Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-18 / 136. szám
uj Dunántúlt napló 1990. augusztus 18., szombat © r Szent Istvén-napS búcsú Máríagyűdön Gondolatok az idegenSzundi György felvételei Kívül és belül is csodálatoson szép a dombtetőn álló templom ' áriagyűdre Siklós felöl ÜTI érdemes menni. Az au- tóútról ebben a tikkasztó, aszályos kánikulában is zöldnek látszó gyűdi hegyvonulatból kiemelkedő kéttornyú templom fogva tartja a szemet. Szebben és jobban megkomponálni épületet ilyen kör- • nyezetbe illőn, már nem is lehet. Eljátszom a gondolattal, vajon milyen lehetett itt a táj akkor, amikor az első följegyzés szerint a honfoglalás után Győdő kun vezér telepedett meg itt. Ö Jett a hely névadója is, hisz a Győd, majd Gyüd név ebből lett. Csak ké sőbb kapta a helység a Mó riagyűd elnevezést. Már a ró maiak is szerethették e tájat, hiszen itt húzódott nem mész sze a forgalmas római út, ami Pécstől nyomon követhető Eszékig. A templom alapjait a bencés apátok teremtették, akik 1006-ban kápolnát építettek e szép vonulaté hegy lábához. Gyüdre érve valamiféle kettősséget is tapasztalhatunk. Siklóssal csaknem már össze nőve, új családi házas lakótelep nőtt ki pár év alatt a földből a falu mellett. A házak szépek, modernek, lassan kialakul már a környezet is, bolt és presszó nyílik. Benn, o régi falu területén is új utcák nyíltak, igényesen tervezett és kivitelezett házakkal. Az egyik például díjat is nyert az idei az év lakóháza pá iyázaton. Ugyanakkor a falu magjában, ott, ahol tulajdonképpen az idegenforgalom zajlik, mintha megállt volna az idő, évtizedek óta szinte minden változatlan. Ami egyrészt jó, mert őrizni kell a regi falvak patinás hangulatot- különösen, ha messze föl dón ilyen hire van, mint Ma /iagyúdnek '-, másrészt ez a nyugalom itt valamiféle egy kedvűséggel is párosul, s egy kicsit elhanyagoltnak, gondo zatlannak látszik.- Pedig nagy lehetőségek lennének ebben a faluban — mondja Potkorszki Dezsóné. Májusban nyitotta meg ezen a főúton a kis fagylaltozot; ami üde színfolt. — Arra va runk, hogy majd az új ön- kormányzati választások utón valaki kézbe veszi a dolgo kot. Itt ez az adottság, ez a kegyhely, ami még így is vonzza a külföldieket, hát meg ha szebb környezetet, kulturáltabb vendéglátást tu-dnank nekik kínálni. Egyetértünk abban, hogy a két vendéglátó „egység” nem alkalmas minden igény kielégítésére, s a templom melletti pavilonsor - ami inkább felvonulási épülethez hasonlít - sem méltó ehhez a különös hongulatú helyhez. Szinte teljesen egyezik erről a véleménye Kistóth kezetlenének is, aki pedig az egyik üzlet bérlője. — Nézze — mutat körbe —, mi páran oróbáltuk szépíteni, kifesteni, rendbe tenni,- de sokan van nak, okik bár fizetik a bért, de évek óta ki sem nyitják, ei hanyagoltak a helyiségek, az ajtajark, ablakaik állapota telKettős arculatú falu mondanak köszönetét és adnak hálát. A gyűdi plébániahivatalban a házvezetőnő invitált be, kérte, várjak egy pillanatig, rögtön szól a plébánosnaík. Aki nemsokára jött is, s döbbent meglepetésemet alig birtam palástolni. Magas, atlétatermetű, jóképű, civilruhás fiatalember nyújtotta bemutatkozásra a kezét: Pavlekovics Ferenc gyűdi plébános. Kiderült, csak rövid idő óta tölti be ezt a tisztet. Most csak azért találtam itthon, mert aznapi búcsúszertartásra és a hétvégi ünnepi szertartásokra érkezett haza, különben nyáron Mária- kéménden cserkésztábort vezet. A rövid szolgálat miatt nem is tartotta magát a nyilatkozatra illetékesnek, ezért megkérte segítőtársát, Kaufmann Ferenc nyugdíjas plébánost. Tőle tudtam meg, hogy (magának a templomnak a búcsúja a július 2-i Sarlós Boldogasszony-búcsú. Valamikor nagyon régen ez volt a nagyobb. Ám már évtizedek óta áttolódott a hangsúly Nagyboldogasszony napjára, aminek megünneplése - bár a napján, 15-én is megtartják — augusztus 20-án, Szent István napján történik. Ezen a napon celebrál misét minden évben itt a pécsi püspök is. Kora délutánra az előbb még autókkal zsúfolt főutca és tér kiürült, az autóbusz-különjáratok is elindultak. Ezen a nopon vége a búcsúnak. Am ennél sokkal több vendéget várnak — Jugoszláviából több különbusz érkezését jelezték - a ma (szombat) esti 9 órás gyertyás körmenethez és a vasárnapi ünnepi miséhez. Ez a szombati este különbözni fog az elmúlt évek eseményeitől, ugyanis a körmenet után este 10 órakor bemutatkoznak a jezsuiták. Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a püspöki mise. Sarok Zsuzsa „Hogy minden magyar szívben kivirágozzék a szeretet” Gyertyagyújtás a kegyhelyen jesen lepusztult. Itt, Gyüdön jelenleg csak az egyházi bü- csúnapok hoznak igazi forgalmat. Én az idén próbálkozom először ezzel a butikkal, ed dig még túl jó eredményről nem számolhatok be. Augusztus 15. a Nagyboi- dogasszony-búcsu a leglatoga tottabb eseménye Gyüdnek „Hogy minden magyar szivben kivirágozzék az élet szolgáló tónak áldozatos szeretete" - olvashatjuk a templom bejá rátánál az e napra szóló ajánlást. Az idei Nagyboldogasszony- búcsúra érkezetteket nem zavarta, hogy ez a nap volt az év egyik legmelegebb napja Autó autó hátán, a rendszámok a kevés magyar mellett inkább jugoszláv, nyugatnemet és osztrák. Az árvalányhaj árusok is itt voltak, ók nél külözhetetlenek a gyűdi búcsú Kor. A templomban del kórul befejeződött a mise, tódul ki a nép. Mindenki az árnyékot keresi. Előkerülnek az otthon ról hozott bázikolbászos, sonkás kenyerek, sütemények. Sa játos hangulata van ennek, a kegyhelyhez való zarandoklas hoz tartozik. Fűben ülő csoport, egymást kinálgatják. — Honnan jöttek? — kérdem egyiküktől. — Mi, aranyos? Bócsbokodról, külön busszal. Minden évben jövünk, mi tartjuk a hitünket es igy a szokásainkat is. Régebben gyalogosan jöttünk, végigéne- keive az utat. Azok sokka. hangulatosabbak voltak, de ez most egyszerűbb, a busz hoz meg visz is minket. — A falunak ma mór nincs is igazán nagy haszna ebből — legyint a kezével egy helybéli, fejkendős néni. — Régebben, amikor szekéren meg gyalog jöttek „prosecciók", itt háltak, a falusiak szobát adtak ki nekik. Most mindenki autóval jön, aztán délután, a mise után már mennek is. Amikor a nevet tudakolom, tiltakozik - dehogy is akarom, hogy kiírjanak az újságba —, s fordul is be a háza kapuján, jelezve, részéről a beszélgetést befejezte. Gyüdöt VII. Pius pápo 1742- ben ismerte el kegyhelynek, miután a környékén lakok Má- ria-megjelenesekröl beszéltek, és több csodaszámba menő gyógyulásokról számolták be az egykorú jelentések. Azóta zarándokolnak ide hivök évente, ugyancsak csodában és gyógyulásban reménykedve, és a templom falán elhelyezett sok-sok márványtáblácskán Gyüdi pillanatkép nyelv-tanulásról íz idegennyelv-tanulás “■ Nézzük az időtényezőt. Abból induljunk ki, hogy az anyanyelvét mindenki meg tudja tanulni minden különösebb erőfeszítés nélkül. Már óvodás korban jól tudjuk használni anyanyelvűnket „társadalmi életünk" bonyolítására. Megfigyelhető azonban az is, hogy jelentős különbség van különböző gyerekek anyanyelvi kifejező készsége között. Az egyik csak „izé”- szavakat használ indulatszavakkal keverve, és inkább csak sejteni, mint tudni lehet, hogy mit akar mondani. A másik korát hazudtoló választékos szókészlettel, mondatokban fejezi ki mon dandóját; többnyire a kommunikációs protokollja is magasan fejlett. A két szélsőség közös jellemzője, hogy mindketten ugyanazt a nyelvet - az anyanyelvűket - használják, és hogy lényegében egyidősek. A különbség nagy valószínűséggel a gyermekek személyiségéből és kommunikációs hátteréből - azaz abból o szociális, műveltségi közegből adódik, amelyben elsajátítják o nyelv használatát és a nyelvhasználattal járó viselkedési formákat. Ezekből az észrevételekből bizonyos következtetésekre lehet jutni: bizonyos hosszúságú idő szükséges, de NEM ELEGENDŐ FELTÉTEL a nyelv és a nyelvhasználattal kapcsolatos viselkedés- formák elsajátításához.Ez a következtetés érvényes az idegennyelv-tanulás esetében is. A nemzetközi és hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy átlagosan 550—700 tanóra, valamint tanóránként 2-3 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy csoportos oktatási formában egy idegennyelvet olyan szinten elsajátítson valaki, hogy azt a hétköznapi kommunikációban használni tudja, és hogy igény esetén, szakmai érdeklődésének megfelelően tovább tudja fejleszteni. Ha az időtényező egyéb vonatkozásait vizsgáljuk, azt a kérdést kell feltennünk, hogy az ember életének melyik szakaszában a legelőnyösebb elkezdeni az idegennyelv-tanulást. Közhely, hogy minél előbb, annál jobb. Ha ezt a kérdést arról az oldalról nézzük meg, hogy az embernek mikor van szüksége az idegennyelv-tudásra ahhoz, hogy előnyösen tudja azt használni a társadalomba való beilleszkedéshez, a 18 éves életkor határkőként jelenik meg előttünk. Miért? Egyrészt azért, mert a megelőző életkor egybeesik a „minél előbb, annál jobb" szemlélettel. Másrészt azért, mert rengeteg előny származik az egyén számára abból, ha 18 éves korára, pontosabban az érettségiig, 1-2 középfokú vagy még rangosabb nyelvvizsgával rendelkezik. Aki érettségi után munkát vállal, előnyösebb, jobb perspektívákat kínáló állások között válogathat egy, esetleg két ide- gennyelv-tudós birtokában. Aki továbbtanul, legtöbb esetben egyetemeinken már napjainkban is plusz pontokat tud szerezni 1-2 nyelvvizsgával a felvételi vizsgán. Jó néhány egyetemen már napjainkban is fontolgatnak olyan döntéseket, hogy az egyetemre való felvételt nyelvvizsga bizonyítványhoz kötik. Az idegennyelv-tudás valódi előnye azonban csak a felvétel után következik. Egyre több külföldi professzor jelenik meg egyetemeinken. Egyre több idegennyelvű publikáció jelenik meg a vizsgákra ajánlott, sőt kötelezően előírt irodalomban. A lépéstartás egyre nehezebb. Nem kell hozzá látnoki erő, hogy megjósoljuk: nincs messze az idő, amikor egyetemi tanulmányokat foíytatni idegennyelv-tudás nélkül lehetetlen. A diploma megszerzése után újabb megméretés, választási lehefőség előtt állunk: szinte minden komolyabb munkahelyen az egyik pályázati feltétel 1—2 idegennyelv tudása. De vegyük például a HETI VILÁGGAZDASÁG „ÁLLÁST AJANL" rovatát Alig van ajánlat, amelynek ne lenne feltétele az idegennyelvtudás. Sőt vannak hirdetések, amelyek csak idegennyelven olvashatók. Az időtényező mellett milyen egyéb feltételekre van még szükség? Az egyik alapvető feltétel az a lelkiállapot, amit tanulásnak nevezünk. A tanulás lelkiállapotának kialakításához - és főleg fenntartásához - sok körülmény egybeesése szükséges, mint például o belső és külső késztetés, cél, eltökélt hozzáállás stb Egy másik alapvető feltétel a tanár, aki olyan empatikus viszonyt tud kialakítani tanítványaival, amelyen keresztül elő tud ja segíteni a tanulás szüntelenül erodálódó lelkiállapotának fenntartását, megújulását, és elősegíti annak a meggyőződésnek a megszilárdulását, hogy a tanuló higgyen abban, hogy meg tudja tanulni a választott nyelvet. A tanár - azon túl, hogy irányítja a tanulás folyamatát - sok mindent meg tud még tenni az eredményes nyelvtanulás érdekében. Ügy tudja például elrendezni a tanulás körülményeit, hogy az eredményeken túl az élményt is nyújtson. Erre az élményre nagy szükség van, mert ez segít fenntartani a tanulás lelkiállapotát. Egyet azonban a tanár nem tud megtenni. Nem tud a tanuló helyett tanulni. Nem tud, mert - jó, ha tudjuk —, a tanulás a tanulóbon megy végbe, A tanár személye - úgy tűnik - kulcsfontosságú. Megválasz tása nagy körültekintést igényel. Jólismert, hogy mindenki annyit ér, amilyen eszközök a rendelkezésére állnak. Tegyük azonban hozzá azt is: ... és ahogy azokat az eszközöket használni tudja. Végül tegyünk említést a pénz kérdéséről is. Ma már a világnak ezen a részén is tudjuk, hogy mindenféle információ pénzbe kerül. Pénzbe kerül az idegennyelv-ta- nuláshoz szükséges információk megszerzése is. Szeretjük tudni, mit kapunk a pénzünkért. Szeretjük a kiadásainkat elszámolni: megérte — nem érte meg. A nyelvtanuláshoz szükséges információ költségeit beruházásként kell elkönyvelni, amely megtérülése tételesen, összegszerűen nem számítható ki. Akik 35-45 évesen most élik át a szellemi erőfeszítés és a szívós, kitartó nyelvtanuló munka hétköznapjait, tudják, hogy igy van — és azt kívánják, hogy bárcsak lett volno rá lehetőségük akkor. . ., vagy bárcsak lett volna elég eszük ahhoz, hogy kihasználják az adott lehetőséget akkor ... De nem volt ró lehetőségük akkor . . . De nem éltek a lehetőséggel akkor . . . Miárt tanulnak mnet? Azért, mert különben nem tudnak midi lúllUllldll lllUdl! boldogulni’ a pályájukon. Azért, mert nem akarják elveszteni azt az állást, amelybe 10—15 évet befektettek. Azért, mert látják, hogy kétszer, többször többet kereshetnének, ho szakmájukat idegennyelven is tudnák művelni, netán az aláírás felelősségével, amely az idegennyelv-tudás minőségével kapcsolatban jelentkező új követelmény: a külföldi partnerek ragaszkodni kezdenek ahhoz, hogy személyesen azokkal tárgyaljanak, okik majd alá fogják írni a megállapodást. Bognár József
