Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-11 / 129. szám

8 új Dunántúli napló 1990. augusztus 11., szombat KAROL WOJTYLA A ragyogó víz éneke Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a víz­ből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé." Janos 4, 13-14 Amikor a szem lehatol a víz mélyére A futó esőtől csillognak a kövek - mintho csillámlón meg-megrezzennének az arra járók lépteitől. Közel az est. Hány ember tűnik el a gyorsan megnyíló ajtók mögött - hányán olvadnak eggyé az ablakok fényével. Már itt az est. Az emberek falából olykor kibukkan egy járókelő arca — aztán az ablakból kiáradó fény egybemossa a többiekkel ­hol kisebbé lesz, hol megnyúlik. Újra meg^ újra. A tekintet lassan elszakad a homályos faltól. Könnyedén. Én mégis azt mondom neked, egyedül csak te láthatsz le a mélyre, a tömegbe, mialatt tova úszik a neonfény hullámain. Valójában az mutatja meg őket, ami lényük legmélyén rejlik s amit nem tud tűz elhamvasztani. Ha iehúnyod a szemed, a tér újra kitágul szinte eggyé lesz a mérhetetlennel - íme a tömeg előbukkan a homályból s megérinti a jóság melyet - titkon - ott érzel önmagadban de - ha felkiáltanál - összezúznád. Nem, nem, nemcsak ezek vagytok ti - és ha mégis, nem csupán itt éltek sokáig, de tanúskodtok is. Csak legalább más szemmel néznél, nem úgy, mint máskor, s ne felednéd a látványt, ami abban a pillanatban tárult eléd. Balássy László fordítása Az anya A dal értelme Nem ismertem magam olyannak, ahogy megénekelnek. Éltem az emberek között, megosztva gondjaikat, egyszerű tetteimmel, asszonyos gondoskodással, amiről mindig fennhangon szólnak. és amikor kitört a dal, és körül zengett, mint a haransgszó, fölismertelek Téged a szavakban, bár rejtve kellett maradniuk, mint a gondolatok mélyén a fénynek - És amikor az ének megszakad, jobban meghallom majd a gondolataimat. Veled telnek-múlnak a napjaim, az emberek között, és lüktet a vérem szabályos ritmusa. Nem adok neked más dalt. De azzal, ami elsőként újra csendül, bennem, lelkem legmélyén együtt zeng az egész létezés ­ahogy megint elsuttogja ajkam, elsuttogja örökké, ilyen tisztán, ilyen egyszerűen. Balássy Péter fordítása A néger Benned, igen, Drága Testvérem, érzem benned az egész nagy világrészt, ahol a folyók áramlása hirtelen megszakad ... a test meg úgy ég a nap hevében, mint kohóban az ere — érzem, hasonlóan gondolkodunk: s ha te másként nézed is a világot, de ugyanarra a mérlegre tesszük az igazságot meg a tévedést. Közös tehát az örömüriK: egy mérlegen mérni meg minden gondolatot, melyeknek fénye más a te szemedben, s más az enyémben, de a tartalom egy és ugyanaz. Balássy Péter fordítása II. János Pál pápa jövőre, 1991 augusztusának má­sodik felében látogat Magyarországra, és jelen lesz a Szent István-napi ünnepségeken is. Erre a nagy jelen­tőségű eseményre emlékeztetve szeretnénk bemutatni - műveinek tükrében - a Szentatyát mint költőt. Karol Wojtyla költészete és irodalmi munkássága immár világirodalmi viszonylatban ismert — és elismert. Amióta pappá szentelték, műveit különböző írói álne­veken — Andrzej Jawien, A. J., Stanislaw Andrzej Gru- da, Pjotr Jasien — publikálja. Vagyis teljesen különvá­lasztja önmagában a papot - a lelkipásztort (későbbi krakkói segédpüspököt, majd érseket) - s a költőt és drámaírót. De mint krakkói érsek, igazi mecénása volt az arra érdemes írói - költő i - tud ósi tevékenységeknek, a krakkói érseki rezidencián egyetemes szellemű iro­II. János Pál hétköznapjai II. János Pál pápo prog­ramjában magyarországi uta­zásáig több látogatás szere­pel. Legközelebb, szeptember­ben például tíz napot tölt Af­rikában. Az utóbbi időben éppen túlzott munkavállalása miatt hallatszottak olyan vé­lemények Olaszországban, hogy a pápa fáradt. Ami végtére is természetes lehet­ne, hiszen május 19-én betöl­tötte a 70. évét. S ha mind­ehhez hozzászámítjuk, hogy 1981. május 13-ón az életé­re törtek, s a merénylet után bonyolult műtétet hajtottak végre rajta, nos, a test fá- radása valóban indokoltnak tűnne. Mindezek után hogyan él a katolikus egyház irányí­tója? Személyes vallomást er­ről eddig nem olvashattunk. Corrado Manor, a pápa orvo­sa, a Panoráma című lapnak adott interjúban 'hajlandónak mutatkozott, hogy bepillantást adjon II. János Pál magán­életébe. — Úgy hírlik, láradt a pá­pa. ön milyennek látta, ami­kor legutóbb találkoztak? — Június 21-én láttam az otthonában és mondhatom, kitűnő formában volt. Ez va­lóságos csoda, hiszen 70 éves, és a kíséretében lévő negy­venesztendős munkatársai kö­zött volt olyan, aki útjukon estére már holdfáradt lett, a pópa meg nem. — Mint orvos mivel magya­rázza ezt az energiát? — A kilenc évvel ezelőtti merényletet és az ezt követő műtétet azért bírta oly jól, mert a hegymászó alkata se­gítette. A szervezete egészsé­ges és erős, bár a „motor" már nem a régi. — Javasolta ön, hogy csökkentse a sebességet? — Egy alkalommal. Talán 1983-ban. Akkor azt mondtam: „Azért, mert a merénylet után újra vállalta minden korábbi tevékenységét, nem kellene ki­merítenie a szervezetét. Korlá­tozza a tennivalóit, dolgoz­zon valamivel kevesebbet." Ő így válaszolt: „Még keveseb­bet dolgozni?!” És évődni kezdett velem. — ön ott volt a műtétnél, a Gemelli klinikán is, mire em­lékszik? — Egy epizódot említenék. A műtét után, június végén utólagos kezelésre bejött a kórházba, összeült az orvosi konzílium. Megállapodtunk ab­ban, hogy még egyszer be kellene jönnie a klinikára. Csak­hogy ki mondja ezt neki? Csak nekem volt ehhez bá­torságom. „Szentséges atya, jó lenne, ha az ősszel felke­resne, szeptemberben vagy októberben ..." — mondtam. Mire ő azt felelte: „Ha a pá­pa beteg, maradjon kórház­ban, a meg egészséges, en­dalmi kört tartott fenn, ahol mindenki - még ha nem is volt hívő - szabadon elmondhatta véleményét, és így termékeny viták, eszmecserék alakultak ki. Hogy pápaként ír-e verseket vagy más irodalmi munkákat, nem tudjuk. Föltételezhetően igen, hiszen a költő, a művész, a Lélektől ihletetten, sohasem ta­gadhatja meg küldetésének ezt a vonását — karizmá­ját. Karol Wojtyla (II. János Pál pápa) válogatott iro­dalmi művei - a nagy versciklusok, drámák és a ke- resztútról szóló elmélkedései - ez év őszén, 1990 októ­berében, a Zrínyi Nyomda Kiadójának gondozásában kerülnek a magyarországi olvasók kezébe, A bennem növekvő Ige címmel, Balássy László összeállításában. Fordítók: Balássy László és Balássy Péter. Alábbiak­ban ebből mutatunk be szemelvényeket. gedjék haza." Én akkor kellő tisztelettel még hozzátettem, hogy a betegségen és az egészségen kívül létezik a felépülés állapota is.- Az orvos vagy a beteg győzött?- Nos, egészségesen akart távozni. Augusztus 4-én ismét megműtöttük és tökéletesen felgyógyult.- Igaz, hogy szigorú diétát tart? — Abban a szerencsében részesített több alkalommal is, hogy meghívott az aszta­lához. így elmondhatom, hogy azt eszik, mint más, még spagettit is. Itt az ideje, hogy véget vessünk a mendemondá­nak, a pápának semmiféle diétára nincs szüksége. — ínyenc! — A hangsúlyt a lengyel konyhára helyezi. Az apácák is lengyelek, akik főznek. Na­gyon finomak a süteményeik.- Fogyaszt-e bort?- Ez nem tilos. Fél pohárral iszik, és nem többet.- Van, amit különösen ked­vel? — Az étkezés nem jelent különös eseményt az életé­ben. Öt más problémák fog­lalkoztatják. — önt orvosának vagy ba­rátjának tekinti?- A mi kapcsolatunk szí­vélyes, túllép a hivatalos ke­reteken. Az őszinteségen ala­pul. Én nyílt ember vagyok, és akkor sem használok álar­cot, ha a pápánál vagyok. — Ma is ellátja öt taná­csokkal? — Voltaképpen nem. Az ő útjai meghatározottak és én azt kívánom, hogy sokáig járjon és nemcsak a katolikus egyház, hanem az egész em­beriség érdekében. Karol lAloftyla Elmélkedés a keresztútról — részletek — . ív. Anyja, Mária találkozik Fiá­val a keresztúton. A Fiú ke­resztjét hordozza ő is. Fiának megaláztatása, nyilvános szé­gyene az ő megaláztatása és szégyene is. Ez az emberi dolgok rendje. így kell érez­niük azoknak is, akik körü­lötte vannak, és Jézus szen­vedése eljut az ő szívébe is. Mert „a te lelkedet is tőr járja át". Az akkoriban - Jézus negyvennapos korában - kimondott szavak ebben a pillanatban valósulnak meg, olyannyira, mint még soha. Mária szívében ezzel a látha­tatlan tőrrel megy Fia és a saját Kálváriája felé. A ke­resztény áhitat úgy látja őt tőrrel a szivében, ahogy a festők megfestették, vagy a szobrászok megmintázták a Fájdalmak Anyját. Mater do­lorosa ! „Ó Te, aki együtt szenved­tél Vele" - ismétlik a hívő emberek. Érzik, hogy így kell kifejezniük szenvedésének tit- ikát. Noha ez az ő saját szen­vedése, mely átjárja anyai lényének egész bensejét, mégis az ő szenvedése része Fia szenvedésének is. „Együtt- szenvedés". Ez az „együtt- szenvedés" valamiképpen hozzátartozik Fia szenvedésé­nek titkához. Vili. Felhívás a bűnbánatra, az igazi bűnbánatra, a rossz cselekedetek szívből fakadó megsíratására. Jézus Jeruzsá­lem leányaihoz szól, akik sír­nak, amikor rátekintenek: „Ne engem sirassatok, ha­nem magatokat sirassátok és gyermekeiteket". Nem lehet átsiklani a rossz felett, le kell ásni a gyökeréig, ró kell ta­lálni az indítékra, a tudat legbensőbb igazságaira. Ezt akarja mondani a ke­resztet hordozó Jézus, mert ő „tudta, mi lakik az ember­ben", és mindig tudni fog­ja. Épp ezért csakis ő ma­radhat tanúja minden tettünk­nek és lelkiismeretünk tette­inkre vonatkozó minden íté­letének. Talán arra is rá akar döbbenteni, mit tegyünk, hogy határozottan, az igazsághoz híven és tárgyilagosan ítéljük meg önmagunkat — hiszen azt mondja: „Ne sírjatok”. Ugyanakkor fel akar rázni, hogy soha el ne tántorodjunk az igazságtól. És ne feledjük: ő hordozza a keresztet. Hogy mindig igazságban éljek és járjak, könyörgöm Hozzád, Uram! XI. „Kezemet és lábamat ösz- szekötözték . . . Megszámlálha­tom minden csontomat". „Megszámlálhatom" — meny­nyire profétikus szavak! Tud­juk, hogy ez a test — zálog: a kéz is, a láb is, meg a csontok. Az egész ember a végletekig ki van feszítve: a csontváz, az izmok, az ideg- rendszer, minden szerv, min­den sejt - teljesen kifeszít­ve. „Én meg, ha fölemelnek a földről, mindenkit magam­hoz vonzok”. E szavak világo­san kifejezik a keresztrefeszí tés valóságát. Megvan ben­nük az az iszonyú feszültség, amely átjárja kezét, lábát és minden csontját. Borzalmas feszültsége a testnek, melyet mint valami tárgyat, rászegez­tek a keresztre, a kereszt ge­rendáira, hogy aztán egy ha­lálos görcsben kiadja lelkét És a keresztrefeszítés valósá­gában benne van az egész világ, amit Jézus magához vonz. A kereszten függő test­re ránehezedik a világ egész terhe, hogy azt lefelé ránt­sa. Ebből a teherből ered a Megfeszített minden szenvedé­se. „Ti alulról valók vagytok, én meg felülről", ö pedig így szól a kereszten „Atyám, bocsáss meg nekik, :rt nem tudják, mit tesznek' . XII. A keresztre szegezett Jézus, szörnyű helyzetében tehetet­lenül, Atyját szólítja. Minden szava nyilvánvaló bizonyítéka pnnak, hogy ő és az Atya egy. „Én és az Atya egy va­gyunk". „Aki engem látott, az Atyát is látta.” „Atyám min­dig munkálkodik, azért én is munkálkodom". Ez a Fiú cselekedeteinek csúcspontja, a legfönségesebb, az Atyával egységben. Igen, ez a legmélyebb egység, még ba így kiált is föl: „Éli, Éli, lamma szabaktani? — Én Is­tenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Ezt a tényt fejezi ki az a kereszt függőleges gerendájára felfe­szített test, kifeszített, szinte ölelésre tárt karjával a ke­resztgerendán. Aki ezt látja, csak egyre gondolhat: a Meg­feszített, egész végső erejé­vel magához öleli az embert, és a világot. Átöleli őket. íme az Ember! íme az Isten, - „akiben élünk, moz­gunk és vagyunk". Benne: ebben a keresztgerendán ki­feszített két karban. A Megváltás titka. Balássy Péter fordítása A pápa látogatása elé

Next

/
Oldalképek
Tartalom