Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-01 / 119. szám
1990. augusztus 1., szerda űj Dunántúlt napló 7 Szabványon aluli Rajczi Józselék Dombóváron, a Kc^ona» ipz^f'Hjtcábari ' építkeztek.' Első osztályú min- nőségben vásárolt cseh burkolólapokat tettek le a hallban. 1990 márciusában azonban nagy robajjal feljött az összes lap. Felkeresték a Dombóvári Tüzépet, ahol a burkolólapokat vásárolták, elmondták a panaszukat. Innen az ügyüket továbbították a pécsi központhoz.- Először azt mondták, hogy rosszul irakta le a kőműves - mondja Rajczi József, ‘miközben mutatja, hogy szinte egy ujjal fel tudja szedni a még lent lévő burkolólapokat. - A magyar szabvány szerint a burkolólapok közötti hézagtávolságnak 3-4 milliméteresnek kell lennie, nálunk ez 7-8 milliméter. A szomszédok is ezt a burkolólapot használták, mindenhol gond van vele, pedig más és más kőműves csinálta. A vásárláskor semmilyen használati utasítást nem kaptunk, hogy cementet vagy műanyagragasztót használjunk-e. A régi házunk jelenlegi tulajdonosa is pert indított ellenünk az elmúlt évben, mert az 5ször 5 méteres konyhában feljött a cseh burkolólap. A bíróság harmincezer forintos kártérítést Ítélt meg. Márciustól májusig türelmesen vártuk, hogy a kárunkat valamilyen módon megtéríti a Tüzép. Akkor levelet irtunk a vállalat központjába. Gyorsan megérkezett a válasz, hogy a burkolólapokat elküldték a Kermitbe. Azóta semmi hír. A Dél-dunántúli Tüzép központját is megkerestük olvasónk panaszával. Kérdésünkre elmondták, hogy egyetlen ügyintéző foglalkozik c vásárlói bejelentésekkel, amiből egyre több van. így történhetett meg, hogy amár- cusban bejelentett reklamációi a csak július végén kapnak a panaszosok választ. A dombóvári -burkolólapok ügyében a Kermi szavéleménye is csak néhány napja érkezett meg. Ebben a következő szerepel i A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy o beküldött burkolólap hö- cllósága nem lelel meg a követelményeknek, gyári hibás, ezért szabványon aluli minőségű. A vásárló kártalanítása indokolt. Várhatóan hamarosan kézhez vehetik a panaszosok a kártérítés összegét is, ami még leltehetően egy hónapot vesz igénybe. Sz. K. Gyufa van, kanóc - még? - nincs Kőporos 1101*00 Némi tamáskodásSal fogadom Kerécz Tamás határozott kijelentését, hogy tudniillik, mutassak neki valakit, aki azt mondhatná: a siklósi „márványüzem" porszennyezést okozna. Hirtelenjében nem is a kezemben tartott levél 103 aláírójára gondolok, hanem a kőfaragó vállalat és lapüzem felé vezető csukmadűlői útra. Jobbnak láttam visszafogni az autót, ne szidjanak a szőlősgazdák a felvert por miatt... semmiről. Illetve arról igen, hogy a siklósi zöld követ adó Zühánya-bánya bővítését tervezi a kőfaragó vállalat. Ellenben a kőtörőről nem. Igaz, erről nem is kell őket értesíteni, kiesik a vizsgálódási-felügyeleti tevékenységi körből. — Legutóbb azt hallottuk, hogy már elindult a kőtörőgép - mondják a tanácson. ízzel kapcsolatban, volt a véleményünk: akár meg is lehetne nézni ... Kerécz Tamás azonban az üzem vezetője, s e szemüvegen keresztül nézve nagyon jó érvekkel próbálja alátámasztani, hogy a csukmadűlői bortermelők panasza megalapozatlan. A százhárom gazda beadványban az ellen tiltakozik, hogy az üzem újabb kő- törőt kíván létesíteni, s nekik a Rózsabányában folyó kőfejtés, a bánya mellett működő nagyteljesítményű kőtörő és a nyersanyag, illetve késztermék szállítása okozta por- és zajártalomból nemcsak hogy elegük van már, de ez a környezetszennyezés veszélyezteti az ősi és méltán híres siklósi szőlő- és borkultúrát is. Mi lesz, ha működni kezd az újabb kőtörő a lapüzem szomszédságában, még közelebb a tőkesorokhoz? A Siklósi Városi Tanácson mintha rossznéven vennék az észrevételt: talán lett volna mód az eddigiekben a helyszínen tájékozódni . . . Mert gyakorlatilag semmiről sem tudnak, s ha a százhármak beadványa nincsen, még ennyit sem. Annyi bizonyos — fejti ki a pénzügyi osztály vezetője —, hogy eddig az üzem semmiféle engedélyezési kérelmet nem adott be, holott — ameny- nyiben kőtörőt létesít — erre a feltétel szintjén szükség van, természetesen a csatolandó szakhatósági engedélyek — Köjál, Kövizig stb. — kíséretében. De — mint hallom - az üzem más ügyekben is hol feledékeny, hol rugalmatlan — ■megy a saját feje után —, máskor meg éppen kerülőutat választ. A tanács egyébként a hónap közepén kapta meg a csukmadűlőiek beodványát. Azóta már érdeklődtek a bányaműszaki felügyelőségen, mit tervezhet vajon a „márvány- üzem", de ott sem tudtak — A csukmadűlői gazdáknak teljesen igazuk van! — szögezi le a tanácselnök. — Ha valóban olyan berendezésről van szó, amelynek üzemeltetése révén nő a környezet szennyezettsége, veszélyeztetettebbé válik a siklósi borkultúra, elrendelhetjük a lebontást — Jó néhány hete tudjuk már, hogy mire készülnek a lapüzemben - mondja az egyik aláíró szőlősgazda. — A siklósi márványbánya kötörője hatalmas por felhőt terít a környező szőlőhegyre. Proksza László felvételei tudta megszabadítani a mikroszkopikus porszennyeződéstől. A másik pedig a zaj. — Annak idején ezt az üzemet a Rózsabánya és a Zu- hányó kövének feldolgozására hozták létre. Most meg már érkezik ide nyersanyag Kubától Vietnamig, Olaszországtól Romániáig . . . Bővítették is az üzemet, a műmárvány alapanyagának gyártása érdeké».Mm-T - •—* Kitermelt kőtömbök Igyekeztünk minél előbb megfogalmazni és minél többekkel időben aláíratni a beadványunkat, ne okozzunk azzal kárt, hogy már készülőben lévő beruházásra fordított pénzt kelljen kidobni az építkezés leá 11 ításá val. Háborog: néha a jó pár száz méterrel feljebb lévő, bánya melletti kőtörő is „befe- hériti" porával a hegyoldalt. S van olyan ismerőse, aki már nem tudja eladni szőlejét, mert jól látható a szeny- nyezettség okozta pusztulás a területen. Ö maga pedig — folytatja — ugyancsak „megitta a por levét": egyébként rendszeresen jól vizsgázó borai között volt olyan, amelyet azért nem minősítettek, mert még az ülepítés révén sem ben. Nem nehéz elhinni, hogy a megnövekedett szállítás, gyártókapacitás a környezeti ártalmakat is súlyosbította. Természetesen a szőlősgazdát is megkérdeztük: tudomásuk szerint hogyan állnak a lapüzemben az újabb kőtörő létesítésével, milyen stádiumban van a beruházás? — Ügy tudjuk, hogy már a betonozásnál, a vasalásnál tartanak. Ez a gazda csaknem a lapüzem szomszédságában sző- lészkedik. Ide talán 250 méterre lesz a kőtörő. Úgy látszik azonban, sok ez a negyed kilométer, hogy ő is megnézze: elkezdték-e már csinálni . . . Kerécz Tamás érvei? Néhányat a sok közül. Megemlítette például, hogy üzemük csak akkor válhat rentábilissá, ha totális feldolgozásra törekednek. Ennek pedig lényege: még az eddig keletkezett hulladékot is hasznosítani. Azaz: az üzem területén nem mehet veszendőbe anyag A cél elérése érdekében három éve kezdték meg a műszaki fejlesztést, s a 90-es évek közepére szeretnék elérni a totális feldolgozás lehetőségét. A feltétel: megfelelő nagyságú szemcsékre törni, és elkülönítve, osztályozva tárolni az eddig hulladéknak minősülő — évente 3000 tonnáról van szó - követ, hogy kellő mennyiség összegyűlte után feldolgozhassák. Például fehér ■kővé, amiből ma nagy hiány van az országban. (Az alapanyagot egyébként Vietnamból hozzák, s a laikus nehezen fogadja be: miért fizetnek nekünk fehér kővel a Mekong országából, s főleg: kinek éri meg ideszállítani a hatalmas tömböket? Ám lehet: az üzlet kifizetődő, legalábbis az üzemvezető megnyugtat efelől.) Ma már — hallottuk Kerécz Tamástól - léteznek olyan berendezések, amelyek ezt a további feldolgozást lehetővé teszik. Éppen most minősitik, a műszaki dokumentáció hiteles fordítása augusztus közepére készül el. Ezt követik majd a gazdaságossági számítások, s ■ha az eredmény kedvező, akkor kezdenek el gondolkodni azon: legyen-e kőtörő. — Amit a szőlősgazdák a beadványukban leírtak — mutogat indulatosan az üzemvezető a gépelt oldalakra —, az nem egy „laboratóriumi méretű” kőtörővei és nem korszerű, teljesen zárt technológiával számol! A laboratóriumi méret azt jelenti, hogy a tervezett kőtörő évi kapacitása 500—600 tonna lesz. Azt is hozzáteszi: nem áll szándékukban — éppen a fentiekre tekintettel — egyelőre érdemben foglalkozni a csukmadűlőiek beadványával. Egyszerűen nincs miről beszélni, ■mert még ők, a lapüzemiek sem tudják: lesz-e ilyen berendezés. Az üzemvezető megmutatja a helyet - a Sipos-féle szőlőskert alatt —, ahova elvileg felállítják a törőt. Betonozásnak, vasalásnak nyoma sincsen, földmunkáknak igen, de Kerécz Tamás szerint egy korábban kisajátított szól őskert- darabot ígéretük szerint termőföldréteg odahordásávol kompenzáltak, innen vitték, ezért látom itt a Poclain körmeinek mély nyomát. Egyelőre csak a majdan feldolgozandó kőhulladék van a területen összevisszaságban felhalmozva. Rendbe teszik, a területen „betonfákkokat" készítenek, hogy már válogatva deponálhassák a nyersanyagot, s ezt mindenképpen megcsinálják, kőtörő nélkül is. Ez eddig mintha rendben is lenne — a lapüzem is a ren- tá'bilitásra törekedik, a szőlősgazdák egy része pedig nemcsak hobbiként műveli tőkéit, de megélhetési forrása is. Az üzemvezetőnek abban igaza van, hogy még korai a kőtörőről beszélni a csukmadű- lőiekkel. De talán .már elkéstek azzal, hogy időben szóba hozzák nekik - a szándékot. Az egyeztetést valahol itt kellett volna elkezdeni, s akkor ma már nem okozna gondot azt sem elmagyarázni: mi az, hogy laboratóriumi méret, meg teljesen zárt technológia. így a „kőporos hordó" szépen lassan telik-telik. Mindenki mindenkire mérges. A csukmadűlőiek beadványa — úgy tűnik — felér egy szál gyufával, s ha a kanóc is előkerül - például a félretájékoztatás formájában —, akkor szépen fel is robban majd. Megelőzés hiányában. Mészáros Attila ■Vice, Ríce, Beatrice! Hórukk! Nagyvárosi farkasok Már kora este összeverődnek a bandák a városbon. összedobják, amijük -van, aztán elindulnak. A Balo'kányligetnél gyülekeznek. Néznek befelé a kerítés rácsán, mintha börtön lenne a város és a szabadba vágynának —, de a szabadulás csak fél kilenckor jön el, ha bejutnak . . . Szűk nadrág, fekete metalli- cás póló, hosszú kockás ing, farmerdzseki, s az elmaradhatatlan babos kendő a nyakon. Beatrice! Beatrice! — feliratú, nagy vásznat lobogtatnak, mintha foci.meccsre készülnének, és tartanak a Kánya borozó felé. — Mit bámulsz? Nem láttál ■még fehér embert? Illetve fehér bort! Höhö! Kérsz? Húzd meg I A ligetben álló régi kis „itókázó", puccos bárrá alakult. Ha valaki koncert alatt, nagy-nagy szomjúságában rászánná imagát, hogy bekéredzkedjen egy pohárra, a nyolc órai nyitás ellenére elhessegetik. Nem elég előkelő ... A buli különben baromi. Az entellektüelék hátul a padokon állva nyújtogatják nyakukat, egyre többen ugrálnak elöl a színpadnál. Táncolnak, csápolnak, ordítanak - végre fellélegeznek kis szigetükön, ami most csak az övék. Kieresztik a felgyülemlett mérget és füstöt. Ha még mindig van valami, ami böki a csőrüket, megvárják a koncert végén a „szakadtak atyját", Ferót. Elhallgat a zene, újabb tülekedés a színpadnál, de már nem az őrjöngés végett. — Feró, a hátamra csinálj egy aláiróst! — A pólómra ..., a kendőmre.... a lemezre! - Feró, hol koncerteztek legközelebb? — Mikor jöttök megint Pécsre? — Feró, egy interjút szeretnék veled!...- Oké, gyerekek — szól az atya —, mindenkire sor kerül! Te meg - ezt nekem szánja -, gyere utánam, legalábbis próbáld meg!- Sok kérdésed van? — fordul felém, s elinti az egyik zoklatót. Kezdjük!- Lassan 13 éve csináljátok a Beatricét, és még mindig van közönségetek. Újra és újra előbújnak valahonnan a „nagyvárosi farkasok" ...- Úgy látom, most több van, mint volt. A társadalom hihetetlenül leépült azóta, amikor mi elkezdtünk kiabálni erről a problémáról. Azok a magányos vagy kitaszított farkasok valamilyen szinten beépültek a társadalomba, de nem mindegyik lett teljes értékű ember. Nyomot hagytak a gyermekkor élményei.- Mennyiben mások a mai szakadtak, s változott-e a viszonyod hozzájuk?- Ahogy a társadalom egyre agresszívebb lett, ők is egyre vadabbá váltak. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen háborodott elméjű felnőttebben az országban, aki tudok úgy gondolkodni, mint ők. Még mindig közel tudtam maradni hozzájuk. Ezeket a gyerekeket csak megcsinálták, és nem szeretik őket, pedig meghálálnák.- Ki a felelős értük?- Nagyon egyszerű lenne, ha most azt mondanám, hogy a kommunisták. Ők is. De mi is, felnőttek, akik ebben a társadalomban élünk. Mindannyian. Elöbb-utóbb lesz egy ifjúsági robbanás. Nincs is túl messze. Itt nagy ibaihé lesz. Nemcsak családi, politikai problémák is vannak. Az lenne az elsődleges, hogy egyenlő állampolgárok legyünk végre már. Ha te, mondjuk, elloptál a közösből tízmilliót, ne haragudj, de én követelem vissza, és ha nem adod, akkor téged csukjanak le. Bocs, hogy én ilyen szemét vagyok veled, dehát az nem megy, hogy ha nem fizetek be száz forint adót, akkor kijön rám az adóhatóság, mindenki megesz engem, megharap, mit képzelek, nem fizetem be az adómat? Miért fizetném én be? A békés átmenet nem azt jelenti, hogy továbbra is mi húzzuk a rö- vide'bbet, nem erről vo'lt szó. Ezek a gyerekek ezt a dolgot nagyon meg fogják bosszulni. Figyeld meg!- Ezeknek a gyerekeknek nagyon drága a százötven forintos koncertjegy...- Az lehet, hogy a közönségnek drága, de mi ilyen árak mellett is éihenhalunk. Ennek a rendezvénynek is ráfizetése van. A Beatricével tavaly kb. 110 bulit csináltunk, mert így érte csak meg, de véresre játszottuk magunkat. A hangom sem tud egyik napról a másikra meggyógyulni, mert egyfolytában üvöltök. Időnként pihenni is kéne. . . Hidd el, ezt a szorongató anyagi helyzetet néha megalázónak érzem. Ha ez így megy tovább, nem lesznek koncertek. Hacsakva- lami csoda nem történik. De miért történne . . . Tihanyi Gabriella
