Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-01 / 119. szám

6 új Dunántúli napló 1990. augusztus 1., szerda szerkesztőség postájából S Randalírozok a játszótereken Hol vásároljanak az láősOkt A z Enyezd út 16. számú ház lakói és a környé- .. ken élők nevében egy megbízott „szószóló" a követ­kezőket mondta el, a június. 29-i Új DN-ben megjelent „Lázadás a gyermekzsivaj el­len" című írásra reagálva: Nem értenek egyet és el­határolják magukat a fiatal- asszony önkéntes intézkedésé­től. De meglepődve olvasták, hogy a közterület-felügyelet járőre azonnal a helyszínen termett intézkedni. Azért le­pődtek meg, mert az Enyezd út 16. szám alatt élők kényte­lenek két éve „terror" alatt élni, sem a rendőrség, sem egyéb szerv panaszukat nem tudja vagy meri rendezni. 1989 április elejétől egy motoros fiatalokból álló tár­saság tartja — fenyegetéssel — sakkban a ház lakóit és a környéket. Nincs nappaluk, éjszakájuk, hét végén sem tudnak pihenni, mert ezek a gyerekek isznak, ordibálnak, trágárkodnak, a motorokat tú­ráztatják az ablakok alatt, még éjfélkor is. Többen szól­tak mór nekik, de az egyiket megfenyegették, hogy a kocsi­ját tönkreteszik, ha még egy­szer szól, többeknek trágár, sértő szavakat ordítoztak. A rendőrségre is többször tele­fonáltak, de eredmény nem volt. Hiába küldtek ki egy alkalommal négy járőrkocsit, leigazoltatták az ott tartózko­dó, körülbelül 15 motoros fia­talt, majd elmentek. A meg­torlás viszont nem maradt el: miután a rendőrök elmentek, elszabadult a pokol, még éj­jel egy órakor is üvöltöztek, járatták a motorokat, és ez hónapokon keresztül Így ment — egész a tél beálltáig. Ez év tavaszán kezdődött minden elölről. A házban lakó gyerekek kö­zül egy sem tartozik ebbe a társaságba, teljesen idegenek járnak ide randalírozni. A leg­nagyobb melegben is csukott ablak mellett kénytelenek él­ni, egyrészt a zaj, másrészt a benzingőz miatt. Kénytelenek a környéken élők ezt túrni? — Ilyen eset­ben hol a rendőrség, hol a közterület-felügyelet? S zalai Istvánná is (Uitz Bé­la u. 4.) a „Lázadás a gyermekzsivaj ellen" cí­mű írásra reagál: ;,Hallgattassák meg o másik fél is!" — alapkövetelmény ez minden józan gondolkodású ember kapcsolatrendszerében, s' kiemelt jelentőséget kell bogy kapjon annál, ki a toll fegyverét hivatalból forgatja! Hát még akkor, .ha az ország nehéz időket él át, ha a köz­élet feszült, s az emberek in­dulatokkal telítettek. Bányász­sztrájkok, energiaellátási gon­dok, csőd szélén álló bánya­vállalat esetében pedig egye­nesen sportszerűtlen prekon­cepció a dolgok olyan beállí­tása, ahol o védtelen, kiszol­gáltatott dr. Kovácsnét nevez­zük ki a könyörtelen nagyvál­lalat packázó játékszerévé. Ember legyen a talpán, aki ilyen polarizált szereposztás láttán — mór a cikk elolvasá­st, a Darvas József és az Uitz Béla utcát ölelő játszó­térnél soha. nincs csend rá­mondja. Nem pihenhet az itt élő 210 család,, mert reggel a kutyások kezdik, délelőtt folytatják a gyermekek, dél­után pedig a dübörgő focis­ták, akik éjfélig is itt rúgják a labdát - pedig az utca vé­gében van a „dühöngő", majd a 14-16 éves fiatalok ricsa­jától hajnalig hangos a tér. A kár is jelentős: tavaly cse­rélték a leszakadt hintákat, az összetört beton asztallapo­kat, padokat. Drága fák nyúl­nak kopaszon az ég felé, mert felmásznak rá a gyerekek, ágaikat letörik. Ez a kár bi­zonyára több az írásban sze­replő 12 000 forintnál. Az Írás nyomán a zsivajozók még na­gyobb szárnyat kaptak a szen­vedő családok „idős és kis emberei" rovására, akik néha pihennének, és szükségük is lenne rá. Meg kell említeni a trágár szavak ordítását, az aszfalt­hoz röpített, üres sörös-, bo­rosüvegeket, és a semmikép­pen sem játszótéri helyre való magatartásokat. Évek (!) óta azon töri a fejét, hogy kihez lehetne elmenni, hogy végre este nyitott ablaknál is hall­hassa a televíziót, és szabad­jon néha elaludni, amikor ép pen ideje, kedve van, vagy nagyon fáradt. Korábban még le-lement szólni, hogy szeret­ne pihenni, de mindenkor el­lenkező előjelű lett az ered­mény. Ha a gyermek valójában gyermek módján játszik, meg sem hallja az ember, de eb­ben a nagyon zárt, ,,U"-alakú térben még a csendes szó is behallatszik a lakásokba, hát még a kiabálás. Örökös, mér­hetetlen, szünet nélküli a zaj a téren, itt csak megbolon­dulni lehet, de pihenni nem a tulajdon otthonuk falai közt. Hol vannak a közterülete sek, amikor törik a padokat, az asztalokat, röpülnek az üvegek szaftos szavak kísére­tében? V alóban - tenni kellene, mert a gyerekeknek va­lahol játszani kell, de az ott élőknek is joguk van a nyugalomra, pihenésre. Úgy gondoljuk, nem a játszótere­ket megszüntetni . . . sa előtt - nem áll a poten­ciális kárvallottjelölt kisember pártjára. S innen tovább már szinte érdektelen mellékkörül­mény, hogy o vállalat dr. Ko vácsné kárigényét elismerte, s a helyreállítást 1991. évre be­ütemezte. (Ezen belül a kan­dalló javítását és a kémény rendbetételét még a fűtési idény előtt!) További kárigé­nyével kapcsolatban - mely a vállalat nehéz gazdasági hely­zetével összefüggésben szen­ved késedelmet - szives tü­relmét kerte. Es az ügyintéző packázása? Aki négyszer fárasztotta be a panaszost, „s minden alkalom­mal valami okmányt hiányolt"! Való igaz! A helyreállítás mű­szaki progromja elkesziteséhez szükség volt a tetőtér-beépítés A pécsi Tettye utcában, a 110-es élelmiszerboltot július 30-tól végleg bezárják. Ezen a környéken 80—90 százalék­ban idős ember lakik. Igaz, az Ótemető utcában van egy zöldséges, de azt is be fog­ják zárni, úgy hallottuk. Idős, rokkant nyugdíjasok, hova jár­junk vásárolni? A Tettyére, az Ágoston térre? Vajon akik ezt elhatározták, azoknak van-e idős, beteg szülője, hozzátar- •tozója? Ha igen, ők is ilyen lehetetlen körülmények között tudnak vásárolni? Kétkeréken Somogyországban Hagyományos egyhetes ke­rékpártúrónkat az idén is meg» rendeztük. Hosszúhetényből. jú­nius 23-án reggel fél nyolckor indultunk Sellyére. Másnap délelőtt Szigetvárra tekertünk várnézés, strandolás céljából. Majd „lóra", és irány: Kadar­kút! Harmadnap ,az úticél: Bö- hönye. Útközben megálltunk Somogysárdon, itt megtekintet­tük a ménest és a grófi kas­télyt. Este aztán Böhönyén ba­rátságos foci- és kézilabda­mérkőzést játszottunk a hely­béliekkel. Negyednap reggel mindjárt Vésére indultunk a palackozóüzembe, majd erdei úton, térdig érő homokban, később betonúton Csurgóig pe- dáloztunk. Délután a qyéké- nyesi kavicskotróban lubickol­tunk, majd ellátogattunk a Csokonai-emlék parkba. Lábod következett. Útba eitettük a híres-hírhedt Kaszát, ahol nagyon kedvesen végig­kalauzoltak minket. Nagyatá­don fürödtünk. Este a lábodi erdei csárdában vacsoráztunk - bőségesen, majd szülők ér­keztek látoaatóba és elhal­moztak bennünket minden föl­di iával. Az utolsó naqyobb távot a hatodik naDon tettük meg Bar- csiq. Csokorlyavisontán meg­álltunk strandolni, ebédelni. A Barcsi Erdészeti Szakköréoisko- lában két éiszakát töltöttünk el kellemesen. Az utolsó előtti napon vá­rosnézésre indultunk. Lesétál­tunk a határig, ahol szívélye­sen fogadtak bennünket. Mea- néztük később a Dráva Múzeu­mot, majd ismét strandolás. Az utolso nap reggeli után indulás a barcsi ősborókás felé. A borókásnál már várták a túrá­zókat szüleik - autóval. A fe­ledhetetlen, közös élményért köszönetét mondunk kísérőink­nek: Radó Zoltánná és Papp- né Pintér Ilona tanár nénik­nek, Radó Zoltánnak, Paop lártos tanár bácsinak, vala­mint mindazoknak, akik segí­tettek bennünket utunkon. A kerekezők nevébén: Naav Péter Sándor 7. a. osztály tervére! Ehhez pedig tervrajz és műszaki leírás kell, és nem költségvetés, vagy egyéb irat! így . aztán a „könyörtelen" ügy­intéző addig nem is. nyugodott meg, míg a szükséges tervek­hez’ hozzá nem jutott. Semmivel sem lojálisabb a szénbányához az ’ újságcikk szerzője a Csákány utcai viz- vezetékügy kapcsán. A föld­hivataltól frissen beszerzett tér­képmásolat birtokában vissza­ellenőrizhető, hogy a korabeli vízvezeték nyomvonala nem került közútra, az magánterü­leten kijárt földút mentén hú­zódott. Az új - építés alatt álló - vizvezetékrendszert a BARANYATERV tervezte a mo érvényes szabályzatoknak meg­felelően, melyek szerint: ge­rincvezetéket csak közterületen Tudomásunk szerint a Köjál kifogásolta a WC hiányát, ezért zárnák be az üzletet. Eddig ez nem volt gond, csak most? Állítólag .a környezetvédők is kifogásolják, hogy bódét építettek, amely a bolt raktá­ra. Indokuk az, hogy a bódé nem illik a képbe! A Tettye utca végén, a 63. szám fölött a gazos szemétlerakat, vagy a sarki ház beillik a képbe? Fontolják meg a határoza­tot, mert ez igen nagy prob­A június 21 -i Pécsi körkép­ben dr. Berényi István tette szóvá, hogy a Németh László utcában hónapok óta egy rossz ágybetét járja rögös út­ját a közterületen. A közterület-felügyelet mun­katársai többször találkoztak a jobb időket megért bútorda­rabbal. Elszállítására intézked­tek, de mire a köztisztasági vállalót platós kocsija megje­lent, a heverő nyomtalanul el­tűnt. Mindenki megnyugodott, dicsérte az ismeretlen tulaj­donost. Ám két hét múlva a heve­rő ott pózolt, a mozgalmi ház szabad fektetni. így tehát - szemben az újságírói csúszta­tással — a szénbánya nem büntet, hanem az érvényes szabályok megtartásával vé­gezteti komoly anyagi ráfordí­tással azt a vezetékrendszer- felújítást, mely elkészülte után a helyi lakosság jobb vízellá­tását lesz hivatva biztosítani. Enyhén szólva ferde tehát az a beállítás, mely a — komoly gazdasági problémákkal küsz­ködő - vállalat jószándékú és nagy (kötelező mértéken felü­li) anyagi áldozatot igénylő tevékenységét szándékosan ne­gatív megvilágításba helyezi. A tisztességes hozzáállás, a jószándék kétségbe vonásával az újságcikk írója tovább rontja a vállalat amúgy is megtépázott hírnevét. Ügy lémát jelent az itt lakók szá­mára. Főleg télen, amikor sí- kosok az utak, vagy nyáron, amikor 35 fokos meleg van. Lehet, hogy veszteséges ez a bolt, de szerintünk nem ez a megoldás, mert a lakossági érdeket is figyelembe kellene venni. Vagy rosszul gondol­juk? A Tettye, Űtemetö, Szőlő, Böck, Dimitrov, Gáspár, Szent Vince és a környék kisebb utcáinak lakói falának támasztva. A platós autó újfent jött, de dolgavé- gezetlenül távozott, az ágy­betét a strázsálást elunta, és a gyerekek játékszereként a parkosított terület távoli zugá­ban kezdte újra köz(területi)- szereplését. Kérjük a lakosságot, érte­sítsék a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatot, amely megrendelésre, idő- és helyszinegyeztetés után a lim­lomot elszállítja. Beszterci Miklós, a közterület-felügyelet megbízott vezetője érezzük, a sajtó mindig is elő­remutató hatását és szerepét a mai helyzetünkben csak ’fo­kozná, ha nem uszítana, de békítene; ha nem szétválasz­tana, de az egység felé segí­tene. Lafferton Győző, a Mecseki Szénbányák főmérnöke Egyetértek a Mecseki Szén­bányák lömérnökének a sajtó­val kapcsolatos elvárásaival. Ezt a cikket azonban több mint harmincon Írták - ahogy az egyértelműen kiderül -, azok, akik Pécsbányán laknak, és mondták el gondjaikat, vé­leményüket. Az újságíró ehhez valóban nem tett hozzá sem­mit, csapán azt a lehetőséget adta meg az embereknek, hogy elmondhassák a problé­máikat. Ez a szándéka szerint ,,segítség az egység leié". Gáldonyi Magdolna rgytttflHii földművelésügyi miniszterrel Szeretném, ha leközölnék véleményemet, egy olyan kis­nyugdíjasét, mint én, és sok tízezer társam. Miért éz a nagy huzavona a Parlamentben a földtörvény elfogadása miatt? A Szabad­föld 25. •számában olvastam a földművelésügyi miniszter cik­két, amivel egyetértek. Nem jószándékból kerültem az ipar­ba 1962-ben, és most csupán 1400 négyzetméter területem van, holott 7900 négyszögöl örököse vagyok, amit a tsz használ és csupán 1972-ben és 5600 forinttal szúrták ki a sze­memet. Hát ennyit ér a föld? Igenis, akinek van saját pénz­forrása, adjanak neki akár 50 vagy 100 hektárt, az fog ter­melni és munkaerőt is fog alkalmazni, biztos vagyok ben­ne. Sok, faluról bejáró, iparban dolgozó hazatér, így a város­ban lakó, iparban dolgozónak nem kell munkanélküliségtől tartani. Őket fizessék meg, mi meq olcsóbban fogunk ter­melni. Ebben az országban nem kell félni, hogy nem lesz kenyér. Az téves felfogás, hoqy tönkre akaria tenni az FKaP a tsz-t. minden tsz-ben van olyan föld. amelv aliq hozza azt a költséget, amit befektettek. Azt osszák szét. Én már nem bírom megmű­velni az én jussomat, de egy holdat igen, amiben megter­melném a nyuqdíj kiegészíté­sét, és méq jutna piacra isi A többi földemet meq fizessék ki vagy fizessenek bérleti dí- iat, nekem is vannak gyere­keim, unokáim, ki tudja azt még, mi lesz. Mert enqem ki- semmiztek! Kundár János Szalánta, Zrínyi u. 63.------------------------------------------------------------------1 Hiányos lap­kézbesítés Több éve rendszeresen vissza­térő problémám, hogy az elő­fizetett napi-, heti lapokat nem kapom meg a megjelenés idő­pontjában. Ha reklamációs pa­naszomat a postai hirloposz- tály dolgozójával közlöm, ígé­retet kapok a kézbesítésre. De csak ígéret marad. Ha végső elkeseredésemben az osztály ve­zetőjéhez fordulok, ő azonnal intézkedik, és legtöbb esetben távirat-kézbesítővel küldi is a I reklamált újságot. Az elmúlt években több hír- I lap előfizetését lemondtam a rendszertelen kézbesítés miatt, mert nem vagyok hajlandó a posta árbevételét azáltal nö­velni, hogy egy*egy hírlap kéz­besítése miatt 2-3 alkalommal is telefonáljak. Javaslom, a hírlap-előfizetési reklamációra rendszeresitsenen 0-val kezdődő, kétjegyű hívószá­mú telefonállomás üzembe he­lyezését, hogy az előfizetőnek ne kerüljön az előfizetett újság többe, mintha áruspéldányként veszi meg. A legutóbbi konkrét példám: június 26-án nem kaptam Új Dunántúli Naplót. Aznap be is jelentettem a hiányosságot a városi hirlaposztály egyik dol­gozójának. Megígérte, hogy másnap pótolják, a június hó­napban elmaradt Autósélettel együtt. Nem kaptam meg egyi­ket sem. 27-én ismét bejelen­tettem, de most már a cso­portvezetőnek, aki szintén meg­ígérte a hiánypótlást. Ez azon­ban nem történt meg még a mai napig sem. Úgy vélem, jogos a pana­szom. Ha ritkán, egy-egy eset előfordul, akkor az emberi tü­relem határtalansága miatt megnyugszom, de mivel az em­lítettek rendszeresen ismétlőd­nek, ez a határtalan türelem is elfogyott. Regényi István, Pécs, Kaposvári út 15. Gondolatok az (J| Dll julius 18-í szamokon közölt cikkhez Bányakárok - presztízskárok lferseny a zebrán Ki jut át előbb, a gyalogos vagy a gépkocsi? talán a rend­őrség tudná bizonyítani, hogy volt eset, amikor a kórházban dőlt el a verseny eredménye. A Pécsi Bőrgyár és a vágóhíd közötti gyalogátkelőhelyről van szó. Hiába villog a sárga jöizés, sok esetben csak a gyalogo­soknak jelez veszélyt. Életeket mentene meg egy zöld vagy piros jelzés, amely ugyan lassítaná a forgalmat, de biztosítaná. Ugyanez vonatkozik a temető előtt lévő gyalogátkelőhelyre is, ahol néha futásnak ered az ember, mert a gépkocsik megállás helyett fokozzák a sebességet. Fotózás közben tapasztaltam, hogy a külföldi kocsik szinte úgy értelmezik a sárga villogást, hogy sietni kell, a gyalogos előtt átjutni a zebrán. A piros jelzés kötelezné a gyalogost és a gépkocsit az elsőbbségadásra. Forrai István Vigyázzunk a lakókörnyezetünkre!

Next

/
Oldalképek
Tartalom