Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-25 / 112. szám

aj Dunantüii napló 11 1990. július 25., szerda Hz U| Dili politikai vitafóruma _______________________________________________:____________________________________________ Gondolatok a népszavazásról Az Országos Választási Iro­da tisztségviselői az elmúlt hét egyik Esti krónikát követő plusz 30 percében értetlensé­güknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a nyakun­kon lévő népszavazás körül feltűnően nagy a csend. Azt is megjegyezték, hogy a nép­szavazást kezdeményező pár­tok sem állnak a helyzet ma­gaslatán az agitációt és a mozgósítást illetően. Nos, a valóság ennél egy cseppet bonyolultabb: magá­nak, a népszavazás időpont­jának kitűzése is, finoman szólva nem tartozik egészen a fair-play kategóriájába, ennek ellenére a Szocialista Párt mindent megtesz azért, hogy hadrafogható embereit csata­sorba állítsa, s hogy tudato­sítsa a lakossággal a népsza­vazás tényét és jelentőségét. Egy szervezet anyagi ereje és lehetőségei azonban nyilván­valóan messzemenően nem azonosak az országgyűlési vá­lasztásökon részt vett vala­mennyi párt erejével. Túl ezen o demokrácia és a sajtószabadság nagyobb di­csőségére országos szinten kü­lön csatát kellett vívnia ahhoz a pártvezetésnek, hogy a köz­ponti sajtóorgánumok elfogad­ják fizetett hirdetéseinket. Mindezek ellenére természete­sen továbbra is mindent meg­teszünk, hogy sikeres legyen a népszavazás, mivel nem csak saját ügyünknek tekintjük, ha­nem az egész kialakulófélben lévő magyar demokrácia egyik sarkalatos kérdésének. A köztársasági elnök válasz­tása körül kibontakozott vita ugyanis túlnőtt egyszerű jog­technikai kérdésen. Egyfelől furcsa módon az erről szóló döntést igénylő népszavazás most már második esetben felvezetője egy nagyobb, mélységében az egész lakos­ság mindennapjait érintő vá­lasztásnak, tehát bizonyos po­litikai mozgásokat előre jelez­het. Másfelől egyre világosabbá válik, hogy az újonnan meg­választott demokratikus parla­mentünk igencsak gyerekcipő­ben jár, s egyes képviselői időnként ugyancsak elvetik a sulykot. Egyáltalán nem lenne tehát formális egy, a parla­menttől függetleníthető, a szavazók közvetlen bázisára támaszkodó, higgadt politikai személyiség kiegyensúlyozó szerepe. Ez az az ok, amely arra késztette a Szocialista Pártot, hogy felvállalja az aláírás­gyűjtés támogatását, s mely arra készteti ma is, hogy min­denkit arra hívjon, jöjjön el szavazni, döntsön a nép, akar-e köztársasági elnököt választani! Kunszt Márta, az MSZP Pécs város elnöke Egy NEM-ig Tettekben nyilvánuljon meg! Az Új DN .politikai vitafórumának keretében ,,10 kérdés a Szocdemek- hez" című Írásukban egy válaszunk rövidítve került közlésre és igy tar­talmilag más értelmezést kapott, ezért szükségét érezzük, hogy erről bő­vebb tájékoztatást adjunk. 1989. szeptember 18. Ez a nap ma már történelem. Ezen a napon írták alá a felek a háromoldalú tárgyalásokat le­záró jegyzőkönyvet. Pontosab­ban: ez volt az az okmány, amit a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ nem, a Szociáldemokrata Párt fenn­tartással írt alá. Az aláírás megtagadásának oka a mun­kásőrség, pártvagyon, munka­helyi pártszervezetek mellett az volt, hogy az okmány a köztársasági elnök megválasz­tását a parlament hatáskö­rébe utalta, de - most tessék figyelni - „egyszeri, kivételes alkalommal” az első köztár­sasági elnök megválasztására közvetlen választást írt elő. Az állampárt ekkor már re- csegett-ropogott, három hetet élt még. Vezetői valószínűleg úgy gondolkodtak: ragadjuk meg az egy esélyt, választas­suk meg Pozsgay Imrét köz- társasági elnöknek, aztán majd meglátjuk. Az őszi népszavazás, a négy IGEN ezt megakadályoz­ta. Ekkor a helyzet a követ­kező volt: az „egyszeri, kivé­teles" közvetlen ' elnökválasz­tás nem tartható meg, a sza­bad parlamenti választások után pedig a köztársasági el­nököt a parlament választja. De február végén jött Ki­rály Zoltán! Pártállását ugye jár ismerjük: MSZMP - kizárt - független - MDF-frakció - független. (Két év alatt!) A következetesnek nem éppen nevezhető sztár-képviselő ja­vaslatára a pártállam ország- gyűlése úgy döntött, hogy az elnökválasztás mégiscsak köz­vetlen legyen. Tették mindezt egy hónappal a márciusi vá­lasztások előtt. Tették annak ellenére, hogy tudták: a vá­lasztások után Magyarorszá­got irányító politikai erők egyetértenek abban, hogy a köztársasági ' elnököt a parla­ment válassza meg. Az új parlament nem tehe­tett mást: illegitim elődjének döntését megváltoztatta. Ekkor jöttek Baranya és Somogy szocialistái, társulva anyapártjukkal, az MSZMP-vel (ja és persze Király Zoltánnal) I □gyes módszert választot­tak: „Emberek, vegyétek ész­re, valamit el akarnak venni tőletek, el akarják venni azt, hogy ti választhassátok meg az elnökötöket!" S az embe­rek, akiktől elvették házukat, földjüket, boltjukat, a tisztes­séges életet, a 40 évet, nos ezek az emberek egy jó része azt mondja: elég volt, ezt már nem engedem elvenni! A pszichológiai trükk bevált. Az MSZP, MSZMP (és Király Zoltán) kiharcolta a népsza­vazást. Tették ezt annak elle­nére, hogy - őket idézem —: „nincs és valószínűleg nem is lesz saját jelöltjük”. A Szabad Demokraták Szö­vetsége a népszavazás törvé­nyességét elismeri, a népsza­vazás intézményét komolyan veszi. A szavazatszedő bizott­ságokba, ahogy novemberben és márciusban, úgy most !s igyekezett minél nagyobb szómban tagot delegálni. Pé­csett több mint száz szavazó­körben a lesznek SZDSZ-taqok. A Szabad Demokraták Szö­vetsége bízik abban, hogy a nép által választott parlament döntését a népszavazás nem változtatja meg. Arra hívjuk fel tagjainkat, szimpatizánsainkat és minden tárgyilagosan gondolkodó hon­fitársunkat, hogy ha elmennek vasárnap szavazni, mondjanak NEM-et a kommunisták, szo­cialisták kérdésére! (Ja és persze Király Zoltánéra is!) Papp Béla SZDSZ pécsi csoport A szocialisták és szoedemek viszonyát — mint arra jelen időszakban is több helyütt ta­lálhatók példák - mindig tet­teik határozzák meg. Termé­szetes versenyhelyzet kialaku­lását nemhogy akadályoznánk, inkább segítenénk. Ám itt a hangsúly a természetesen van. Mert ami hazánkban a két párt viszonyában fennáll, min­dennek nevezhető, csak ter­mészetesnek nem. Ez úgy ér­zem mindenki előtt annyira világos, hogy itt hely hiányá­ban nem is érzem szükségét bővebben megindokolni. Beszéljünk inkább a vitatott kérdésről: amikor azt kérdez­te a tudósító, hogy mi a vé­leményünk' arról: a szocialis­ták is a szociáldemokrácia eszmerendszerét tekintik saját­juknak, teljes válaszunk a kö­vetkező volt: Korábban, még egy válasz­tási gyűlés alkalmával, ahol 15 párt képviselője vett részt, amikor a tennivalók megvaló­sításáról esett szó, félig tréfá­san megjegyeztem: „hiszen itt mindenki szociáldemokrata!” És valóban, ha a széles tö­megek képviseletében lép va­laki sorompóba, nemigen akad más választása, hogy többé-kevésbé merítsen a szo­ciáldemokráciából. Igy tesz­nek a szocialisták és mások is. Világos, hogy pláne ha nem eszme, hanem eszköz­rendszerben gondolkodunk - nemigen adódik más megol­dás. Az is világos, hogy legjobb alkalmazóinak maguknak a szociáldemokratáknak illik len­niük. De mi van, ha mégsem azok? Akkor alkalmazza más, nálunk jobban, ám ez ne Ki­jelentésükben, hanem tettek­ben nyilvánuljon meg. S ha tetteink nem igazolnák, lema­radunk, esetleg még felesle­gessé is válhatunk. Ám ez egy hosszú folyamat, nem Ítélhető meg egy választás közvetlen eredményével, ezért azon munkálkodunk, hogy tetteink­kel igazoljuk a ránk tekintő tömegek elvárását. És csak elvi alapon jegyeztük meg, - hiszen mi biztosak vagyunk erőnkben, — ha mégsem felel­nénk meg, akikor helyünkre más lépve mások teljesítenék kitűzött céljainkat, a legfon­tosabb, hogy a célok teljesül­jenek, és párttagként vagy ál­lampolgárként örülnünk kell. Ba rátsággal: Nyitray Béla megyei elnök Felhívás! Politikai Foglyok Szövetsége kéri mindazon katonák, rend­őrök, határőrök jelentkezését, akik az elmúlt rendszerben a magyar néphez hű politikai szembenállásuk miatt sérel­met szenvedtek az utolsó 45 évben, és emiatt pályafutásuk kettétört. Jelentkezzenek a Jó­zsef Attila u. 10. sz. alatt, hoz­zák magukkal rövid önéletraj­zukat, rendfokozatuk megjelö­lése és a pontos lakcím fel­tüntetésével. fi polgári tulajdon A bolsevizmus felszámolta az emberiség sok évszázados harcának eredményét, a pol­gári demokráciát. Felrúgva minden jogi normát a tulaj­dont üldözendő bűnnek nyil­vánította. Hazánkban jelenleg a libe­ralizálódott bolsevizmus döcö­gő felszámolása folyik. A dö­cögős vagy politikusabb meg­fogalmazásban megfontolt ha­ladás, a hatalomra törő machiavellista ízű pártérdekek lehetőséget teremtenek a bol- sevizmust kiszolgáló, ma is a gazdasági hatalom birtokában levő vezetők utóvédharcához. A Kisgazda Párt földtörvény­tervezetének várható lényegi parlamenti elfogadása miatta iegszorongatottabb helyzetben az Agrárszövetség - köznyelvi megfogalmazásban a tsz-el- nökök pártja van. Itt most nincs hely az Agrárszövetség rákosista szintű érveivel vitat­kozni. Bárhol, bármikor erre nyilvánosság előtt rendelke­zésre állunk annak ellenére, hogy érveiket a magyar tár­sadalom nemrég már minősí­tette. A hazugságokat, demagó­giát azonban nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Ezért oz itt rendelkezésre álló szűk le­hetőséget az FKgP polgári tulajdonnal kapcsolatos, tö­mörített, általam teljesség nél­kül egyéni kiemelésben forin­tosnak ítélt, elvi állásfoglalá­sának ismertetésére fordítom. 1945-47-ben a magyar tár-« sadalom közmegegyezésként a legitim parlament által ab­szolút többségben hitelesítve elfogadta a tulajdon birtokol­ható nagyságát, módját és formáit. Ezt lezártnak tekint­jük az egyének, a nemzetiségi csoportok jogos sérelmeinek orvoslást igénylő elismerésé­vel. A föld tulajdonjogát 100 ha- ig vissza kívánjuk juttatni oz eredeti tulajdonosoknak - nagy számban a hajdani cse­lédekből lett gazdáknak, illet­ve örököseiknek. A Kisgazda Párt tulajdonossá akarjatenni a földdel nem rendelkező, .de a tőidből élő tsz-tagokat s úgy, hogy javasolja elismerni a tsz-ben eltöltött időt (élő­munkát) értékteremtőnek, me- iyért és egyéb módon rs na­gyon kedvezően földtulajdont kaphat a földdel nem rendel­kező tsz-tag. A tényleges tulajdonosok szabadon rendelkezhetnek va­gyonukkal Eldönthetik, kivál- nak-e a tsz-ből - érdekeiknek megfelelő valódi gazdasági társulást (szövetkezetét) hoz­nak-e létre vagy akár ultra­balos megoldást választva ki­tűzik a vörös zászlót, megerő­sítik a tsz-elnököt pozíciójá­ban, tulajdonukat neki aján­dékozva, rangját családjában örökölhetővé teszik. Mindent tehetnek, de mi csak a tény­leges tulajdonosok döntését tudjuk teljes értékűnek el­fogadni. Az 1948-ban elsődlegesen a városi polgári tulajdont érintő államosításokat egy törvénytelen úton létrejött bol­sevista parlament hozta. A polgári tulajdont ért törvény­telenségek tetőzése az 1952- es államosítás volt, a kis­polgárság házának, boltjának, üzemériek, patikájának stb. el­vétele. Meggyőződésünk, hogy tisz­tességes, újabb embertelensé­get és igazságtalanságot nem szülő privatizációt csak akkor lehet végrehajtani, ha a tör­vénytelenül elkobzott javakat vagyonért vagyont elv alap­ján visszajuttatják az eredeti tulajdonosoknak, illetve örö­köseiknek. Ez alatt az értjük, hogy a meglevő, időközben magánérdekeltségbe nem ke­rült vagyont közvetlenül vissza kell adni az eredeti tulajdo­nosának. Ahol ez bármely ok­ból nem valósítható meg, ott a volt tulajdonost államosí­táskor értékben vagyonjeggyel (kell kárpótolni, melyet a ki­bontakozó privatizáció során tulajdon (részvény) szerzésre - és csak arra - fordíthat. Maxigáz és mini demokrácia Miközben Németh Zsolt (FIDESZ) vallásoktatás elleni kirohanását (Durr bele Maxi­gáz, ÚDN, július 18.) olvas­tam, az volt az érzésem, hogy még mindig nem tudunk meg­szabadulni a tervgazdaság kampányaitól. Mintha ugyan­úgy működne a sajtó, mint ré­gen: bizonyos számú cikket meg kell jelentetni egy témá­ban, függetlenül attól, hogy van-e valamilyen épkézláb mondanivalója, vagy sem. N. Zs. már a cikke elején meglepő tájékozatlanságot árul el, ugyanis úgy véli, hogy Andrásfalvy miniszter úr akar­ja újólag bevezetni a fakulta­tiv hitoktatást • az iskolákba. Holott ez már a Rákosi- és a Kádár-korszakban is „be volt vezetve". Jól emlékszem ró, hogy a hatvanas évek elején, általános iskolás koromban mi még az iskolában tanulhattuk a hittant. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kommunista rendszer és az is­kolai hittanoktatás kapcsola­ta felhőtlen lett volna, távolról sem. De a kommunisták leg­alább elvileg nem vitatták d hittantanuláshoz való jogot, ha gyakorlatilag akadályozták is. Ha tehát ma valaki ezt a jogot vitatja, az még a Kádár­rendszer végrehajtóinál is ke­vésbé respektálja a lelkiisme­reti és a vallásszabadságot. Nem tudom, hogy a liberaliz­musra sűrűn hivatkozó FIDESZ ezt hogyan tudja összeegyez­tetni elveivel. A miniszteri bejelentés tehát nem egy új dolog bevezetését célozta, hanem az elvileg ed­dig is meglévő lehetőségek igénybevételére irányította a figyelmet. A korábbi időszak­ban megfélemlített szülőket bátorította a szabad döntés- hozatalra a miniszteri szintű deklaráció. Egyetértek N. Zs.-vel abban, hogy a hitet nem lehet oktat­ni, vagy eljut hozzá valaki, vagy sem. Azonban az, hogy ki hova jut el, erősen függ at­tól, hogy milyen ismereteket, értékeket, viselkedésmintákat kap meg, elsősorban fiatal korában. Erősen leegyszerűsí­tett értelmezés az, amely a hit és a vallás alatt csak bizo­nyos vallás-dogmatikai tézisek ismeretét érti. A vallásosság ennél jóval több: egyfajta er- kölcsiség, értékrend, kultúra és viselkedésmód együttese. Ez, mivel pénzkiáramlást nem eredményez, a nemzetgazda­ságot nem terheli, de fel­gyorsítja az annyira hiányzó valós tulajdonosok bekapcso­lódását a gazdasági életbe. Jó lenne hinni, hogy a tár­sadalom nem dől be még egy­szer a hajdani primitív, sötét ösztönökre építő bolsevista propagandának és mai fordí­tottjának: „...neki van, ne­ked nincs - vegyük el . . ." És ma: „. . . ő kap (vissza), te nem — ne adjuk . ..“ A tulajdonosrehabilitóció a jelenlegi állami vagyon ki­sebb részét érinti. Csak a volt tulajdonosok jogainak helyre­állítása után szerezhetnek a nagyobb hányadot kitevő rész­ből a tulajdonnal nem ren­delkező polgárok törvényes tulajdont. Csak azok az emberek tud­nak (igazán vállalkozni, tőkét gyűjteni - nemzetet építeni -, akik bíznak a megszerzett va­gyon sérthetetlenségében. Ak­kor, ha tudják, hogy a bűnt megbüntetik, az okozott kárt jóvóteszik. Galbáts András, az FKgP Pécs városi elnöke Ennek megszerzését nem lehet egyszerűen megtanítani, de tanulás és aktív gyakorlás nél­kül sem lehet elsajátítani. N. Zs. úgy véli, hogy a fa­kultatív hitoktatás, bevezeté­se „a vallási kisebbségeknek és a felekezeteken kívülieknek a lelkiismereti szabadságát egyaránt sértené, óhatatlanul felidézné a diszkrimináció szel­lemét". Az idézetből, és az egész cikkből sem derül ki, hogy a szerző miért gondolja ezt. Pusztán a vallásoktatás bevezetése okoz diszkriminá­ciót, vagy csak az, hogy ki­sebbségbe kerülnének azok, akik nem óhajtanak ezzel élni. Vegyük először az első esetet. Tudomásom szerint egyetlen, Magyarországon működő val­lási felekezet tantételei között sem szerepel a mások iránti gyűlöletkeltés, a más valló- súak vagy a felekezeten kívü­liek megbélyegzése. Az ilyen irányú félelem tehát indoko­latlan. A másik eset ugyan el­vileg előfordulhat, de gyakor­latilag kicsi a valószínűsége, hogy egy vallási csoport do­minálja az iskolákat. A mai viszonyok között az sem biz­tos, hogy a diákoknak leq- alább fele választani fogja a fakultatív hitoktatást. És az­tán a választók méq megosz­lanak a különböző felekezetek között, ami tovább csökkenti a homoqén csooortok relatív nagyságát. Egyébként is ilyen megfontolás alapján bármi­lyen iskolai egyesületet vagy szakkört be lehetne tiltani ar­ra való hivatkozással, hogv a kivülmaradók esetleg kisebb­ségbe kerülhetnek. Az ilyen­fajta érvelés azonban a dik­tatúrához és nem a demokrá­ciához áll közel. N. Zs. nem látja biztosított­nak az ideológiamentes, szak­szerű oktatást a fakultatív val­lásoktatás bevezetésével. Ezt a veszélyt valóban komolyan kel­lene vennünk, ha valóban lehetséges lenne ideológia­mentes oktatás. Ez azonban- ’nem lehetséges, mert nincs objektív, érték- és ideológia­mentes tudomány sem (ha­csak nem fogadja el N. Zs. a marxizmust, amely magát mindia objektívnek állította be). Éppen ezért — idestova már száz éve — Max Weber azt ajánlotta, hogy az oktató é_s a kutató előre és világo­san nyilatkoztassa ki értékel­veit, hogy el lehessen különí­teni, mi az, ami a választott értékekből, és mi az, ami d tényekből következik. Ez az egyértelmű elválasztás és ki- nyilvánítás a fakultatív vallás- oktatásnál megvan, aki ezt vá­lasztja tudatában van, hogy mit választott. Végezetül N. Zs. nyilvános vitát ajánl a vitatott kérdések tisztázására. Szívesen elfoga­dom a kihívást, bár túl sok értelmét nem látom, mert olyan távol állnak az értékel- .veink, hogy ez csak süketek párbeszéde lehet. Amennyire én meg tudom ítélni, N. Zs. és társai nem azért tiltakoz­nak a fakultatív hitoktatás el­len, mert a szabadságot és a demokráciát féltik tőle, hanem mert a vallásban és a vallá­sosságban olyan negatív érté­keket látnak, amelyek bármi­lyen — mégoly szolid — ter­jesztése is káros az őáltaluk elképzelt „modern" társada­lom számára. Ezért aztán úgy vélik, hogy még a demokra­tikus szabályok felrúgásával is meg kell védeniük sajátosan értelmezett „liberális demok­ráciájukat". Mellár Tamás, MDF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom