Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-05 / 92. szám
1990. július 5., csütörtök üi Dunántúli napló 11 A kormánypártok a politika új szakaszában Ősszel ismét választások lesznek, ezúttal a helyi önkormányzatok tisztségviselőire szavaz a nép. A pártok számára ez újabb kihívás: tagságukat ismét mozgósítaniuk Kell. Milyen most a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetése és tagsága közti kapcsolat, s a helyhatósági választások felkészítési szakaszában milyen tennivalóknak tulajdonítanak fontosságot? - ezt kérdeztük az MDF, az FKgP és a KDNP illetékes vezetőjétől. MDF: Az önkormányzó Magyarország — Harmadik országos gyűlésük mindkét napján júniusban sokon szóvá tették, hogy az elnökség és az egyes szervezetek közti információáramlás nem meglelelö. Változott a helyzet? - kérdeztük Kiss Gy. Csabát, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagját. — A kifogásokat nem lehet alaptalannak tekinteni, de vegyük számításba, hogy az MDF-nek nem volt könnyű dolga a választási kampány idején. Egyszerre kellett pártot szervezni, fölkészülni a kormányzás munkájára, és megtervezni a választási hadjáratot. Mindehhez kevés anyagi eszköz állt rendelkezésre. Sok volt ugyan az áldozatkész jelentkező, de a kellő színvonalú szervezettség még nem alakult ki. Igazat kell adni azoknak a kritikusoknak, akik bírálták az MDF hivatalának működését. Valóban: gyakran nem lehetett tudni, ki miért felelős, a Bem téri központ nem volt fölkészülve a helyi szervezetek irányítására, nem egy tagunk fordult vissza innen, dolgavégezetlenül. A választási győzelem azután ismét új helyzetet teremtett, a párt „első vonalából" sokan kormányzati feladatot kaptak, számosán bekerültek a parlamentbe. — Ez nem kedvetlenítette el a tagságot? — Aligha, hiszen az MDF taglétszáma az utóbbi hetekben is folyamatoson növekszik, június végén már meghaladja a 31 ezret, a helyi szervezetek száma pedig mintegy 650. — Változatlanok marodnak a szervezeti keretek? FKgP: Hármas feladat A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártnál dr. Kiss Gyula főtitkárral, tárca nélküli miniszterrel és Cseh Sándor alelnökkel beszélgettünk. — Hogyan Ítéli meg a pártvezetés helyzetét? — kérdeztük a főtitkártól. — Nyugodtan állíthatom, teljes egységben dolgozunk céljainkért. Persze, a többpártrendszerből adódóan igen nehéz helyzetben vannak a vezetők, hiszen a gárda a parlamenti munkában és a kormányzati feladatokban fontos részt vállal, s eközben kell párttisztséget is ellátni. Ebben a helyzetben a hatáskörök eltolódását, a személyi feladatok váltását természetesnek kell tartani. A hár— Az új helyzetben némi időre von szükség az új szervezeti keretek kialakításához. Ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum biztos hátteret nyújtson a kormánynak és a képviselőcsoportjának, a kormányzat és a párt megfelelő szétválasztására van szükség, a feladatok ésszerű megosztására, a belső demokrácia intézményes megteremtésére. — A helyi szervezetek, a tagság gyakran panaszolja: szegényes a hozzájuk eljutó információ . . . — El kel! fogadnunk a kritikát, hozzátéve, hogy az országos tömegtájékoztatás is gyakran rajzol nem valós képet az MDF-röl. Ezért szükséges saját tájékoztatási rendszerünk kiépítése. Ennek első lépéseként már megszületett az MDF új kiadványa, a beliő tájékoztatást szolgáló hírlap, a heti értesítő. — A helyhatósági választásokra gondolva, milyen tagságra kívánnak támaszkodni? — A Magyar Demokrata Fórum alulról szerveződött, a helyi csoportoknak nagy az autonómiája, aminek néha látszólag lassúság és nehézkesség a következménye. Nem az autonómia szűkítése a jövő útja, hanem a jobb szervezés és a munka összehangolása. Fontos hangsúlyt kell kapnia a helyi politikának, az önkormányzó Magyarország kialakításának. A centralizáció és ho- mogenizálás hozhat ideig- óráig * eredményeket, de olyan magatartásformákat konzervál — az önálló véleményalkotás, hiányát például amelyek a demokrácia megvalósítását hátráltatják. más feladatból adódó ütközési lehetőségeket, vagy éppen az emiatt kialakuló, légüres cselekvési teret pedig erőnk szerint kerülni igyekszünk. — Milyennek tartja a pártvezetésnek a tagsággal való kapcsolatát? — Szerencsésnek mondhatgm helyzetünket, hiszen — ne ve.gyék kérkedésnek — talán a mi pártunk szervezeti rendszere a legjobban kiépített. Az egymásra épült szervezetek között az információáramlást is megfelelőnek tartjuk, bár tudjuk, s voltaképpen természetes is, hogy az alapszerveze tekben még nagyobbak az információ iránti igények. Politikai bizottsági üléseinken a megyei vezetők közvetlenül elénk tárt pfoblémáira keresünk választ, ők pedig a helyi nagygyűléseken adnak leginkább módot arra, hogy fontos kérdések ne sikkadjanak el, s a felülről lefelé irányuló információk is eljussanak céljukhoz. — Azt azért számításba kell venni — kapcsolódik be Cseh Sándor —, hogy a kisgazda- párt olyan néprétegeket képvisel, amelyek türelmüket vesztett emberekből állnak. Sok döntésünk megvalósítását akár „erőltetett menetben” is szívesen vennék, a vezetők politikai bölcsességére tehát nagy szükség van a túlfűtött érzelmek levezetéséhez. Mögöttünk valóban egy 60 ezres, megszervezett tagság áll, jó hefyi és megyei vezetéssel, történelmi múlttal. A havi gyűlések révén naprakészen fel tudjuk mérni a teendőt, és hogyan végeztük eddig feladatainkat. Jómagam például minden pénteken este Debrecenben veszek részt nyílt, szabad pártnapon, amelynek a látogatottsága — s azt hiszem, önmagáért beszél - 3-400 párttag és ugyanennyi külső vendég alkalmanként.- Első tennivalónk: a megyei szintű vezetőtestülettel olaposan megismertetni a törvénytervezetet. Ez nem könnyű feladat, hiszen sok az új fogalom. A javaslat legfőbb pontjairól tájékoztatást tartunk a tagságnak, hangsúlyozottan a koalíciós érdekeket is számba vevő gondolatmenettel. Hiszen most — a korábbi választási küzdelemmel eltérően — egyéb, koalíciós szempontokra is tekintettel kell lennünk. További feladatunk, hogy kiválasszuk a majdani önkormányzatok megfelelő képességű vezetőit. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy - szemben a pártállam centralizált irányítási módszerével - most a tisztségviselőknek kreatív, önálló gondolkodásra mindig képes embereknek kell lenniük. — A választásokkal kapcsolatban óvjuk a tagságot mindenfajta „sportszerűtlen" propagandától! Most nem lehet senkinek sem a célja, hogy más pártokat lejárasson, ám pártunknak a magyar vidékben rejlő pozíciós erejét feltétlenül ki kell használnunk — teszi hozzá Cseh Sándor. KDNP: Politizáló szakbizottságok — A Kereszténydemokrata Néppárt vezetői és a párt tagsága közötti kapcsolatot az elvi és gyakorlati következetesség, korrekt együttműködés jellemzi. Soha nem törekedtünk a taglétszám mindenáron való növelésére, s számunkra nem a politikai hatalom, hanem a nemzeti érdekek szolgálata az elsődleges — szögezi le elöljáróban dr. Birkás Sándor, o KDNP ügyvezető társelnöke. — Hogyan tartja a kapcsolatot a tagsággal a vezetés? — Szervezettségünk jól megfelel igényeinknek, és tapasztalom, hogy ez a tagság véleménye is. A helyi - községi és városi — szervezetek gyakorlatilag teljesen önállóak, a megyei szervezeteknek csak koordinációs feladatuk van irányukban. A munka összehangolása viszont igen fontos, ezért is hozunk létre .most a főváros kerületi szervezetei számára is koordinációs irodát. Ami az információk kétirányú áramlását illeti: mivel a megyei szervezeteknek van a legtöbb információra szükségük, ők kerültek a középpontba, kiváltképp a politikai munka terén. A technikai feladatokkal kapcsolatos megbeszélések viszont többnyire közvetlen módon történnek. — A képviselőválasztások lezárulásával, a kormánykoalíció tagjaként szaporodnak a politikai és egyéb leiadatok. Hogyan lelelnek meg az új kihívásoknak? — Idejében hozzáláttunk szakbizottságunk megszervezéséhez. Kilenc szakbizottságunk működik, s ezek átfogják a politikai tevékenység teljes szféráját. Természetesen nem felülről irányítva kívánnak dolgozni, hanem a megyékben, városokban, de még a községekben is megszervezett referensi hálózat közreműködésével. Nyugodtan mondhatom, bármelyik bizottságunk képes nagyjelentőségű, önálló programok kidolgozására. Szabolcsi környezetvédelmi és településfejlesztési munkabizottságunk programját mondhatnám példaként. Ám van a szakbizottságoknak még egy óriási előnye: az, hogy szakembereket emel ki a parlamenti frakció számára, s hiteles, első kézből való információkat ad az ország teljes területéről. Mindemellett ösztönzi a bizottságba kerülés lehetősége a helyi szakembereket is, hiszen előmeneteli lehetőséget kínál számukra a pártmunka.- Mi a szakbizottságok szerepe a helyhatásági választások előkészítésében? — Konkrét helyi programokat dolgoznak ki, miközben a pártprogram ismertetését is végzik, környezetük helyzetének figyelembe vételével. Nagy jelentőségű a szakemberek bevonása, mert azt mindenki tudja, hogy politikusunk sok van, az viszont személyes meggyőződésem, jiogy az ösz- szes — nem kommunista múltú - pártnak együttesen sincs elegendő, a társadalom szemében hiteles, és az előttünk álló feladatok végrehajtásához feltétlenül szükséges szakembere. A türelem határain Quo usque tandem, abutere Catilina patientia nostra? Meddig élsz még vissza türelmünkkel . . ., idézhetnénk Cicero Catilina ellen mondott híres beszédének indító szavait, mert úgy tűnik, az évezredek mitsem változtattak néhány politikus gyarlóságán, féktelen becsvágyán, fondorlatoktól, alakoskodástól vissza nem riadó hataloméhségén. Mert aligha lelhető föl más szándék a népszavazás kierőszakolása mögött egy olyan ügyben, melyről áttételesen az egész ország döntött akkor, amikor szabad akaratából olyan képviselőkre bízta politikai, gazdasági ügyeinek intézését, akik reményei szerint mindenek fölött a nemzet érdekeit szolgálják. Vagyis a bizalmat kapott honatyák testületé, a parlament, jóváhagyhat vagy megbuktathat kormányt, dönthet sorsfordító törvények ügyében, formálhat nemzetszabású alkotmányt. Miért lenne hát alkalmatlan súlyában, jelentőségében azért mégiscsak az előbbiek mögött maradó választásban a köztársasági elnök személyét illetően. Természetesen a legkevésbé sem alkalmatlan. De azzá lehet tenni némi machiavellizmussal, „jószándékbo" csomagolt politikai pokolgéppel, amelynek robbanása éop akkor szakitja le a címzett fejét, amikor az eltűnődne az ajándékozó nagylelkűségén . . . Az is elgondolkodtató, hogy az a párt indította el az aláírások gyűjtését, népérdekre, a demokrácia törvényeire hivatkozva, amelynek elődje az elmúlt évtizedekben csak szavakban törődött a nép érdekeivel, törvényt törvényre hágott át. Mindhiába hát az új név — maradtak a régi szokások. Ettől eltekintve azzal sem igen törődtek, hogy az istenadta nép nem föltétien újabb választással kivánná bizonyítani rettenetes erejét. Okkal hihető, hogy nyugalmat szeretne inkább, reményt és bizakodást, életkörülményeinek javulását szeretné, s hinni azt: lesz még emberszabású életre lehetősége. A tisztelt aláírásgyűjtők azt is elfelejtették közölni az aláírókkal, hogy a népszavazás pénzbe kerül. Sok pénzbe. Meglehet, potom egymilliárdba, minthogy megeshet, két választásra kerül majd sor: egyszer annak eldöntése érdekében, hogy a parlament vagy a polgárság válassza-e meg a köztársaság elnökét, s másodjára pediglen a személyt illetően, ha ez utóbbi mellett döntene a többség. Nem túl nagy ár ez a demokráciáért, szólhatna az álszent ellenvetés. Valóban nem sok ahhoz mérten, hogy a párthatalom csak adósságból hagyott örökül legalább húszmilliárdot dollárban számolva. Ám rengeteg akkor, ha meggondoljuk, az egymilliárd csaknem fedezné a legalacsonyabb nyugdíjaknak a létminimumra emelését, nem említve, hány életfontosságú műszerre futná belőle a gyengélkedő egészségügy részére, vagy mennyi szemléltetőeszköz, számítógép megvásárlását tenné'lehetővé a közoktatás számára, de az ezerszer egymillió átszámítható lakásra, telefonhálózat bővítésére és Így tovább . . . Azt kérdezni persze, már több, mint naivitás, hogy a szavazásszervezők számoltak-e azzal: minden ilyen procedúra, az amúgyis csaknem reménytelen helyzetet örökölt kormány erejet gyöngíti vagy tereli el figyelmét sokkal fontosabb kérdések megoldásától. Naivitás, mert természetesen: számoltak. Tán csak ezzel számoltak! Meglehet, a jelenlegi kormány erejéből, képességeiből nem telik majd a nemzet megmentésére. Mondom, meglehet. De mindaddig hitelt érdemel és időt, amíg nem bizonyul alkalmatlannak. És nemcsak száz napnyit, mert gondolják meg: elődeinek legalább tizenötezer nap állt rendelkezésére! S tékozolni mennyivel könnyebb! De bizonyos az is: bizalom nélkül, alattomos gáncsosko- dások közepette minden kormányok legjobbika sem képes arra fordítani képességeit, amely nemzetének érdekeit a legjobban szolgálja. Churchill szerint a demokrácia a legrosszabb államforma — kivéve az összes többit. Ügy tűnik, ma még többen munkálkodnak azon, hegy a legrosszabb legyen - az ösz- szes többi közül, miként volt az népi jelzős idejében. Akik Így tesznek, bármi cél vezérelje is szándékaikat, árulást követnek el. Nem a kormánnyal szemben. Nem, mert a tét sokkal nagyobb, a tét hatalmas, a tét sorsdöntő: egy megkínzott haza fölemelkedése, vagy végső hanyatlása. Búsbarna László Megemlékezés Kádár János halálának első évfordulóján Bz MSZMP KB belpolitikai tézisei Bűnmegeiözés társadalmi szerveződéssel A Belügyminisztérium támogatja az állampolgárok vagyonának védelmére, valamint a bűnözés megelőzésére alakuló társadalmi szerveződéseket — mondotta Horváth Balázs belügyminiszter, az MDF elnökségi tagja o párt székházában rendezett szerdai sajtótájékoztatón. A miniszter úgy vélte: nincs szükség arra, hogy az önvédelmi csoportok hatósági szerepet kapjanak, igazoltassanak, s különösen arra nem, hogy fegyvert hordjanak. Nem is kell szembeszállniuk a bűnözőkkel, munkájuk lényege a járőrözés, illetve — ha készülődő bűncselekményről tudomást szereznek — o rendőrség értesítése. Horváth Balázs beszámolt arról is, hogy az országban több helyen alakulta« már önszerveződő csoportok, többnyire a fővárosban, de nemrégiben Zala megyében is bejegyeztek egy ilyen szervezetet. Közölte azt is, hogy hamarosan a kormány elé terjeszti bűnmegelőzési koncepcióját. A hét elején a megyében működő koordinációs bizottságok tagjainak, az alapszer- ve'zetek titkárainak részvételével megyei aktívát tartott az MSZMP. A rendezvény előadója hlyirő Sándor, az MSZMP KB alelnöke volt. Az aktiván többek között bejelentették, hogy az MSZMP Központi Bizottsága megemlékezést tart Kádár János halálának első évfordulója alkalmából. Július 5-én a KB székhazában tudományos emlékülésre kerül sor, július 6-án, pénteken 18 órakor a Mező Imre úti temetőben elhelyezik a megemlékezés és a kegyelet koszorúját. Nyirö Sándor felhívta a figyelmet arra, hogy a megemlékezések során Kádár János politikai és államférfiúi értékeinek állítanak emléket, de mérlegre kívánják tenni tevékenységének hiányosságait is, visszautasítva minden olyan törekvést, mely emberi méltóságában kívánja őt megalázni. A KB számít arra, hogy a vidéki és fővárosi MSZMP-szervezetek képviselői, a párt barátai, Kádár János tisztelői nagy számban vesznek majd részt a megemlékezéseken. Részletes tájékoztatást kaptak az aktíva résztvevői az MSZMP KB nemrég elfogadott dokumentumáról, melyet a párt belpolitikai téziseként emlegetnek, és azt széles körű vitára bocsátották. A tézisek a megújuló MSZMP jellegét, arculatát kívánják kialakítani. Számítanak arra, hogy a KB-n kívül ebben az egész párttagság részt vegyen, de érdeklődéssel várják a pártonkívüliek, a volt MSZMP-tagok, szimpatizánsok véleményeit is. A KB abból indult ki, hogy az országgyűlési képviselői választások idején nem volt elég világos o magyar nép, a választópolgárok előtt, hogy milyen is valójában a megújult MSZMP. Ezt a párt politikai ellenfelej kihasználták és olyan képet festettek az MSZMP-ről, hogy valójában a régi nézetek és módszerek rabja mafadt, és ezt a párttagság nem tudta eredményesen megcáfolni. A tézisekben az MSZMP kategorikusan elhatárolja magát azoktól a bűnöktől és hibáktól, melyeket a szocializmus nevében követtek el. Fontos, hogy az elmúlt 45 évről valós legyen a megítélés, világossá váljon az MSZMP állásfoglalása olyan fontos kérdésekben, mint a különböző tulajdonformák létezése, az új földtörvényről, a kultúra mai állapotáról, hogyan képzeli el a munkás-, paraszt-, értelmiségi és ifjúságpolitikáját, viszonyát a szakszervezetekhez, a pártokhoz, a munkástanácsokhoz. Megfogalmazzák, hogy nem tartják elavultnak a marxizmusra épülő gondolkodást, a párt hisz a közösségi társadalomban.. Kiderül ugyanakkor a tézisekből az is, hogy az MSZMP kiáll a valódi polgári értékek mellett. A tézisek teljes terjedelemben a pórt központi lapjában, a Szabadság június 29-én megjelent számában olvashatók. Az aktíván a vitában szó volt arról is, hogy a párt belpolitikai irányvonalának kialakítása nagy jelentőségű a közelgő helyhatósági választásokon való részvétel szempontjából, mert a nyilvánosság ezáltal jobban megismerheti a párt politikáját, nézeteit az ország mostani és várható állapotáról. M. E.
