Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-04 / 122. szám

1990. augusztus 4., szombat ói Dunántúli napló A füstölgő borostyánpipa ..Sherlock Holmes elindult o házból egyedül, ós csak t1 zenegy után tért vissza. Be szerezte valahol a környék nagy katonai térképét, behoz- io a szobámba, és kiterítette 07 ágyamra. A lámpát ki •>gyensúlyozta a közepén, majd rágyújtott fölötte, és időről időre az érdekesebb pontod­ra bökött a füstölgő boros tyánpipával. - Ez az ügy egy­re inkább hatalmába kerít - mondta." Azt hiszem, kevés könyvsze­rető ember akad, aki Conan Doyle sorait olvasva ne azo­nosulna nyomban Watscr. doktorral. s ne vélné úgy, hogy ez az ügy bizony öt is izgalommal tölti el. Mert a gondterhelt felnőtt talán még ma is őrzi magában azt a gyermeket, akit egykor anny - 'a lebilincselt és elbűvölt a mese. Hiszen a jó detektív regény a varázsmesék kései leszármazottja, a nagyvárosi környezethez idomul formája, a beton és az aszfalt virága. Benne is a hétfejü sárkányok legyőzéséről esik -szó, csak gyilkosaknak nevezik őket, s itt is a legkisebb fiú hajtja végre ezt a remek tettet, oki éppen olyan ,,hátrányos hely­zetű", rpint mesebeli elődje, ügyefogyottnak és kiszolgálta­tottnak látszik, meglehetősen szegény, ódivatú, kopott ruhá­kat hord, haragszik rá a fő­nöke, ráijesztenek és átverik, de amikor már-már reményte­lenül kibogozhatatlannak tű­nik a rejtély, ö, o magán­nyomozó, legyen akár az öreg Poirot vagy a fecsegő Marp'e kisasszony, szelíden, ám kö­nyörtelenül rámutat valakiie. mi pedig, megkönnyebbü.t. \ felsóhajtunk, mint hajdana , amikor a mesehős hazatért n megszabadított királylánnyal. Meg kell becsülnünk tehát a jo krimiket, elvégre Babits Mihály sem szelgyellte. hogy kedveli őket! S ezt manapság azért sem árt hangsúlyoznunk, mert a könyvárusok pultjait szinte ellepték a műfaj se- lejtjei, melyekben többny re hatalmas pofonok helyettesí­tik az elemző gondolkodást, és durva kiszólások kívánják pótolni az elegánsan könnyed stílust. A minap, mikor egyre ked­vetlenebből szemléltem a hit vány (és drága!) fércmüvek áradatát, felcsillanó tekintet­tel fedeztem fel köztük néhány értékesebb alkotást. Szerintem Ellery Queen a műfaj leg- nagyobbjaival, Agatha Chris- tievel és Raymond Chandler- rel vetekszik, nálunk eddig nem nagyon szorgoskodtaK könyvei kiadásával, s lám. most két műve is itt van oz orrom előtt: A bűn eredete, mely£\ a Mertrum Szerkesz­tőség adott'“ ki, s A' mandarin bűnügy, a Kolonel Kiadó jó! induló sorozatának terméke. Jellegzetes Queen-krimik, - me­lyekben a főhős maga is de- teiktívregény-iró, a szerzővel azonos, aki fölényes iróniával avatja be olvasóit az izgal­mas rejtély feltárásának fo­lyamatába, leleményesen tud­ja fokozni a feszültséget és hajszálpontosan elemez. A Pesti Könyvek Kft. ponyva sorozatában is találtam két figyelemre érdemes munkát. Pierre-Martin Perreaut Ami sok. oz sok című műve nem véletlenül kapott dijat a szerző hazájában, úgynevezett tökéletes bűntényről szól. melyről persze, kiderül . A mondat folytatása helyett azonban inkább a sorozat másik dorabjáro utalok. Jason Dark Boszorkanycsók című könyvére. mely a misztikus horror hatáselemeit alkalmazzo. nem is ügyetlenül, bár gyanítom, hogy Tandori Dezső szingazdog. szemléletes és játékos nyelvi ötle tékkel bővelkedő fordítása jócskán ..megemelte" oz eredeti szöveget. Ira Levin Csókoltál a halál című regényét a Maecenas kiadó jelentette meg. A mél­tán híres amerikai szerző va­lóban mestere a feszültség­teremtésnek. Egyszerű motívu­mokat alkalmaz, de az el­beszélői nézőpont ravasz vál­toztatásai következtében o meglepő fordulatokban gazdag cselekmény mind lendülete­sebben pereg a végső leszá­molásig. Ennek színtere, egy félelmes tónusokkal megfestett rézkohó, arról tanúskodik, hogy az író stílusától a hatá­sos környezetrajz sem idegen. Talán a bűn és bünhődés nagy misztériumának tulajdo­nítható, hogy ného igazi író­kat is rpbul ejt. a bűnügyi regény csábítása.. Az .Európa Kiadó gondosan megtervezett, gusztusos, kézbe kívánkozó könyveket sorjáztató Graham Greene-sorozatának új kötete. A lételem minisztériuma első pillantásra csupán remek kri­mi. Ám a szerző néhány ap­rónak vélhető, mégis igen je­lentős következményekkel já­ró változtatásokat hajt végre a műfaj struktúráján, alapo­san megnövelve ezzel a for­ma esztétikai teherbírását. E módosítások közül talán az a legfontosabb, hogy a főhős egyszerre gyilkos és áldozat, sőt nyomozó is. Azt o gyil kosságot ugyan nem követi el, melynek gyanújába keve­redik, de kétségtelen, hogy megmérgezte gyógyíthatatlan betegségben szenvedő felesé­gét, bár feltehetően szánalom­ból. Ez a sebzett lelkű férfi keveredik bele aztán egy ti­tokzatos kémhistóriába, nem csoda hát, hogy az érdek- feszitc cselekmény hátterében meqhúzódó árnyalt lélekrajz köt: le igazán érdeklődésün­ket. S éppen ez az, amire a puszta detektívregény mór nem kéDes! Arról nem is be szelve, hogy Arthur Rowe, aki egy robbanás következtében °v“szti emlékezetét, a rejtély feltárásáért harcolva, múltjá­nak, s ezáltal önnön szemé­lyiségének visszaszerzéséért is küzd, hogy végül birtokba vé­ve az eltűnt időt, mindjárt le s mondjon annak eqy részé­ről, egy másik ember, egy fiatal nő iránt érzett szeretet- ből. De ez az utolsó áldozat mór o megtisztulás lehetősé­gét rejti számára. S mivel a történet a második - világhó- .bocú idején, London bonvbá- zásaker játszódik, mikor a ha gyományos értékek oly vi- izony'agossá váltak, ez a befejezés egyúttal hitvallás is: a felelősség, a részvét és a szeretet állandóságát hirdeti. íme nem haszontalan fára­dozás, ha olvasóként vállaljuk Watson doktor szerepét. Sher­lock Holmes bizony nem ér­demtelen f'ckó. Hát még, ha meggondoljuk, hogy milyen fogékonnyá tehet bennünket füstölgő borostyánpipájánas dohányillota! Nagy Imre Makay Ida Bizánci ékszer Bizánci ékszer e lepke, tüzarany, sirmélyi ében. Lebben az ágra, a Napba, vissza majd, hogy sose térjen. Mi marad meg? A szin meg a szó. S ellobban szavammal s a színnel. Szép. - Mint, oki meg se fogant még. Szép. - Mint, aki meghal e perccel. „Balatoni résziét" Kiss Attila festőművész rajzó G. F. IÁI ebb Mar négy no szára 31 a gyilkos iáikén, de a Scotland Yardnak fogalma sem volt, nagy hói keresse. Legtöbbször megfojtotta az áldozatait Mái 20 ezer fontra emelték v; vérdíjat. Betty az újságot 'a porta, amikor rátalált a, négy fiatal no képére. Ala­csony, karcsú, valószínűen só tét hajú nók voltak. Az egyÍR nagyon hasonlított rá. Arra gondolt, hogy a sajat neve állhatna a kép alatt Bele borzongott a gondolatba is A busz a régi teglagyornaí állt meg. Az utasok sietősen szálltak ki, mert szakadt az ■ só Rajta kívül még egy férfi maradt a kocsiban, eddig lobbnyire °gyedül utazott a végállomásig. A férfi, az ad­óknak döfve aludni látszott Betty nyomasztó érzéssel gondolt a leszállásra, még egy fél mérföldét kell gyalo­golnia a sötétben. Es ha ezt az embert keresi a rendőr v'g? Aztán elhessegette a gondolatot. A fojtogató kü­lönben is a lakásokon támad­ta meg áldozatait es nem is bben a /árosban. Az ut lej­tősre fordult és már látszottak a fények Eltette az újságot, készenlétbe helyezte az er­nyőjét es a vezető möge a lit. Micsoda időnk van! mondta a sofőr.- Maga legalább a kocsi ban marad, uram, nekem azonban nincs más lehetősé­gem, mint nekivágni az eső­nek- Frank nem jön maga elé este? - kerdezte. Betty nem válaszolt ózon­ra!, a fejével intett nemet. — Mái nem a vőlegényem. — Sajnálom. De talán jobb is. A fickó nem volt magához vaió. Nem jól' végzi. Betty tudta, hogy a sofőr rendes ember, de ez p téma zavarta.- Nem tudja, ki az ott ha tűi?- Ugyan, ne beszélj hülye­ségei . . .- Nem hiszed? Itt a pisz­toly és végzek magammal, előtted.- Zsarolsz? Értsd meg. hogy r:ár nem szeretlek.- Ez nem igaz.- Akkor ne hidd el.- Van valakid? A lánynak elment a kedve a /tótól.- Van - mondta határo­zotton. - Most jobb? Frank szó nélkül megfordult és elment. Végállomás- Sosem láttam. A végállo­másig váltott jegyet. - Hátra is szólt:- Végállomás, uram!- Jo éjszakát, mister Mer- cier — mondta a lány es ki­szállt. Nem is vette észre az autót, amely világítás nélkül állt az ut szelén. Frank Morgan pa­rancsoló hangjára figyelt fel.- Szállj be, bébi! Egy pillanatig habozott. A busz már elindult vissza.- Hagyj beken — mondta végűi és elindult.- Várj! - szolt utana Frank, hczzolépett es megfogta a vállát.- Hagyj beken, mondtam. íerozta nagaro! a férfi ke 7 Cl-- Legalább hallgass meg. Betly.- Értsd meg, hogy vege Ha elhagysz, öngyilkos le­szek. Betty megkönnyebbülten ment tovább. Az ajtó előtt a széllel és az esővel küszköd­ve kotorta elő a kulcsokat, a csomó azonban kiesett a ke­zéből. Amint a keresgélésből felegyenesedett, egy sötét ár nyék állt előtte. — Mit akarsz még? - kér­dezte dühösen. Az idegen nem felelt, majd hirtelen megfogta a lány nya­kát. — Ne hülyéskedj, Frank - mondta a levegő után kap­kodva. — Nem vagyok Frank — válaszolta egy mély hangú férfi. — Nyiss ajtót. — Kicsoda maga? - kér­dezte suttogva, majd átvillant előtte, valószínű, hogy a ma­gányos férfi a buszról. Bizto­son követte. — Mit akar tőlem? — Majd bent megmondom, nviss már ajtót! — Leejtettem a kulcsot. — Akkor keresd meg. A földre hajolva érezte, hogy valami az oldalához szo­rul. Megvillant a penge. Resz­kető ujjakkal tapogatta az utat. A férfi a másik kezével a haját markolta. Amikor meghallotta a kulcszörgést, az ajtóhoz lökte a lányt. Egy közeledő autó fénye látszott. A férfi az ajtóhoz szorította. — Csak semmi jel, vagy le­szúrlak. Az autó megállt és hallani lehetett az ajtó csapódását. — Ki ez? — Nem tudom - hazudta a lány. Ekkor Frank ironikus hang­ja hallatszott: — De sietős . . . Betty villámgyorsan döntött. — Tűnj el. Frank, nincs rád szükségünk. Az idegen lazított a szorí­táson, Betty ezt kihasználva kiszakította magát. — Te nyavalyás! - üvöltötte Frank. - Elvetted tőlem a lányt?! És alig fejezte be, máris lö­vés dördült. Az első. Aztán még öt. Alit még néhány pil lanatig, majd az autóhoz ment és elhajtott. Betty némi tétovázás után, még mindig reszketve a férfi­hoz ment, kivette a kézéből a loulcsokat, ajtót nyitott és a telefonhoz botorkált. — Halló, rendőrség?! Gyor­san jöjjenek. A kertemben fekszik egy hulla. A fojtoga tó . . . És az átélt izgalmak miatt elájult. Őrök angolok Mint smeretes, az angolok Ang’iábon laknak. Európától 40 kilométeres csatorna és hegynyi önimádat választja el őket. Angol szemmel nézve az emberiség két nyelvet beszél: angolt és idegent. Az idegen az angolnak csupán kiegészí­tője, de apránként az idege­nek is megtanulják, követke­zésképp az angolt végül az egész emberiség bírni fogja. Ez számára az egyedül el­képzelhető és tökéletes nyelv. Az egyetlen nyelv, mely nagybetűvel írja a szót: Én. Vonzó jellegzetessége, hogy új szót hallva az ember fel- 'opozza a szótárat megkeresi ni annak helyesírását, i to- váb,b kutakodva megtudni onV/ nak kiejtését is. Szóval, köny- nyü nyelv, nincs visszaható névmása, kötőmódja, feltéte- lesmódjának is mindössze két formája, amit helyesen is használ az dél -a ngIiái, de nem az északi, a skót vagy bárki más. Nincs kifejezése cltciában ,,az ember"-re, nincs szó a ,,szülés"-re, kár­pótlásul harminchét módon le­het azt kérdezni: „ugye?". A nyelvnek van huszonkét hangzója, határozott szórend­je, és ugyanaz a szó lehet fór.év, melléknév vagy ige a mondatban elfoglalt helye -zerint, ami rengeteg mulat- >ágos félreértéshez és szó­játékhoz vezet. Más, fonetikus és beszéd­hangsúlyos nyelvek felett az angol csak sajnálkozna, ha egyáltalán ismerné. Az a né­hány angol, aki tanul idegen nyelvet, valóságos árulónak tekinti magát, és könnyítendő a lelkiismeretén, azt a maga sajátos kiejtésével teszi kultu­ráltabbá. Jellemzó az angolokra, hogy szeretik az egyszerű étket. Gyorsan esznek, mert nem illik sok időt tölteni a táp­lálkozással. Sietnek az utcán is, munkába vagy moziba me­net, mert szerintük elképzel­hetetlen, hogy az utca találka színhelye, cukrászdái társalgó vagy bármily emberi kapcso­latok színtere legyen. Az ét­termek is magukon viselik a sürgősség jegyét; sietve be­kapott étel után az angol azon melegen átadja helyét a később érkezettnek annál szívesebben, mert egyszerű angol étekről van szó. Ebből természetesen nem következik az, hogy az ango­lok nem szeretnék Európát, mindig is tömegesen jönnek ót, magukkal hozva nyelvük minden sajátosságát. A szál­loda garantálja számukra a „simpla" angol étkezést, ők azonban el-elkalandoznak a kontinens szakácsművészeté­ben, sőt élvezik elnézően ti­zenöt percnél is hosszabban üldögélve mellette, no de ezt szabadságidőben, ugye, utána úgyis visszatér a józan gya­korlat, amit találóan angol életmódnak neveznek. A csodálatos angol élet­módhoz tartozik, hogy minden üzlet öt órakor bezár, miután o kereskedőnek is vásárolnia kell. Az italbolt és mulató­hely is lakat alá kerül este tízkor, mert azok alkalmazot­tal is szórakozni akarnak. Hogyan csinálják? mélysé­ges angol titok. Szeretetre méltó szokás be­zárni az italboltokat nappal fel báromtól hatig. Roppant kínos volna, ha netán szóró­ját keltó lenne az angol ég­hajlat. Szerencsére - erről az ember időben értesülhet - az éghajlat mérsékelt. Emiatt az angol férfiember nyáron kalap nélkül sétál és napszúrást kap. Télen pedig minden hóesés országos válságot - okoz, mert az igazán nem várható a me­leg óceáni áramlatoktól. A nyelv festői zűrzavarához egy sereg más zavar is tarto­zik, miután az angoloknak ahhoz különös képessegük van. Tekintsük pl. a posta- törvényt, előre látható volt hogy amint napirendre kerül megrohanja az angol zseni mint új csillagot a világ egén De hát, mit tehetünk, az an goiok mindenben úttörők, le gyen az ipari forradalom, taxizás, királyok fejvétele vagy kenyérpiritás. Mellőzve tehát az európai postatörvény nyo­morult tizes számrendszerét, az angolok hozzáadták az ábc huszonhat betűjét, koktélkeve- röben fényesen összerózták, s rázúditották a brit térképre. Az eredmény egy bonyolult volapük. A 0 és az 1-es oly­kor mint betű, máskor mint számjegy szerepel, és kész a karambol egy odavetett Z és 2-es, valamint az 5 és S kö­zött. Ez a műremek megha­ladja a legokosabb komputer képességeit Ts. Bogatell! Egy­szerű a dolog, minden posta- központba beültetnek írógép­pel egy embert, aki, míg a szöveg elhúz előtte, értelme­zi, majd beveri a rejtjelet, amit most már a komputer is megemészt. Hasonló dzsungel van az angol nevelés terén is. Kiter­jed huszonkilencféle iskolára és azt nevelési rendszernek nevezik. Az előkelő magán­iskolákat pedig következete­sen nyilvánosnak mondják. Az angolok nemde állatba­rátok, kedvencük a kutya. 1957-ben, mikor az oroszox szputnyikban felküldtek egy kutyát, angolok ezrei tiltakoz­tak a külképviseletek előtt. Hanem, mikor az amerikaiak lőttek fel egy majmot, azt észre sem vették, hiszen oz hasonlít az emberhez. Ennek ellenére kockázatos vállalko­zás volt, okosabb lesz leg­közelebb egy törpét vagy egy árvát felküldeni. Köztudott az is, hogy az an­golok rendkívül szűkszavúak és szerények. Ékesszólóan ma­gyarázzák szűkszavúságukat, és hévvel állnak ki szerénysé­gük mellett, de indulatba jön­nek akkor, ha közönyösségü­ket vonja kétségbe akárki. Angol alapigazság, hogy amit más országban találnak ki, az valójában nincsen, az nem segít Anglia gondjain, mint például a közös iskolai nevelés. A tény, hogy az be­vált és általános lett a skó­toknál, semmit nem jelent, Skócia az idegen világ része. Annak sincs igazán jelentősé­ge, amit Angliában, de nem angol ember csinál. Az I—IV. században rómaiak építettek ki praktikusan egyenes uta­kat, de nyilvánvalóan nem értve a bennszülött lelket, mert minden utóbb készült út kanyarog és kígyózik a leg- sikabb síkságon is. Amit ma­ga az angol csinál, az érték a gyakorlatban. Például az e'ső autóút Preston mellett. Tizenöt egész kilorrjéter hosz- szú és természetesen kanyar­gás. Az egész országból oda- törnörülnek az autósok fékte­lenül játszhatni ezen a kör­hintán. Bájos logikával elne­vezték „motorót"-nak, kijáróit „cserének", a középső sávot pedig központi rezervátumnak, holott ott indiánok egyáltalán ■r, incsenek. Lefejezésül: az angol türel­mes, különben én sem Írhat­nám meg büntetlenül a cikke­met. Angol — ha olvassa — legfeljebb nevet rajta, nem érinti a tartalom, az éle, hi­szen az csak a humorista tré­fája. Humorista pedig kell. akár az idegen, kell, mint az egyenes autóút, mint a mé­terrendszer vagy más egzoti­kum. Hozzátartozik az élethez, színes keretet adva a szolid angol valóságnak is. (Megjelent a Hungara Vivo c. folyóiratban. Eszperantó eredetiből lorditotto: Leszkó Margit.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom