Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-25 / 112. szám

IO üj Dunántúli napló 1990. július 25., szerda ____________A falu két oldalán gondosan nyírt élősövény Ma is a választások előtt Läufer László felvételei Bronz korpusz a kereszten A Dunántúli Napló 1990. január 13-i számá­ban „Megcsonkított sze­retet” címmel hírül adta, hogy szilveszter éjszaká­ján Pécs, Megyeri-Kert­város, Honvéd téri 'kő- feszületéről letörték -a Zsolnay gyártmányú, szép pirogránit korpuszt. A fe­szület talapzatán elhelye­zett márványtáblán ol­vasható, hogy 1935. év­ben Kertváros közönsége állította Isten dicsőségé­re, Szent István tiszteleté­re. A feszület 55 éven át sértetlenül állt a téren, átvészelve a történelem háborús és vallósüldöző időszakát. Végül az emlí­tett szilveszteri éjszakán - szemtanú elbeszélése szerint — a magukat „sá­tán-hívőknek" nevező fia­talemberek nem hallgat­tak a kérlelő szóra. Az okozott anyagi kárt akkor 70 000 Ft-ra becsülték. A rongálóknak nyoma ve­szett, viszont maguk után hagyták a megcsonkított feszületet, a bizalmatlan­ságot, az anyagi kárt és a gondot. Kertváros közönsége el­határozta, hogy a meg­csonkított kőfeszületre új korpusz kerüljön. *Égyéni és társadalmi pénzadako­zásból kellő fedezet áll rendelkezésre. Rétfalvi Sándor szobrászművész megbízást kapott egy bronz anyagú korpusz el­készítésére és elhelyezé­sére. A bemutatott modell I szerint az alkotás méltó megformálása lesz a meg­feszített szeretet jelképé­nek. Sajnos, a „sátán-hí­vők" gátlástalan rombo­lása Kertváros közönségé- I nek várhatóan 250 000 I forintjába kerül. Ezért to­vábbi adakozás szüksé­ges. Végül is, örömmel adjuk hírül, hogy a kőfeszület új bronz korpusza el­készült. A korpuszt Mayer Mihály pécsi megyés­püspök augusztus 5-én, a kertvárosi Szent Erzsébet templomban 11 órakor bemutatandó püspöki szentmise és az azt köve­tő, a Honvéd téri haladó körmenet után áldja meg és adja át Kertváros kö­zönségének. A kertvárosi egyházközség megbízottja közös 'ima keretében mond köszönetét az új korpu­szért. Kérünk mindenkit, jöjje­nek el, imádságos lélek­kel vegyenek részt az eseményen, osztozzanak örömünkben és bizodal- munkban. Úgy, ahogy ezt 55 évvel ezelőtt szüléink, nagy- vagy dédszüleirtk tették, amikor Virág Fe­renc püspök úr áldotta meg a feszületet. Ugyanakkor gondolnunk kell egy másik, a Nagy- árpádi és Postavölgyi út elágazásában — ugyan­ezen szilveszteri éjsza­kán - ledöntött irány­jelző útszéli kőfeszület helyreállítására is. Örö­münk így lesz teljes. Merzay László S végre a meglepetés: „Er­ről nem is tudtunk. Az újság­ban is benne volt? Nem tud­tuk .. Elköszöntünk dr. Schwalm Mária körzeti orvostól, a majsi MDF-szervezet volt elnökétől. De azt, hogy Majs a „Kultu­rált települési környezetért" el­nevezésű díjat megkapta, há­zigazdánk és két társa még most is nehezen akarják el­hinni. (Rab Ferenc hazafelé rég,- volt riport-felvételeiről mesél:,- Szerkesztőnk kitalálta, ír­jak a baranyai borvidékekről. Mondorri neki: hót hogy lehet ebből sorozatot írni? Szőlő, szőlő - bor, bor . . . Azt mond­ja, csak menjek. Minden bor más, mindenütt mások a szo­kások. Két egyforma bort te nem találsz. Más a talaj szer­kezete, más a borok zamata. Bertha Bulcsútól akkoriban so­kat tanultam. Például, hogy egy riportnál nem kell mást tenni, mint megírni, amit lát­tál, hallottál. De remélem, a majsiakat most nem fogod összeugrasztani? . . .) A majsiakat- már nem kell. Szóval a Bertha-recept: írd meg, amit látsz és hallasz. A díj Előbbi könnyebb. Majs főut­cája meglepően hosszú, s a kocsmában meglepően sokféle sört tartanak. Még Kőbányait is, amihez Baranyában nehéz hozzájutni. Ebédidőben megy a bolt, van forgalom. Igaz, ahogy a beszélgetésekből ki­derül, a vendégek zöme a törzsközönséghez tartozik, itt ülnek reggel óta. Fülelni nem nagyon kell, a kuncsaftok itt nem a halkszavúak közül va­lók. A tonikhoz - mivel „fe­lest" nem kértünk hozzá — hem kapunk poharat. A főutca két oldalán szé­pen gondozott élősövény.- Két parkgondozónk van, ők nyírják. Gondolom ez is hozzájárult a díj elnyeréséhez, hiszen a falu arculatán kívül a zöldövezet rendben tartása is szerepelt a szempontok között -, mondja már a tanácson Geiger Mihályné, az elnökasz- szony. A díj és a vele járó 200 000 forint máskülönben a II. világ- háborús emlékmű avatásának köszönhető. Legalábbis főleg emiatt csinosították falujukat az utóbbi időben a majsiak. A körzeti orvos, dr. Schwalm Mária azt mondja, rosszkor jöttünk, egy hónappal ezelőtt kellett volna megnéznünk a fa­lut. Szerinte és másik két ven­dége szerint egy hónappal ez­előtt siralmasan nézett ki itt minden. Az emlékmű avatása előtti napokban kampánysze­rűen felújítottak, rendbehoztak néhány épületet, helyrehozták a főutcát —, de, ngint mond­ják, minden kampány csak időlegesen orvosolja a bajo­kat. Márpedig itt gyökeres vál­tozásra lenne szükség. Geiger Mihálynét például az orvosnő, továbbá Horváth Tibor (a he­lyi kisgazdák titkára) és Sárdi Ferenc (új MDF-elnök) szerint nem szabad újraválasztani. A tanácselnöknő nem volt egyetlen pártnak sefti tagja. Templomba járó asszony, s amióta megválasztották sem mulasztja el a vasárnapi mi­sét. A faluban hetente egy­szer tartanak istentiszteletet. A plébános szomszédos köz­ségből jár át.- Nem mondhatom, hogy fentről bárki szóvá tette volna, hogy templomba járok. Ez itt így természetes. Miért marad­tam volna hát el, miután 1985- ben megválasztottak az em­berek? (Rab Ferenc visszakérdez: jól tudja-e, hogy Majsot jó­részt németajkúak lakják?)- A népszámláláskor a köz­ség 47 százaléka vallotta ma­gát németajkúnak, de szerin­tem többen azok ... — vála­szol az elnöknő, majd el­mondja, hogy Majson 1250-en élnek, de a társközséggel, Ud­varral együtt 1481 lakos ügyeit intézi a tanács. A pénz kevés, hiába gondolják a más helyen élők, hogy a németek gazda­gok, lakossági adó révén mindössze 500 ezer forint ma­rad a tanácsnál. A személyi jövedelemadó 3 millió négy- százezret hoz, de hogy az alapellátást biztosítani tudják, ehhez még hozzátesz az állam két és fél milliót. Fejlesztésre nemigen futja, Majson egye­lőre se csatorna, se gáz nin­csen. Fejlesztés? A napközi otthonos konyha és étterem építésére az OTP-től kellett felvenni 2 milliót, de az ár­emelések miatt még az is elő­fordulhat, hogy a törlesztéssel problémák lesznek.- Ha így alakul, mit tehet­nek — kérdezem hiszen a pénzintézet tudomásom sze­rint ilyen esetekben akár a vég­rehajtót is kiküldheti? Az se lenne mindennapos, ha mond­juk az öt éve épített korszerű orvosi rendelő lenne a „fogla­lás tárgya" .. . Spórolni kell, meg kell fognunk minden fil­lért. Két párt Annak idején dr. Schwalm javasolta, hogy a faluban MDF-szervezetet hozzanak lét­re. A kisgazdák akkor már megalakultak. Ő maga az az­óta már a Parlamentben ülő pécsváradi Bíró doktor láto­gatása után döntött az MDF mellett. Eleinte elnöke volt a szervezetnek, de mióta meg­szólták, hogy inkább a mun­kájával foglalkozzon, átadta a posztot Sárdi Ferencnek, aki magángazdálkodóként kacsa­töméssel foglalkozik. Az MDF- nek a községben jelenleg 20 tagja van, az FKgP-nek tizen­kettő. Eleinte a kisgazdák voltak erősebbek. — Vannak, akik otthagyták a pártot — mondja Horváth Tibor körzeti vízvezeték-szerelő, a párt helyi titkára. A tsz-ben nem jó szemmel nézik azt, aki belép hozzánk. Volt, akinek emiatt nem adtak lucernát, pedig az állattartáshoz lucer­na kell. Már nincs köztünk az illető, de meg is tudom ér­teni ... A tsz 600 embernek ad kenyeret. Vékony szelete­ket, de ad. Itt nincs más le^ hetőség, a fejesek között pe­dig az összefonódás jellemző. Ezért kell új tanács. És új el­nök is a falu élére. A két párt — harminckét taggal — az iskolaigazgató­választás kapcsán már kipró­bálta erejét. Aláírást gyűjtöt­tek Jáger Vilmos érdekében, aki 10 éve tanít a faluban, s harmadmagóval pályázott a nyugdíjba vonuló előd helyé­re. Az idősebb kollegák nem őt akarták, inkább az eddigi helyettest, de az aláírásgyűjtés hatására végül is a fiatalem­bert választották meg.- Én azt hiszem, az, hogy pártokat hoztunk létre csu­pán azért volt fontos, hogy beleszólhassunk a helyi ügyek­be — mondja a doktorné. — Elértük, hogy a tanács vb-ülé- sei nyilvánosak legyenek, de szükség is volt erre. A hétvb- tagból ugyanis hat a tsz ve­zető beosztású dolgozója is egyben. Az utóbbi harminc év egyik nagy. igazsága: a falu és a tsz érdekei közösek. A tsz-ta- gok a falu lakói, tehát ha a szövetkezet vezetője a falunak segít, a dolgozójának segít. Végső soron tehát a maga életét teszi jobbá, egyszerűb­bé. Nem csoda hát, ha a köz­ség vezetői sok helyen a tsz vezetői közül kerültek ki. Nem csoda, de bizonyos helyzetekben problémák ere­dője lehetne. Például akkor, amikor a majsi tsz azt kéri a tanácstól, hogy a tanácsi kezelésben lé­vő állami földet, melyet eddig a tsz bérelt és hasznosított, a tanács-vb adja a szövetkezete tulajdonába. Hatszázkilenc hektárról volt szó, s ez nem kis terület. A jó-, részt tsz-vezetőkből álló ta­nács-vb pedig megszavazta, hogy a tanács lemondjon a 609 hektárról, s ezek után már nem volt akadálya annak, hogy a szövetkezet megváltsa a földet 2 millió 800 ezer fo­rintért — amit ráadásul nem is a tanács, hanem az Állami Földalap kapott. — Az önkormányzat, alól húz­ták ki a talajt. Nálunk pél­dául csatorna kellene, új mű­velődési ház, de mindezt mi­ből teremtjük elő? ... — kér­dezi az MDF-elnök, Sárdi Fe­renc. — A földek bérbe adósa bevételt jelentett volna a fa­lunak. Hát ezért mondjuk, hogy olyan emberek kellenek a falu élére, akik a mi érdé-' keinket nézik. A föld A tsz vezetésével a pártok egyébként sincsenek kibékül­ve. Nemrég például falugyű­lést hivtak össze, hogy felhív­ják az emberek figyelmét a szövetkezeti vagyonrész szét­osztásának a (vezetők által tervezett végrehajtási módjá­nak visszásságaira. — Hogy értsék miről van szó: a tsz-vagyon ötven szá­zalékát nevesíteni fogják. A vezetés le is tette az asztalra az alapelveket, melyek lénye­ge volt, hogy részjegyeket a fizetések arányában osztanak szét. Ez persze nekik lett vol­na a legkedvezőbb. Annak vi­szont, aki 25 éve itt dolgozik és