jó kapcsolatot tartson fenn a sajtóval. Jobb lenne előbb pil­lantást vetni a jól működő de­mokráciák sajtójára, és azután követelni „ésszerű szabályo­kat". Lezajlott Magyarország egy éven belüli második népsza­vazása. Mára az eredmények ismeretesek. A 7,8 millió sza­vazásra jogosult polgárnak 13,9%-a járult az urnákhoz, ennyi embernek volt vélemé­nye az őt is érintő kérdésről. A többinek nem. Az, hogy nem jelentek meg az urnák előtt, nem vélemény. Az érdektelenség, a fásultság, a közöny és a pesszimizmus pem vélemény. A múlt év őszén az SZDSZ, a FIDESZ, a FKgP nyomására és propa­gandájának hatására sikeres volt a népszavazás. Akkor az MDF élt bojkottal. Most mind a négy párt. Irány a demok­rácia? Sokasodnak a diktatú­ra irányába mutató jelek. Egy­re több volt MSZMP-tag kap ismét meghatározó pozíciót. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Va­gyonügynökség vezetője és a Magyar Rádió elnöke is az előbb említett pártnak volt a tagja. Őket e tisztségükre az MDF vezette kormány nevez­te ki. Július 29-én lehetőséget kaptunk arra, hogy kifejezzük a neheztelésünket. Nem éltünk vele. Vagy önök nem nehez­Felhívás magán­gazdálkodni óhajtókhoz K«r«m j*l«ntk«xéiét mindazon ha­zánk fiainak, kik tostbon-lólokbon fölkészültök és olhatározottak arra, hogy saját földjükön saját közük- kol-oszükkol gondoskodjanak a föld megműveléséről. Nincs vége a tor- zabbnál-torzabb megnyilatkozások­nak sajtóban, rádióban, televízió­ban a termőföld eredeti gazdái­nak a földműveseknek való vissza­adása elven. Mire jó ez, kinek jó ez? Lehetne hosszan vitatkozni er­ről. Mindenkit a saját gondolkodá­sára bizván - kérem jelzését föld­igényére, mindaz elkényszeritett volt tulajdonosok, mind az erede­tileg földnélküli állampolgárok ré­széről. Saját tulajdonú földnéiküli hontalan—hazátlan a saját hazá­jában a parasztság. Mindazok je­lentkezését várom, akik faluink új- játeremtésére vállalkoznak I Kisem­berek jelentkezését vároml Mindez a kérdés fölül van bármely párt­programon, több annál, nemzetre, annok továbbélésére kiható jelleg­gel bír. Tönkretett országnak gaz­dasági és teljes életének jobbra- fordulása ezen áll vagy bukik. Tisztességgel, becsülettel dolgo­zó magán-kisbirtokosság garantál­ja az ország kenyerét, vaját. Jó­módú parasztság, jómódú országot biztosit. Jut az ő termelésük nyo­mán az ország asztalára, lesz élel­me bányásznak, tisztviselőnek stb. Adjuk vissza emberi méltóságát az embereknek, hogy a 43 éves* ide­gen idegzödés iszapjától megsza­baduljunk, Hogy újjászervezhessük az új honfoglalással! Sem régi, sem új bárók je­lentkezését nem kérem I Köszönettel az újság felé a kö- zölhetésért, tisztelettel az olvasó­hoz türelméért. Sürgős jelentkezé­seket várok a föld nagysága és mely község határában van föltün­telnek. Aki önként lemond ar­ról, Hogy a véleményét kife­jezze, akaratát érvényre juttas­sa, az később nem tiltakoz­hat, ha semmibe veszik, ha jogait csorbítják. Erre már a szavazást követő napon, a diktatúra felé törekvő pártok már az első javaslataikat még­is tették. A kormányfő meg­kapta, amit akart, egy kedvé­re való köztársasági elnököt. A pártpaktum alapján hata­lomra jutott szimpatikus idős bácsi inkább csak reprezenta­tív feladatokat lát el, a vég­rehajtó hatalom valódi birto­kosa a kormányfő. A nép, az istentadta nép pedig engedi, hogy immár új, régi urai hajtsák igába. Ne feledjék önök, ha egy szíj szorít, két dolgot lehet tenni: fogyni vagy a szíjat levetni. A rab­szolga típusú ember lefogy, az öntudatos szabad ember lazít rajta vagy leveti. Július 29-én lehetőséget kaptunk a lazításra. Voltak, akik éltek vele. Nagyon kevesen és még­is sokan. A többiek fogynak. Mi nem! Maráczy Tibor, a Magyar Nemzeti Mozgalom Szervező Bizottság tagja Közlemény A Baranya Megyei Bíróság F. 37/1989/2. számú iga­zolása szerint dr. Radochay Imre (Pécsi Postaigazgató­ság volt dolgozója) ellen, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel büntette miatt _q Legfelsőbb Bíróság 1958. június 18-án kelt és jogerőre emelkedett ítéletét az 1989. évi XXXVI. törvény 1. §-ában foglaltak alapján semmisnek kell tekinteni. Ennek alapján a Posta létszámából való törlésre vonat­kozó F— 19/1959. számú fegyelmi hotórozat is semmisnek tekintendő, (x) Demokráciát, nem „valamilyen” sajtószabadságot! Pető Sándor Hosszúhetény Bárdos Karol, A rabszolga szindróma A SZOCDEM-ek és a vallás A baranyai szociáldemokra­ták 1990. VI. 11-én megalakí­tották a szociáldemokrata ke­resztény szekciót. Az őszi kongresszusig 3 fős ideiglenes vezetőséget választottak, in­gert Miklóst, id. Boczán Bélát és Buczó Zoltánt. A hír, úgy gondolom, több embert meglepetéssel ért. Hi­szen mit keres egy keresztény szekció az ideológiától men­tes, pragmatikus alapon poli­tizáló szociáldemokrata párt­ban? A szocialista internacio- nálé 1951-es alakuló kong­resszusán elfogadott elvi nyi­latkozatból a demokratikus szocializmus meghatározásánál kiderül, hogy a szociáldemok­raták számára közömbös: ki milyen szellemi előzményekre — ideológiai, vallási, humani­tárius — támaszkodva jut el a Gódesbergi programban véglegesített szociáldemokrata alapértékekhez, a szabadság, az igazságosság, a szolidari­tás, a demokrácia, az egyen­lőség elfogadásához. A fenti alapértékek nagyon absztraktnak tűnhetnek, de a szociáldemokraták számára mindig az adott történelmi pil­lanat tölti meg konkrét tarta­lommal, s az alapértékeknek együtt, egymást kontrollálva kell érvényesülniük. Európában a szociáldemok­rácia a keresztény etikában a humanizmusban és a klasz- szikus filozófiában gyökerezik, de nem kíván végső igazságo­kat hirdetni, mert tiszteletben tartja az egyes emberek hi­tét. döntését, melynek tartal­mát nem határozhatja meg egy politikai párt, de az ál­lam sem. Vallásos emberei milliói szimpatizálnak mozgalmunkkal, mivel meg vannak győződve, hogy erkölcsi alapértékeiket a szociáldemokráciában valósít­hatják meg a legteljesebb mértékben. A szociáldemokra­ták a szabad szellem pártjá­nak nyilvánították magukat, s hoay mégis lehetséges a szo­ciáldemokrata pártok számára az egységes cselekvés, az a közös alapértékeknek és poli­tikai céloknak köszönhető. így a történelem folyamán érvé- ~ nyesült Bernsteini alapelv. mely szerint a világnézeti sok­színűség nem zárja ki oz egységes cselekvést. Buczó Zoltán Baranya megyei vezetőségi tag Ebredes Mit vár az olvasó, ha egy vitafórum hasábjait olvassa? Talán, bogy egy 'markáns vé­leménnyel találkozik, amivel vagy egyetért vagy elveti, és így meg tudja ítélni az idő, politika, az emberek válto­zását? Az idők valóban meg­változtak. Ami egy, öt, tíz vagy negyven éve rejtegetett titok volt, az ma már az utcá­kon plakátokról, otthon a ív­ből köszön vissza. Ami évtize­dekig (kötelező (közhely volt, az ma nevetséges vagy gú­nyolódás tárgya. Némely em­ber valóban komolyan hitt ab­ban, hogy napjainkra nem lesz szükség templomokra, po­pokra, 'lelkészekre, Bibliára. Erre a hitükre építettek fel egy olyan világot, amelynek minden sarkából száműzték Istent és az egyházat. Ezután az ateista, materialista kor­szak után ma mégis tele van­nak az imaházak és a temp­lomok; sőt még az olyan épü­letekben is, amelyeket marxis­ta nevelés céljára terveztek és alkottak meg, istentisztele­tek, imaösszejövetelek vannak. (Mi ez a (jelenség, amely most már feltartóztathatatla­nul végigsöpör az országun­kon? Az embereknek a sze­mélyes szükségeikre, (fájdal­masan kiáltó problémáikra nagyon valóságos, kézzelfog­ható megoldást ad ez a moz­galom, melynek a lényege egy szó: HIT. Elfogadása a nem látható, kézzel meg nem fog­ható Teremtő Istennek, aki személyesen kijelenti magát azoknak, akik hisznek őbenne. A személyesség a titka e mozgalom sikerének és hatá­sosságának. Isten megjelené­se nem tárgyak közvetítésével történik, (hanem közvetlenül találkozik az ember szívével, leikével. A freskók távoli, át­hidalhatatlan messzeségéből, beköltözik a mindennapi élet­be, és a legapróbb részlete­kig gondoskodik a benne hí­vők ről. 'Ma a rohanó, idegtépő őrü­let idején nincs kívánatosabb, mint letelepedni az örökké­való lábainál és hallgatni, fi­gyelni a tanítását, ami sze­mélyesen nekem szól, rólam szól. Az, hogy Isten törődik velem, fel tudja lelkesíteni, izgalomba tudja hozni még a legközömbösebb embert is. Fiatalok ezrei boldogan éne­kelnek, tapsolnak és táncol­nak, a legmodernebb techni­kai eszközökkel produkált rock-ritmusokra, amelyek szö­vegei a Zsoltárokból vannak és Istent dicsőítik. A réginek, porosnak Ítélt írások újjáéled­nek, az örök igazságok ismét elevenbe hatolnak. Isten Ma­gyarországon is népet választ magának. Az idős emberek szeme könnyes: hát mégsem az ital, a kábítószer, a szex­őrület pusztítja a tizenéves fiunkat, lányunkat, unokán­kat! Ehelyett megtérnek, jó úton kezdenek járni, és Isten szeretete miatt abbahagyják az önpusztító, vad, vagy ép­pen depressziós nihilisto élet­módjukat, szabad emberek lesznek. Isten meglátogatta az or­szágot, és akik ezt időben észreveszik, találkozhatnak is vele. Azt gondolhatnák, ha ő eljön, csak ítélettel, csapás­sal jöhet, hiszen oly mély az erkölcsi, jellembeli válság. Mégis az elfogadást, vigaszta­lást, az elrontott helyreállí­tását tapasztalhatja meg az, aki csak egy kicsit is közelít hozzá. (Mint egy lepel, hull le a tömegek szeméről a sötétség, és özönlenek, hogy megragad­hassák azt a lehetőséget, ami ma adatott a nemzetnek. Ez az ezreket és mégis személye­iket elérő jelenség: ébredés, melynek szele mindenkit elér, és mindenki döntés elé ke­rül. Aki akkor nem a feléb­redést választja, (h)alva ma­radhat. A romlottság homá­lyos sötét kamráiból Te is gyere ki a fényre! Erre lesz lehetőséged va- sárnop este (hat órától is, a pécsi (Káptalan utcai Sza­badtéri Színpadon tartandó zenés igehirdetésen. Pécsi Hit Gyülekezete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom