Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-18 / 136. szám
9 1940. augusztus IS., szombat ti j Dunántúli napló ■íxx&WftFWfF"'1 1 • • ' •.................................i.-.-iii . ...........—•• i.. 1.1 . .. .. . . v gj: A magyar államiság falképei Ilii A Pannonion új lemezei Sokszínűségében is egyre határozottabb arculatot mutatnak a Pannonton közelmúltban megjelenő lemezei: a magyar kínálatban hiányt pótló, illetve zeneszeretőknek, gyűjtőknek kuriozitást jelentő összeállításokkal jelentkeznek. Három utóbbi lemezük között kétségkívül a Baranya együttes zenékarának a felvételei a legjelentősebbek. Nemcsak a kiváló hangminőségű felvételek (hangmérnök: Dobos László), a lemezborító grafikai telitalálata (Bagossy Levente), a szinesen informativ ismertető a boritó hátoldalán dr. Sárosi István), hanem elsősorban a lemezen felsorakozó zenei anyag teszi a kiadványt jelentőssé. A szerkesztés (Vi- dákovics Antal munkája) felöleli a Magyarországon élő. gyűjtőszóval délszlávnak nevezhető népcsoportok, közösségek ma is élő táncainak, táncrendjeinek egészét, ráadásul valamennyi tánc az együttes gyűjtőmunkájának eredménye. örömmel hallgathatja ezt a lemezt mindenki, akit valaha is megérintett a kóló sodrása, vagy a mi népzenénkben fel nem lelhető, finom hangulatárnyalatok. Jelentős a kiad vány abból a szempontból is, hogy általa táncházak, iskolák, köz- és önművelődési csoportosulások autentikus zenei anyaghoz juthatnak. Magyarországi szerb és. Dráva menti horvát táncok előadásával a Vujicsics együttes gazdag hangszerelésű előadása színesíti a hanglemezt. A jazz kedvelőinek szerezhet örömet Dudás Lajos „I remember" című nagylemeze. Hat kompozíció hangzik fel, valamennyi Dudás Lajos szerzeménye. Neves jazz-muzsiku- sok társaságában élményt adóan klarinétozik és improvizál. Csak néhány név a nemzetközi kínálatból: Vig Tamás, Kőszegi Imre, Toto Blanke, Bert Thompson. A lemezen hallhatjuk azt az „Urban 8lues"-t, amely 1982-ben, Monacóban a legjobb jazz-kom- pozició díjat nyerte. Binder Károly versmegzenésítéseiből tartalmaz négyet Sebestyén Márta: Négy dal című nagylemeze. Különös zenei világ kél életre kezük alatt. A népzene legősibb formáinak egyszerűségével és tiszteletben tartásával énekhangro és szintetizátorra komponált muzsika ez. Három Nagy László- és egy Szécsi Margit- vers hangzik fel. Sebestyén Márta gyönyörűen énekel, díszítései egyedülállóak. Ajánlom ezt a lemezt mindazoknak, akik a jelenlegi rock-, pop-, nem tudom, milyen áradatban bensőséges, intim zeneiségre vágynak. Kircsi László Az ezeréves műtárgyak hányatott történelmi sorsa Az Apponyi-teremben állandó kiállításon láthatók illetve o természetes környezet bői fakadó károkozástól. Ezért, amikor a koronázási jelvények elhelyezésére keresték a végleges megoldást, nemcsak az építészeti, hanem a technikai- technológiai berendezésekre is tervpályázatot hirdettek. Az átépítéssel a múzeum épületén belül egy olyan különlegesen kialakított tér létesült, amely statikus mechanikai eszközök, épületgépészeti berendezések, elektrotechnikai szerkezetek segítségével .biztosítja — a múzeum szakértőivel és fegyveres őreivel együtt -, hogy nemzeti létünk e kitüntetett jelképei maximális biztonságban legyenek. Látogatási időben - amikor is egyszerre huszonöt látogatót engednek be a terembe - a tárgyak fő védelmét a tárlók látják el. S hogy a koronázási jelvények méltó környezetben fogadják a látogatókat, az Apponyi-terem helyreállítása az épületrész környezetének rendezésével is kiegészült. Kádár Márta A nemzeti jelkép: a korona Amikor 1978-ban visszakaptuk az Egyesült Államoktól a magyar államiság és jogfolytonosság legfontosabb ’jelképeit, akkor döntöttek arról is, hogy ezeket a jelvényeket folyamatosan közszemlére kell helyezni. A bemutatás színhelyéül a Magyar Nemzeti Múzeumot választották. A múzeum azonban —amely akkor még az Országos Széchenyi Könyvtárral és o Természettudományi Múzeummal társbérletben „élt" - csak ideiglenesen tette lehetővé a bemutatást az épület dísztér mében. E terem nem felelt meg a műtárgyak állagvédel mének, és a biztonságtechnika sem volt kielégítő. Ezért 1986-ban - miután a Széche nyi Könyvtár elköltözött - ki jelölték a korona, a palást, a jogar és az országalma vég leges helyét. Az Apponyi-te remben, ahol állandó kiállító son láthatók a koronázási jel vények. Tudjuk, az ezeréves mütár gyak igen hányatott történelmi sorsot értek meg. Többször menekítették, ásták el őket. Különösen a palást - amely Európa legrégibb textilemléke - hordozza az évszázadok nyomait. A háború előtt nem is állították ki a koronázási jelvényeket, csak évente egy szer, augusztus 20-án láthatta o közönség. Az állandó bemutatásnak most is szigorú feltételei vannak. A felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat védeni kell minden káros hatástól, a szándékos és véletlen ember:. A korono egyik díszes részlete Hunyady Sándor: „Hány óra van, fiam?!...” U. úr már felnőtt ember, előkelő rangja van az egyik minisztérium státusában. De tizenöt évvel ezelőtt még kisdiák volt, azt hiszem, Debrecenben járt iskolába. Akkor történt, hogy kapott ajándék ba egy tula-ezüstböl készült zsebórát az édesapjától, oki református pap volt a városban, vagy talán csak a megyében. Lánca nem volt az órának, csak rojtja, szép piros selyemből. A fiú nagyon büszke volt tulajdonára, minden pillanatban megnézte, hogy mennyi az idő? így érkezett el a nyár, amikor is az óra által okozott ’boldogsághoz új gyönyörűség társult, A tiszteletes úr fölhozta a fiát a pesti vásárra. Hadd lásson egy kis világot a gyerek, nem járt még túl Hajdú megye határain. Kimentek a kiállításra, azt hiszem, ott volt akkor is, ahol mostan van. Sodródtak a tömegben, néha megálltak, nézelődtek Az apa élénkén ma gyarázgatott gyermekének Pedig ö sem volt pesti ember, sőt nagyon is leritt bajszos, kedves arcáról, egész magatartásáról az ártatlan, barátságos és becsületes vidék Séta közben véletlenül rá esett a fia tula-órájának pi ros bojtjára a tiszteletes úr pillantáso. Gondolt egy me részét, és amíg a gyerek a pavilonok kirakatait bámulta, óvatosan kihúzta piros bojtjánál fogva a lajbizsebből az órát, és elsüllyesztette a saját zsebében. Várt néhány percig, aztán ravaszul megkérdezte: — Hány óra van, Sanyi?! A kisdiák udvariasan a meí lényéhez nyúlt, de persze nem volt sehol, sem bojt, sem óra. Ijedten végigkaparászta az összes zsebeit, megtapogatta magát, még a földet is megnézte körös-körül. Semmi eredmény. Torkát szorongatta a sírás, mert szörnyű fájdalom az ilyesmi. Majd kétségbeesett hangon jelentette ki:- Ellopták, apa, az órámat! A tiszteletes úr hümmögött, rosszallóan csóválta a fejét. És szép, cifra, bölcsességtől súlyos prédikációt tartott a gyereknek. Elmagyarázta. hogy mindenkinek úgy kell vigyázni a tárgyaira, mint a jó pásztornak a báránykáira. Különösképpen az olyan nagyvárosban kell vigyázni, mint Bu dopest, mert a világ hivalkodó nagyvárosai mind teli vannak bűnnel. Veszélyes az efféle csődületben olyan csábító dolgokat lógatni figyelmetlenül, mint a piros bojt. A gyerek egyre bánatosabban hallgatta az apja zeng- zetes korholósát, végül két nagy, sós könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Ekkor a tiszteletes úr úgy vélte, hogy elég lesz a leckéből, vigasztaló barackot nyomott a fia fejebúbjára, és barátságos zenére fordítva hanglót. Így szólott: — Ne sírj, Sanyi! Én vettem el az órádat! Csak meg akartalak tanítani rá, hogy az embernek vigyázni kell! Nagyon vigyázni! Azzal belenyúlt a zsebébe, hogy visszaadja az órát, de annak már hűlt helye volt. Egész komolyan ellopta rögtön egy jószemű tolvaj, aki láthatta a jelenetet, talán még hallgatott is néhány mondatot abból a nevelésügyi előadásból, amelyet a tiszteletes úr tartott okulás végett a gyermekének. Pókolit-z István: Nyersen Ami feszül o versben a szívből szakad nyersen Fejét fogja o cenzor: ez botrány s pont ilyenkor Csak a jólfésült semmit érdemes közzétenni A dörzsös óvatosak úntalan kezet mosnak Akad pár kényes holmi legjobb bele nem szólni Jónást várja a cethal téged már nem érhet baj A vigyázok vigyáznak mig kipurcan a század Dünnyögnek nem dalolnak „ha máma nem majd holnap" Őrzik a bástya-státust - de hitető a mágus: Szivéből szakad nyersen ami feszül a versben (1986) Berták László: Egy kődarab alatt az ég Többet mint amit lehetett talán ez lett volna a szép a látványos merényletek a letagadott vereség egy kődarab alatt az ég a folyton táguló lehet s a megvalósult buborék a fölfogható képzelet hogy itt állok és igy teszek és hogy a mindenség a tét s a visszatérő üzletek a fal tövében a misék s hogy imádkozni illenék de csak mentséget keresek. Nagy Zoltán Mihály: Anyám, kenyérrel Öreg már a sorban állni, egy-kenyérért minden estén hosszú órát végig várni. Mégis ott áll - gondok hajtják kopejkával a markában megváltani minden napját. Milyen idő, milyen kor van! Tengődtetnek öreg szülők számkivetve, szegénysorban. Hatalmasok, Hivatalok vetve arcom szégyentüzbe általatok, miattatok. Nem kegyelmet, égi mannát - követelem az anyámnak ősi törvény igazságát: túl a lejtőn, annak alján érdem szerint legyen jusso o nyugalom minden napján. Öreg már a sorban állni, hajlott háttal, fájó lábbal egy-kenyérért várni, várni. Jaj, hogy ott áll - miként mások! Kopejkával a markában megváltani a világot. Katána Judit-: Asztali imádságok Jövel hazám, légy vendégem s áldd meg, amit adtál nékem. Amen. * S miért enni s inni adott, azért neve legyen áldott! Ámen.
