Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-04 / 122. szám
IO uj Dunántúli napló 1990. augusztus 4., szombat Túltermelés a tejpiacon „Sajt-hegyek" a pécsi Konzum-ABC-ben Fotó: Proksza László Kvótarendszer? Bizonytalanság a termelők körében - Baranya megyében megnyugtató megoldások Bizonytalanság és aggodalom lett úrrá a tejtermelő gazdaságokban. A feldolgozók a tejtermelők értésére adták, hogy az export gazdaságta- lansága miatt a továbbiakban csak a szerződésben meghatározott mennyiségeket veszik át a gazdaságoktól.- Az okok a január 9-én végrehajtott áremelésekre vezethetők vissza - magyarázza Balog János, a Baranya Megyei Tejipari Vállalat igazgatóhelyettese. - A tejtermékek magasabb árai miatt ugyanis 10 százalékkal visszaesett a belföldi értékesítés. Ez 200- 250 millió liter tej export- kényszerét jelentené. A „felesleges" tejből a meglévő kapacitások legkönnyebben tejpor és vaj előállítását teszik lehetővé. Ezek világpiaci ára viszont a tavalyihoz képest katasztrofálisan visszaesett. Míg 1989 végén 1500 dollárért is el lehetett adni a sovány tejpor tonnáját, addig most a 750—800 dollárért kínált tejporra is nehéz vevőt találni. A vajnál hasonló a helyzet, pontosabban annyival rosszabb, hogy esetében még kedvező piaci helyzetben is jó, ha nullszaldót elérhettek a tejipari vállalatok. Most a vaj minden exportált tonnája legalább 150 000 forintos veszteséget jelent a vállalatoknak. A prognózisok szerint 1 milliárd forint felett lesz a tejipari vállalatok tejtermék-exportból eredő vesztesége az idén, ha terveknek megfelelő mennyiséget szállítják ki a visszalévö hónapokban. — Mi a helyzet Baranya megyében? nek később beláthatatlan következményei lennének. Ezért olyan kompromisszumos meg oldást szeretnénk elérni, amely nemcsak a várható fellendülés időszakában, hanem addig is biztosit valamilyen szintű gazdaságosságot a tejtermelésnek. A nyugati orszó gokban jól működik a kvóta- rendszer, melynek hazai bevezetésén érdemes lenne elgondolkodni. Ebben adott, hogy mennyi tejre van szüksége az országnak, és hogy egy terme lő ebből mennyire szerződhet. A jól működő rendszerben a kvóta úgy funkcionál, mint egy értékpapír. Pénzért adható, vehető. Vagyis egyik termelő szállíthat a másik kvótájára. Megoldást hozhatna az is, hogy az említett 1 milliárd forintos veszteséget fele-fele arányban megosztanánk a tej termelők és a feldolgozók között. Ez egyébként mintegy 25 filléres csökkenést jelentene li terenként a tej felvásárlási árában. Ha a veszteség csők kenne, természetesen vissza lehetne a pénz egy részét téri teni. Ha pedig az export nyereségessé válhatna, akkor a nyereségen is osztozna a tej ipar a termelőkkel. Az is elképzelhető, hogy o belföldi árat elválasztjuk az exportártól. A belföldi igény alapanyagáért megfizetnénk rendesen, míg az azon felül képződő mennyiségnél — az export árualapnál — alacso nyabb árat határoznánk meg. Balog Nándor Viharkárok sxéi nélkül Jajgatnak az erdők Régen jártak már itt a !ku taták. Az ösvényt, amely a gát lábától a Macskalukba vezetet, szívós szelídséggel néhány esztendő alatt zöld szőnyeggel takarta be a természet. A keskeny, fűzfás, magas aljnövényzetű sáv mögött az őserdő. Egyike azoknak a területeknek, amelyek egy nem régi elhatározás alapján szerte az országban érintetlennek kell maradjanak. Baranyában három ilyen van, kettő a Ke- leti-Mecsekben, Máré-vár környékén, a harmadik itt, a Duna árterében, a Bédai-vadász- háztól néhány kilométerre délre. S mert a kutatók elmaradtak, embernyom nélküli ez a kis erdörészlet, eldugva az Vadregenyes Duna-part Bédánál országhatár és a Duna találkozásának csücskében. Ámbár - meséli Béres Sándor, a Gemenci Erdő- gazdaság bedai erdészetének vezetője —, régebben, amikor még csendesebb hangok kísérték a természet- és kör- piyezetvédelem szükségességét, itt. ezen az ártéri tájon csak ó és a kerületvezető erdész ismerte: hol fészkel a rendkívül ritka rétisas. Most, hogy „közügyebb" lett az élővilág védelme, már talán százan is tudják — s ez nem biztos, nogy jó a rétisasnak . . . De ez egy másik történet. A hangulat az őserdőben templomi. Mintha dr. Papp Tivadar, az Erdörendezési Szolgálat megyei vezetője használta volna a hasonlatot, de az is lehet: katedrálist mondott "enséges méretű töl gyek. szilfák, fehérnyárak, át- ölelhctetlen törzzsel, szeditően merész 'ombkoronávol, alattuk a tompára puhult fények, az ö eg erdőkre jellemző vissz- eongos zsongással. Papp Tivadar azonban elégedetlen. — Nem mondom, ha egy 200 hektáros területen belül mondjuk 15-20 hektár lenne az őserdő, az rendben volna .. . De néhány hektár erre nem alkalmas. Véleménye ellenére az a benyomásom: ennek a „miniőserdőnek” is van akkora hatása, hogy elnyomja dr. Papp Tivadarban az erdőmérnököt, a kandidátust, s csak örömet érezhet, csodálatot a természet nagyszerűsége iránt. Pedig kemény ember dr. Papp: jószerével folyamatos összetűzései vannak mindazokkal a cégekkel, azok irányítóival, amelyek és akik az erdők többoldalú hasznosíthatóságából kiválasztják a nekik legkedvezőbbet: az anyagi haszon forrását. De ez egy másik történet - érdemes lesz vele külön foglalkozni. Nyomatékkai most, amikor egyre sűrűbben hangzik el a sokszor megalapozottnak tűnő vád: erdeinkben rablógazdálkodás folyik. Am ez is egy külön történet. Most más ok ürügyén járjuk a Duna-ártéri erdőket a két szakemberrel: egy országos tanácskozás témájának az erdők egészségállapotának felmérését választották. Nyugaton már korábban bevezetett gyakorlat alapján 4 4 kilométeres „szemekből" álló hálóval fedték le az ország erdeit, s egy-egy kiválasztott csomópontnál évente rendszeresen visszatérően szakemberek mérik fel: az előző állapothoz képest változott-e, milyen irányban és mértékben a figyelemmel kísért fák egészségi állapota. A tanácskozás résztvevői a bédai erdészet különböző „tanpályáin" ismerkednek a gyakorlatban oly fontos tudnivalókkal, többek között egy több mint 100 éve telepített tölgyesben, egy fiatal nyá- rasban. Erre a tölgyerdőre külön is felhívta figyelmemet dr. Papp Tivadar: társadalmi konfliktus forrása lehet. Hogy ne tűnjék ennyire fellengzősnek: a tölgyek nem egészségesek - ám ezt egyelőre csak a szakember veszi észre. Részben a levelek árnyalatnyi sápadásó- ból, részben a lombkoronában már most fel-feltűnő, idén még csak vékonyabb elszáradt ágakból. Egy-két év múlva azonban - magyarázza dr. Papp - ez a tölgyes ösz- szeroppan. Nem tudja már lombkoronáját újraszülni, s a lelvéltelenség sírja a fáknak. S jóllehet, a szakemberek a tölgyek vágási korát 120 évnek mondják — most, mert ha a „szükség" úgy hozta, akár 80 évre is leszállították: a tölgy a piacon jó pénzt hozó áru . . . —, ezt a 108 éves erdőrészletet, mielőtt végképp elpusztul és teljesen értéktelenné válik, le kell termelni. Ez a betegség valódi. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert előfordult, hogy évtizeddel korábban a fákra támadt, ám azóta nyomtalanul elmúlt betegséget folyamatosan ürügynek használva el-elrendelték értékes állományok tarvágását. Most azonban még hatalmasak ezek az évszázados fák, ezernyi élőlénynek adnak szállást, ételt, az emberek élvezik árnyékukat, csendjüket, üdítő levegőjüket - és valóban nehezen érthetik meg, miért ítéltettek fűrész aló. Itt, Bédában más is jelent azonban az erdőkre veszélyt: a víz. Pontosabban: a szabályozott Duna. A különböző — és a vízügyi szakemberek által természetesen jogosnok és szükségesnek minősített - beavatkozások következtében az ártéri területeken — de egy kicsit távolabb is — teljesen megváltozott a talaj vízháztartása, illetve a talajvíz szintje. Magányos, öreg fűz a bédoi erdöszélen Márpedig a természetes növényi takaró, ezen belül az c'dők faállománya is, a „megszokott" nedvességtartalmakhoz „nőtt", s - dr. Papp mutatja egy kiszabadított gyö- kerzetü fánál — most már nem érik el életet biztosító csápok a vízben gazdag talajmélységet. Száradnak a fák Amúgy a bédai erdők no- gyon szepek. Általában: a baranyaiak is, hála a Mecsete fagazdagságának. Errefelé még nem pusztítanak megdöbbentő mértékben a savas esők, még minden meggondo lation erdőirtás, itt-ott érthetetlen erdőgazdálkodás eile nére olyan alapok állnak rendelkezésre, amellyel egy mos irányú, talán azt is mondhat juk, okosabb műveléssel nyugodtan nézhetünk az unokák szemébe: igen, hogy ilyen maradjon, őrizni kellett. Pon tosabban: meg kellett őrizni. A jövővel nem törődő álszakemberekkel, a csak nyereség re ügyelő erdőgazdálkodással, a felelőtlen „fafajta-politiká- vai" szemben. Ám ez a „fafajta- oolitika” is egy külön történet, gondoljunk csak a pár évtizeddel ezelőtti grandiózus nyártelepítésre . . . És nem utolsósorban: óvni kellett az emberektől is. Akik között számosán vonnak, kik hangosan pörlekednek, ha rablógazdálkodást gyanítanak - s ez nem egyszer valóban igaz —, ám nem sajnálnak becsörtetni a legsűrűbb er dóbe is egy-kétszóz métert -. hogy odaborítsák a szeme tét . . . Am ez is egy külön történet. Hogy hány ilyen „külön történet" kapcsolódik erdeinkhez. az erdőgazdálkodáshoz, nem vettük sorra ’mind. Ennyi is elégséges annak érzékeltetéséhez: micsoda csaták-rombo lások-viharok zaja dúl a séta közben oly halkan zsongó erdőkben. Nincs ott csend. Az értő-vigyázó fül hallhatja: a fák jajgatnak. Mészáros Attila Proksza László felvételei- Az a termelő, aki a szerződésben foglalt mennyiségnél többet szállított le az elő félévben, annak többleteit „betudjuk" második félévi szállításnak. Aki viszont elmaradt a szerződött mennyiségtől, annak felhívjuk a figyelmét, hogy a második félévben nem pótolhatja elmaradásait. A megyében csupán a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát szállított a szerződésben foglaltaknál jelentősen — mintegy egyhar- maddal — nagyobb mennyiséget.- A költégek mind a mező- gazdasági nagyüzemeknél, mind a tejiparnál bizonyára tovább növekednek, ezért valószínűsíthető a fogyasztói árak újbóli emelése. Ez viszont o belföldi fogyasztás további csökkenését eredményezheti. Mit hoz a jövő?- Mindent meg kell tennünk azért, hogy ne essen vissza drasztikusan a tejtermelés. EnKi döntött, mi döntött? 1990. júl. 29. — szikrázó napsütés, a hónap talán addigi legmelegebb napja! Döntött a lakosság jó része: a nyaralás, a strando lós, a pihenés és a munka mellett. 1990. júl. 29. - a népszavazáson a választópolgárok 13,9%-a járult az urnák elé. (gy a népszavazás sikertelen, tehát az elfogadott alkotmány döntése marad érvényben: a parlament fogja a köztársaság elnökét megválasztani. Ma még nehéz az alacsony részvétel tényleges okait feltárni, néhány következtetés levonását azonban megkíséreljük. Nyugati értékelések szerint ez a népszavazás azt a célt szolgálta, hogy a volt ól- lampárt visszahódítsa a hatalmát, s erre mondtak nemet az állampolgárok. Nyilvánvaló, hogy ez az értékelés torz, hiszen az MSZP kijelentette, hogy nem szándékozik Pozsgay Imrét indítani egy esetleges elnök- választáson. Az érdektelenség egyik oka lehetett az a tény, hogy egyedül a jelenlegi köztársasági elnök, Göncz Árpád jelentette csak ki, hogy hajfandó indulni közvetlen megmérettetésen is. így az emberek más potenciális jelöltet .nem ismerve nem tartották fontosnak ezt az alkotmányjogi kérdést. S bár o köztársasági elnök hatáskörét ezen a héten tovább bővíti a parlament (már elfogadták a kinevezési jogát a közszolgálati tájékoztató eszközök élére, s valószínű, ő nevezi ki e kormánybiztosokat is) a kezdeményezők nem hangsúlyozták eléggé, milyen jogai alapján tud a köztársasági elnök aktív részese lenni a politikai élet irányításának. Egyes magyar értékelések szerint az állampolgárok azért nem éltek a választójogukkal, mert egyetértenek e két legnagyobb párt áprilisi megállapodásával. Nyilvánvaló, ez a kijelentés csak arra a 151 987 szavazóra igaz, aki elment voksolni, s ,,nem"-mel szavazott, hitet téve a parlament döntése mellett és eleget téve az SZDSZ népszavazás előtti szórványos megnyilatkozásának (pl. Új Dunántúli Napló 1990. július 25., Papp Béla cikke). A kampány egyetlen párt szűkös anyagi és propogan- dalehetőségeit tükrözte, amely nem tudta áttörni azt az agyonhallgatási politikát, amelyet a hatalmon lévő pártok képviseltek. Ebből a szempontból különös a Kereszténydemokrata Néppárt, hiszen ez a párt korábbon többször a közvetlen elnök- választás mellett tört lándzsát. Szembe kell nézni azzal a ténnyel is, amit a szavazás napján készített interjúk tükröztek: az emberek belefásultak a politikába, s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az országos politikai kérdések csak egy szűk társadalmi réteg érdeklődését váltják ki. Ez a népszavazás azt is megmutatta, hogy az MSZP a választópolgárok 10-12%- ót, kb. 1 millió embert tud befolyásolni, s a rekkenö nyári meleg ellenére aktív politikai állásfoglalásra biztatni. Ugyanakkor Magyarország eddigi két népszavazása egyértelműen bizonyítja, hogy jogosak azok a felvetések, amelyek a közvetlen demokrácia eme eszközét csak kivételes formaként tartják al- kalmazhatónak, s a népszavazás elrendelésének feltételeit szigorítani akarják. s Laczkóné dr. Tuka Agnes