alacsony a fizetése, annak, ugye nem ez az érdeke. S a vezetők ismerik a parasztot. . . Az emberek megszavazták vol­na. Hát persze, hogy meg, hi­szen dumában a főnökök zseb­re rakják őket. S mi lett vol­na a vége? . . . Utólag máris hiába reklamál bárki. Nem tudom azt sem, az új önkor­mányzat egyáltalán kérheti-e majd a 609 hektár visszaadá­sát? - kérdezi bizonytalanul a kisgazda titkár. Majd kiderül. Mint ahogyan az is kiderül, hogy — az ed­digi egyetlen jelentkező — Huppert György tsz-tag való­ban visszakéri-e nagyapja föld­jét. Ha visszakéri is, egyelőre biztosan bérbe adja a szövet­kezetnek, hiszen nincs mivel megművelnie. Horváth Tibor szerint Huppert, ha tíz év alatt összehozhat annyit, amennyi a gépekre kell. S csak akkor veheti kezébe sorsát. A termelőeszközök hiánya nagy gond, de a kisgazdák tudtak volna megoldást, ha őket kérdezik. — Az emlékmű-avatásra a faluba érkezett egy nyugat­német csoport. Ottani „test- vérközségükből” jöttek. Velük kellett volna megegyezni, küld­jenek használt gépeket, trak­torokat, azok az NSZK-ban nem drágák. Felújítottuk volna mindet, s aki akarná, olcsón megvehetné . . . Dr. Herger László, a tsz el­nöke: — A hét vb-tagból nem hat, csupán négy ember a tsz ve­zetője is egyben, de nem ez a lényeg. Az eddig a tanács kezelésében lévő földet való­ban megvásároltuk, de csak azért, - mert ahogy jelenleg ki­néz, a tsz és a falu is így jár1 jobban. Ha ugyanis állami tartalékterület maradt volna, a tsz-nek a bérleti díjat az államháztartásba kellenne be­fizetnie, így viszont — a jelen­legi tervek szerint — az ezután járó adót a helyi tanács kap­ja majd. Persze, ha az önkor­mányzat azt kéri, hogy adjuk vissza a 609 hektárt, vissza fogjuk adni, amint mi is visz- szakapjuk az államtól a vé­telár összegét. A terület egyéb­ként a tsz számára nem lét­kérdés, semmi akadálya nincs annak, hogy visszakerüljön az önkormányzathoz. A vagyonnevesítésről: négy variációt terjesztettünk a köz­gyűlés elé, s a tagság azt a változatot fogadta el, hogy a nevesítés alapja a tsz-nél le­dolgozott évek száma legyen. Nekem például ez nem ked­vez, hiszen nemrégen vagyok csak a szövetkezet elnöke, de ha a tagság így szavazott, ak­kor ennek így kell lennie . . . A pártok? — Szeretnénk jó­ban lenni velük! Továbbra is segíteni szeretnénk a falut, hi­szen ezzel magunkon is segí­tünk. És segíteni is fogunk, ha hagyják, hogy segítsünk. Apró boldogság A tanácselnöknő úgy tudja, még senki nem jelentkezett, hogy visszavenné földjét. Az emberek félnek a bizonytalan­tól, kockáztatni pedig csak azt lehet, ami van. Márpedig ebbén a faluban olyan sok azért nincs ... Az emberek nem gazdagok. És a tanács sem az. A díj­jal kapott 200 000 forintnak megvan a helye. A középüle­tek kicsinosításának költségeit pótolni kell, s a társközségben is régóta gond, hogy nincs áram a ravatalozóban. Eddig hűtő sem volt, a 200 ezerből viszont lesz. Aprófalvak, apró boldogság. Az ellentétek azért nagyok. Legalább azok nagyok. Ki tud­ná megmondani a pontos diagnózist: miért? Én biztos nem. (Tatán még Rab Ferenc sem.) Hosszú a majsi főutca. Jobb és bal oldalán gondosan visz- szanyirták az élősövényt. Pauska Zsolt Napközben csendes a majsi főutca A közelmúltban állították fel a templom és az I. világhá­borús emlékmű között a II. világháborús hősök emlékmű­vét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom